Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)
1924-03-19 / 65. szám
2 Árverezik a költő könyveit Rövid hírben jelentettük már, hogy Kiss József könyveit a napokban elárverezték. Erről az eseményről szól alábbi tudósításunk . (Budapest, március 18. Az Új Kelet tudósítójától.) Pénteken délután kezdődött. .. Két egymásba nyiló szoba ajtaját kiemelték, egy dobogóra zsurasztalkát állítottak , mögötte trónol a kikiáltó ... Huszonötezer korona másodszor, senki többet ? ... Gazdát cserélnek a költő szorgosan gyűjtött, szeretett könyvei. Nagy az érdeklődés. Már napokkal ezelőtt lelkes amatőrök búcsújárása folyt a harmadik szobában, ahova eladásra rendezetten kiállították Kiss József könyvtárának zömét. Most itt ülnek sorjánban az irodalom rajongói, a szép könyvek barátai, ezekben a szobában, amelyeknek meg-megcsikorgó parkettjén valamikor a föl alá járó poéta lépte ki verseinek metrumát. Akad könyvkereskedő is a publikum között, de jellemző, hogy valamennyi jobbára a nagy, gyűjteményes munkákra licitál, azokra, amelyeket úgy vásárolt össze a költő. Dedikált példányokra, karakterisztikus tulajdonra csak az amatőr licitál, de azután annál izgatottabban. Emelkednek a ceruzák, az ujjak , emelkednek és lebuknak a fejek, aszerint, hogy állják-e meg a versenyt vagy abbanhagyják, bátran és félénken röpködnek a számok, a kikiáltó közömbös mosolylyal kapja fel őket és lódítja tovább a levegőbe. A költő leánya kissé lehangoltan nézi egy bőrfotesből, hogy túl megy végbe itt. És szinte idegenkedve. A költő fiatalabbik fia maga is izgatottan licitál itt-ott, hogy mégis megmentsen egy két könyvet, amely késő bánatára került az árverési katalógusba. Habent sau fata libelli. Megvan a sorsuk a könyveknek is s ez itt tetszik meg igazán. Szenzációs árfölvetések és a váratlan részvétlenség becses dolgokkal szemben. Ez is összetartozik valahogyan. Gyulai Pál költeményeinek második, igyen dedikált példánya: „Kiss József urnak emlékül Gyulai Pál“ — mindössze 310 ezer koronán kel el. A (hiányos) teljes Jókaiért 2 millió 400 ezer koronát adnak és a „Diadalmas forradalom könyvéért“ csekély 63 ezret. Gárdonyi négy munkája 305 ezer koronáért kel el s egyik sincs dedikálva, Justh Zsigmond két dedikált, ritka könyve csak 85 ezret ér .. . Az ajánlással ellátott Herczeg-regények bezzeg annál magasabbra vergődnek. Visszás és kellemetlen látvány az egész, de meg kell lennie, — ezt olvasom a családtagok arcán is, akik bevezetnek egy hátsó lakószobába, ahol együtt van az az egész, masszív, sokat élt, meghitten komoly interieur, amelyben a költő dolgozott. Itt annál a sötétpirosposztós, tintafoltos asztalnál ülök, amelyen a Jehovát és a Tüzeket irta Kiss József. A költő fia egy dúsan tömött szekrényre mutat . . . Kiss Józsefnek azok a könyvei, amelyek élete utolsó tíz éve alatt állandó, megkedvelt olvasmányai lettek: a legbecsesebbek, az auktorok ebben a szekrényben vannak és nem fognak idegen kézre kerülni. S együtt marad a bútorzat, a másik szoba sok trófeuma, emléktárgya, arcképcsoportata is. Goethe, Stendhal, Balzac, Arany János, Petőfi, az Ezeregyéjszaka, — ezek is elidegeníthetetlen bútorok, a költő gondolatának megannyi ágya. És kézirat sem kerül ki egyetlenegy sem a család tulajdonából. Kérdezem, milyen az árverés eredménye. Azt mondják: kielégítő, és ezt is szomorúan mondják. Szombatra és vasárnapra még nagyobb versengés várható: a magyar anyag másik fele is elkel s aztán a külföldi munkák kerülnek sorra. Ezek iránt fokozott az érdeklődés. Különös, hogy a „Legendák magyapámról“, amely annak idején a szerző saját adásában, 3 koronás bolti árral jelent meg s amelyből mint unikumból egy példányt szintén a katalógusra tettek, — ez a könyv alig érte el a 140.000 koronát a mai árverésen. ▼alaki azonban ezt is csendes-egykedvűen nézi... Egy markáns poétaarc képe a