Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)
1921-01-26 / 17. szám
■ ©lóin®. 5SS1. ierni IJ Srenhiui |M||( ]( Valuta Február elsején, mondják, de mi már szokott lemondással várjuk ezt az újabb indőt is. Lehetséges, hogy február elsején ugyan megkezdik végre a bonok beváltását, nem merünk rá mérget venni. Talán igen, nem. Annyiszor ígérték, annyi biztos mit mondtak, hogy végre már csak egy biztos, hogy ez a dátum se biztos. Hogy itasztrófává dagadt pénzválság továbbra- és sodródik lefelé a lejtőn, ezzel odaát írestben keveset tőrödnek. És nemcsak nem tőrödnek, egyre kirívóbb, egyre nyilalóbb a szándékosság és ők e súlyos vád , nem is védekeznek. Most megint valami nikai akadály látszik felmerülni, amolyan inisztrációs késedelem, aminek ők nem , csak a rossz technika, a hibás adminisza s az erdélyi gazdasági élet, amely mintt beteg, az enyhülés pillanatára vár, hogy jó lélegzetet vehessen, talán hiába vár, abból kiszedett bonokat visszateheti a spékhálós okmányok közé és fekhet vissza asztó ágyába. És ha végre, ne mondjuk, hogy február én, de talán február vége felé mégis csak kezdik a beváltást, már előre kieszelték,an teszik majd bonyolulttá az egyébként zerv eljárást. Akinek bonja van, nem lehet látraléka. Helyes. De ezt eddig is elvitették volna, az adóhivatalok már kiírhatták a a bontulajdonosok hátralékait, ami nem int meg majd leváltás napjait fogják a kellemes mulatsággal súlyosbítani. A sziladás, lótás-futás a banktól az adópü sía, adóhivatalból a bankba és mert az igás nemes intézménye, amely a háborúban szépen bevált, a bonbeváltás nagy tömeggilmainál is rendszeresithető, biztos, hogy fszeresiteni is fogják s a beváltandó bonok a nagyobb forgalom lesz talán, mint ameki a mellőzött bonok révén immár öt hónap elmaradt. Amire majd azt kell mondanunk: nagy forgakevés haszon. Nem vagyunk eleve rosszeműek, várva várjuk a bonbeváltás szent natát, de már nem sokat várunk tőle. A delem akkora hézagokat várt a gazdaságiben, hogy ezek a kis negyvenszázalékosok hogy betömni nem fogják tudni őket, de áthidalni sem. Minden nap, amellyel a lkát, a termelést, az ipart és a kereskedőit megakasztják, kétszeresen bosszulja meg it másnap és a másnap tespedése ismét tán a következő napon. A nihilnek felfelélő hatványa aztán rettenetesen dolgozik, tár végre meg akarják állítani. Erdély nagyasági krízise, hiába csinálták Bukarestben kép a számítást, krízise egyúttal egész Romának, krízise a román valutának, amelyképes felemelkedni arra a helyre, ahol be kell, ahová az ország belső gazdasági ének megfelelően a maga erejéből kellene sfiktie. Igaz, hogy a valutaválság nem csupán a válsága, e pillanatban ez világkrízis. Mondunk a gazdasági élet világbetegsége, csak azok az országok betegek, amelyek szája egészen vérszegény, de azok is, minek papírpénze túlteng a vérbőségtől. Azav Ausztriában simák, éheznek, a kezüket lelik az emberek, kormány és közönség iránt, mert a korona egészen lent van, nap, amikor már egy svájci szuntimot sem ad érte, a laikus azt hihetné, hogy ezzel ében Svájcban minden ember boldog neset gondol arra, hogy az ő frankja milyen az ér. Holott ott is csupa gondráncolt hom- s csupa elborult gond mindenki, mert valunk, thit ipari 6s gadasági termelésük olyan ii, hogy egyre-másra vesztik el piacaikat. Nem szólva arról, hogy fürdőiket, kiránduló és üdülőhelyeiket sem látogatja senki a Svájcért lelkesedő Európa szegény népei közül. Ugyanígy áll Hollandia roppant erejű valutájával. Ugyanígy Anglia, ugyanígy Amerika. Egyik se tudja áruját a régi piacokon , elhelyezni, mert Középeurópa nem képes fizetni. A megoldás voltakben az volna, hogy ha a dollár, a fontsterliog, a svájci frank és a holland forint belátni, milyen nagy szerencsétlenség az ő folytonos emelkedése és egy kicsit leereszkedne a többi valutához, a leromlott valuták pedig minden lehetőt elkövetnének, hogy egy kicsit felemelkedjenek. Ezt persze papiroson nagyon szépen el lehet gondolni, a valóságban tudjuk, hogy nincs önzetlen pénz, nincs demokrácia, nincs leereszkedés, a különböző világvaluták továbbra is versengeni fognak, hogy ki kerüljön feljebb, mert ez a természetük. Azt azonban nem lehet megbocsátani egyetlen országnak sem, amelynek fejlődésreképes valutája van, ha ezt a fejlődést megakadályozza. Mi nem mondjuk, hogy a román lej fejlődését rossz indulatból szoríttatják le az ország pénzügyi vezetői, ez akkora bűn volna, amit nem lehetne megbocsátani. Da mi a rövidlátást, a hozzánemértést is megbocsáthatatlan bűnnek tartjuk és a román pénzügyi