Uj Kelet, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

Telefon: data HO, î ׳. , 60­0, eg! ־־* re: Hava­rre 121 ®I tek dijai J7T״ a® erdélyi és bánsági w!- ■ g egyetlen politikai napilapja. I teink utánnyomását csak a for-1 Megjelölésével engedjük meg. On. Academia fy,man By 5695. ÉV. I SEBAT 28. 1 I XVIII. ÉVF. 25. SZÁM. XIXET zsinópouiiiuiiiuurauip Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Ara­b tej — Kéziratok megőrzését és visszaküldését min vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő Hát­­szegi Ernő, Strada Matei Mus * Péntek, 1935. február 1. kormány — az egész közigazgatási és­­gazdasági szervezet igénybevételével — offenzívára készül. Három napon át áll a fővárosban a tanácskozások az al­­ya céljairól, módozatairól és azonnali indításáról. A megbeszéléseken ott volt let belügyminiszter, Sassu földművelés­­miniszter és megjelentek azon az ér­­összes prefektusai. Az offenzíva tér­­lét a lehető legrészletesebben kidolgoz- és a terv most már csak megvalósítás­­it. kormány elképzelése szerint megyei és ági mezőgazdasági tanácsokat lét­esí­t,­­elősegítik gabona és gyümölcs terme-­­ nemesítését, gondoskodnak mezőgaz­­dáák fejlesztéséről, modernizálásáról, sínt arról, hogy ezeknek a termékek, megfelelő ára legyen és a mezőgazda­­is kapja munkájának ellenértékét, a program talán el sem képzelhető. Is­­ik — hiszen hányszor hallottuk a gaz­­si körforgás meséjét: ha a parasztnak négy, akkor vásárol, ha vásárol, a ke­­rtinek is jól megy, ha a kereskedőnek megy... stb., stb. Ismerjük ezt a törvényt ,tintán kívánjuk, hogy áldásait rövide­­n gyakorlati életben élvezhessük. Éi­­til ezt annál is inkább, mert tudjuk, ha az agrár­offenzíva sikerre vezet, a ság egy jelentős részének: a paraszt-­ok fogyasztóképessége is emelkedik, pedig, ha a mezőgazda erőteljesebben tolódik­ be a fogyasztásba, csak elő­­t­­­olgárhat az országnak. Kérdés azonban csak az, hogy ki fo­­jtja mezőgazdaságunknak az agrár-ol­­da által nemesített termékeit? Hol és a feltételek mellett helyezzük el ezeket érmékeket? Hogyan szerezzük vissza át a piacokat, amelyeket néhány esz­­i alatt veszítettünk el? Ez a probléma. az újabb offenzívát, exportunk offenzi­­t követeli és amely nélkül hiábavaló , a szépen elgondolt és valótlan nemes­t szolgáló agrároffenzíva. A jelenlegi fialt külkereskedelmi rendszer mellett ban nagyon nehezen képzelhető el, hogy ׳ naneműink kivitelét rövid időn belül jól tudjuk. Egészségesebb külkereske- i rendszer, szabad levegő, a formalitá­­s«־ egyszerűsítése: ezek azok a kivonat- és szükségletek, amelyek nélkül csak pékolt energia, csak hiábavaló fáradság s a kormány helyes elgondolása, az ag­­rfuazíva­ rendtörvény módosított formájával írta nevét a román törvénytárba. Joviális kellemes ember, szép ősz bajusszal. Szeiag az ország egyik leggazdagabb te­­treplése a nemzeti parasztpártban évek­­­előtt még paradoxonnak tűnt. Bak a parasztpártnak volt a tagja, me­­rem mindig ok nélkül vádoltak, a há­­t megelőző érvekben, szocialista beáll!