Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)
1921-01-14 / 9. szám
2 oldal A múltat is akapjuk Mindent követelünk, minden rostszálat a zsidóság lényegéből, minden gondolatsejtet a zsidó öntudatból és minden elszórt csigolyát a zsidó emlékezésből. Mert minden azoké, akik a jövőt építik, övék a múlt is, mert a múlt öléből vajúdik ki az élet. A múlt homályában szunnyad a holnapi világosság. A színek és harmóniák is ott bújtak meg és az álmok és az igazságok is és minden törvénye és minden kényszerűsége a megújhodásnak. A múlt széteshetik, mint az ünnepből kifonnyadt lulavág, de nem igaz, hogy elporlik; a levelek megmaradnak, csak széjjelesnek, s egymástól elmerevülnek, mint az ujjak az ájult emberkézen. A levelek összefoghatók, össze kell fogni őket és nézni őket, mert nem csak a múlt misztériumait tárják fel a visszanéző előtt, de a jövőt is annak, aki előre néz. Az a nép, amely letévedt fejlődésének vonaláról és elvesztette azt az utat, amely múltjához vezet vissza, az nem találhatja meg azt az utat, amely a jövőbe vezet. Ide oda tántorog és hiába jutna is el támolygásának utolsó stációjáig, semmit se tehetne ott, mert üres kézzel érkezik oda. Épitéglát nem hozott magával. Az épitótéglák a múlt romjai alatt hevernek. Az igazi épitótéglákat nem kemencékben égetik, a kultúra emlékeiben keményednek meg elomolhatlanul A jövő országát ezekből kell felépíteni, megoromló gondolatpaloták csak ezekből rakhatók. Építeni mindenből lehet, ami a múltból maradt ránk. Mert a jövő lelke abban él és maga megeszmélésre az csak úgy ébredhet, ha abból szívja magába az értelmet. Gondolni és érezni és beszélni a múlttól tanul a jövő. Igazán zsidóul érezni akkor tanulunk, ha belemerülünk a múltba és kihozunk belőle minden szépséget, amit az idő beléje halványított. Minden levelet, minden könyvet, minden cserepet, minden lepergett ékes ódonságot. Ki kell hozni belőle minden formát, amely elhanyatlott, minden rímet, amely elcsengett, minden színfoltot, amely megfakult. Ami valamikor templomokban szent áhítatot keltett, könyvesszobákban elmenlést, az asztalnál megvidámulást, lö idön futásoknál megtámaszkodást, ha ékes, ha egyszerű, minden a jövőé legyen. A negsárgult pargamen és a megfeketült ezüst. A kupa és a fűszertartó, a kétkarú mécs és a szédortál, a könyvcsat és az asszonyi homlokpánt, a megillah és a machzor, a pecsétes dekrétum és a hétalab, vagy a válólevél. Szép és magasztos, ha kultúrépítésre , gyülekeznek az építők. Ahogy, teszem, itt is evégből gyülekeznek. Hiszem, hogy a zsidóság jövőért teszik, de remélhetőnek csak akkor látom ezt a munkaakarást, ha az állványokon a régi idők szerszámai kínálkoznak a munkáskezek felé. Látni kell, hogy építők nemzetségéből származnak az építők és öröklött szerszámmal építenek. Azt hallom, itt így akarnak építeni a zsidó asszonyok, akik kulturegyesületbe tömörültek. Ha akkor fogjanak össze erősen és építsenek. És álljanak ki a fórumra és követeljenek. Követelhetnek, mert minden azoké, akik a jövőt építik. Követeljék el a múltúnkat, mindent, ami a múltba tervetkezett, ami emlék inkább, mint érték és szervezzék meg a zsidó múzeumot. Akinek rétsége van, adjon nekik, ha csak letétül is, vagy úgy, hogy a kolozsvári zsidó múzeum valamikor a zsidó nemzeti múzeumba olvadjon. Olyan alkotás lesz ebből, ami még csak pénzbe sem kerül. u. p. A sirató • Irta: Sas László 2 A temető udvarán kocsik és autók állottak. És urak, cilinderben és sötét arccal, amelyet feketére festett a bánat. — Ma ugyancsak megkésett, Schwarz ur, — fogadta a gondnok. — Az első temetést már elkéste ... .. — Soha sincsen első — mondta. — Ötezer temetés, ötezer halott . . . gondnok ur. — Vicces ember