Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)

1920-10-19 / 82. szám

2 oldal A Palesztina-Masok konferenciája előtt Egyelőre mérsékelni kell a beválasztást — Az Új Kelet tudósítójától. — Bécs, okt. 17. Annak idején hírül ad­uk, az Európai Palesztina hivatalok készülő konfe­renciáját A konferencia a közeli napokban Mäh­­riach-Ostrauban összeül, ahova az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség megbízásából dr. Pollák Sándor elvtársunk már el is utazott. A londoni cionista világszervezet Mr. Landmann elvtársun­kat bízta meg az előkészítés munkájával, aki néhány napig Bécsben időzött és ez alkalom­mal a Jewish Cor. Bureau képviselője előtt a konferencia feladatairól a következőket mon­dotta:­­— Európa összes cionista szervezeteinek Palesztina-hivatalai főként azért küldik közös tanácskozásra képviselőiket, hogy a Palesztinába való beutazások akadályainak elhárítását célzó intézkedéseket vitassák meg. Az egyes országok Palesztina­ hivatalainak előadói jelentést fognak tenni mindazokról a nehézségekről és akadá­lyokról, amelyek a Palesztinába vándorolni szándékozók elé gördülnek. A jelentések meg­hallgatása után precizírozni fogom a cionista vi­lágszervezet végrehajtó bizottságának álláspont­ját e kérdésben is igyekezni fogok egységes szempontokat érvényesíteni a Palesztina-hivata­­lok kezelése és munkája kérdésében. A Palesztina bevándorlás szabályozása körül három kérdés jön főképen tekintetbe: 1. A pénzügyi kérdés. A Palesztina-hiva­talok költségeinek fedezése és vagyontalan h­a­­lócok támogatása palesztinai útjukon. 2. Munka és lakásalkalmak teremtése Pa­lesztinában. 3. Az utazási ügyek intézése, útlevelek és láttamozások megszerzése. Az uton való élelmezés és elszállásolás, a kikötőkben való átrakodás stb. Ami az ügy pénzügyi részét illeti, a cio­nista központi ügyvezetőség gondoskodni fog megfelelő alapítványokról, amelyekből nem tá­mogatható semmilyen intézmény ama hasznos, dolgozó elemeken kívül, akik Palesztinában óhajtanak elhelyezkedni. A Palesztina hivatalok földrajzi helyzete következtében költségvetésük fedezését a londoni központi szervezettől fog­ják megkapni. Munkalehetőségek más téren, mint a mezőgazdaságban és az iparban, nem igen fognak kínálkozni. Nagyarányú ipari tevé­kenység mostanában Palesztinában nem vár­ható, minthogy maga az ország megfelelő tü­zelőanyag fölött nem rendelkezik. Az üzemek erőforrásait azonban remélhetőleg elő fogják teremteni Rottenberg amerikai mérnök nagy­szabású villamossági művei. Azonban e tervek realizálása hosszú időt igényel, bár ennek az előkészítési munkájánál is sok ezer munkás jut alkalmazáshoz. Sok szakmunkás és izmos segédmunkás fog itt munkaalkalomhoz jutni. Haifában és .Haffában már legközelebb megkezdődnek a kikötő körüli munkálatok és a kolóniákban és a városokban meg fog indulni azonfelül az építkezés is. A londoni Haboneh társaság egy éven belül ezer­ötszáz házat fog felépíteni. A társaságon kívül egy egyptomi zsidó részvénytársaság több ház építését tervezi, azonfelül a kormány maga is meg fogja indítani a közmunkákat. A szállítók­kal és munkásokkal való szerződések megkö­tése már folyamatban van, az összes terveket a legkisebb részletekig már átnézték. Pénzügyi tekintetben a tervek minden részletükben ki vannak dolgozva, de máról-holnapra nagy ösz­­szegeket folyósítani nem lehet. Ezek az okok ar a késztetik az illetékes hatóságu­kat, hogy a bevándorlást nagy arányokban egyelőre még ne forszírozzák és a Palesztina-hivatalok feladata lesz figyelmeztetni