- 11 Ral­­fy a bábom után ez a nagyúri bejár­a­­tpártba kerülhetett, sok mindent meg- Taráz abból az útvonalból, amit ez a futott meg az elmúlt évtizedben. nemzeti paraszt pártban a kényelmes Mások embere volt. Amikor először ve­­tt fel az alkotmányos kérdés és Maniu lett első kormányának éléről, Mirones­­szt a miniszterelnök­­kor a Maniu—Vajda ellentétek még­ogtak csupán. És Mironescu volt a­­ középút. A megfogalmazásban: Mániától Vajdáig­oescun keresztül vezetett a nemzeti átpert elentéteinek útja. It külügyminiszter és legutóbb belüg­y­­izer Vajda kormányában, békés megoldások embere volt, de tár­­kai osztályának erőskezű védelmezője, véletlen, hogy׳ a Marzescu törvényt ép­­p módosította még keményebb rendel­­őkkel és gyorsított formáját is ő ad- H■ Lemondott Slavescu pénzügyminiszter Antonescu, Dumitrescu, vagy Oromoiu lesz az új pénzügyminiszter Bucuresti-Bukarest, január 31. Politikai körökben ma délután 2 órakor elterjedt a hír, hogy Slavescu pénzügyminiszter le­­mondott A lemondást hivatalosan eddig nem közölték a nyilvánossággal, de azt a pénzügyminisztériumban nem cáfolták meg. Az Adevărul, amely 4 órakor jelent meg, híradásában véglegesnek mondja a pénzügyminiszter lemondását, egyúttal különböző verziókat is közöl utódjának személyéről, így Victor Antonescut, Gri­­gore Dumitrescu bankkormányzót, Oromo­iu volt minisztert és bakkormányzót kom­­binálják. Abban az esetben, ha Antonescu átvenné a pénzügyminisztériumot, Leont neveznék ki pénzügyminiszterré, míg Mitita Cons­tan­tinescu jelenlegi alminisz­­ter átmenne ugyanolyan rangban a földmű­­ve­lés­ügyi minisztériumba. Ha Dumitrescut neveznék ki pénzügyminiszterré, úgy hír szerint bankkormányzóvá, vagy Tabacovi­­ciu, vagy Teodorescu helyettes kormányzó kinevezését tartják esélyesnek. Mihalache lázasan tárgyal Mironescu kilépése miatt Pesti hír szerint a kilépés Mironescu miniszterelnökségének előkészítését jelenti. A Curentul arról tud, hogy bank­­kormányzó lesz Mironescu Bucuresti-Bukarest, január 31. Mironescu­­nak, a nemzeti parsztpártból való kilépése óriási feltűnést keltett országszerte, de még a külföldön is. A budapesti rádió úgy magyarázta Mironescu kilépését, hogy a király személyi kormány elnökletével kíván­­ja megbízni a volt miniszterelnököt. Mihalache miután tegnap Vajdával ta­­nácskozott, felkereste Mironescut, akit igyekezett rábírni elhatározásának megmá­­sítására. A Dimineaţa szerint azonban Mi­­ronescu véglegesen úgy határozott, hogy kilép a nemzeti parasztpártból és azt kény­­telen lesz tudomásul venni az elnöki ta­­nács is. A nemzeti parasztpárt elnöke teg­­nap még Maniuval és dl Lupuval is meg­­beszélást folytatott. Vaida viszont a tegnap délután híveit fogadta, majd meglátogatta a beteg Costachescut. Mironescu bankkormányzó ? A Curentul utolsó oldalán a következőket írja: ״ Az éjjel folyamán olyan híradást kaptunk, mely szerint Mironescut bankkor­­mányzónak n­eveznek ki. Mironescu jelenlé­­te jegybankunk élén pénzügyi helyzetünk súlyossága által lenne igazolva, valamint annak szükségessége tenné lehetővé, hogy a Banca Naţionala élén a pénzügyi és gazda­­sági életben sok tapasztalattal bíró párton­­kívüli embert álljon. Ebben az esetben Gri­­gore Dumitrescu bankkormányzó átvenné a pénzügyminisztérium vezetését, amely min­­den valószínűség szerint ma megüresedik, így tehát nem lenne