Uj Kelet, 1940. március (23. évfolyam, 49-75. szám)
1940-03-01 / 49. szám
2. OLDAL a* orosz-német kereskedelmi áru cser*• forgalom a legmagasabb számot 1169,4 millió márkát érte el__Oroszország egész külkereskedelme 4 milliárd volt, úgy hogy Németország egyharmaddal sem vett részt. 1938-ban Oroszország külkereskedelme 1322 millió márka volt, így tehát a ma Németországnak fenntartott kvóta a külkereskedelem teljességét ki fogja tölteni. Semleges megfigyelők szerint Németország importvesztesége a blokád folytán 43 százalékos és Oroszország termelési rendszerét, szállítási lehetőségeit növelni kell ahhoz, hogy ez az ár kitölthető legyen. Úgy hiszik, hogy e cél elérésére két évre van szükség, így például egyedül a mandzsúriai szójabab szállítása a transzszibériai vasúttal, ennek a vonalnak teljes igénybevételét jelenti egy teljes éven át. S a szójababra abszolút szükség van Németországnak, hogy pótolja a zsír- 0íiányt. Hivatalos német körök szerint az új egyezmény felülmúl mindent, ami eddig történt. Ami a Szovjetunió megvalósítási lehetőségeit illeti, azt állítják, hogy 1939. októberében szerződést kötöttek egymillió tonna takarmány szánkására és az oroszok a szállítást határidőre és az egyezmény alapján végrehajtották. A két ország közötti árucsere az utolsó két hónapban meglehetős élénk és jól megszervezett volt. Németország szállítani fog Oroszországnak mindent, amire iparosítása érdekében szüksége van. 1926 és 1933 között Németország Oroszországnak 4 milliárd értékű ipari cikket szállított. Nem ismerjük az új program részleteit. De Oroszország szállítani fogja Németországnak a háború folytatásához szükséges termékeket. Oroszország egész nyersanyag kincse Németország rendelkezésére áll. A német körök e fenti érvelésére a szövetségesek azt válaszolják, hogy Oroszországnak egy év múlva áll majd módjában mangánt, fát, petróleumot és gabonát szállítani, természetesen azzal a feltétellel, ha a szállításokat is átszervezik. S a Szovjet együttműködése csak két év múlva lesz hatásos, így tehát a kereskedelmi szerződésnek nincs azonnali hatása. Félelmetessé csak akkor válhat, ha a háború hosszúra nyúlik és jelenlegi formájában marad. Ez a német taktika magyarázata. A Reich takarékoskodik az anyaggal és élelmiszerrel és bevárja, amíg Oroszország a szükséges segítséget megadhatja neki. Másrészt a németek érdekeltek abban is, Oroszország minél előbb fejezze be a finnországi hadjáratot, ahol a szovjet haderő értékes anyagokat pazarol. Az egyezményt kudarc fenyegetheti, ha a finnországi háború nagyon hosszúra nyúlik. A német-orosz szerződés új problémát vet fel a szövetségesek számára: befejezni a háborút, mielőtt az egyezmény alkalmazására sor kerülhet. Ezért, amíg eddig a szövetségesek a Németország elleni ״ gazdasági ostromzár“ hívei voltak, ma már mindinkább teret nyer a Németország elleni villámháború eszméje. Ezt az eszmét hangoztatta nemrégiben Gerringny tábornok, egyik francia folyóiratban. A német-orosz kereskedelmi szerződésnek igen súlyos következményei lesznek a jelenlegi háború fejlődésére, mert az valóságos ״ gazdasági szövetség** a két állam között és alap még szélesebb együttműködésre. A Neuralgíne Jurist nem drágult meg Dacára a nyersanyagok tetemes drágulásának, a NEURALGINE JURIST antineuralgikumot továbbra is a régi árban árusítják. Ezzel a jelentős áldozattal lehetővé akarjuk tenni, hogy a nagyközönség a legolcsóbb árért a legjobb fájdalomcsillapítószert vásárolhassa. ÚJ KELET I PÉNTEK, 1940 MÁRCIUS 1. ג Palesztinai diárium Tel-Aviv, 1940. februárjában Lord Herbert Samuel, Palesztina kormányzója, Haifába érkezett. Útja a Libanonon át vezetett. Fia, Edwin Sámuel kisérte, aki mint az angol közigazgatás egyik tisztviselője, állandó palesztinai lakos Ixlrd Herbert, Pinchász Ruthenbergnek, a Váád Haleumi elnökének karmelhegyi villájában szállt meg. Útját közgazdasági jellegűnek minősítik. Lord Herbert elnöke a PEC-nek, a Palestine Electric Corporation-nak. Állítólag ennek a vállalatnak ügyet szólították Palesztinába. Ezt a magyarázatot persze nem mindenki hajlandó elfogadni. A lord, aki Palesztina ügyelt 1920—25-ben, öt sorsdöntő éven át, hol jobbkézzel, hol a baljával, néha éppenséggel két balkézzel irányította, hetven esztendős öregúr már máma. Erősen valószínűtlen tehát, hogy a PEC ügyeiben ekkora utat tegyen meg. Politikai rangjából és abból, hogy Szírián át jött Palesztinába, arra következtetnek, hogy sokkal fontosabb kérdések szólították a Közel-Keletre.