Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-21 / 61. szám
2 oldal A mi tengernagyunk Meggyilkolták Elanchint admirálist Jönnek, egyre jönnek hírek, világszerte földesütt *hidók véres hekatombáiról, — emberi agy beléirtózik száraontartani Lengy* mezőkön, ukrán pokolban, orosz tűzben és magyar betyárok máglyáiban vért fagyasztó lánggal bbfcssidó autodásók rettenetes lángja — toll belevannyad leírni őket és halálba menő zsidó tömegek sikoltó kórusától iszonyul az emberi fül Ki merné még mondani, hogy a mi harmadik honalapitásunk Térfélén honalapitás. Hol van ország, melyet foglaló ősök több véráldozattal vettek volna birtokba, mint a zsidó nép az ő ősi tulajdonát és hol van nép, mely több életet dobott volna oda birtokba vitt laidért, mint amennyit, távoli országunk követelt elszakadt fiaitól Bizony, szem jóllakott az irtózásban és jól megtelt hasító sikoltásokkal elfásult már a mi lelkünk megszokottá vált szörnyűségek befogadásában és csak olykor-olykor lüktet föl újabb fájásra vérünk, csak akkor mered még egy-egy rémiől beléfáradt pillantásunk, mikor az áldozatok örök máglyájából egy-egy új lángnyelv lobban az égre, mikor halálbar menő tömegek kórusából egy-egy magányos, hősi recitativó csattan a gyűlölködő, a bámulásra kényszerített világ arcába. Néhány hete csak, hogy lengyelországi pogrommezőkön fölcsendült egy ilyen hősi recitativó. Az amerikai Joint Distribution két tagja hősi halálának kire keresztül nyilallott zsidó szíveken és a nagy pusztulásokon túl, megsiratták őket, mint a zsidó nemzet halottait. Két zsidó hős, két zsidó tudós, akik a Joint megbízásából odahagyták boldog amerikai otthonukat és belé vetették magukat a lengyel irtózatosságokba, hogy segítséget vigyenek a halálba hajszolt lengyelországi zsidó népnek — ott hullottak el lengyel hordák szekercecsapásai alatt. Megsirattuk őket, még el se feledtük őket és máris az Örök máglya újra nagyot lobbant és a tömegek kórusából újra kicsordult egy hősi fortissimó. Amerikán keresztül kapja le a hírt, hogy Bianchini olasz tengernagyot, dedzsaszban, a Hauran vidékén portyázó beduinok megölték. Bianchini tengernagy, a harmadik zsidó honalapítás hősi korszakának egyik ragyogó jelensége. Keserű szívvel, jegyezzük föl róla, valójának két jellemző adatát: most töltötte be életének negyvenötödik évét — és az olasz flotta parancsnoka volt, — olasz flotta paransnoka volt és — a palesztinai cionista vezérlő bizottság egyik legtettrekészebb tagját veszítette el benne. 1918 év óta, Weitzmann és Sokolow kíséretében állandóan részt vett a zsidó honalapítás munkájában, egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Jelfában, beutazta az akkor még leendő Zsidóország minden részét és hatalmas katonai pozícióját, minden tekintélyét egyetlen szent célnak rendelte alá: a cionizmus ideáljának. Most is zsidó politikai ínyben fáradozott. Az olasz kormány és a cionista vezetőség közös megbízásából épen útban volt Palesztina felé, hogy az arabok és az új Zsidóország között még mindig lappangó ellentéteket nagy tekintélyével végképen elsimítsa. Már az ország határán volt, mikor vonatát a Zsidóországgal határos Hedzsaszban, portyázó arabok megtámadták és gyilkos fegyvereik nyomán, egy újabb hősi halottja lett a harmadik honalapításnak. Politikai gyilkosságnak, vagy csak garázdálkodó rablóknak esett-e áldozatul Bianchini tengernagy, az olasz és a palesztinai zsidó kormány közösen megindított vizsgálata majd csak ki fogja deríteni. Rajtunk, zsidó hovalapítás távoli közkatonáin és túl minden megállapításon csak egyetlen fájó érzés, egyetlen gyászos