szükség a tárcák fel­­cserélésére. Mikor e hírt kaptuk, már nem volt alkalmunk a cncnk hitelességéről meg­­győződni, tehát teljes fentartással közöljük. י|■ ז Mironescu lemondott szenátorságáról Mironescu ma délelőtt levelet intézett a szenátus elnökéhez, amelyben tudomására hozza, hogy miután kilépett a n­emzeti pa­­rasztpártból, amelynek listáján megválasz­­tották, úgy érzi nem maradhat továbbra is a szenátus tagja. Mironescut Fogarasban választotta meg a községi tanács, úgyhogy újabb szavazásra lesz szükség a megürese­­dett hely betöltése végett. Ma délelőtt újból ülést tartott a nemzeti parasztpárt elnöki tanácsa, ülés előtt Mih­a­­lache megbeszélést folytatott Vaidával és Madgearuval, akikkel közölte, hogy minden­ erőfeszítés dacára Mironescu kitart elhatá­­rozása mellett és kilép a pártból. Azután Mihalache megnyitotta az ülést, amelynek résztvevőivel is közölte a fentieket, amit tu­­domásul is vettek. Mironescu megüresedett helyét az elnöki tanácsba rövidesen betöltik. Vaida Jorgával és­­Jogával tárgyalt Hir szerint Vaida a tegnapi­­lap folyamán tárgyalt Jorgával és Gogával és állítólag ma Argetoianuval folytat megbeszélést.­­ Tegnap olyan hír terjedt el, hogy C. An­­ghelescu volt bankom­ányzó is kilép a nem­­zeti parasztpártból, de ezt később megcáfol­­ták. Hivatalos körök a legkategórikusabban megcáfolják egyik reggeli lap hírét, mely szerint Mironescut a Banca Naţionala kor­­mányzójává neveznék ki. Maniu ma reggel szállodájában fogadta Madgearut és dr Luput. Most pedig kilépett a nemzeti paraszt párt­­ból. Mironescunak, aki az 1928 előtti ellenzé­­ki években, a párt egyik legnagyobb mecé­­nása volt, nem tetszett a nemzeti paraszt, párt válsága. Most már rövidesen választani kell két irány között. Amit Maniu és amit Vaida jelentenek. Maniuhoz a romániai söripar legnagyobb ura, gazdasági okokból, nem nagyon társul­­hatott. Vajdához, szintén­ nem csatlakozhatott, mert szembekerült volna a másik pártcso­­porttal. Ez a helyzet már nem volt alkalmas a békés középút kedvelője számára. És ezzel a kilépéssel, mely kétségtelenül mélyen rendíti meg a nemzeti parasztpárt­­ tekintélyét, Mironescu, minden párttól füg­­getlenül, egyike lett a legsúlyosabb politikai­­ egyéniségeknek az országban. A nemzeti parasztpártban dúló súlyos válság nemcsak a pártot gyengíti, de egy­­előre a kormányutódlás lehetőségét is meg­­bénítja. Lehet, hogy igazak ezek a hírek, melyek szerint Mironescu a jövő embere lett: ő fog­­ja Tata résen után a kormányhatalmat át­­venni. És akkor Mironescu kilépése még inkább tragikus a nemzeti parasztpártra. Az alkotmányos kérdésben felmerült ellen­­tétek miatt ki kellett ugrania egy embernek az ország legnagyobb tömegeire támaszkodó pártból, hogy mégis megmaradjon a kor­­. Hiányzásban az arany középút. * Találkozás a géniusszal Ludwig Kárpáth — jómaga is igy­­eke­­zet nélküli a־ val Írja a nevét — Budapest­­ről került el egész fiatalon Bécsbe és vagy harminc esztendőn át volt ebben a muzsi­­káért bom­ló világvárosban az egyik veze­­tő napilapnak zenekritikusa. Ebben a mi­­nőségében persze sokat látott, hallott és megélt, amit csak a színházak és a hang­­versenytermek benfenteseinek adatott