Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-26 / 65. szám

2 oldal UJ KELET : Msgyar lm fenyegeti Ausztriát Négy hadgyakorlatok f nyugatú magyaropatagon - Ai Új Kelet tu-JA­ttój­ól,­­Bécs, Bzept! 22. A m­rtt héten kezdődtek nyugatmfigyarországon Lehár ezredes , parancs­noksága alatt a magyar hadgyakorlatok. A gyakorlatok színterét Ausztria határára helyez­­ték és pedig Pinkafő vidékére. A hadgyakorla­ton rés­zt vett­ a szombathelyi hadosztály, a debreceni hadosztály egyik dandára, a veszprémi hadosztály és a budapesti karhatalmi divízió, amely magába foglal négy tulu karhatalmi zászlóaljat. A gyakorlatok legtöbb irányítója Horthy kormányzó. Aki mélyebbre lát és ismeri a világ­politika, háború utáni mesterkedéseit, nem fogja véletlennek találni, hogy Horthy éppen azokon a területeken, amelyek olyan közel esnek Ausztriához, folytatja le a hab­orlato­­kat; ezek a hadgyakorlatok mélat«»Jn a háború előtti császárhadgyakorlatokat k­özelítik m­eg. . Egy egész hadtest vonult fel, e felvonulást pedig megelőzte a magyar vezérkar újjászerve­zése, magyar katonatisztek előléptetése és ki­nevezése. Ez a kinevezés már o­lyan arányokat öltött, hogy a magyar nemzetgyűlésnek, amely tisztára h­orthynak köszönheti létét, szintén az idegeire megy. Azt azonban még mindig védelmi intézkedésként lehet feltüntetni. Igaz ugyan, hogy a mai Magyarországot környező álumiak közül egynek sincs szándéka támadó­lag fellépni Horthy ellen, de senkinek nem lehet kifogása, ha egy ország azt hiszi, hogy konszoli­dációját fokozott és nagyarányú kiépített militarizmussal tudja megteremteni. Bár van egy tünet, amely kétségtelenül arra vall, hogy a mai magyar politika nem a bel e rend meg­szilárdítására törekszik, nem az újjáépítésre, hanem ama kevés javaknak elherdálására, a­miket a hatéves háború, a forradalmak és az ellenforradalom meghagytak. Akik ma Magyarországon hata­lmon van­nak, ige is hábo­rra készülnek. A zalaegerszegi "őszhatalm­i országot,' amelyet tudvavevőkg ')szt­ák honosokból verbuváltak, feleskettek a sansburgi legitimitásra. Az osztagot azonfelül­­negerftsitették, nyilván oly célból hogy ezek ?Somthyék osztrák földre való betörése esetén, mint osztrák emberek, a megszállásban segítsé­get nyújts­unk a magyar csapatoknak. A saint germain b­ékeszerződés — írja a mai Arbeiter Zaitung — Kisbanítja i­ Ausztria érinthetetlenségét, de a franciák, akik félté­kenyen őrködnek azon, nehogy az éhező Ausz­tria Németosághoz csatlakozzék, a­ki a orszá­got a sokat szenvedett M­gyarországgal tartatja a sakkban. Franciaország, amely ma egy éve­ élesen tiltakozott a habsburgi főherceg magyar­ kormány­zósága ellen, most nem kifogásolja, hogy a magyar hadsereg, amely a békeszerző­dés értelmében nem lehet nagyobb az osztrák­nál, olyan arányban szervezkedjen, aminőre csak háborús szándékú országnak van szüksége. A francia imperiálistáknak semmi kifogásuk az ellen, ha Ausztriának Bajorországhoz való csat­lakozása esetén a magyarok bevonulnak Bécsba és a Burg­ormára kitűzik a Habsburgok fekale­­sárga zászlóját. Annyira nem bíznak a németek demokráciában, a német nép háborús iszo­nyában, hogy Ausztria komoly csatlakozási szándéka esetén a gyű­lölt N­­bsburg-monarchia újraéledésétől­ sem­ riadnának vissza. A francia politika, amint ebből is kitettüik, egy új világháború csiráját rejti magában. És ez a bábori réms­zékben és borzalmakban nagyobb lens az elmu­tr­áló­n ért polgárháború lesz. Ausztriában a­nyira kiéleződtek az oszt­ály­­ellentétek, a nyomor és a vágyok különbségei annyira szembeszökt­ek, az éhség, a lerontyo­­lódottság annyi elkeseredést halmozott fel a lelkekben, hogy egy nagyobb megmosd­­ás csak polgárháborút robbanthat ki. Ám ez olyan tűzvész, amit legnehezebb egy helyre letess­zilni. Felidézheti ugyan azokat a szörnyű­ségeket, amelyek keleten halomra döntik évez­redes k­ultur­k eredményeit. Nem akarjuk a Nyugatot a Kelet rémsé­getek színhelyévé lenni. Európa demokráciá­­jának össze kell fognia és minden eszközzel meg kell gátolnia egy uj háború kitörését. Zsuzsanna Regény (18) Írta: Kaczér Illé* Az Uj Kert számbra — Igen, igen, odavetődtél. Azért igyekeztél a kerítésért átmászni. Azért próbáltad a kert­­ajtót kiemelni. Hogy odavetődjél. — Enyje, Zacharia, úgy beszélsz velem, mint biró a bűnössel. Vagyok olyan biró, mint te és te vagy olyan bűnös, mint én. — Úgy véled, Lémuil, hogy én bűnös vagyok ? — Egy. — Hogy vagyok olyan