tudat vonaglik keresztül: zsidó autodafák véres máglyái fölött újra ellobban egy hatalmas lángoszlop, mely magára ígéri meredő szemünket, mártírok kórusával megtelt fülünkben újra belecsendült egy magányos hősi recitativó: a harmadik honalapítás története egy hősi halállal gazdagabb lett. Tengernagyunk vére, holtteste fölött, az újjáéledt, zsidó nemzet áll szomorú gyászban. De túl gyászon és túl szomorúságon van egy érzés, egy tudat, egy biztosság, mely magasra emeli áldozatokba fáradt fejünket: nép, melynek fiai ennyi tudatos áldozatkészséggel dobják oda maguk életét a közös célnak, ország, mely autodafák lángjában és hősök maguk fölajánlott vérében született, az a nép, a mi népünk, az az ország, a mi országunk élni fog örökké, mert kiérdemelte, kiszenvedte az életet. Dr. Einéd Mózes Zsuzsanna (15.) Kisregény Írta: Kacser Illés Az Új Kaiét számára És mégis mintha mindig csak ezt láttam volna. Különös volt, szinte féltemtőle és faggattam magamat: igaz vagy nem igaz ? Igaz, hogy ismerem mindezt, akkor hazug az egész eddigi életem, mert ez az élet nem mutatta nekem, amit ismerek, vagy nem ismertem eddig, csak a pillanat olyan mérhetetlen volt, hogy benne mintha hetven évet éltem volna le. Féltettem a szívemet, tán megzavarodott. . . de aztán minden olyan rendbenvaló volt, hogy nem törődtem a szívemmel Hát persze, hogy láttam mindezt, nem nappal, akkor párolgó uccákat láttam, málladozó házakat, siető, nevető, síró, fájó és panaszkodó embereket, és papokat látam nappal, akik kenetesen beszéltek vagy haraggal lóbálták a füstölőkanalat, láttam folyókat, kerteket, virágokat, nyírfákat, hegyes szüzeket és a fátyol alatt hamvas asszonyokat, nappal mindezt láttam és semmit se láttam, de este ha meggyújtottam a mécsemet és olvastam a törvényt vagy a Látások Pergamenjét, az Énekek Énekét vagy a Prédikátor Könyvét, a tekercs kitárult, mint véghetetlen földek, erdők és rétek keltek alketükből, patakok folytak, nyírfák ezüstlőttek, pálmafák álltak mozdulatlan a fényben, valami kék vagy zöld mesetó partján sose látott virágok magasodtak s a viz szélén rableányok ernyői és legyezői alatt feküdt egy meztelen asszony. . . Zsuzsánna volt ? Már nem tudom, láttam-e ezt csakugyan tekercsbefuvó éjeken vagy a nyoszolyán vergődő éberség álmaiban láttam-e? Valóban láttam e? vagy csak akkor gondoltam, hogy láttam? Talán nem is láttam soha, csak gondoltam néha-néha , gondoltam a meseországot, ahol buja virágok és buja asszonyok várnak ránk, ott van valahol messze keleten tán a gyöngyök, tán a szőnyegek, tán a súlytalan selyem:elmék országában. . . Ó nagy kalandor voltam én egész életemben, az ifjúságom és egész életem csupa kalandort: reggel mindig azzal keltem, hogy ma, ma indulok a messzi földre, ahol a vágyakozást lecsókolják a szívemről fürgén öltöttem magamra a ruhámat, a legszebbet. . . ő nem volt szép, kopott volt és tudott födött, mint egy vizhordó köntöse s a szandálom. . . szomorral nézegettem, oda kell adni a sarukészítőnek, hogy menjek ép egy messzi vándorútra? De este megint csak úgy gondoltam a reggelre, hogy akkor indulok. . . indulok, indulok, vár a mese, vár a messzeség és vár az egészen más, az élet, ami nem olyan, mint az enyém, nem gyáva és bujkáló, nem hangul oldalgó, de vakmerő és egyen«*, mert mindig a vágyak nyírsebes utján megy előre. És másnapra megint elhagyott az erőm, el kalandor merszem, mert jött talán egy kábult éjszaka éa lefegyverzett, vagy jött egy szürke nap, amikor barát marasztalt, könyv hívott és a lábam, vagy a gyomrom felszólt a szívemnek: ehe nyugtalankodjunk, üljünk le raggtajbek, árpakenyér