Uj Kelet, 1920. június (3. évfolyam, 22-25. szám)
1920-06-03 / 22. szám
III. évfolyam, 22. szám, Cluj (Kolozsvár), 5680 Szivan 17. (1920 junius 3.) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: CLUJ (KOLOZSVÁR),SZENTLÉLEK U.1. ZSIDO*POLITIKai*HETILABIA cionizmus: Visszatérés a zsidósághoz még a Zsidóországba való hazatérés előtt. (Herzl.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGÉSZ ÉVRE 150 K, FÉLÉVRE 75 K, EGYES SZÁM 3 K. A nagy start következik most — mondotta Lloyd George Weizmannak és mi lázasan dobogó szívvel állunk a nagyszerű indulás előtt. Hát csakugyan erre a nemzedékre vár a feladat, hogy visszavívja az ősök szent örökségét, hogy széttörje a kétezeréves átok börtönét ? És vájjon méltó lesz ez a nemzedék az időhöz, melyben él, vájjon megérti-e, hogy évezredek összesürített vágya, szenvedése, reménysége lüktet és sikolt a pillanatban, vájjon elég nagy lesz a lelke, hogy felemelkedjék a célok magasságához ? Ettől a nemzedéktől függ minden, a most felnövő zsidó generációtól, melynek sorsát mi tartjuk kezünkben: öregebb nemzedék. Tőlünk függ tehát, hogy tudunk e olyan ifjúságot nevelni, mely megfelelhet majd magas hivatásának és képes lesz megfutni a göröngyös utat, melynek most van a nagy indulása. A start itt van, nem odakinnn. Ott már célok vannak, ahova előbb el kell jutnunk. Első feladatunk a honalapítás emberfeletti munkájában, hogy az ifjúságot jól előkészítsük erre a startra. A zsidó ifjúságot már itt kell felemelnünk Palesztinához és célként kell lebegnie előttünk, hogy ezután minden zsidó, — az is, aki itt marad a diaszpórában — úgy éljen és úgy cselekedjék, mintha ő is a szabad Palesztina polgára lenne. A mi feladatunk tehát az iskola, ahol az új zsidó szellem büszke tudata ver trónust ifjúságunk lelkében, ahol ismét héberré, egyenestartásuvá, szabadságszeretővé neveljük őket. Mert mi fertőzöttek vagyunk, rokkantak, mi nem tudunk szárnyalni, mert a golosz nyomasztó légköre kitörölhetetlenül ránksütötte bélyegét s ha fel is ütjük dacosan fejünket, bennünket mindig kisérteni fognak a szolgaság régi emlékei. Igazán szabadok csak ők lehetnek, a mi fiaink, de tőlünk függ, hogy azzá legyenek. Az első kő, mit Palesztina felépítéséhez hordunk, a zsidó iskola legyen. Ott kell először felépítenünk a lelkek Palesztináját, az eszményt, melynek megvalósítására a gyakorlati életben törekszünk. Ha nem ilyen sorrendben végezzük az építés munkáját, akkor Palesztina nem lesz egyéb, mint más kis ország, távol, ismeretlen Keleten. De mi nem ezt akarjuk, a mi ideálunk más. A mi földünk más, mint a többi földek, a népünk más, mint a többi népek, a mi Istenhitünk, a mi nacionalizmusunk, a mi emberségünk, a mi gondolkodásunk más, mint a többieké és másnak kell lennie az iskolánknak is. Nem hivalkodunk azzal, hogy jobbnak, de másnak , zsidónak. Ezért kellenek nekünk zsidó iskolák és ezért kell ügyelnünk, hogy meglévő és létesülő iskoláink valóban héber szellemmel telítettek legyenek. Minden cionista, ki büszke öntudattal viseli e nevet, ismerje legszentebb, legcionistább kötelességének az ifjúság nevelését. Ennél, főként ennél a pontnál kell kérlelhetetlenül és halhatatlanul kitartanunk elveink mellett. Az iskolánál nincs helye megalkuvásnak, kompromisszumnak, félmegoldásnak. Ha egész, talpig zsidókat akarunk nevelni, akkor