Uj Kelet, 1959. december (40. évfolyam, 3449-3474. szám)
1959-12-25 / 3470. szám
Hat évi előkészület és vajúdás után hagyta el a sajtót az „Encyclopedia of the Jewish Diaspora” kiadásában a kárpátaljai zsidóság emlékkönyve. Minden könyvnek éppúgy, mint minden embernek meg van a saját biográfiája. Természetes, hogy ennek a könyvnek is megvan a saját élettörténete. Eredetileg nem is a kárpátaljai zsidóság történetét akarta megörökíteni, hanem dr. Chájim Kugel, Cholon első polgármesterének emlékét, aki élete javarészét Munkácson töltötte s aktív részt vett a kárpátaljai zsidóság kultúréletében, mint a héber gimnázium igazgatója, a politikai életben pedig, mint a cionista mozgalom egyik vezére és parlamenti képviselője. Miután dr. Kugel élete szervesen egybeolvadt a kárpátaljai zsidóság két világháború közötti történetével, nagyon természetes, ha az ő élettörténetét megírják, úgy az magában foglalja a ruszinszkói zsidóság történetének legérdekesebb és legmozgalmasabb fejezeteit is. Kugel doktor barátai, akik emlékkönyvének kiadásával foglalkoztak, az eredeti tervtől eltérően úgy döntöttek, hogy Kugel emlékkönyv helyett kiadják a ruszinszkói zsidóság emlékkönyvét, amely magában foglalja Kugel ruszinszkói működését is. Ennek a könyvnek abban kellett eltérnie az eredeti tervtől, hogy amíg a Kugel emlékkönyvben jelentős fejezetet szenteltek volna Kugel izraeli működésének és kiemelték volna tevékenységét, mint Cholon városalapító polgármestere, aki a városháza épületéből kijövet összeesett és ott halt meg azon a gyalogjárón, amelynek kikövezéséért anynyit fáradozott, — ez a fontos fejezet természetesen a ruszinszkói emlékkönyvből teljesen kimaradt. A könyv kiadását Cholon város és annak jelenlegi polgármestere, Pinchász Él- Ion, tette lehetővé, s abba nem sok beleszólásuk volt a ruszinszkóiaknak. Az őszszes eddig megjelent emlékkönyvektől eltérően, még szerkesztőbizottságot sem létesítettek, amely legalább tanácsokkal látta volna el az emlékkönyv szerkesztőjét, aki össze-vissza néhány hónapot, mint skáb töltötte Kárpátalján. Természetes, hogy ilyen körülmények között csak felületesen ismerhette annak az országrésznek a történetét, amelynek szerkesztésére vállalkozott. Mindezek a fogyatékosságok súlyos nyomokat hagytak a könyvben. Hiába panaszkodik az emlékkönyv szerkesztője a mű előszavában, hogy az anyaggyűjtésben nem talált kellő megértésre a ruszínszkóiak körében, akik nem bocsátottak rendelkezésére sem történelmi, sem képanyagot — számtalan felkérése ellenére. Ezek után érthető, hogy míg a többi emlékkönyvekkel kapcsolatosan általános panaszok hangzanak el arról, ami a könyvből kimaradt, jelen esetben indokolt a panasz arra vonatkozólag is, ami a könyvben megjelent. A könyv alapvető, Strukturális fogyatékossága, hogy hiányzik belőle a proporcionális érzék. Jelentéktelen dolgoknak sok helyet szenteltek, ugyanakkor a ruszinszkói zsidóságot jellemző eseményeket alig, vagy egyáltalán nem érintették, sőt teljesen ki is hagyták. Azonkívül a szerkesztőnek úgy látszik nem volt kritériuma például annak megállapításában, hogy iö kit sorozzon a személyisé-gek rovatába. Azokba főleg héber gimnáziumi tanárokat méltatnak, tekintet nél- ׳ kül arra, hogy csupán néhány rövid esztendőt töltöttek Ruszinszkóban, ugyanakkor a cionista és zsidó nemzeti mozgalom kimaן ־ gasló személyiségeiről megfeledkeztek. A könyv legnagyobb fogyatékossága, hogy pártpolitikai íze van. A könyv például megírja, hogy az első ruszinszkói parlamenti választásoknál a rabbik, revizionisták és asszimilánsok összefogása miatt nem sikerült a Zsidó Nemzeti Párt parlamenti listáját győzelemre juttatni, amely a hiányzó ezer szavazat