• Tolkowsky, a citrusközpont elnöke, néhány érdekes bejelentéssel lepte meg a meghívott újságírókat. Ezek a közlések a citrusgyümölcs új értékesítési lehetőségeire világítottak rá. Az egyik szerint... kenyér is készíthető a narancsból. Több amerikai találmány tudja már ennek a módját. Ez a narancs-kenyér nagyon egészsége.*■ és nagy időn át megőrzi a frisseségét. Nem egy szakértő kardoskodik amellett is, hogy a narancs-héj pectin-tartalma előnyösen befolyásolja az emésztést. Nemrégiben egy zsidó vegyész a narancs-kenyér új gyártási módszerének tervét terjesztette a citrus-központ elé. Szubvenciót utaltak ki részére és most gyakorlati úton igyekszik terveinek helyességét bebizonyítani. Az eddigi számvetések szerint a narancs-kenyér ára 30 százalékkal olcsóbb a közönséges kenyérnél. Egy másik kísérletezés a redoboti mezőgazdasági kutatóintézetben folyik. Itt takarmányt igyekeznek előállítani a narancs héjából. Eleinte az a nézet volt elterjedve, hogy io kell spárítta a narancshéjat. A Szicíliában végzett ku^TO* tek viszont azt mutatják, hogy csak erjedésbe kell hozni. Miután egyre szélesebb szakértői körök foglalkoznak most a narancs értékesítésének lehetőségeivel, Tolkowsky biztosra veszi, hogy rövidesen jelentős eredményeket sikerül majd elérni. • Tel-Avivban új folyóirat jelenik meg: Ólam haisa, vagyis Az asszony világa a elme. Háztartási, kozmetikai és divatkérdésekkel foglalkozik és szórakoztató olvasmányok állnak benne. Dr. Erna Mayer szerkeszti, kéthetenként kerül kiadásra és 15 mile a számonkénti ára. • Avigdor Aptowitzer, a bécsi szeminárium volt tanára, érdekes kis tanulmányt ír a Háárecbe Adár harmadika alkalmából. Kevesen tudják, hogy ezen a napon fejeződött be a második Szentély építése. Ez az újjáépítés az ország feltámadását harangozta be és az alapja volt Ezra sorsdöntő működésének. A Szentély a zsidók politikai és vallási önállóságának szimbóluma. A politikai függetlenség az első, majd a második Szentély pusztulásával veszett oda. Ameddig állott a szentély, a zsidók függetlenek voltak. Amikor elpusztult, vele pusztult a politikai függetlenség is. És hogy a vallás nem jutott erre a sorsra, Ezrának köszönhető. Ezra az egész főképpen a papok kasztjának féltve őrzött szemefénye volt. A Tóra biztosította a zsidók fennmaradását a galutban. Vándorlásukban állandóan velük tartott Ezra gigászi nagyságára egy talmudi mondás világít rá: Meg volt benne a rátermettség ahhoz, hogy ő általa adóscék a Tóra Izraelnek. Mózes csak megelőzte. Jésua ben Szira mégsem emeli meg, amikor a kor nagyságait felsorolja, holott nyilvánvalóan Ezra volt az, aki felemelte a zsidókat a porból és örök életet lehelt beléjük. Mi ennek a rejtélynek a nyitja? Aprowitzer a gyűlöletben keresi. Ben Szira halálosan gyűlölte Ezrát és agyonhallgatásra ítélte. De miért ez a gyűlölet? — firtatja tovább. Ben Szha Cadek papi családból való volt Abból a famíliából, amely egyre büszkélkedett a jiruszával, az előkelő származásával. Az első főpapra, Aharonra vezette vissza az eredetét. Ezra viszont megrötgzítette, hogy a Zerubábel idejebeli főpapnak, Jehosua ben Jehocedek-nek fiai, pogányokkal házasodtak össze. És nem az ő kezére bízta a magával hozott és az Isten házának szánt ajándékokat, hanem bizottságnak adta számba, amelyet ő állított egybe. Ez a bizalmatlansága égette a Cadok-család tagjainál a lelkét. A cászidim Ezrának szerették volna juttatni a főpapságot. Hiszen minden erénnyel