messzi kell száműznünk iskoláinkból a gólosz megalkuvását és az idegen szellemet. Nekünk, cionistáknak őrt kell állanunk az iskolák előtt és éber, nyitott fülekkel figyelnünk minden szót, ami ott elhangzik. Mert minden szó fogékony gyermeklelkekbe hatol és ott marad örökké. Amit itt elmulasztunk, azt nem lehet pótolni soha. Az iskola az első állomás a Palesztina felé vezető úton. Csak az a nemzedék fogja igazán megérteni az indulás nagy jelszavát, mely lelkében és gondolkodásában zsidóvá lett. Az új zsidó eszmék harcosai kell, hogy hirdessék az iskolában ezt az igét és ők, csakis ők készíthetik elő a felnövő nemzedéket a reá váró küzdelemre. Jól ügyeljünk tehát tanítóink megválasztásánál, mert a tanítók kezébe van letéve Palesztina sorsa. És jól ügyeljünk, hogy mit tanítanak az iskolában, mert az lesz az útravaló az új élet útján. A nagy start ideje, miről Lloyd George beszélt, elérkezett. Teremtsetek zsidó iskolákat! HERBERT SÁMUEL PALESZTINA FŐKORMÁNYBIZTOSA London, június 2. Megbízható értesülések szerint az angol kormány Herbert Sámuel volt minisztert, ki nemrég tért vissza Jeruzsálemből, Palesztina főkormánybiztosává (High-Comissioner) nevezte ki, igen széles hatáskörrel. A „Daily News" e kinevezéssel kapcsolatban a következőket írja: Herbert Sámuel kinevezését a zsidók a legnagyobb örömmel fogadták. Mr. Sámuel, fiának egy palesztinai lánnyal történt eljegyzése által (Herbert Sámuel fia ugyanis eljegyezte Jaffában Grazowskynak, a híres héber nyelvésznek leányát) immár családilag is Palestinához kötötte sorsát. Ennek az első családi aktusnak angol és palesztinai zsidók között, egyébként nemcsak romantikus, hanem sokkal inkább szimbolikus értéke van. A „Daily Express“ sajnálja, hogy Herbert Sámuelnek főkormánybiztossá történt kinevezése folytán elveszítik benne a független liberális párt egyik legelőkelőbb vezérét. Üdvözli őt, mint a zsidó nép jövendő férfiát és így folytatja: Herbert Sámuel neve még mindig első helyen áll ama exminiszterek listáján, kiknek visszatérését Asquith lord kívánatosnak tartja, jóllehet Herbert Sámuel a jelenlegi miniszterelnökkel, Lloyd Georgeval is barátságos viszonyban van. Most azonban ez a férfiú már hosszabb idő óta saját népének reneszánsz mozgalmához csatlakozott és nagyon is kétséges, hogy visszahívja-e őt szíve valaha az angol politikához Herbert Sámuel kinevezése óriási jelentőséggel bír a zsidó Palesztina közeljövőben sorsára. E kinevezés azt jelenti, hogy az angol kormány most már komolyan lát neki ígéretének betartásához és Palesztina élére olyan embert állít, ki maga is át van hatva a cionista eszme szentségétől. Palesztinában, mint legutóbbi számunkban közöltük, a katonai igazgatás helyett a legrövidebb időn belül polgári igazgatás lesz. Ennek a polgári igazgatásnak lesz legfőbb fóruma és irányítója Herbert Sámuel. Palesztina élén tehát zsdó ember áll már. Brandeis és Frankfurter Palesztinába mennek Berlin, június 2. A „Jüdische Rundschau“ londoni jelentés alapján közli, hogy a lapok értesülése szerint Louis Brandeis főbíró és Felix Frankfurter egyetemi tanár New Yorkból a napokban Jeruzsálembe utaznak a Palesztinai zsidó közigazgatás megszervezése céljából. Ez a hír bővebb részletekre szorul. ____ LAPUNK MAI SZÁMA 8 OLDAL. Weizmann nyilatkozik a helyzetről London, június 2. A