Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-14 / 9. szám

2 oldal A múltat is akapjuk Mindent követelünk, minden rostszálat a zsidóság lényegéből, minden gondolatsejtet a zsidó öntudatból és minden elszórt csigolyát a zsidó emlékezésből. Mert minden azoké, akik a jövőt építik, övék a múlt is, mert a múlt öléből vajúdik ki az élet. A múlt homályában szunnyad a holnapi világosság. A színek és harmóniák is ott bújtak meg és az álmok és az igazságok is és minden törvénye és minden kényszerűsége a megújhodásnak. A múlt széteshetik, mint az ünnepből kifonnyadt lulav­ág, de nem igaz, hogy elpor­­lik; a levelek megmaradnak, csak széjjelesnek, s egymástól elmerevülnek, mint az ujjak az ájult emberkézen. A levelek összefoghatók, össze kell fogni őket és nézni őket, mert nem csak a múlt misztériumait tárják fel a vissza­néző előtt, de a jövőt is annak, aki előre néz. Az a nép, amely letévedt fejlődésének vonaláról és elvesztette azt az utat, amely múltjához vezet vissza, az nem találhatja meg azt az utat, amely a jövőbe vezet. Ide oda tántorog és hiába jutna is el támolygásának utolsó stációjáig, semmit se tehetne ott, mert üres kézzel érkezik oda. Épi­­téglát nem hozott magával. Az épitótéglák a múlt romjai alatt hever­nek. Az igazi épitótéglákat nem kemencékben égetik, a kultúra emlékeiben keményednek meg elomolhatlanul A jövő országát ezekből kell felépíteni, megoromló gondolatpaloták csak ezekből rakhatók. Építeni mindenből lehet, ami a múltból maradt ránk. Mert a jövő lelke abban él és maga megeszm­élésre az csak úgy ébredhet, ha abból szívja magába az értelmet. Gondolni és érezni és beszélni a múlttól tanul a jövő. Iga­zán zsidóul érezni akkor tanulunk, ha bele­merülünk a múltba és kihozunk belőle minden szépséget, amit az idő beléje halványított. Min­den levelet, minden könyvet, minden cserepet, minden lepergett ékes ódonságot. Ki kell hozni belőle minden formát, amely elhanyatlott, min­den rímet, amely elcsengett, minden színfoltot, amely megfakult. Ami valamikor templomokban szent áhítatot keltett, könyvesszobákban elme­­n­lést, az asztalnál megvidámulást, lö idön futá­soknál megtámaszkodást, ha ékes, ha egyszerű, minden a jövőé legyen. A n­egsárgult parga­­men és a megfeketült ezüst. A kupa és a fű­­szertartó, a kétkarú mécs és a szédortál, a könyvcsat és az asszonyi homlokpánt, a me­­gillah és a machzor, a pecsétes dekrétum és a hétal­ab, vagy a válólevél. Szép és magasztos, ha kultúrépítésre , gyülekeznek az építők. Ahogy, teszem, itt is evégből gyülekeznek. Hiszem, hogy a zsidóság jövőért teszik, de remélhetőnek csak akkor látom ezt a munkaakarást, ha az állványokon a régi idők szerszámai kínálkoznak a munkás­kezek felé. Látni kell, hogy építők nemzetsé­géből származnak az építők és öröklött szer­számmal építenek. Azt hallom, itt így akarnak építeni a zsidó asszonyok, akik kulturegyesü­­letbe tömörültek. Ha akkor fogjanak össze erősen és építsenek. És álljanak ki a fórumra és követeljenek. Követelhetnek, mert m­inden azoké, akik a jövőt építik. Követeljék el a múltúnkat, mindent, ami a múltba tervetkezett, ami emlék inkább, mint érték és szervezzék meg a zsidó múzeumot. Akinek r­étsége van, adjon nekik, ha csak letétül is, vagy úgy, hogy a kolozsvári zsidó múzeum valamikor a zsidó nemzeti múzeumba olvadjon. Olyan alkotás lesz ebből, ami még csak pénzbe sem k­erül. u. p. A sirató • Irta: Sas László 2 A temető udvarán kocsik és autók állot­tak. És urak, cilinderben és sötét arccal, ame­lyet feketére festett a bánat. — Ma ugyancsak megkésett, Schwarz ur, — fogadta a gondnok. — Az első temetést már elkéste ... .. — Soha sincsen első — mondta. — Öt­ezer temetés, ötezer halott . . . gondnok ur. — Vicces ember maga, Schwarz ur. De azért siessen. Mindjárt Kun bankárra kerül a sor. Első osztály. Mega viszi a koporsót. — Kocsin, vagy targoncán ? — Targoncán, Schwarz úr. De miért olyan sápadt, Schwarz úr? Valami baja van? — Nincs, nincs, gondnok úr. Öregszem, gondnok úr. Tegnap még fiatal, voltam, ma öreg. Tegnapról mára . . . száz év. — Nem fáj valamije, Schwarz úr? — Fáj, fáj, gondnok úr! Négyezerki­lenc-­­ százkile­ncvenkilenc halott fáj, gondnok úr . . .