ékeskedett. Caddik volt, bölcs, hó temérdek egyéb jelessége is volt és egész lelkével dolgozott a nép feltámasztásán. Ez nem vállalta a főpapi tisztet. Meghagyta Jekobitának. De ez a nemes gesztusa sem volt képes megengesztelni Cadok ivadékait. Íme a családjukból való Ben Szírában még egyre lobogott a gyűlölet és ez Ezra nevének elhallgatásában nyilatkozott meg. • A palesztinai újságok követik az angol példát: van egy közönség köréből rovatuk, amelyben az olvasók jutnak szóhoz. Az eldobott narancshéjaktól az autóbuszok ajtajáig, a nyikorgó gyermekkocsiktól a״, orrban túrhálásig, valamelyik kereszt rejtvénynek a jemenitákra nézve sérelmes megállapításától (zsidóhitű arabok lennének) az egyik mezőgazdasági telep érnv-sérelméig, mindenről e földön és a magasságos égben szó esik itten. Ma például egy új angol könyv apropójából a Rotschild-vagyon, a jelentős részében szétzüllött, megcsökkent Rotschild-vagyon eredetéről esik itten szó. Mégpedig majdnem szóról-szóra így: Olvastam a Semen hatov című könyvben, hogy a csortkovi rabbinál sámeszkedett a Rotschildok őse. Egyszer jelentős summa tűnt el a házból. Akadt, aki a sámeszt fogta gyanúba. A rabbi közölte vele, hogy a talmudi jog alapján esküvel kell megerősítenie ártatlanságát. Rotschild nem akaródzott esküdni, hanem inkább pénzzé tette mindenét, amije csak volt, ráadásul adóságba is verte magát és előteremtette a hiányzó pénzt. Később előkerült a pénz, meg a tolvaj; kétségtelenül kitudódott, hogy a sámesz teljesen ártatlan. A rabbi erre sok nemzedékre kiterjedő nagy gazdagság áldásával áldotta meg azt a bizonyos Rotschild nevezetű sámeszt. És Rotschild meggazdagodott, a híres nagydohánya Rotschild lett a rabbi áldásának erejéből belőle. Hogy így esett a dolog, a rabbi unokáinak tanúsága is igazolja! O sancta simplicitas! A Weizmann-Brandeis találkozónak erősen örvend a palesztinai sajtó. Idézik a régi, jó idők emlékét. Jó húsz esztendő előtt kéz a kézben dolgozott a mai zsidóságnak ez a két nagy embere. Az egyik Amerikában, a másik Angliában készítette elő a talajt. Kétségtelen, hogy a Brandeis munkája nélkül nem érhetett volna el eredményt Weizmann , épp igy bizonyos, hogy Brigdolo tevékenynékorlati fognerencsésen a [?1] világhely.rlás fenne^ fogna fries׳ 10!két gének nem igen let! natja, hanem Weizmann működ! zetben a legörültebb a két nagy energia Az egybeforrásától, a harmónikus c! ködésétöl viszont uj és nagy eredm! várhat az élet-halál harcát vívó zsidóság. A palesztinai újságok tárcarovatának egyik kitűnő tollú írójától, Smarja Goreliktól, akit jiddis meg német írtnak ismertem hajdanában és aki éppen olyan könnyen kezeli a hébert, mint korábban a többi nyelvet, okos kis hozzászólást olvastam a héten a palesztinai nyelvproblémához. Rossz néven veszik, hogy olyan tengersok nyelv zug-kavarog Tel-Aviv, egyáltalán a jisuv városainak, falvainak uccáin. De ha Kibbuc galujot, a szétszórt zsidók egybegyűlését akarjuk, hogyan is lehetne máskép? Egyre új zsidók jönnek éspedig tömegesen jönnek. Persze, hogy magukkal hozzák egy cókmókjuk mellett a nyelvüket is. Aki olyan nagy és türelmetlen hazafi, annak ismernie kellene a népe történetét és tudnia kellene, hogy pár évezrede élünk szanaszéjjel. Pár hét, hónap, vagy év nem tüntetheti el a velejáró sokféleségnek nyomait. Az azonban erősen furcsa, hogy a leghangosabb a jeket-zsidók, az oroszok között, még egyre lehet hallani, koránként tájszólással is, orosz beszédet. Pedig csekély 22 év óta nincsen már orosz bevándorlás, tehát volt elég idejük a teljes beilleszkedésre. Arról sem szabadna megfeledkezni, hogy érett korban nehéz, sőt koronként egyenesen katasztrófába a miliőcsere, az átorientálódás. Ezért sok az ideges, a nekibnsült ember közöttünk minden mozgékonységunk és lendületünk mellett is. Nehéz dolog ezektől az emberektől ráadásul még teljes nyelvcserét is követelni. A küzdelem a létért sem hekuba. Alaposan megviseli az embert. És hogyha ráadásul rossz