Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-26 / 65. szám

Cluj­­Kolozsvár), 3081. tispi 1 ' Ara A­lel Vecémop, Sátrak ünnepén Szabad puszták perzselő lehellete és siva­tagokat keresztül vágtató beduin ősök vérének* szilaj lüktetése úgy szűrődik keresztül sátorok­épének koraőszi hangulatán, mint váromi távolból hallatszó halkazaru napkeleti muzsika sejtelmes emlékezésekkel földsértő hajnalon. Évszázadok réteges fátyolfüggönyén keresztül egyre elmosódott­abban rajzolódott a látásra szomjas szem előtt, megmaradt formáknak belső é­rtok­a, és már már ott tartottunk, hogy forg­almi megemlékezéseink, nemzeti ünnepeink fi­­ges szemű csontvázakként tátogták ránk fr­o­ntalan ürességüket és tartalom nélkül való f­ormasággá fogyott az, ami szerves összekötő és pill­éres ö­rök­ híd volt mult és jelen között. Zsidó házak udvarán évről-évre megszólalnék a kalapácsuk és emelkednek deszkákból nyolc n­­pra készülő fakk, zsidó kezek évről-évre meglengetik furcsa tengetéssé távolnőtt pál­máknak idu­ikadt ágát és zsidó gyermekek évről-évre fűznek, fonnak színes papírból zsin­­dórláncokat, lombos ágakkal födött óborok­­ széül és mégis, hol vannak a zsidó agyak és szívek, akiket ősi tradíciók szentségén felül és ha csak távolból köszöntő, halk szavú mu­­zsikiként is, meg tudott volna rezegtetni a tátörök ünnepéből kiszűrődő napos lehellete a sbéd pasztáknak és karaván©« lelkű beduin fősök vérének szilaj lüktetése? Pedig milyen örök betűkkel mutatja az utat, az egyszerű­ségében szert parama: sátorokban lakozzatok nyolc napon át, mivelhogy sátorokban laktak a cseitek negyven eszte­den át a pusztában. Egy gigászi hősköltemény történelmi reminisz­cenciái néhány szónyi parancsban és évszáza­dok óta, lelketlen, tartalmatlan simmitátérzés a kivitelben. De csak mostanig. Történelmi időket élünk, a zsidó nép a megújhodás szent lázá­rt a vajúdik és a jelen történelmi horderejét­­­ű­ző lélek öntudatlan megremegéssel rezonál múlt korok rokon eseményeire. Ma már nem svolt tradíciók lélek nélküli testesül­­ése a zsidó udvarokon emelkedő deszkasátorok, de mirtas­­zgak illatából és pálmák furcsa leng­eté­séből, párázva és mind élesebb körvonalakban lendül­nek ki múlt és jelen történetének csudálatosan egymásba fonódó arabeszkjei. És szemünkkel látjuk, mint bukkanunk ki eltanlt korok köd­tengeréből, a fegyverben álló hatszázezrek, mint állanak a megígért ország határán, lesve a vezért parancsot, mint jönnek vissza a kikül­dött kémek és félemlitik meg házig hírekkel a puszták beduin fiait és halljuk a fegyverben ."a hatszázezrek gyáván fölaralkodó kétség tevését és halljuk úgg Mózes dörgő szavát: csak ra­id imre elszánt néppel, csak teljes énjé­vel akarni tudó sereggel lehet és szabad or­szág szerző útra indulni: ezek, gyávák az első epésnél és megrémültek az első híradásnál, ezeknek csak egy ütjük lehet: vissza a pusztába ha negyven évig, addig, míg egy új generáció, erős lelkű és kemény akaratú, teljessé tudja L­imi azt, amiből az apák gyávasága visszariadt. Éa látják a zavarodott hatszázezrek kemény­­ivakuit is, akik megröstelt, nagyon jó szégyel­lt gyávaságukat egy most m­árcsak azé­rtis fel akarják feledtetni és nekivágnak, vezér nélkül, zászló nélkül országfoglaló csatáknak, biztos­­ vereségnek. Mi volt ez ?JMu'tak reminiszecenciája, vagy t. I jelen története? Újra ismétlődő múlt, vagy t­uuk­ban már egyszer megírt jelen valóságunk ?­­ Hogyan jöttek, hogyan jönnek lelket erüggesztő e­n­yhéink, mikor mostani hatszázezreink mir az ómig ha­tárán á'lotunk, hogyan költőiek, hogyan költik h*zug hírét minden eredmény­­­inknek — én valim* csak ineg, milyen hatá­rozatlanol, milyen kislelkűem én tétova nőssel AB még mostan is a zsidó nép egyszeme az új nemzeti élet lehetőségének határén — és hogyan toporzékolnak törelmetlenségükben gyáva százezreink keménynyarut, hogyan vágnának neki, vezér nélkül, zászló nélkül országfoglaló nagy csatáknak. Pedig bizonyos: egypropai négyszázesztendős szolgaság után negyven esztendős szabad pusztai élet és sáto­rokban lakozás kellett, míg a neolgynépből minden akadályt Ingázott országhóditó nép lehetett, m­ostani kétezredéves nyomorgatás után, kell hogy újra megkezdődjön az uj, az országhódító generációt nevelő, sátorokban tokozás ideje. Rajtunk malik, pusztalakó beduinok kés­ő unokáin, hogy ami az Ősöknek elegendő volt, negyven esztendő, minekünk is meg­hozza-e a teljes lelki fölszabadul­ást. Rajtunk malik, harmadik honalapításunk történelmi kér­onal pusztulásra szánt szolgagenerációj­án, hogy tudunk-e szabad élvhez hozzá nem szokott valónkból, annyi lelkesedést, annyi áldozatkész­séget, annyi történelmi megértést, vért és sze­­retetet, pénzt és sz­eretetet, kem­ény hitet és magink szeret­etét kitemrani, hogy