­­ és ez az ötezredik, gondnok úr . . . — Lázas. Látom a szemén. Menjen haza, feküdjön le, pihenje ki magát . . . — Nem, nem, gondnok úr. Semmi ez, g gondnok úr . . . csak épen fáj . . . Minden áj ... a temető, a halott, a koporsó . . . — Csak menjen haza. Hivasson orvost. — Orvost hívjak? — riadozott. — Haza­menjek, lefeküdjel­ ? . . . Ne­m, nem gondnok úr! Az koporsó, temetés és halott . . . — Nono, nem szabad mindjárt rosszra gondolni, Schwarz úr. Elmegy, lefekszik, az­után ha jobban lesz, visszajön. A sirató rázta a fejét. — Nem, nem, gondnok úr. A Kunt még kiviszem, ő az ötezredik. Azután elmegyek, gondnok úr . . . A temető felé nézett: — Mennyi sir. Mennyi kő. Mennyi halott. Mind élt. Tegnap még élt, ma halott . ... Ment az utcán, ült otthon az ebédnél, beszélgetett és viccelt ... és ma halott. Mindenki élt. . . és mindenkit kivisznek, kocsin, vagy targoncán ... A gödörbe fekszik . . . rajta föld, sok föld ... És szólt és aztán nem szól. És né­zett és azután nem néz ... És a kese moz­gott és azután nem mozog . . . Tegnap, ma . . . Volt, nincs . . . Tegnap volt, ma nincs . . . Milyen különös . . . Szeme kimeredt: — És mennyi föld. Gazos, száraz föld. Üres. És nincsenek kövek és nincsenek halmok rajta.... És nincsen gödör és nincsen halott benne.... Még nincs. És sétál és beszélget és viccel és ebédel.... és üres föld... és göd­röt ásnak és belefekszik.... Lassan elindult. A gazos, néma, hideg föld vonzotta és húzta, mint egy erőszakos, kíméletlen kéz. . . Mennyi föld, mennyi drága, rossz föld. És a föld kinyitja magát, kinyílik, mint egy seb .. . és izzad és verejtékez ... és járt és nevetett és belefekszik ... A föld csúszott a lába alatt. Vitte és vonszolta. És jött és megy ... — ismételgette a sirató. — Most jött és már megy . . . Közben nincsen semmi... csak negyvenhat év. Kü­lönös . . . különös. Az udvarról kiáltoztak utána : — Schwarc úr ! Halló ! Halló ! A sirató megfordult Szemét levette a hideg földről. — Halló, Schwarc ur! Jöjjön már. A ravatalos szobában sötét arcú férfiak állottak. Az asszonyok zokogtak. Az előimád­kozó vontatottan, rekedten énekelt. Hirtelen mély és metsző csend támadt. Schwarc ur és egy másik sirató — erős, fiatal, göndörös szakálú, — a ravatalhoz lé­pett. Leemelték a koporsót és rácsúsztatták a targoncára. A halotti menet elindult. Elől ment az előimádkozó, hangja lassan csúszott, le és fel, a szótagokat megnyitotta, har­gkarikákat és hangbodrokat font köréjük. Utána a tar- UJ KELET Péntek, 1921 jan. 14., IV. évf. 9. sz. Munkában a Keren Bajjeszúd Középeurópai országok megszer­vezése — Az első gyűjtések — Az Uj Kelet tudóeitójától. — A Keren Hajjeszud londoni központja né­hány héttel ezelőtt külön osztályt s­zervezett az Országépitési Alap Középeurópi oraz igáiban való gyűjtési akció végre­hajtá­sra. Az osztály vezetése, Dr. Hantke Artur, Berger Julius és Blumen­d Kurt vállalták és működésüket az­zal kezdték, hogy Németországban, Csehszlo­vákiában és Jugoszláviában m­aindították a szervezkedést Litvániában, Bukovinábán, Er­délyben és Óromániában pedig az előkészítő munkálatokat ők irányítják. A szervezet mindenekelőtt gondoskodik egy országos központ megalkotásáról magában az illető országban. A központ felelőséggel tar­tozik a Keren