emberekkel akadunk össze, ez a találkozás sok ideálunkra vet árnyat, vagy legalább is közömbössé tesz velük szemben. Ha mindezt szem előtt tartjuk, kissé engedékenyebbek leszünk és megbocsátunk a ,,jeke“-nek, — szögzi le bölcsen Gorelik. (g. s.) Francia-angol egységes munkái• Teljes gazdasági együttműködés felé haladnak a szövetségeseken Párizs, február 29. A mostani háború súlyos bajok és nehézségek mellett, de mégis alkalmat nyújt egy nagy gondolat, egy eddig utópia számba menő emberi ideál felé törekvő első lépések megtételére. — Igaz, hogy ezek az első lépések, még nagyon is ingadozók, bizonytalanok, tökélet־ lenek, de mégis már komoly alapot nyújtanak. A nyugateurópai államok federalizálási törekvéseiről van szó, amely halvány körvonalakban az ״ Európai Egyesült Államok“ kontúrjait vetíti elénk. Kétségtelen, hogy még nagyon korai komoly formában beszélni a megvalósításról, de korszakalkotó jelenségként könyvelhetjük el, hogy a francia és angol sajtó, komoly gazdasági szakemberek, politikusok beszédeikben egész komoly tervként emlegetik. Az eszme kezd korszellemmé válni nép kincsévé tette a Tórát, amely korábban és sokkal komolyabb formát kezd ölteni, mint gróf Coudenhove-Kalergi ismert akciója, amelynek csak excentrikus jellege volt és semmi komoly eredménnyel nem járt. A széplelkű gróf akciója humanitárius jellegű volt, az 1914—18-as háború borzalmai váltották ki és az összes államférfiak, mint szép utópiát kezelték. Ma a helyzet teljesen változott képet tár elénk, ami akkor megvalósíthatatlan álomnak tetszett, ma lehetőségként jelentkezik. A gazdasági helyzet, a közgazdasági érdekek ma sokkal kedvezőbb légkört teremtenek ennek a nagyvonalú tervnek, sőt ma már szinte megkövetelik a szélesebb kereteket és így a nemrégen még utópikus álom ma úgyszólván közgazdasági szükségszerűség. A francia-angol háborús együttműködés már régen túlhaladta egy egyszerű katonai szövetség kereteit, minden téren elmélyült és kibővült és így alapját képezheti egy európai, vagy csak nyugateurópai államföderációnak. A háború első percében megalakult az egységes katonai parancsnokság s ezzel megtörtént a katonai fúzió, ezt követte a gazdasági egységesítés, amit Chamberlaine Daladier múlt év december 17-én közös beszédben jelentettek le. A gazdasági egységesítés szükségszerű következménye volt a december 4־ én John Simon -Paul Reynaud által megvalósított pénzügyi egyezmény, amelyet igen sokan, annak idején, már mint pénzügyi egységesítést emlegettek, mert ez az egyezmény néhány olyan rendelkezést is tartamaz, amelyeka nemzet szuverén jogainak egy részéről való lemondást jelentik“. A legnehezebb lépések megtétele megtörtént. Nemsokára újabb kedvező események jelezték a haladást. Megalakult 12׳ egységes francia-angol munkafront, illetve megalakulása felé megtörténtek az első kezdeményező lépések. Angol-francia közös szakszervezeti bizottság alakult, amely havonként felváltva ülésezik Párizsban és Londonban. A bizottságba 77 tagot küld ki a francia ״ Confédaration géneral du Travail“ és az angol ״ Trade Union Congres**, feladatuk a közös szakmai kérdések megbeszélése és a két ország munkásságának úgy jelenlegi, mint háború utáni helyzetének javítása. Ezen bizottság megalakítása rendkívüli fontossággal bír. Mindkét ország munkássága iskolázott, demokratikus politikai múlttal rendelkezik. A munkaviszonyokat rendező és szociális törvényhozás mindkét ország munkásságának életszínvonalát erősen befolyásolja épp úgy háborúban, mint békében. Tehát a bizottság munkája közvetlenül érinti minden dolgozó egyéni helyzetét is. A szakmai érdekek megvédésén kívül a francia és angol munkások szövetkezése közelebb hozza egymáshoz a két ország népének összes rétegeit. Az interparlamentáris ülések, parlamenti téren is közelebb hozzák a két or״szág népét. Nemrégen Londonban az angol és francia nagyiparosok tartottak egy közös értekezletet, ahol az ipar együttműkö-׳ dési lehetőségeit tárgyalták meg. p .