falon. Mintha csupán ennyit mondana: Menjetek isten hírével, szép, kedves könyveim, — jó kezekbe kerüljetek. ................................................................. Nem akar lemondani a görög király _ Athén, március 18. György király visszautasította a görög pártoknak azt a követelését, hogy önként lemondjon a trónról. ÚJ KELET Szerda, 1924 március 19 Öregvesztegetéssel vádolják a„Matinu-t PArlm togujabb SMOnacolója. Kapott-e pénzt Ba~nta foao~komztö. Kokomrxovr volt oroax rntnlaxtareinök ionhoe vaioméma. Áprilia negyedikéne halaaxtották a tárgyaikat (Páris, március 18. Az Új Kelet tudósítójától.) Tegnap délután kezdődött meg óriási közönség előtt a „Marin“ és a „Humanité“ közötti sajtóper tárgyalása. A francia szocialisták lapja ugyanis egy régebbi cikkében azt íta, hogy a „Matin“ megvesztegethető. A megvádolt lapot José Thery képviseli, míg a védelmet Maurice Paz és Andre Berthon látják el. A szocialista újság képviseletében Cachin parlamenti képviselő és főszerkesztő, valamint Boris Suwarin jelentek meg. Suwarin az inkriminált cikk szerzője és ő volt az, aki a „Matin“ elleni bizonyítékokat leközölte. A tárgyalás Páris legújabb szenzációja. Az érdeklődést fokozta az a rendkívüli intermezzo, hogy a hallgatóság köréből váratlanul felemelkedett egy előkelő külsejű, jólöltözött öreg úr, aki gróf Rokowzov orosz arisztokratának és volt miniszterelnöknek mutatkozott be azzal, hogy tanúvallomást akar tenni. A tárgyalóteremben érthető izgalmat keltett az előkelő tanú váratlan jelentkezése, amire a „Matin“ sem volt elkészülve. Rokowzov egykori orosz miniszterelnök vallomása igazi szenzáció erejével hatott. Először a „Matin“-hoz való viszonyát ismertette és megemlítette, hogy a lap szerkesztőjét, Barillát háromszor, vagy négyszer látta. Az egyik ügyvédnek arra a kérdésére, hogy olyan embernek ismerte-e meg Barillát, akit pénzzel meg lehet vásárolni, Rokowzow a következőket válaszolta: — Uraim, ez nagyom kényes kérdés Mint orosz emigráns ke élességem ebben a kérdésben a legteljesebb tartózkodást tanúsítani. Azt hiszem, hogy olyan férfit, mint Barilla, nem könnyű megvesztegetni. Rokowzow grófnak ehhez a kijelentéséhez a „Humanité“ a következő kommentárt fűzi: A miniszterelnök rezerváltságát mindenki megérthette, mert természetes volt. Mindennekelőtt azonban legfontosabb az, hogy Rokowzow házaknak ismerte el párisi követjének híradásait, amelyek nagy szerepet játszanak a perben. Azt mondotta, hogy ezek a jelentések teljesen megbízhatók és autentikus voltukat egy pillanatig sem lehet kétségbe vonni, mert eredeti forrásból közölték vele. Ez a kijelentés óriási izgalmat váltott ki az egész teremben. Rokowzow azután határozottan megcáfolta, hogy az inkriminált cikk miatt látogatást tett Pitincarénál. A szenzációs tárgyalásról szóló jelentések egyike azt állítja, hogy Rokowzow sokkal súlyosabban kompromittáló kijelentéseket tett. Azt álltotta, hogy a japán-orosz háborúban, amikor az orosz csapatok Mukdennél döntő vereséget szenvedtek, Verneuil hárommilliót követelt a külföldi sajtó számára, hogy a hír továbbítását elhalasszák. Ebből az összegből félmilliót a „ Matin“ számára követelt Verneuil. Richmann, a Lenoir-pénzügynökség titkárja azt vallotta, ők egyáltalán nem kaptak megbízást arra, hogy a „Matinénak bármilyen összeget átutaljanak, sőt azzal vádolta meg a „Humanité“ kiadóhivatalát, hogy hétezer frankot kapott a Donez vasutaktól tendenciózus hirdetés díjazása fejében. Ezt a vádat Paz védőügyvéd energikusan visszautasította. Ezután a törvényszék április negyedikére halasztotta a tárgyalás folyatását. Beszélgetés a kalifával Sorsát nyugodtan viseli. Valószínűleg Franciaországba emigrál A „Nieuwe Rotterdamse Courant" svájci levelezője beszélgetést folytatott a száműzött kalifával. A beszélgetésről a következőket írja: Mint elég gyatrán, ma