savanykás, de is van, a messzi , ixü gyümölcseit pedig leverik mások, na de oda érünk, vagy megmacosodóak, agy*némák a fán.Ez-e hát a mossai ország, az ismerős ismeretlen? ez-e hát az asszony, a sorháton mezítelen, kinek minden idomai ott élnek a szivemben ? Ke-e a távol isteni gyümölcse ? A délceg gyümölcs, nem ráncos, a vándor a szakódott el, mire odaért, a néhai kalandor, csupa fáradság és ránc. . . Nyúlhatnak-e megoltarva ujjak az asszony hamvsa bőréhez, érhet-e elfonyadt száj az ő virágzó szájához, s a két csontos kar, amely már a halálé, karolhat-e a derékon, amely merő Lágyság, karcsúság és sikoltozó vonaglás? . . . A tüzes bozótjában görnyedtem és előremeredt fejjel néztem a heverő asszonyt. Rétté- UJ KELET Kedd, m. évf. fdl. n. Az olasz munkásmozgalom Turin, szept. 19. (Az Uj Kelet távirata). Giotiti miniszterelnök miután érintkezésbe lépett a munkaadókkal és a fémmunkásokkal, a kérdést vegyes bizottság elé utalta. A bizottság munkaadókból és munkásokból áll és az ezáltal kidolgozott tervezetet a kormány a parlament elé terjeszti Giolittit nagy ovációkkal fogadták Rómában. Egy munkaadókból és munkásokból álló delegáció Milanóba utazott, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson az Általános Munkás Szövetséggel A zsidó egyetemi Miliőtök önzőim szervezkedése — Az Új Kelet tudódójától — Nemrég hírt adtunk arról, hogy a kolozsvári zsidó egyetemi hallgatók egyesülete „Ezra“, a zsidó egy (Rend hallgatók orsz megszervezése érdekében érintkezésbe lépett az összes romániai diákegyesületekkel. A szervezkedés célja, az eddig izoláltan működő zsidó diákegyesületek egyesítése s ereinek segítségével országos, egyirányú zsidó diákmozgalom megteremtése. Az erőteljes és egyéges ifjúsági mozgalomra nemcsak a zsid ifjúságnak, de az egész zsidó mozgalomra szüksége van. Mert a zsidó mozgalom centrumában a zsidó egyén és elsősorban a fejlőd zsidó ember áll. A zsidó diákság tudatában van annak, hogy a zsidó jövő nem a diplomaták asztalánál, nem künn a politikai fórumon dől el, hanem bent, fiatal zsidók plasztikus lelkében, a zsidó iskolákban és a zsidó diákszobákban. A zsidó iskolától és a zsidó ifjúsági mozgalomtól függ, hogy sikerül-e az új zsidó generáció szellemi és erkölcsi megújhodása, mely nélkül minden charter papírrongy és csak üres frázis maradna. És ameddig az igazán zsidó iskola csak ígéret és kívánság, addig a zsidó ifjúságnak fokozottan kötelessége, hogy saját erejével és organizációjával a maga emberi és nemzeti neveléséhez és átalakulásához hozzájáruljon. Az „Ezra“ szervezési akciója a többi diák egyesületnél élénk viszhangot keltett. A iasii és bukaresti zsidó diák egyesületek kiküldöttei, akik a román diákkongreszszus alkalmából érkeztek Kolozsvárra, megbízatásuk értelmében behatóan tanácskoztak az „Ezra“ vezetőségével és az együttműködés alapelveiben megegyeztek. Az első közös feladat, egy egységes ifjúsági mozgalom létesítése, mely cserkészetre, középiskolai és egyetemi kultúregyesületekre tagozódna. A második az országos zsidó iskola ügyben való irányító közreműködés, harmadikba szociális igazságosság és zsidó eszméjének bevitele a zsidó mozgalomba, a zsidó ifjúság rendszeres felvilágosítása, hogy a szociális ideált a népük megújhodási mozgalmán belül valósíthatják meg legigazabban. A zsidó diákság képviselői elhatározták hogy ez év november hó folyamán a csernovidiek bevonásával értekezletre ülnek össze Bukarestben, ahol az egységes szervezet alapszabályait és munkapograramját részletesen kidolgozzák és egy országos zsidó diákkongrszszus idejét és helyét megállapítják.