Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-26 / 17. szám

■ ©lóin®. 5SS1. ierni IJ Srenhiui |M||( ]( Valuta Február elsején, mondják, de mi már szokott lemondással várjuk ezt az újabb indőt is. Lehetséges, hogy február elsején ugyan megkezdik végre a bonok beváltását, nem merünk rá mérget venni. Talán igen,­­ nem. Annyiszor ígérték, annyi biztos mit mondtak, hogy végre már csak egy­­ biztos, hogy ez a dátum se biztos. Hogy itasztrófává dagadt pénzválság továbbra- és sodródik lefelé a lejtőn, ezzel odaát írestben keveset tőrödnek. És nemcsak nem tőrödnek, egyre kirívóbb, egyre nyil­­alóbb a szándékosság és ők e súlyos vád , nem is védekeznek. Most megint valami nikai akadály látszik felmerülni, amolyan inisztrációs késedelem, aminek ők nem , csak a rossz technika, a hibás adminisz­­a s az erdélyi gazdasági élet, amely mint­t beteg, az enyhülés pillanatára vár, hogy jó lélegzetet vehessen, talán hiába vár, a­­bból kiszedett bonokat visszateheti a s­pékhálós okmányok közé és fekhet vissza asztó ágyába. És ha végre, ne mondjuk, hogy február én, de talán február vége felé mégis csak kezdik a beváltást, már előre kieszelték,­an teszik majd bonyolulttá az egyébként zerv eljárást. Akinek bonja van, nem lehet látraléka. Helyes. De ezt eddig is elvit­ették volna, az adóhivatalok már kiírhatták a a bontulajdonosok hátralékait, ami nem int meg m­ajd leváltás napjait fogják­­ a kellemes mulatsággal súlyosbítani. A sziladás, lótás-futás a banktól az adóp­ü­ sía, adóhivatalból a bankba és mert az igás nemes intézménye, amely a háborúban szépen bevált, a bonbeváltás nagy tömeg­­gilmainál is rendszeresithető, biztos, hogy fszeresiteni is fogják s a beváltandó bonok a nagyobb forgalom lesz talán, mint amek­­i a mellőzött bonok révén immár öt hónap elmaradt. Amire majd azt kell mondanunk: nagy forga­­kevés haszon. Nem vagyunk eleve rossz­­eműek, várva várjuk a bonbeváltás szent natát, de már nem sokat várunk tőle. A delem akkora hézagokat várt a gazdasági­ben, hogy ezek a kis negyvenszázalékosok hogy betömni nem fogják tudni őket, de­­ áthidalni sem. Minden nap, amellyel a lkát, a termelést, az ipart és a kereskedőit megakasztják, kétszeresen bosszulja meg it másnap és a másnap tespedése ismét tán a következő napon. A nihilnek felfelé­­lő hatványa aztán rettenetesen dolgozik, tár végre meg akarják állítani. Erdély nagy­­asági krízise, hiába csinálták Bukarestben kép a számítást, krízise egyúttal egész Ro­­mának, krízise a román valutának, amely­­képes felemelkedni arra a helyre, ahol b­e kell, ahová az ország belső gazdasági ének megfelelően a maga erejéből kellene sfiktie. Igaz, hogy a valutaválság nem csupán a válsága, e pillanatban ez világkrízis. Mond­unk a gazdasági élet világbetegsége, c­sak azok az országok betegek, amelyek szája egészen vérszegény, de azok is, mi­nek papírpénze túlteng a vérbőségtől. A­zav Ausztriában simák, éheznek, a kezüket lelik az emberek, kormány és közönség iránt, mert a korona egészen lent van, nap, amikor már egy svájci szuntimot sem ad érte, a laikus azt hihetné, hogy ezzel ében Svájcban minden ember boldog ne­­set gondol arra, hogy az ő frankja milyen az ér. Holott ott is csupa gondráncolt hom- s csupa elborult gond mindenki, mert valu­nk, t­­hit ipari 6s ga­dasági termelésük olyan ii, hogy egyre-másra vesztik el piacaikat. Nem szólva arról, hogy fürdőiket, kiránduló és üdülőhelyeiket sem látogatja senki a Svájcért lelkesedő Európa szegény népei közül. Ugyan­így áll Hollandia roppant erejű valutájával. Ugyanígy Anglia, ugyanígy Amerika. Egyik se tudja áruját a régi piacokon , elhelyezni, mert Középeurópa nem képes fizetni. A megoldás voltak­ben az volna, hogy ha a dollár, a fontsterliog, a svájci frank és a holland forint belátni, milyen nagy szerencsét­lenség az ő folytonos emelkedése és egy ki­csit leereszkedne a többi valutához, a leromlott valuták pedig minden lehetőt elkövetnének, hogy egy kicsit felemelkedjenek. Ezt persze papiroson nagyon szépen el lehet gondolni, a valóságban tudjuk, hogy nincs önzetlen pénz, nin­cs demokrácia, nincs leereszkedés, a külön­böző világvaluták továbbra is versengeni fognak, hogy ki kerüljön feljebb, mert ez a természe­tük. Azt azonban nem lehet megbocsátani egyetlen országnak sem, amelynek fejlődésre­­képes valutája van, ha ezt a fejlődést megaka­dályozza. Mi nem mondjuk, hogy a román lej fejlődését rossz indul­atból szoríttatják le az or­szág pénzügyi vezetői, ez akkora bűn volna,­­ amit nem lehetne megbocsátani. Da mi a rövidlátást, a hozzánemértést is megbocsátha­tatlan bűnnek tartjuk és a román pénzügyi