bűnös, mint te. — Bizony. — Szóval bűnösnek tudod magadat. Én is bűnösnek tudlak. De magamat? — Magadat? — Magamat nem. Konok egy vén, gondoltam magamban. Kezdődött a faggató játék elölről. — Akkor miért nézted Zsuzsánnát, Zacharia ? — Majd megtudod. Mikor tudom meg? — Hamarosan. ■— Valóban nem azért nézted? — Nem azért? Miért? — Hogy nézzed. — Hogy nézzem? Miért őt nézni? Nem endlékszem, súgtam-e vagy ordítottam . — Mert őt nézni gyönyörűség! Zacharia kiduzzasztotta alsóajkát. — Nekem gyönyörűség? Vajjon nem vagyok-e egy elszáradt vén ? — És én Zacharia, én? — Mit tudom én, te talán fiatalabb vagy. — Én nyomorultabb vagyok, én kiaszot­­tabb vagyok. — Akkor nem értelek, Lémuel. Láttam, hogy így nem megyek vele semmire. Leültem a főbe és hallgattam. Vártam, hogy ő szólaljon meg. Meg is szólalt idő múltán. — Te — mondta az orra alatt — Hanna asszony idejön érted? . — Ide. — A törvénykezőbe? —■ Nem. . — A pitvarra? — Nem. Ide a kertbe. — Ide, a kertbe ? ~ kiáltotta — Hogy tudja, hogy itt vagy? Láttam, hogy ez ingerli. Nyugodt hangón szóltam. — Tudja. — De hiszen ide senki be nem jöhet, tudhatja, hogy te sem. — Úgy tudja, hogy nekem szabad. — És miért jöttél volna ide ? — Lefeküdni. , —* Lefeküdni? — Lefeküdni. A beteg embert itt nem zavarja senki. — Hát­ beteg vagy?­­*• Egy kicsit. #*• Az imént tagadtad.­­ A hideg nem borzongat, de beteg vagyok. Melyik öregember nem beteg? Melyik öregember nem igyekszik nyugtatni törődött testét. Te nem? — És hogy jöttél volna ide kulcs nélkül ? — Elkértem volna Joakimtól. Ideadta volna. Persze, hogy lássad a feleségét, amikor fürdik. — Azt én nem tudhattam, hogy fürdik. — És nem is tudtad, Lémuel? Nem is tudtad ? — Nem én. ’ — És csakugyan csak idevetődtél ? — Bezzeg csakugyan. — Hazudsz, Lémuel, hazudsz. Most én nevettem, örültem, hogy kifor­dult a magára erőszakolt nyugalomból­. — Én a nép bírája vagyok — mondtam. — Sose hazudtam életemben. És újra hallgattam egy ideig. * Tudtam, hogy nem sokáig bírja. Nem is bírta. — És Hárma asszony idejön ? Orosz k­idijele­ntés Moszkva, szept. 25. (Damian) Hadijelen­­tés szeptember 23. Nolkovisknál és Prushany­­nál harcolt. Volotsisknál visszavertük az Oldon­­ság támadásait. Xandrovek-Jekatinoslav vidékén kiürítettük Alexandrovskot és a Dnyeppor jobb­partjára vonultunk Vissza. Vasárna­p, I0­. évf. 65. n. Az ukránok Kamenecz Podolszkban Csernovitz, szept. 24. (Damian) Hágán, jelentések szerint­ az uk­rád csapatok vissza­foglalták Kamenecz Podolskot. (Telefonjelent) Sebastopol. (Damian) Vrangel tábornok serege elfoglalta Pologlonyt, (?) ahol 1200 foglyot és 20 gép­fegyvert zsákmányolt, továbbá elfoglalta az Igei delbety Boutichaak fonalat és itt 4100 foglyot ejtett. Varsó. (Damian) A lengyelek Rowk­o be­vételénél 1000 foglyot ejtettek. Megszakadtak a lengyel-litván béketárgyalások­­ Prága, szept 24. A „Kurír“ prágai tudó­sítója jelenti, hogy a lengyel kormány a lehető legengedékenyebb álláspontra helyezkedett át­ a litvánokkal, mint az oroszokkal szemben, litván kérdésben a­ lengyel kormány hajlandó a döntést a neófizetiek ligájára bízni. Lengyelor­szág lemond az 1772 iki határaira való igé­nyeiről, úgyszintén Vilnáról is. Viszont számít arra, hogy Litvánia tiszteletben fogja tartani az etnorasiai határokat és nem igényel oly te­rületeket, amelyek lakossága túlnyomólag len­gyel eredetű. Minthogy „lengyel“ helyett külön a „lengyel eredetű­“t hangsúlyozzák, ez a ki­tétel aggodalmakra ad okot diplomáciai körök­ben. Ugyancsak lemond a lengyel kormány­nak arról a tervéről is, hogy Lengyelország és Szovjetoroszország közé pu­fér államokat léte­­sítsen. Vagyis a lengyel kormány nem fogj támogatni az Ukrajnai és Fehéroroszországi antibolsevista kormányokat. Ez az álláspont nem az egész lengyel kormány álláspontja, csak Szapiega miniszteré. Ezzel ellentétben Pilzuszki a régi lengyel im­periilista állásponton van. Megnehezíti helyzetét még az is, hogy a rigai béketárgya­lásokon megjelent Rakovszky is, mint az uk­rán szovjetköztársaság elnöke. A diplomáciai körök véleménye szerint a rigai tárgyalások igen kevés sikerrel kecsegtetnek. Erre vall a következő Lyoni rádiotávirat is: »Varsóból jelentik, hogy Lengyelország és Litvánia között a béketárgyalások megszakadtak, lengyel békedelegátusok visszaérkeztek Varsóba. A tárgyalások megszakadásának oka, hogy a len­gyel megbízottak egy semleges zóna léte­sítését követelték vegyes adminisztrációval.“

Next