Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-26 / 17. szám

LT2 oldal A tőke és a cionizmus Maeterlinck, a nagy filozófus költő csoda­szép apokalipszist irt a virágok intelligenciájá­ról. Káprázatos színpompával festi meg abban a virág rögiszonyát. A virág él és érez, a magasba és a messzeségekbe sóvárog, gyötri a röghöz kö­töttsége és nászi hevületében elszakadna a gyö­kértől, ha volna ereje hozzá. A virágról lehet ilyen himnuszokat inni, az emberről nem min­dig lehet. Nem minden emberről lehet, mert van olyan, aki egész emberi mivoltával a rögbe ágyazza bele magát és nem tud attól elsza­kadni, ha azt hiszi, hogy beléje gyökerezett Mindig csak a rögöt látja. A rög: minden , ő maga: semmise. Elsüppedni a rögbe több neki, mint az önmagáig való fölemelkedés. Akárki akármit mondjon is: az anticioniz­­mus nem egyéb, mint mozgás iszony. A zsidó beleássa a lelkét valamely rögbe és lusta ah­hoz, hogy kibontsa abból magát, őt nem gyötri az idegen röghöz való kötöttség és nem sóvá­rog oda, ahol anyább hozzá a föld lelke, mint ott ahol mostoha televény földszaga bágyasztja. Nem lehet bevallani, hogy mozgás­iszonyból ködült ki a cionellenzés. Ez az ember méltóság­nak olyan megtagadása lenne, hogy ezzel még a rögimádók között is bajosan lehetne szimpá­tiákat szerezni. A mozgásiszonyt el kell hát keresztelni kulturhűségnek, hazafiszeretetnek és egyéb másnak. Ami a mozgás­iszonnyal ellen­tétes, az az anticionista­ ideológia szerint kul­­túrhűtlenség és hazaárulás. Az anticionista ideológia eddig legesleg­inkább ebbe kapaszkodott. A zsidóság külön fajisága: közönséges számára. A keveredésben régen felszívódott a zsidóság, ennélfogva zsidó faj nincs is. Ha nincs faj, akkor nemzet sin­csen. Ez elmélet szerint ugyan francia, angol és magyar nemzet sem lehetne, az anticioniz­­mus tudósai azonban csak a zsidóságra alkal­mazzák ezt a ragyogó elméletet. A zsidóságról lehet veszedelem nélkül kockáztatni ilyesmit, sőt meg lehet tetézni azzal is, hogy nem is a fajiság teszi a nemzetet, hanem a nyelv és a kultúra és mert a zsidóságnak sem nyelve, sem kultúrája nincsen, hát nem nemzet. Négy­ezer éves kultúrája van a zsidó népnek, és leg­alább négymillió zsidó héber nyelven beszél, de ezzel nem kell törődni. Az igazság nem fontos ebben a kérdésben.­­ • Valóban nem fontos, mert a régi ételmé­­rethez most már egy újat tapasztottak. Azt, hogy a cionizmus lényegében sötét reakció. Olyan nacionalizmus, amit nem a nép csinál, hanem a zsidó plutokrácia. Nem a zsidó töme­gek akarják felépíteni a zsidó államot, hanem a zsidó tőke. Oda adnám minden otthoni birtokomat, egész nagy fekvőséget­,dt, ha ezt megérteni tudnám. Ha a cionizmus nem más, mint reak­ciós nacionalizmus, hogyan lehetséges mégis, hogy a cionizmust a zsidó tőke mozgatja, hol­ott a zsidó tőkét minden ország nacionalizmusa internacionálisnak vádolja. Aztán mért kell éppen a tőkének az új Zsidóország? Talán a tőke akar áttelepedni Zsidóországba ? Eddig úgy tudtuk, hogy a zsidó tőke ott akar maradni, ahol van és nem csak, hogy pénzzel nem támogatja az államépítést, de szenvedélyes­en ellenzi, mert félti üzleteit és pozícióját. Továbbá: ha a tőke akarja a zsidó állam kiépítését, az is csak úgy akarhatná, ahogy a cionisták akarják. A tőke is csak rendszeres kitelepítéssel kezdhetné meg a munkát. Hát vájjon a tőkének igazán az az érdeke, hogy egy pár millió munkáskéztől fossza meg Euró­pát? Ugy­e, hogy ez feltevésnek is abszurdum. Végül pedig: a tőkének vállalat kell. Ha valamibe befekteti a pénzét, azt akarja, hogy abból jövedelme legyen. Ha országot épít, vagy országot vásárol, az neki üzlet csupán. Da mi­csoda üzletet