az emigránsokat, hogy vár­ják be lehetőleg azt az időt, amikor ottlétük nem okoz sem a vállalkozóknak sem a kor­mányzatnak gondot. Sem az egyik, sem a má­sik tényezőnek nem érdeke ugyanis felidézni Palesztinában a munkanélküliség súlyos pro­blémáját. A mezőgazdasági tevékenység és a mező­gazdasági munkások elhelyezése kevésbé okoz gondot a Palesztina-hivataloknak és a cionista szervezeteknek. A nagyszabású gyarmatosítást azonban műszaki előmunkálatok előzik meg, minthogy a háború idejében nagy kiterjedésű földek műveletlenül hevertek, azonfelül igen sok földet a fellahók sajátí­ottak ki maguknak, úgy hogy a kormány legutóbb ellenőrő bizott­ságot küldött ki annak a megállapítása céljából, hogy mely területek vannak magántulajdonban és melyekre van igénye az államnak. A nagy­szabású gyarmatosítás munkáját csak azután, amikor ezeket tisztázták már, lehet megkez­deni. Addig a bevándorló h­alócok a zsidó tulajdonban levő földek megművelése körül kapnak alkalmazást. Ez a munka azonban izmos, szívós, munkabíró embereket igényel. Gyönge testalkatú férfiakat vissza kell tartani a bevándorlástól. Palesztina újraépítését ne reméljük csodáktól, ez egy lassú, de mindjob­ban erősödő fejlődési folyamat lesz, amelynek hozzá kell igazodnia a kivándorlók kínálatához és a palesztinai munkalehetőségek keresletéhez. — Palesztinában való elutazásom előtt — mondotta Mr. Landmann — módomban volt Sir Herbert Sámuel kormányzóval beszélgetni és legteljesebb megelégedésemre konstatálhat­tam, hogy a kormányzó optimisztikusan látja Palesztina jövőjét. Az országban szerzett tapasz-­­ talatai alapján r­egerősödött az a meggyőző­dése, hogy a cionista programmód. nem lesz nehéz megvalósítani. Véleménye szerint a nagy művet egy dolog biztosíthatj­a: a zsidó nép áldozatkészsége. Bőséges pénzadakozás Sir Herbert Sámuel szerint egyetlen és hathatós módja az ős­­j ország me­teremtésének. Az emigráció Palesztina felé főképen Bécsen és Konstantinápolyon át fog irányít­­tatni. Konstantinápoly lesz a legf­ontosa­bb ál­lomás, mihelyt Oroszország kapui ism­t meg­nyílnak. A cionista világszervezet vezetősége tehát a bécsi és konstantinápolyi Palesztina­­hivatalokra helyezi a legtöbb súlyt és ügyelni kell arra, hogy a Palesztina-hivatalokban belső pártkülönbségek és súrlódások elő ne fordul­janak. E hivatalokban polgári elemek mizrach­­istákkal és munkások képviselőivel együtt kell, hogy dolgozzanak. A Paleszt­in-hivatalok egy minősítési bizottságot is jelölnek ki a­nnak a megállapítására, hogy kit engednek ki Palesz­tinába, minthogy ide csa­k a legjobb elemeket akarjuk átplántálni. A Palesztina-hivatalok keretében felállí­­tandók lesznek továbbá tudakozó irodák, ame­lyek pontos információt adnak a palesztinai állandó és változó viszonyokról ama vállalkozók a földbirtokoso­k számára, akik tőkéjüket Zsidó­országban akarják elhelyezni. Zsuzsanna Regény (29) Írta: Kaexer Illés Ar. Uj Kelet arámin Egy ideig még Zachariával vitatkoztam az én bensőmben és siettem fölfelé a parton, víz­folyás ellen. Vagyok olyan erős mint te, mon­dottam , ha te le tudtál mondani az ő nézésé­ről, holott három hétig láttad, én annál inkább, hiszen csak egyetlen délután. Nem, nem me­gyek Zsuzsámra felé i s szinte menekültem, hogy messze-messze legyek tőle. Kis aligjárt ösvényeken vergődtem egyre feljebb a fák és bozótok útvesztőin át s ahogy hátranéztem, ijedt örömmel vettem észre, hogy nem látom sehol a várost. Azt hittem, a jó győzött bennem és nagyon büszke voltam. Megsimogattam a szakálamat. Derék férfiú vagy