miatt bukott meg. Az igazság az, hogy amidőn Ruszinszkóban az első parlamenti választásokat megejtették, revizionista párt még nem is létezett. Annak idején én voltam a párt tiszteletbeli sajtófőnöke és jól emlékszem, hogy minden cionista és nemzeti érzelmű zsidó, mily önfeláldozóan dolgozott a párt sikere érdekében. A párt azért bukott meg, mert dr. Reisz Gyula, a pozsonyi Duna Bank volt vezérigazgatója, az agrárpárt által felállított zsidó ellenpárt jelöltje részére, oly pénzügyi források és hatósági segédlet állt rendelkezésre, mellyel nekünk, a ifjú mozgalom embereinek nem volt könnyű megbirkóznunk. A második parlamenti választásoknál a helyzet lényegesen megváltozott. Ezzel kapcsolatban azt olvassuk a könyvben, hogy: ״ A kárpátaljai revizionisták, dr. Spiegel Sándor vezetésével az Iparospárthoz csatlakoztak, annak ellenére, hogy ennek a pártnak az volt a jelszava ״ Svuj k svému” ( ki-ki a magáéhoz ) és főleg napirenden tartották a cseh szocialistákkal való paktumot.” Az igazság kedvéért le kell szögezni, hogy a második parlamenti választások alkalmával a Zsidó Nemzeti Párt eladta a jelölőlista első helyét dr. Reisz Gyulának 100.000 koronáért, amely összegre szükség volt a héber gimnázium számára. Ugyanannak a dr. Reisz Gyulának adták el a mandátumot, aki az előbbi választásoknál megbuktatta a Zsidó Pártot. Erre a zsidók azt mondották, hogyha nem a nemzeti gondolat, hanem a pénz a fontos, és pénzért oda lehet adni a listavezetést annak az embernek, aki ellenünk másfél évvel ezelőtt ádáz harcot vívott, úgy nekünk is szabad oly pártokat keresnünk, amely nekünk és a zsidó tömegeknek jobb anyagi előnyt biztosít. Voltak egyesek, akik elvi okokból bojkottálták a szociáldemokratákkal egyesített Zsidó Nemzeti Párti listát, mondván, hogy osztályhelyzetük következtében öngyilkosság volna számukra a szocialisták uralomrajutását támogatni. Emlékszem egy beszélgetésre a megboldogult Guttmann Majseval, a ruszinszkói zsidóság egyik legkiválóbb és legnagyobb tudású cionista vezetőjével, akinek tégla- és szeszgyára volt Nagyszőlősön. Megkérdezte tőlem, hogy ő, aki a zsidó intézményeket támogatja és a szocialisták szemében kizsákmányoló, jó cionista-e, vagy sem? Kénytelen voltam beismerni, hogy a cionizmus lényege a palesztinai munka, amelyet külön kell választani a helyi politikától, amely igen gyakran összeütközésbe kerül egyes cionisták érdekével es el !׳ távolítja táborunkból a leg- 1| jobbjainkat. 1! Ha a könyv megírta, hogy 1! dr. Spiegel Sándor lecsatla- 1 kozott a második parlamenti választásoknál az Iparos- , párthoz, a történelmi igaz- ság kedvéért meg kellett 1| volna írni azt az évtizedes ! harcot, amelyet mint Mun- Ikacs városának alpolgár- 11 mestere a zsidó érdekekért vívott. Sőt, ki kellett volna , emelni, hogy a héber elemi iskola létesítése az ő nevé- hez fűződik, mert ő volt az, aki egy teljes esztendőn át saját zsebéből folyósította a ' most Izráelben élő Chájim ' Greber héber elemi iskolai tanító fizetését. Ebből az elemiből nőtte ki magát a gimnázium és az egész is- Ikolahálózat. A könyv megemlíti, hogy Guttmann Mose külföldön járt sliehutban pénzt szerezni a héber iskolahálózat részére. Csak azt nem írja meg, hogy Guttmann Mose évtizedes cionista munkáját az útiköltségekkel együtt saját zsebéből fedezte és ő volt az, akinek régi cionista összeköttetései révén sike- rült negyedmillió cseh koro- nát szerezni az iskola részé- re, ami lehetővé tette, hogy a város közepén lévő régi református temetőt megvá- sárolják, amelyen később a héber gimnázium épült fel. A könyv mellesleg meg- említi az Egán-akciót, anél- kül, hogy az akció lényegét ן és a zsidókra való káros ha- tását