csinálhat a tőke Zsidóországban ? Mért vásárolná össze a műveletlen földterüle­teket, mikor ez a föld közvagyon lesz, nem magántulajdon. , Hát hiszen nem is komoly a tőkének ez a megvádolása. Mi magunk szeretnék, ha igaz lenne. Szeretnék, ha ebben a nagy zsidó mun­kában részt venne a tőke is, nem csak pénz­zel, de lelkesedéssel és munkakészséggel is. Sajnos azonban, eddig ez a világtörténelmi nagy mozgalom csak a szegények és a dolgo­zók mozgalma. Mindig is úgy volt az emberi­ség fejlődésének történetében, hogy a meg­váltó eszmék megindulásuk első idejében a szegényeket lelkesítették, nem a gazdagokat és kiváltságosakat. De mi rendíthetlenül hisszük, hogy a nagyszerű eszme meg fogja hódítani a mi gazdagjainkat is és akkor majd nem bánjuk : hadd írjak a cionizmus szent mozgalmáról, hogy azt a zsidó tőke irányítja. u. p. Gerson Simon famíliája Illává nem nagyobb, mint a tenyerem; nem arra való, hogy aki nyújtózkodni szeret, kedvesnek és kényelmesnek érezze. Gerson Si­mon szerette, Gerson Simonná utálta, mert nagyravágyások ágaskodtak benne és nagy-nagy tekintély után sóvárgott, fényes lakás után és rang, meg cím után is, amiket nem nagyon adnak annak, aki Hláván lakik és csak ül, ül, de azért, hogy előbbre jusson, semmit se tesz. Nap nem múlt el anélkül, hogy Gerson­­néból ki ne robbant volna a keserűség. — Simon, ez nekem nem falu. Gerson szelíden a fejét rázta:­­— Eszter, ne vétkezz. Nagyon jó falu ez az Illává. Kétszer mentem benne tönkre, min­den jó zsidónak legyen mondva, hogy ez mit hozott. És ha isten segítségével harmadszor is tönkremegyek, akkor egészen talpra állok. Hát a jó isten segítségével harmadszor is tönkrement. — Eszter — újságolta egyszer — a zó­lyomiak becsukták a boltunkat. Megbuktam. — Nohát megbuktál. Az nem neked rossz. — Nem, nem. Auf­alle Fälle jó, hogy Ulaván buktam meg, itt legalább kéznél vagyok és nem kell, tudj isten, honnan ide strapálnom magamat. Az asszony gyöngén megborzongott. — Hány esztendőt ér ? — kérdezte szo­rongva. — Ha szerencsém van, kettőt, ha pe­­chem van, még nyolc napot se. A zólyomiak egyezkedni akarnak. — Micsoda uzsorásnép ez a zólyomi — u­tálkozott az asszony. — Az, az — bólongatott Gerson. — Az embert mindig csak kiadásokba verik. Majd pingáltathatok egy új firmát. — Annyi baj legyen — mosolygott Esz­ter — voltál eddig Gerson Simon, leszel ez­után Gerson Simonná. Attól még nem halt meg senki, hogy Simonnénak hívták. Attól igazán még nem halt meg senki se, de Gerson Simonnak még se tetszett, hogy neki új nevet adjanak. — Tudod, drágám — magyarázta, — az emberek még azt hinnék, hogy beteg vol­tam, azért adtak új nevet nekem. — Hadd higyjük. — Az nem úgy van. Nagy különbség van egy egészséges tífusz és egy egészséges bukás között. Egy tífusz az semmije egy keres­kedőnek, de egy bukás az valami. Egy jó bukás új hitelt jelent. Az üzletet valóban becsukták, aztán jöt­tek a hitelezők és egyezkedtek. — Nos, mire mentetek? — faggatta az urát Gersonné. — A zólyomiak megbolondultak. Kép­zeld el, ki akarják nyitni a boltomat. Harminc, percent és kinyitják. — Fizetsz? — Hát fizetek? Miből? Hát van nekem olyan pénzem, ami az enyém? Olyan ember vagyok én, hogy a más pénzéből az­ én privát adósságaimat fiz­etesem? Aztán mért fizessek? Mit kapok érte, ha fizetek? Legfelebb azt, hogy a boltomat kinyitják. Utálom ezeket az angresszistákat. Kinyitják, becsukják, kinyitják, becsukják. Ha akarom, hogy valamit kinyissak, becsukják, kinyissak, becsukjak, akkor veszek magamnak egy paraplób Gerson karakter volt, s ennélfogva­­ egyezkedett Illavával egyelőre leszámolt asszony úgy is Pestre vágyakozott, hát jg meg az öröme. Rézikének