Jewish Coresspondence Bureau tudósítója előtt Weizmann a következő kijelentéseket tette: — A mandátum-kérdés részleteinek precíz megoldása egy két hónapon belül várható. Nem hiszem, hogy lényegesen változtatások történnének a mandátumra nézve a békeszerződés szövegében. Magát a tartalmát a békekonferencia fogja megállapítani, ezzel szemben a részleteket, mint például a közbiztonsági szolgálatot, vagy a zsidók részvételét az ország igazgatásában a palesztinai angol hatóságok fogják rendezni. Nem hiszem, hogy nehézségeink lennének. A bevándorlást egy zsidó szervezet fogja irányítani, melybe a kormányzat is képviseletet küld. Nem lesznek korlátozások a volt ellenséges államok zsidóságának bevándorlása tekintetében sem. A mandátum időtartama nincsen megállapítva. Csupán mondva lett, hogy a mandátum addig marad érvényben, amíg a lakosság érett lesz az önállóságra. Palesztina lakosságának mindig módjában fog állani a népligához appellálni. A hatás Jeruzsálemben Jeruzsálem, május 20. (A Cionist Commission tár.jel.) A sanremoi határozatról szóló távirati értesítés április 26-án délután érkezett meg, az általános böjt napján, amit megelőzőleg a rabbiság rendelt el. Az egész ország gyászban volt a legújabb jeruzsálemi események miatt. A sanremói hit azonban rendkívüli hatást gyakorolt és a böjtnap ünnepnappá, a gyász örömmé változott. Miután Ussischkin a bizottság hivatalnokai előtt felolvasta a táviratot, a Hurva-templomhoz sietett, hogy megvárja Kuk rabbit, aki épen befejezte a gyászbeszédet. Ezt mondta Ussischkin: „Testvéreim, hírt hozok nektek új életünk visszaállításáról; megvalósult a nagy reménység, melyet száműzetésünk egész ideje alatt szívünkben hordtunk. Igazolást nyert szilárd hitünk. Ezen a napon megbocsátunk ellenségeinknek ebben az országban.“ A templom közönsége, öregek és ifjak, kik mindannyian böjtöltek, zsoltárokat kezdtek énekelni. A Hatikva felhangzott az összes templomokban. Ép egy ünnepi menet érkezett a szefárd templom elé, mikor a sofár felhangzott. Ussischkin az almemorhoz ment és azt mondta: ne fújjátok a gyász szaruját, harsanjon fel a megváltás sofárja. Askenáz, szefárd, jemeni zsidók! Mi egy ujáébredt, dolgozó nép vagyunk, nekünk van hazánk“ A nyugati templomfalnál mindát imádkoztak és El mole rachamimot mondtak Herzlért és a jeruzsálemi pogromáldozatokért. Könnyek között csókolták az emberek a falat. Este Ussischkin házában gyűltek össze a cionisták, ahol melegen emlékeztek meg az összes vezérekről. A hivatalos híradás Jeruzsálemben Szerdán, április 28-án magához hívta Bols, Palesztina parancsnokló tábornoka a hitközségek vezetőit, nevezetesen Ussinschkint, Eliashat és Kuk rabbikat, Dr. Lewyt, Ben Dov-ot és Mr. Murock-ot, továbbá az arabok részéről a muftit és a polgármestert, valamint az örmények, szíriaiak, görög-keletiek és római katholikusok képviselőit. A jelenetnél Storrs generális katonai kormányzó és az angol rendőrfőnök is jelen volt. Bols tábornok felolvasta a meghívottak előtt a hivatalos táviratot a békekonferencia határozatáról, mely szerint a Balfour deklaráció elfogadtatott. Ez a határozat az egész lakosság javát szolgálja; a vallásszabadság és a vallásgyakorlat, valamint a szenthelyek integritása nem háboríttatik ezáltal. A bevándorlás olyan méretű lesz, amint azt az EGYES SZÁMÁRA 3 KORONA.