maga, Schwarz ur. De azért siessen. Mindjárt Kun bankárra kerül a sor. Első osztály. Mega viszi a koporsót. — Kocsin, vagy targoncán ? — Targoncán, Schwarz úr. De miért olyan sápadt, Schwarz úr? Valami baja van? — Nincs, nincs, gondnok úr. Öregszem, gondnok úr. Tegnap még fiatal, voltam, ma öreg. Tegnapról mára . . . száz év. — Nem fáj valamije, Schwarz úr? — Fáj, fáj, gondnok úr! Négyezerkilenc- százkilencvenkilenc halott fáj, gondnok úr . . . és ez az ötezredik, gondnok úr . . . — Lázas. Látom a szemén. Menjen haza, feküdjön le, pihenje ki magát . . . — Nem, nem, gondnok úr. Semmi ez, g gondnok úr . . . csak épen fáj . . . Minden áj ... a temető, a halott, a koporsó . . . — Csak menjen haza. Hivasson orvost. — Orvost hívjak? — riadozott. — Hazamenjek, lefeküdjel ? . . . Nem, nem gondnok úr! Az koporsó, temetés és halott . . . — Nono, nem szabad mindjárt rosszra gondolni, Schwarz úr. Elmegy, lefekszik, azután ha jobban lesz, visszajön. A sirató rázta a fejét. — Nem, nem, gondnok úr. A Kunt még kiviszem, ő az ötezredik. Azután elmegyek, gondnok úr . . . A temető felé nézett: — Mennyi sir. Mennyi kő. Mennyi halott. Mind élt. Tegnap még élt, ma halott . ... Ment az utcán, ült otthon az ebédnél, beszélgetett és viccelt ... és ma halott. Mindenki élt. . . és mindenkit kivisznek, kocsin, vagy targoncán ... A gödörbe fekszik . . . rajta föld, sok föld ... És szólt és aztán nem szól. És nézett és azután nem néz ... És a kese mozgott és azután nem mozog . . . Tegnap, ma . . . Volt, nincs . . . Tegnap volt, ma nincs . . . Milyen különös . . . Szeme kimeredt: — És mennyi föld. Gazos, száraz föld. Üres. És nincsenek kövek és nincsenek halmok rajta.... És nincsen gödör és nincsen halott benne.... Még nincs. És sétál és beszélget és viccel és ebédel.... és üres föld... és gödröt ásnak és belefekszik.... Lassan elindult. A gazos, néma, hideg föld vonzotta és húzta, mint egy erőszakos, kíméletlen kéz. . . Mennyi föld, mennyi drága, rossz föld. És a föld kinyitja magát, kinyílik, mint egy seb .. . és izzad és verejtékez ... és járt és nevetett és belefekszik ... A föld csúszott a lába alatt. Vitte és vonszolta. És jött és megy ... — ismételgette a sirató. — Most jött és már megy . . . Közben nincsen semmi... csak negyvenhat év. Különös . . . különös. Az udvarról kiáltoztak utána : — Schwarc úr ! Halló ! Halló ! A sirató megfordult Szemét levette a hideg földről. — Halló, Schwarc ur! Jöjjön már. A ravatalos szobában sötét arcú férfiak állottak. Az asszonyok zokogtak. Az előimádkozó vontatottan, rekedten énekelt. Hirtelen mély és metsző csend támadt. Schwarc ur és egy másik sirató — erős, fiatal, göndörös szakálú, — a ravatalhoz lépett. Leemelték a koporsót és rácsúsztatták a targoncára. A halotti menet elindult. Elől ment az előimádkozó, hangja lassan csúszott, le és fel, a szótagokat megnyitotta, hargkarikákat és hangbodrokat font köréjük. Utána a tar- UJ KELET Péntek, 1921 jan. 14., IV. évf. 9. sz. Munkában a Keren Bajjeszúd Középeurópai országok megszervezése — Az első gyűjtések — Az Uj Kelet tudóeitójától. — A Keren Hajjeszud londoni központja néhány héttel ezelőtt külön osztályt szervezett az Országépitési Alap Középeurópi oraz igáiban való gyűjtési akció végrehajtásra. Az osztály vezetése, Dr. Hantke Artur, Berger Julius és Blumend Kurt vállalták és működésüket azzal kezdték, hogy Németországban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában maindították a szervezkedést Litvániában, Bukovinábán, Erdélyben és Óromániában pedig az előkészítő munkálatokat ők irányítják. A szervezet mindenekelőtt gondoskodik egy országos központ megalkotásáról magában az illető országban. A központ felelőséggel