és Régikének, sápadtak voltak, szintén jobb lesz Buday A doktor úgyis azt mondta, hogy vérszemét a szegénykék és csak levegő kell nekik,­­ sok levegő. Hát Budapesten sok levegő ! Ezerszer annyi, mint Illaván, mely ezer kisebb, mint a főváros. Gerson Pestre utazott, megszemlélni terepet. Nyolc napra utazott, de elan bizony nyolc hétig is. Eszter lamentált,­­ ez nem közönséges dolog. Ki tudja, mi tént Simonnal. A községbeliek is mindig­­ erről beszéltek. — A jó isten tudja — találgatták mi történt vele? Megrázó tragédiákra vol­tak és szomorkodtak. — Lehet — mondja rettegve a n jámbor Epstein Mózes — lehet, hogy­­ már neológ lett. Brecher Kolman letorkolta: — Nem kell minéljárt gondolni a rosszabbra. A Dunába is eshetett. Gerson nem esett bele a Dunába,­­ az emberek rendszerint megfulladnak, s­­ esett bele a neológiába sem, ahol amg kis lesen sem fulladnak meg az emberek. Ell­ségesen és romlatlanul jött meg Illáva, egészségesen meg romlatlanul költözködött­­ hány hét múlva a fővárosba. A Holló­ utca kékebb­ ölelte magára Gerson famíliát. Százezer koronát hozott l­eával Garson Simon, ennyi pénzzel c­ak­k kezdeni valamit. Legszívesebben nyitott h­ ► allesz nagykereskedést, mert Pesten oly« írta: Újvári Péter ._________UJ KELET_____________ Szerda, 1921 jan. 23, IV. évf. 17 A­pponyi a Matinban Paris, jan. 24. (Damian.) Gróf Apponyi a „Matin” egyik munkatársának kijelentette, hogy a magyar nép nem akar újabb veszélyes vál­lalkozásba fogni. A külügyi összeköttetések az összes országokkal állandóan javulnak. Konzorcium U rjrajtm­­­orjidí elite Hadi termény — Az Uj Kelet tudósítójától­­« Az utóbbi időben az a hir ter­ved­ Kolozsváron, hogy a kormány, a háborús­­ mintájára, országos Haditerményinté­ztet sít. A magyar „Haditermény“ erdélyi ffja közül tudvalevőleg már csak a kolozsvári fenn, amelybe a csatolt területek megszid rendeltségei beolvadtak és ez is febzut alatt van. A felszámolást dr. Moldovcin­y kormánybiztos intézi. A román kormány tényleg foglalt azzal a gondolattal, hogy az ország ellát egy ujjonnan alakítandó nagyszabású roi Haditerményre bízza, amely a magyar osztrák Haditerménynek megfelelően mata volna. Utóbb azonban úgy döntött, hogy­­ Konzorciumot létesít, amely magántőkéből kil, az állam ellenőrzése alatt áll és kér­ményében részesül. Ez a Konzorcium létre is jött és­­ meg is kezdte működését. Feladata azt az ország különböző vidékeinek termeit rendszeresen kiegyenlítse, így Erdélyből­­ házat szállít Óromnániába, onnan viszont a nát hoz Erdélynek. Kolozsvár már eddig é­ven vagon gabonát kapott attól a társáéi mázsánként százkilencven lejért és ebbe a hónapban még ötven kocsi gabonát fog szállítani. Szállított ezenkívül hat kocsi es­ huszonhárom leiért kilóját. A Konzorcium tagjai bunkosok, ken­dők, földbirtokosok és a magyar H­aditert volt képviselői. A Konzorcium minden fia­ból öt százalék nyereségben részesül. Ér­lésünk szerint a Konzorciumnak bizonyos í­zekben rekvirálási joga lesz, főleg akkor, helyenként nagy gabonafelesleget talá­l Vn­ kötelessége, hogy a szükséget szenvedő­­­­ék ellátásáról gondoskodjon. Kétségtelen, hogy ennek a Konzorci­nak, amelyre az állam végül az ország a ellátását akarja bízni, a termés kagy­onság­­ával, a kivitel és a behozatal szabályozás fontos és szükséges szerepe lehet. Da­­ szabad ránehezedn­e a termelésre és fenn­­tartania a szabadkereskedelmet. Működés zárólag a termények arányos elosztására butkozhat. Mihelyt abba a hibába esik,­­ korlátozásokkal, megszorításokkal és a ház­gazdálkodásból még élénken emlékezetűül levő rendeletzuhataggal magába a termelt nyúl be, jogosultsága önmagától megszűnt

Next