Hajjeszad londoni központjának és e­gybe az országos tanács véleményezését is tartozik: respektál­ó. A németországi központ vezetője, Felix Rosenbloth, titkára dr. Moritz Bileski. A tanács a nagy központ tagjai közül Bergert és Blumenfeldat választotta tagokul. Cseh­szlovákiában két főtitkárságot szerveztek, egyet Mährisch-Ostrauban a morvaországi zsidóság képviselete számára. Ezt dr. Hugo Hermann vezeti, a prágai viszont Waldstein Emil vezeté­se alatt áll Ugyanennek a hatásköre kiterjed Szlo­­venszkóra is. Jugoszláviában a Koron Hajjed­­szed Zágrábban működik, Simon Spitzer veze­tésével. Szarajevóban a boszniai és hercegovi­nai szervezet számára egy külön kuratóriumot állítottak­ fel, a vojvodinai zsidóság számára pedig Novisadban. A sarajevói organizációt dr. Léwi Szefárd főrabbi intézi, Sumbut mér­nök közreműködésével. Novidban a vezértit­­kári fun­ciókat dr. Handler ügyvéd végzi. A németországi szervezet egyike a legjobban ki­­építetteknek. Itt kerületi szervezetek és cso­portok már szervezettségükkel is olyan inten­zív propagandára vannak utalva, hogy a munka a szervezetek felállítása után néhány hétre­­ tekintélyes eredményeket mutatott. A német példa mintául szolgál a többi országnak, ahol a zsidóság áldozatkészsége semmivel sem ki­sebb a németekénél. A gyűjtések Németországban városok szerint indultak meg. Hatvannégy városban az első felhívásuk 18.700.000 márkát eredmé­nyeztek. Az alakozók kijelentették, hogy az első összeg még nem jelenti a Keren Hajje­­szedért való áldozatok végét. Csehszlovákiá­ban húsz városban gyűjtöttek és a gyűjtés első eredménye hárommillió csehszlovák korona volt. Jugoszláviában maga Berger Julius vette kezébe a gyűjtést, amely nyolcmillió jugoszláv koronát hozott. Bécsben, ahol az akciót dr. Chares főrabbi vezeti, húszezer font sterlinget és kétszázezer osztrák koronát hozott a gyűj­tés az országépítő-alap számára. Danzigban egymillió márkát jövedelmezett­­a Blumenfeld által megindított gyűjtési akció. Megjegyzendő, hogy az első adakozók nem annyira a gazda­gok és tehetősök közül, mint inkáb­­ a közép­osztály soraiból kerültek ki. Haller lengyel tábornok Bukarestben Bukarest, jan. 12. Haller tábornok a második lengyel hadsereg parancsnoka tegnap Bukarestbe érkezett. A lengyel tábornok buka­resti látogatásával kapcsolatban a „Dimineaţa“ a következőket írja : Nem ismerjük egyelőre azt ez okot, ami Haller tábornokot hozzánk hozta. Nem ismer­jük látogatásának célját sem, de látogatása olyan időre esik és olyan körülmények között történik, hogy ezek alapján könnyen megtalál­juk Haller tábornok útjának magyarázatát. A rigai tárgyalások eddig nem hoztak eredményt, az orosz kormány a Dnyeszter vidékét a szov­jet csapatok téli szállásává akarja megtenni,s ez a két körülmény teszi szükségessé, hogy Lengyelország és Románia közös megoldást találjanak az orosz­ probléma elintézésére. Len­gyelország és Románia közeledése nem jelent agresszív politikát Oroszországgal szemben, mi nem akarjuk Oroszországot provokálni. Célunk az, hogy biztosítsuk a békét Keleten. A „Dimineaţa” értesülése szerint Haller tábornok után Sapied­a herceg, lengyel külügy­miniszter is Bukarestbe fog utazni. A magyar állam kiadásai 1920-ban Budapest, jan. 10. (Az Uj Kelet tud. Korányi Frigyes volt pénzügyminiszter kijelen­tése szerint Magyarország 1920-ban körülbelül 12 milliárd koronát költött. A bankjegyinfláció egy év alatt 4 és fél milliárddal emelkedett, s jelenleg 12 és fél milliárd koronát tesz ki, m­íg Ausztriában 26 milliárdot. A bankjegy felül­bélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön négy milliárd koronán felüli összeget eredményezett, amiből magára Budapestre két és féél milliárd jutott.

Next