kihangsúlyozná. Ugyanis arról volt szó, hogy vagy két esztendővel az első világháború előtt a magyar , kormány Egán Ede ismert antiszemita vezért ruszin-szkói kormánybiztossá nevezte ki, azzal a feladattal, hogy a ruszinszkói paraszt-ság életnívóját felemelje és hatalmas összegeket irányozott elő szövetkezeti üzletek létesítésére. A zsidók tud-ták, hogy nem vehetik fel a versenyt a kormány által támogatott szövetkezeti boltokkal és kocsmákkal. Tisztában voltak azzal, hogy az Egán-akció sikere az ő tönkretételüket jelenti. Ezért természetesen mindent elkövettek, hogy az akció meghiúsuljön. Előre tudomást szereztek Egán érkezéséről, aki egy vasárnap többszázezer koronával megtömött aktatáskával érkezett meg M״kacsra, hogy másnap megkezdje működését. Egán a Csillagszállóban vett szobát ן és ott helyezte el csomagjait. Alig lépett be a szobába, a portásfülkében lévő telefonhoz szólították. Egán elment telefonálni és amikor visszajött, a bankókkal megtömött aktatáskájának már csak hűlt helyét találta. Egán ezután szó nélkül befogatott és Ungvár felé utazott. A félúton kiszállt a kocsiból és egy fa tövében föbrelőtte magát. Mert egy magyar úr, abban az időben, amikor nem csekkel fizettek, nem szaladt a rendőrségre, ha a birtokában lévő idegen pénz eltűnik. Egy magyar úr nem kezelheti gondatlanul a rábízott közpénzeket és ha ez mégis megtörtént, a lovagiasság szabályai szerint, fejébe röpített golyóval tesz pontot életére, így tett Egán Ede is. És ezzel zsidó-ellenes akciója véget is ért. Az emlékkönyvnek egyik leglényegesebb hibája, hogy könyvszaga van, vagyis unalmas. Érezni lehet, hogy a legtöbb író a két háború közötti korszakot könyvekből tanulta. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna ezeket a fejezeteket elmondatni olyan emberekkel, akik nemcsak szemlélői, hanem aktív szereplői is voltak az eseményeknek Itt elsősorban dr. Sternbachra. Szombaton este, Jeruzsálembérn,, az ״ Éden” szálló nagytermében, a főváros közéletének számos ismert egyénisége jelent meg. Érdekes és a maga nemében ritka megbeszélésre gyűltek egybe. Nem akartak mást, mint hivatalosan is megalakítani egy olyan egyesületet, amely központja és magja lenne egy világmozgalom־ nak, amelynek egyetlen célja: Jeruzsálem naggyá tétele. Ennek a gondolatnak a szülője, Mordecháj Shinhabi. Mordecháj Shinhabi nevét az izraeli közvélemény akkor ismerte meg, amikor közvetlenül a Hitler-ellenes háború befejezése után, azzal a követeléssel állott elő, hogy a hatmillió mártír emléke méltó megörökítésére, egy nagyszabású, különleges intézményt létesítsenek, ezzel , a címmel: „Jád-Vásém”.• Ez az egyszerű kibucnyík, éveken keresztül ébresztget te Izrael országa vezetőinek és tömegeinek a lelkiismeretét. Nem állítható, hogy az azonnal elfogadták a javaslatát. Sokat kellett harcolnia addig, amíg a jeruzsálemi parlament egyhangúlag törvényt hozott a Jád-Vásém ’ felállítására, vonatkozólag. . Ma már, valóban, Izráel fó- városa egyik nevezetességévé vált épületeivel és a benne felhalmozott, véresen tragikus, dokumentum anyaggal. Mordecháj Shinhabi ma, 1 újra, új gondolattal lépett elő, amely azonban előrelát- hatólag kevesebb ellenállásba fog ütközni, mint a Jád, Vásém terve. . Nagy gondolatokat, rend- 1 szerint, igen egyszerűen és érthetően lehet kifejezni. —׳ Mordecháj Shinhabi terve a következő: alakítani kel egy egyesületet (ez már megtör- lent!) ezzel a névvel: ״ Lő• 1 máán Jerusálájim — Ágúdat ' Dorsé Jerusálájim”. Ennek a gondolatnak megnyerte dr• , Kálmán Jákob Mamv-t, a Hadassza igazgatóját és fő• 1 adminisztrátorát. Ha Mór'decháj Shinhabíra úgy tekintenek, mint aki nagy, de olykor nehezen megvalósítható fantáziák