tartozik a Keren Hajjeszad londoni központjának és egybe az országos tanács véleményezését is tartozik: respektáló. A németországi központ vezetője, Felix Rosenbloth, titkára dr. Moritz Bileski. A tanács a nagy központ tagjai közül Bergert és Blumenfeldat választotta tagokul. Csehszlovákiában két főtitkárságot szerveztek, egyet Mährisch-Ostrauban a morvaországi zsidóság képviselete számára. Ezt dr. Hugo Hermann vezeti, a prágai viszont Waldstein Emil vezetése alatt áll Ugyanennek a hatásköre kiterjed Szlovenszkóra is. Jugoszláviában a Koron Hajjedszed Zágrábban működik, Simon Spitzer vezetésével. Szarajevóban a boszniai és hercegovinai szervezet számára egy külön kuratóriumot állítottak fel, a vojvodinai zsidóság számára pedig Novisadban. A sarajevói organizációt dr. Léwi Szefárd főrabbi intézi, Sumbut mérnök közreműködésével. Novidban a vezértitkári funciókat dr. Handler ügyvéd végzi. A németországi szervezet egyike a legjobban kiépítetteknek. Itt kerületi szervezetek és csoportok már szervezettségükkel is olyan intenzív propagandára vannak utalva, hogy a munka a szervezetek felállítása után néhány hétre tekintélyes eredményeket mutatott. A német példa mintául szolgál a többi országnak, ahol a zsidóság áldozatkészsége semmivel sem kisebb a németekénél. A gyűjtések Németországban városok szerint indultak meg. Hatvannégy városban az első felhívásuk 18.700.000 márkát eredményeztek. Az alakozók kijelentették, hogy az első összeg még nem jelenti a Keren Hajjeszedért való áldozatok végét. Csehszlovákiában húsz városban gyűjtöttek és a gyűjtés első eredménye hárommillió csehszlovák korona volt. Jugoszláviában maga Berger Julius vette kezébe a gyűjtést, amely nyolcmillió jugoszláv koronát hozott. Bécsben, ahol az akciót dr. Chares főrabbi vezeti, húszezer font sterlinget és kétszázezer osztrák koronát hozott a gyűjtés az országépítő-alap számára. Danzigban egymillió márkát jövedelmezetta Blumenfeld által megindított gyűjtési akció. Megjegyzendő, hogy az első adakozók nem annyira a gazdagok és tehetősök közül, mint inkáb a középosztály soraiból kerültek ki. Haller lengyel tábornok Bukarestben Bukarest, jan. 12. Haller tábornok a második lengyel hadsereg parancsnoka tegnap Bukarestbe érkezett. A lengyel tábornok bukaresti látogatásával kapcsolatban a „Dimineaţa“ a következőket írja : Nem ismerjük egyelőre azt ez okot, ami Haller tábornokot hozzánk hozta. Nem ismerjük látogatásának célját sem, de látogatása olyan időre esik és olyan körülmények között történik, hogy ezek alapján könnyen megtaláljuk Haller tábornok útjának magyarázatát. A rigai tárgyalások eddig nem hoztak eredményt, az orosz kormány a Dnyeszter vidékét a szovjet csapatok téli szállásává akarja megtenni,s ez a két körülmény teszi szükségessé, hogy Lengyelország és Románia közös megoldást találjanak az orosz probléma elintézésére. Lengyelország és Románia közeledése nem jelent agresszív politikát Oroszországgal szemben, mi nem akarjuk Oroszországot provokálni. Célunk az, hogy biztosítsuk a békét Keleten. A „Dimineaţa” értesülése szerint Haller tábornok után Sapieda herceg, lengyel külügyminiszter is Bukarestbe fog utazni. A magyar állam kiadásai 1920-ban Budapest, jan. 10. (Az Uj Kelet tud. Korányi Frigyes volt pénzügyminiszter kijelentése szerint Magyarország 1920-ban körülbelül 12 milliárd koronát költött. A bankjegyinfláció egy év alatt 4 és fél milliárddal emelkedett, s jelenleg 12 és fél milliárd koronát tesz ki, míg Ausztriában 26 milliárdot. A bankjegy felülbélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön négy milliárd koronán felüli összeget eredményezett, amiből magára Budapestre két és féél milliárd jutott.