meg élniök. Most azután, a hetvenedik év felé döcögve, amikor a megfogyatkozott testi erők lehetetlenné teszik a jelen élvezését, a közel­jövő pedig nem lehet más, mint az alább­ial a sírgödörbe — természetes, hogy fokozott erővel kisért fel benne a múlt, hogy glóriába vonva látja a tegnap majd minden eseményét. Megírta a memoárjait. Testes kötet ke­­rekedett ki belőlük. A bécsi Fiba-Verlag adta ki Begegnung mit dem Genius cím­­mel. Nagy sikere volt vele, az én példá­­nyom már a második kiadásból való. A si­­ker nyitját főképpen a Karpath okos és illedelmes szerénységében látom. Nem tol­­ja a maga hétköznapi személyét illetéktele­­nül előtérbe, hanem azokat a kivételes egyéniségeket, a zene géniuszait szerepel­­teti, akiknek viselt dolgai iránt eleven az érdeklődés, akikről — Bécsben éppenség­­gel — szívesen olvasnak, kiváltképp, ha ez az olvasmány olyan pillanatokat rögzít meg, amelyekben a hős nem ágaskodik kob­urnuson, amikor már lelépett a dobo­­góról, levetette a frakkot és igazi mivoltá­­ban mutatkozik. A benfentes és szemfüles Karpath pedig így, testi és szellemi negn­­esében látta és festi meg most őket. A kötet túlnyomó része Gustav Mahler­­rel foglalkozik, a mi időnk reprezentatí­v zeneköltőjével, aki a maga kivételesen nagy tehetségével eleven és végleges cáfolata a Wagner zsidógyalázó teorémájának, hogy minden fajtánkbeli hatókör a zenéhez és sohasem viheti fel valamirevaló alkotásig benne. De ez a kivételes tehetségű Mahler nem volt képes karrierjét megfutni kike­­resztelkedés nélkül. A pesti opera igazga­­tói polcára ugyan még zsidóként jut el és hogy zsidó létére kinevezték, nagy szenzá­­ció volt — a Karpath emlékezései szerint — 1888 Magyarországjában, mely akkori­­ban a manapság sokszor megsiratott, sok­­szor vissza­hajtott liberalizmus kormány­­zása alatt állott. A szintén zsidó zeneaka­­démiai professzor, Popper Dávid, a nagy csellista volt a protektora. Pestről Hamburgba került aztán Mahler és ott szépecskén megkeresztelkedett. Er­­ről a megkeresztelkedésről még évek múl­­va is magából kikelve beszélt Mahler, aki szeretett sokat beszélni, szerette hallani magát, a­­társalgás“ mindig abból állott, hogy egyes-egyedül ő beszélt, s ezért a ..nagy szólistának“­nd­ezgették tréfásan Bécsben. — Tudja, hogy mi fáj és bosszant a legjobban? Azt, hogy muszáj volt megke­­resztelkednem, másképpen nem tudtam szerződéshez jutni, ez az, amit nem tudok sohsem elfelejteni. Az persze nem igaz, hogy csak akkor keresztelkedtem meg, mi­­kor a bécsi opera igazgatói állásra nyílott kilátásom, — amikor ez bekövetkezett, már évek óta meg voltam keresztelkedve — de tény, hogy a menekülés vágya a hamburgi pokolból ébresztette fel ben­­nem a gondolatot, hogy kilépjek a zsidóság közösségéből. Belsőleg egyébként a Karpath tanúsága szerint nem állott messze Mahler a kato­­licizmustól. De ha antiszemita támadások kellemetlenkedtek ellene, mindig kibújt be­­lőle — írja Karpath — a zsidó faji érzés. Az az utálatos mesumed tempó sem volt meg benne, hogy kuncogjon a zsidókat megcsúfoló tréfákon. Tipikus assziailáns volt ugyan, a maga korának gyermeke ab­­ban a tekintetben is, hogy a zsidók beolva­! VILÁG TÜKRE

Next