hordozója, dr. K. J. Maranről ezt nem tételezi fel senki. Az olyan férfiút, akinek a kezén keresztül harmincmillió dollár , megy át, minit ér. K. J. Mann-nak, az emberek megf fontolt, komoly egyéniségének tartják, akiről nem téttelezhető fel, hogy légvárak építésére vállalkozik. ’rost Mordecháj Shinhabi a megboldogult Deutsch lesorra és dr. Spiegel Simon ra, valamint Menáehem Freilichra gondolok. Elég lett volna velük egy tape-recorderbe bemondatni élményeiket és azokat feldolgozni. Avagy hogyan lehet írni a héber gimnáziumról anélkül, hogy megszólaltatták volna dr. Spiegel Simont, aki ott volt a héber elemi bölcsőjénél és ő volt a héber iskola-egyesület utolsó elnöke. A könyv magvát Reinhardt Simon, a ruszinszkói zsidóság történetéről írt disszertációja képezi, amelyet Dinur tanár, a szerkesztő rendelkezésére bocsátott. A disszertációt nyolc cikkre boncolták, de megfeledkeztek arról, hogy más egy egyetemi disszertáció és más egy emlékkönyv. Ezért hiányzik a könyvből a dinamika. Nem beszélve arról, hogy a Ruszinszkóban működő különböző egyesületek tucatjait meg sem említik. Pedig mifelénk egyesületekben hiány nem volt. A hitközségen kívül léteztek Talmud, Misnárt, Zsoltár, Könyvvásárló- és Javító egyesületek, sőt, olyan egyesület is létezett, amelynek tagjai végigjárták a város szemétdombjait és az ott talált héber betűkkel nyomtatott papírdarabokat összeszedték és azokat ké-és dr. K. J. Mann vezetésével, létrejött a Jeruzsálem naggyá tételét célzó mozgalom. Egy év óta vajúdott ez a gondolat, amíg végül most alapszabályokban is testet öltött és már a közeljövőben, megkezdik a cél megvalósítását elősegítő munkát Az egyesület ideológiája, a , Chibát Jerusálájim” eszméjén alapul. Kidomborítják, hogy Jeruzsálem nemcsak azoké, akik közvetlenül bnne laknak, hanem az egyez világ zsidóságáé. Sőt, a keresztény világ is tisztelettel és áhítattal néz feléj«. A program-pontok köz ott szerepel: a) Jeruzsálem szereteténak elmélyítése a zsidó és nemzsidó világba» ; b) ״ Anjja Sövegel”, — a Bibliában lefektetett parancsolatnaik uj életre keltése és a külföldön élő zsidó tömegek kzött való népszerűsrtése. (A muzulmán világban a mokka. zarándoklás nemzetközileg elismert és elfogadott val lási kötelességgé vált amely ellen nem emel szót senki. Nem lehet kifogása tehát az ellen egyetlen társadalmi, ן rendszernek, országnak,a kormánynak sem, ha a zsidó vallás újjáéledése egyik jeleként, egy igen ősi és a Szentírásban megörökített hagyományt keltenek, a kor szellemének megfelelő , köntösben, új életre. A csodálatos inkább az lehet, hogy miért nem fektettek eddig nagyobb súlyt erre ?) e) Központot létesítem, amelybe összegyűjtik a Jeruzsálemre vonakozó emlékeket. d. Jeruzsálem történetére, múltjára, életére vonatkozó ismereteknek a terjesztése az egész világon. ej A Jeruzsálemre vonatkozó irodalmi, művészi és tudományos anyagnak az összegyűjtése és állandó kiállítások révén, a nagyközönség előtt való népszerűsítése. f) Jeruzsálem városa fejlesztése, építése és estrvosítása. g) Népszerű pénzintézet felállítása, amely gyűjtések révén megteremti sőbb eltemették. Nem beszélve a különböző nőegyletekről, sőt, még a cionista lányegyletről sem tesz a könyv említést, de a szerkesztő, úgy látszik, nem tudta, hogy létezett Ruszinszkóban háluc-mozgalom közvetlenül a második világháború után és az akkori hádisárázók közül ma is itt él közöttünk Slomo Sunana (Szunyogh Sándor) és Joszéf Givon (Günsberg József). Erről a hádisáráról fényképek is vannak. A könyvben megjelent képanyag is ötletszerűen lett összeválogatva, mert a szerkesztő nem tudott másokat szerezni. Úgy látszik, fogalma sem volt arról, hogy a Múlt és