po­­litikát rövidlátásssal, korlátoltsággal kell meg­vádolnunk. Semmi oka nincs, hogy e megnagyobbo­dott Románia valutája ne legyen olyan jó, mint a megnagyobodott Szerbiáé. És Szerbia mégis jóval előbb van­­ a pénze, hála jó poli­tikájának, nincs olyan ingadozásoknak kitéve, mint a mi pénzünk. Mi igenis, századszor állít­juk, Romániát Európa egyik leggazdagabb álla­mának tudjuk, mindene van, búzája, kőszenes petróleuma, földgáza, sója, aranya, fája, a vi­­ziútra igen alkalmas folyói és elsőrangú ten­geri kikötői. Noha kisebb mint Franciaország, a benne elzárt lehetőségek révén annál is gaz­dagabb lehetne. Ehhez persze nemcsak lehe­tőségek, ha tehetségek is kellenének, tehetsé­gek, akik a heverő és tétlen gazdagságot tevé­keny gazdagsággá változtatják át. Amit Romániá­ban csinálnak, ennek ép a fordítottja: itt a tevékeny gazdasági erőket is megkötik és kény­szerítik rá, hogy a tespedés rozsdájában kal­lódjanak el. Franciaország kikényszeríti a békefeltétek teljesítését Briand beszéde a francia kamará­ban — Franciaország bü­ntetni fog Páris, jan. 24. Briand kormányprogramja, mint ismeretes, mély hatást tett a francia ka­marára. A felszólalások utána inkább csak újabb felvilágosításokat és pótlásokat kívántak. Ellenzéke, amely bizonyára ki fog alakulni és tömörülni fog, egyelőre tartózkodóan viselkedett. Briand válasza amint azt tegnap már kö­zöltük — a kamara túlnyomó többségének bizalmi szavazatát eredményezte. Briand beszé­dében előrebocsátotta, hogy erős vágya minden erejével Franciaország érdekeit szolgálni. A kormányt úgy állította össze, hogy az a republikánus pártok nagy többségére támasz­­kodhatik, olyan többségre, amelyet a nemzeti szolidaritás eszméje köt össze. Kemény szavak­kal szól azokról a törekvésekről, amelyeknek a békeszerződés rendelkezései alól való kibújás a céljuk. Franciaország oly sok szenvedéssel és annyi áldozattal szerezte meg a győzelmet — mondotta — hogy nem tekinthet el a példás megbüntetésétől azoknak, akik a világháború veszedelmét redzmfitották. Franciaország türel­mes, de nem engedi, hogy türelmivel vissza­éljenek. De azt sem engedi, hogy türelmét gyengeségnek magyarázzák. Németország óriási termelő képességgel rendelkezik és Franciaor­szág el van szánva arra, hogy kikényszeríti Németországtól vállalt kötelezettségeinek telje­sítését. A beszédet Leon Daudet, a túlzó sovi­niszták vezére, állandóan közbeszólókkal zavarta s Briand ironikus hangon válaszolga­­tott neki. India forrong London, január 24. India mostani hely­zete igen nagy aggodalomra ad okot. Az indus nemzeti érzés fölébredése olyan tényező, amely­­lyel komolyan kell számolnia Angliának. Más­részt pedig a szindikalista mozgalom gyors el­terjedése újabb ösztönzést adott a lakosság elégedetlenségének. Az india munkásszövetség, amelynek kétmillió tagja van, szélsőséges ve­zetők befolyása alatt al. Azt mondják, hogy az 1857 iki lázadás óta a veszély nem volt még oly nagy, mint jelenleg. Horsea, január 24. Alk­habadból jelentik: A rendőrség teljesen tehetetlen azzal a láza­dással szemben, mely most már Sultaopur­ig terjed. A lázadók ölnek, rabolnak és gyújto­gatnak. Hatszáz letartóztatás történt eddig. Lengyelország nem avatkozik Magyarország ügyeibe Prága, január 24. Benes cseh külügymi­niszter felszólította a lengyel kormányt, hogy a Habsburgoknak a magyar trónra való vissza­térése ügyében csatlakozzék Csehszlovákia és Olaszország á álláspontjához. A lengyel kormány ezt visszautasította azzal, hogy nem avatkozik idegen államok ügyeibe. Benes álláspontja viszont ez, hogy a Habsburgok visszatérését egyetlen ország sem tekintheti a maga belső ügyének, mert az európai kérdés. Pótválasztás Doverban, London, január 24. A doveri választó­kerületben pótválasztás volt. Győztesként Sir Thomas Poison független jelölt került ki. A­ kormánypárt jelöltje Astor őrnagy 300 szava­zattal kisebbségben maradt. A németek az iskolákban ta­nítják a békeszerződést Berlin, január 24. A nacionalista és mér­­sékelt konzervatív pártok a porosz Landtagban indítványt terjesztettek be, hogy a kormány rendeletére elkészített népies katekizmust a versaillesi békeszerződésről és ennek követ­kezményeiről minél előbb vegyék fel az elemi iskolai tanrendbe. Tüntetések Ausztriában a né­met csatlakozás mellett­ ­Bécs, január 22. A német birodalomnak ötvenéves évfordulóján egész Ausztriában lel­kesen tüntettek a Németországhoz való csat­lakozás mellett. A tiroli tartománygyűlés elha­tározta, hogy a tartományi kormányt felszólítja, rendezzen Ausztriának Németországhoz való­­ csatlakozása dolgában február 27-én népsza­vazást.

Next