Lémuel. Valahogy tudtam, hogy a győzelem hamis, mert a kisértő ott volt a köntösöm ránca alatt s ő sokkal erősebb, mint a porhüvely, akit Lémuelnek mondanak az emberek. • Porhüvely ? Agyag, melyet edénnyé égetett a teremtő, romlandó cserép, amely hiába harcol a vassal, mert akár a cserép megy neki a vasnak, akár a vas a cserépnek, mindenképen a cserépnek jaj. És a kísértő erős vasból való volt: a kulcs, amit Zacharia nyomott a markomba. Ó nagyon jól tudtam én akkor, hogy a lelkes cserép erősebb, mint a lelketlen vas... a jó megsúgta nekem, mit kell cselekednem. ,A vízbe vele !* Egyetlen merész mozdulat és eldobom magamtól, mint a bűnt. Megmarkoltam, ott előttem csillogott a víz. . . nem, nem tud­tam elhajítani. Öreg vagyok, hitegettem maga­mat, ha ifjú volnék, menne. Eszembe jutottak a gyerkőcök, akik lapos kavicsokat dobálnak el a vizen, hogy a kavics kétszeresen bukdácsol a felületen, amíg végleg alámerül és me­gint sirattam az ifuságomat, amely ezt az örömet is elmulasztotta ... ezt és minden más örömet.] Elkezdtem futni visszafelé. Látni akarom, látni, lihegtem magamban, én nem akarok győzni a rosszon, egész életem a diadalok hosszú sora és most itt állok, mint egy harc­mező: csontok, csontok, elszáradt csontok, a halál gynnyaszt rajtuk, a siralom. Ez az én utolsó nagy harcom, a végén ha győztem, éle­sek, ha legyőzettem, élesek. . . nem akarom legyőzni a vágyaimat. Mit akarok ? Nézni aka­rom Zsuzsánnát, nézni, nézni, ha öt nézem feltámad az életem, minden elmúlt percem visszatér, hanul cs­uirdogál a múltam s én egyszerre élem mindazt, ami volt és ami lesz. Élni akarok, halljátok-e ti győztes jámborok, élni, mielőtt meghaltam és ledobottam az alvi­lág fenekére! Sokszor úgy tűnt nekem ez a rohanás, mintha a tűzhalálba rohannék, a fájdalmak szent, lobogó gyönyörében. Jeruzsálemben élt egy belpoklos, akinek telve volt a teste fekéllyel Már nem bírta a sebet, a seregebosszú sajgást, máglyát emelt magának ... ott pusztult el a lángok közt isteni tébolyában. Énekelt, amikor a piros kígyók körülhivták, édes gyönyörűség­gel kiáltozott: „Megöllek, ti suttorgó fekélyek, szüntelen fájdalom, most ime meghalsz.* Akik szaladtak feléje, látták, hogy arcán a túlvilág boldogsága s nem merték megöntözni a tüzet... Ilyen boldog máglyát éreztem én magam alatt, ahogy rohantam, minden bánatom belepusztult s én tudtam, hogy mihelyt elégek nekem is megnyílik az ég. Órák teltek-e el vagy csak pillanatok, ott voltam Joachim udvarán, a kertajtó előtt, kezemben a kulcs. Máskor lopózva surrantam volna be, tekingetve jobbra-balra, nem-e lát meg valaki, most nem törődtem senki ember szemével. Kezemben a hatalom, én akarom és megnyílik ... és látni fogom. Ret­tenetes volt! A kulcs nem fogott Nem akart nyílni az ajtó. Eleinte azt hittem, nagyon izgatott vagyok, vagy talán a kezem reszket erősebben . . . Ő reszkettem minden szemben, nem is reszkettem. UJ KELET Kedd, okt 19., Ill. évi 82. sz. I — A magyar n­pjóléti minisz­térium ujjászervezése. Lécsból jelentik. Október 15-ikétől kezdve a népjóléti és munka­ügyi minisztérium a belügyminisztertől átveszi a nyilvános betegápolási é­s közegészségi ügye­ket, az országos szegényügy rendezését célzó törvények előkészítését, a zárdák és jótékony egyesületek segélyezésének ügyét, a hontalanok­ról való gondoskodást, az elemi csapások által károsult községek segélyezését és azok felett az alapítványok felett való rendelkezési jogát, amelyek általános közjótékonysági, gyermek­védelmi, vagy közegészségügyi célt szolgálnak.

Next