Jövő különböző számaiban rendkívül érdekes felvételek jelentek meg a ruszinszkói zsidókról, a gimnáziumról és növendékeiről. A könyvben találjuk annak a híres „cédulának” a fakszimilejét, melyben Spira Lázár főrabbi saját kézírásával igazolja, hogy a héber iskolák ellen valláserkölcsi szempontból kifogás nincs. Ezt a cédulát dr. Sternbach évtizedekig őrizte és helyén lett volna most megírni, hogyan sikerült dr. Steinbachnak rábírnia a cionistafaló munkácsi csodarabbit, hogy a héber lakó- fákra ,,hechsert” adjon, amely nélkül az iskolák nyíl-azt az összeget, hogy az arra rászorulók Jeruzsálembe való ״ dé regei”♦ jét elősegítse. b) Szoros kapcsolaton megteremtése mindazom nemzeti és nemzetkénd intézményekkel, melyeit Jeruzsálem múltjának kutatásával fogialko®• nak. — Különleges alapok létesítése, amelyek elősegítik a város továbbfejlesztését. i) Adományok, végrendeletek és adakozások révén megteremteni egy olyan alapot, amely az egyesület fernhtartsurát lehetővé teszi. }} Izraelben és Izrael «*■ szágán kívül fiókegye sületek létesítése, amelyeknek egyetlen céljai Jeruzsálem fejlesztése érdekében tevékenységet kifejteni. Az alapszabályok semat, haét évtől kezdve mindenki tagja lehet az egyesületnek. A tagdíj fizetése, kötelezői Az anyaegyesület központjai Jeruzsálem, Izrael fővárosa. Az alapító bizottságban többek között a következők neveit olvashatjuk: Mordecháj Shinhabi, dr. Kálmán Jakob Mann, aki az egyesület elnöke, M. Is-Salem, Jeruzsálem főpolgármestere, Elitzer Argov, Chájim Gevárjáhu, a magyar-zsidó származású tudós, aki a Bibliaversenyeket megteremtette, dr. Walter Ejtán és még számosan a Jeruzsálem társdalmi, politikai és tidomárnyos élet vezető köreiből. Ritkán fordul elő, hogy egy őei, legnagyobb részben vallási gondolat, egyszerre újra előbukkan, mint modern társadalmi erő, amely beilleszkedik egy nemzeti állam keretébe, s a vallás forrásaiból merítve dinamizmusát, új alkotó erővé válik. Ilyen egyesületet akarnak megteremteni Jeruzsálem érdekében. A közvéleményben az a nézet terjedt el és tartja magát erősen, hogy a zsidó Je■ ruzsálem el rám vágva ..Hinterland”-jától. A Jeruzmlemért működő egyesület létrehozói azt vallják: Jeruzsálea ״ Hinterlandja” nemcsak az a néhány koldusszegény arab falu, amelyet elvágtak tőle, hanem, legalább olyan mértékben, a külföldön élő tíz, millió zsidó és az Izraellel rokonszenvező sok-sok millió keresztény. A város flexvirágzását, gazdaggá tételét és forgalmát, ezek a tömegek biztosítják majd a jövőben. Hánossági jogot sohasem kapták volna meg. E cikk kerete szűk ahhoz, hogy a könyv összes fogyatékosságait felsorolja. Elég megjegyezni, hogy egy erülékkönyv, amely országrészéről szól, olyan, mint egy földrajzkönyv, amelyben az általános ismeretek után külön, taglalja a városokat, falvakat, községeket és méltatja annak jelentőségét. Ebben a könyvben ez nem történt. Ezért a történelmi képek elmosódva kerültek ki. Ki kell emelni Smuel Hikohen Weingarten 88 oktatos terjedelmű tanulmányát, amelyben a munkácsi zsidóság történetét dolgozza fel, valamint Juda Spiegelnek Ungvár zsidóságáról és ralbijairól írt tanulmányait. Érdekesek egyesek által vázolt személyes élmények, amelyek kis szint és élénkséget adtak a könyvnek. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy a Gálatok Enciklopédiájának sorozatában a magyar nyelvterület országrészei közül elsőnek a kárpátaljai zsidóság története jelent meg és remélhető, hogy ennek a könyvnek a nyomán újabb könyvek látnak majd napvilágot, amelyekben a magyar zsidóság elpusztult városainak állítanak majd emléket. Viki mozgalom alakult Jeruzsálem naggyá tételére Írta: Gervai Sándor 1S59 XII 25 Új Kelet 13