is ellátogattam. Terrntetre, a Grand Hotel előtti szép terraszon egy fotelbe ereszkedtem, abba a merész reményben, ha talán mégis láthatom a kalifát és családját, amikor hozzátartozóival együtt a hotel balszárnyának egyik balkonjára kijönne. Titkára ezt a lakosztályt kérte Zágrábból küldött sürgönyben. Nagyon csodálkozom, amikor láttam, hogy a terraszon egy öreg úr kissé idegesen ide-oda fut. Amikor megpillantott, könnyű hajtással köszöntött. Előbb azt hittem, hogy egy egyszerű hoel vendég üdvözöl, de nemsokára megjelent eg fényképész és láttam, hogy egy fiatalember fezt hoz ki az öreg úr szobájából. A barna zakbóruhás férfi kifejezés teli fejével, jól ápolt fehér szakállával udvariasnak látszott és joválisan engedte, hogy különböző állásokban lefényképezzék. Leült, a két herceg is melléje állott, majd kis leánya jött a közelébe. Minden mozgása egy európai világfit árul el. A fényképész meghajolt, becsukta készülékét és továb ment. Az ősz úr határozott léptekkel hozzámjött, meghajolt és egy karosszékbe ült le mellém. Felállottam, de egy szeretetreméltó gesztussal intett, hogy ne zavartassam magam. Félórahosszat nyugodtan beszélgettünk különböző dolgokról. Nem tudom, mit látott bennem, talán egy lemondásra késztetett kalifát, vagy talán mint ravasz keleti ember az újságírót gyanította, aki előtt nagy tartózkodással ugyan, de sok mindent lehet és hasznos elmondani. Nem tudom. Gondolataimat azonban nem árultam el. A kalifa egyébként erőteljes idősebb úr, ötvenhat éves. Szép, nyájas, élénk szemekkel. Az ember ha össze akarná valakivel hasonlítani, akkor legjobb, ha egy francia tanárral, vagy miniszterrel hasonlítja össze. De törökös alsó ajka, meg előre ugrik, a rövid, majdnem göndör ősz haj, a kissé felfelé hajló Ujak és körmök, gyorsan elárulják a török embert. Egyenesen tekintett a tóra, amelyet a nap káprázón csillogtatott és kedélyesen beszélgetett lemondásáról. Már régóta érezte, hogy ennek jönne kell, a demokrácia mindenütt előre tör, ez már a földi dolgok menete. Amikor azt a megjegyzést tetem, hogy a dolgok menete kissé gyors tempóban történt, rövid gondokodás után dúsan, képletes keleti beszédben fejtegette, hogy az emberek manapság olyasmivel foglalkoznak, amihez nem értenek, így például állami ügyekkel, kormányzattal, politikával. kézmozdulatokkal illusztrálva beszélt a repülőgépről, amelyhez komplikált számítások kellenek. Lehet-e az ilyen apparátust rábízni az olyan emberre, akinek erről halvány sejtelme sincs. És mi ennek a következménye ? Az, hogy a legbátrabb ember is lezuhanhat. Van egy közmondás: natura non facit saltus. Én is azt mondom, fejlődés kell, nem forradalom. Elmesélte azt is, hogy nem merev dogmatikus, nem is konzervatív. Mindig liberális emberként mutatkozott és az angolai urak nagyon jól együttműködhettek volna vele, de nem akartak. Ez csak rájuk nézve rossz. Ez egyébként az ő ügyük. „Én pedig elmentem, — folytatta a kalifa — mert a harcnak is van határa. Az állandó harc felmorzsolja az embert.“ Ezeket összevéve, azt lehet állítani, hogy a kalifa — legalább külsőleg — a dolgokat nyugodtan nézi, de belsejében bizonyára másképen gondolkozik. Mindenesetre pedig várakozó álláspontra helyezkedik és biztosra vehető, hogy nem marad itt sokáig, nemsokára Franciaországba fog utazni. Azután néhány szó esett Pierre Lotiról, akinek említésekor lelkesedéssel kiáltott fel : „Ez volt azután az igazi muzulmán!“ ♦•»»♦«♦»»♦♦♦«♦♦·♦•♦»♦♦♦·♦♦»♦♦ ■««»·«♦»» A királyi párt május 30-ára várják Londonban London, márc. 18. A román királyi pár elfogadta London város meghívását és május 30-án érkezik az angol fővárosba, ahol az uralkodókat megillető ceremóniáknál fogadják. A fogadtatás után a város díszebédet ad a királyi pár tiszteletére. NE FÉLJEN! Nem sír a gyermeke, ha Höfer-gyermekhintőporral és Hofer-gyermekkrémmel ápolja