jövő­ben lévő generációnk, már élő és go­diskódévá váló gyermekeink, a népi és egyéni boldog élet minden eszközével fölfegyverezve, vehessén birtokba azt az országot melynek hz­árán állunk. Mert jó ezt tudni: ma már nemcsak elmúlt idők történetének jelképe az ősi szaksét­­ünnepünk, mert jó ezt tudni: sátoriaké gén - ráció vagyunk mi magunk is és sátorok ünne­pének kora ászi hangulatát szabad pusz­k perzselő lehellete és bennünk újraélő beduin ősök vérének szilaj lüktetése szent harsogással úgy leng át, mint évezredes álomból uj való­sággá ismétlődő örökkévalóság a népébredések hajnalán. A Balkán államok konferenciája Burn­en — Az Új Kelet tudósítóitól — A balkán államok miniszterelnökei október elején Bukarestbs- konferenciára gyűlnek össze. A sok diplomáciai kísérletezésnek, különböző államközi szövetségek lázas összekilapéd­olása között nagy jelentősége van ennek a konferen­ciának, mert olyan államok között akar szo­rosabb gazdasági összeköttetést létesíteni, amelyek természetes helyzetűimé fogva is egymásra vannak utalva. Cs akis a békés politika viheti ezeket az államokat a fejlődés útján előre, a háború alatt támasztott gyűlölségeket el kell dobnia mindegyik államnak magától, mint a múltakon való kérődzés a jövőt semmi­síthetik meg. Angliában általános sztrájk küszöbén állanak. A kormány mindent megtesz a sztrájk ellensúlyozására, a városokban nagy élelmiszer­­készleteket gyűjt össze, az ipari- és a bánya gócpontokat erős katonaság szállja meg. Ennek a sztrájk­készü­ldésnek óriási jelentősége van Ang­lában, ahol a munkáspártnak legszélsőbb elemei is tartózkodtak mindeddig a forradalmi eszközök igénybevételétől, mert úgy látták, hogy az evolúció útján is a politikai hatalom birtokába juthatnak. Csakis a nyomasztó bel­politikai és a súlyos külpolitikai helyzet az, amely a munkáspártot ettől a taktikájától való eltérésre kényszerül. Táviratain­ ist az alábbiakban adjuk: A balkán államok miniszter­­elnökei Buk­car­estben London, szept 24. A Daily Cronicle írja: A balkáni államok fejlődésére minden való­­­sínűség szerint jelentős kihatással lesz az a konferencia, amelyre Bukarestben jönnek össze az összes balkán államok miniszterei október elején. Eznnek a megbeszélésnek célja mind­azokat az akadályokat elhárítani, amelyek a békés fejlődés útjában vannak. A balkán álla­mok közül Bulgária súlyosan lakott a háborúba való beavatkozása miatt. Tiszta bolgár terüle­teket vesztett el és a tengerhez sem kapott kijáratot. A szigorú feltételeket azonban diplo­máciai korrektséggel fogadta el. Rossz szolgá­latot tesznek Bulgáriának azok, akik azzal biz­tatják, hogy reális engedményeket kaphat a gagília filmaktal amelyek elsősorban Görög­országgal szemban vannak erős kötelezettségben. Bulgária első feladata, hogy barátságos viszonyba kerüljön szomszédaival s igyekezzen meggyőzni Venizeloszt arról, hogy Görögországnak sem áll érdekében Bulgáriát gazdaságilag megfojtani. A balkán államok jövője őszre is az erős egy­ségen alapul­hat Anglia felk­észül a nagy sztrájkra London, szept. 25. (Az Új Kelet távirata­. Hetek óta folynak a tárgyalások az angol bánya­munkások és a kormány között a béremelésről. A kormány merev álláspontja miatt az angol munkásság nagy része elhatározta, hogy szep­tember 26-én, amennyiben a követeléseket nem teljesítik, általános sztrájkot proklamál A bá­nyászok, dekkerek és vasutasok szövetsége, az úgynevezett hármasszövetség, tegnap két óra hosszat tárgyalt Lloyd Georgeval, de nem tud­tak megegyezésre jutni A tárgyalá­sok fonála még nem szakadt meg. A munkásküldöttség célja ezutál az volt, hogy tudtára adja a kormánynak, hogy a vasu­tasok és hajómunkások a bányászok követelé­seit jogtalannak tartják,­­ így akarták a k­or­­mányt a maguk javára befolyásolni. Ha az utolsó percben nem jön létre megegyezés, úgy a hármasszövetség szeptember 25 ikén a sztráj­kot proklamálja, amely igen könnyen általános munkabeszüntetésre vezethet. A Daily Chron­­ocle, mely Lloyd George szócsövének tekint­hető, azt írja, hogy a kormány nagymennyi­ségű élelmiszert halmoz össze Londonban és a vidéki centrumokban az esetleg bekövetkező általános sztrájk esetére. Megemlíti még a lap, hogy a kormány az utolsó pillanatban újabb engedményeket fog tenni a bányászoknak. Lengyel hadijelentés Varsó, szept. 25. (Damian) Hadijelentés, szeptember 24. A Pripjettől délre tart az el­lenség üldözése. Csapataink elérték Laslawot. A Pripjettől északra harc az egész vonalon. Elfoglaltuk Muchatsiecet és több szomszédos községeket. Mrcikovo irányában Patki Polonka O­eksico vonalra értünk. A litván csapatok agresszivitása következtében ellenakciót indítot­tunk és bevettük Kipciovot és Leviit, miköz­ben neon zsolnáin'.. 'Kipti kezünk

Next