politikát rövidlátásssal, korlátoltsággal kell megvádolnunk. Semmi oka nincs, hogy e megnagyobbodott Románia valutája ne legyen olyan jó, mint a megnagyobodott Szerbiáé. És Szerbia mégis jóval előbb van a pénze, hála jó politikájának, nincs olyan ingadozásoknak kitéve, mint a mi pénzünk. Mi igenis, századszor állítjuk, Romániát Európa egyik leggazdagabb államának tudjuk, mindene van, búzája, kőszenes petróleuma, földgáza, sója, aranya, fája, a viziútra igen alkalmas folyói és elsőrangú tengeri kikötői. Noha kisebb mint Franciaország, a benne elzárt lehetőségek révén annál is gazdagabb lehetne. Ehhez persze nemcsak lehetőségek, ha tehetségek is kellenének, tehetségek, akik a heverő és tétlen gazdagságot tevékeny gazdagsággá változtatják át. Amit Romániában csinálnak, ennek ép a fordítottja: itt a tevékeny gazdasági erőket is megkötik és kényszerítik rá, hogy a tespedés rozsdájában kallódjanak el. Franciaország kikényszeríti a békefeltétek teljesítését Briand beszéde a francia kamarában — Franciaország büntetni fog Páris, jan. 24. Briand kormányprogramja, mint ismeretes, mély hatást tett a francia kamarára. A felszólalások utána inkább csak újabb felvilágosításokat és pótlásokat kívántak. Ellenzéke, amely bizonyára ki fog alakulni és tömörülni fog, egyelőre tartózkodóan viselkedett. Briand válasza amint azt tegnap már közöltük — a kamara túlnyomó többségének bizalmi szavazatát eredményezte. Briand beszédében előrebocsátotta, hogy erős vágya minden erejével Franciaország érdekeit szolgálni. A kormányt úgy állította össze, hogy az a republikánus pártok nagy többségére támaszkodhatik, olyan többségre, amelyet a nemzeti szolidaritás eszméje köt össze. Kemény szavakkal szól azokról a törekvésekről, amelyeknek a békeszerződés rendelkezései alól való kibújás a céljuk. Franciaország oly sok szenvedéssel és annyi áldozattal szerezte meg a győzelmet — mondotta — hogy nem tekinthet el a példás megbüntetésétől azoknak, akik a világháború veszedelmét redzmfitották. Franciaország türelmes, de nem engedi, hogy türelmivel visszaéljenek. De azt sem engedi, hogy türelmét gyengeségnek magyarázzák. Németország óriási termelő képességgel rendelkezik és Franciaország el van szánva arra, hogy kikényszeríti Németországtól vállalt kötelezettségeinek teljesítését. A beszédet Leon Daudet, a túlzó soviniszták vezére, állandóan közbeszólókkal zavarta s Briand ironikus hangon válaszolgatott neki. India forrong London, január 24. India mostani helyzete igen nagy aggodalomra ad okot. Az indus nemzeti érzés fölébredése olyan tényező, amelylyel komolyan kell számolnia Angliának. Másrészt pedig a szindikalista mozgalom gyors elterjedése újabb ösztönzést adott a lakosság elégedetlenségének. Az india munkásszövetség, amelynek kétmillió tagja van, szélsőséges vezetők befolyása alatt al. Azt mondják, hogy az 1857 iki lázadás óta a veszély nem volt még oly nagy, mint jelenleg. Horsea, január 24. Alkhabadból jelentik: A rendőrség teljesen tehetetlen azzal a lázadással szemben, mely most már Sultaopurig terjed. A lázadók ölnek, rabolnak és gyújtogatnak. Hatszáz letartóztatás történt eddig. Lengyelország nem avatkozik Magyarország ügyeibe Prága, január 24. Benes cseh külügyminiszter felszólította a lengyel kormányt, hogy a Habsburgoknak a magyar trónra való visszatérése ügyében csatlakozzék Csehszlovákia és Olaszország á álláspontjához. A lengyel kormány ezt visszautasította azzal, hogy nem avatkozik idegen államok ügyeibe. Benes álláspontja viszont ez, hogy a Habsburgok visszatérését egyetlen ország sem tekintheti a maga belső ügyének, mert az európai kérdés. Pótválasztás Doverban, London, január 24. A doveri választókerületben pótválasztás volt. Győztesként Sir Thomas Poison független jelölt került ki. A kormánypárt jelöltje Astor őrnagy 300 szavazattal kisebbségben maradt. A németek az iskolákban tanítják a békeszerződést Berlin, január 24. A nacionalista és mérsékelt konzervatív pártok a porosz Landtagban indítványt terjesztettek be, hogy a kormány rendeletére elkészített népies katekizmust a versaillesi békeszerződésről és ennek következményeiről minél előbb vegyék fel az elemi iskolai tanrendbe. Tüntetések Ausztriában a német csatlakozás mellett Bécs, január 22. A német birodalomnak ötvenéves évfordulóján egész Ausztriában lelkesen tüntettek a Németországhoz való csatlakozás mellett. A tiroli tartománygyűlés elhatározta, hogy a tartományi kormányt felszólítja, rendezzen Ausztriának Németországhoz való csatlakozása dolgában február 27-én népszavazást.