Uj Kelet, 1965. július (45. évfolyam, 5151-5176. szám)
1965-07-04 / 5153. szám
A tisztelt Házban — Az Új Kelet parlamenti tudósítójától — Mialatt az országos politikai életben pártszakadások és párttömörülések vihara foglalkoztatja a közvéleményt, magában a a Tisztelt Házban az utóbbi napokban megemberelték magukat a honatyák és buzgó törvényhozási munkába fogtak. Jogéletünknek sokak által anynyira kifogásolt hibája, hogy még mindig érvényben vannak elavultnak tekinthető mandatárius, sőt ottomán jogszabályok is. Dr. Dov Joszéf hivatalba lépésekor meghirdetett programja volt ezeknek az elavult törvényeknek a hatálytalanítása és új, korszerű, az izraeli társadalom szükségleteinek megfelelő törvényekkel való helyettesítése. Ez persze komoly előkészületeket igényel. Hiszen éppen kodifikált, a jogrendnek egyegy szélesebb területére kiterjedő jogszabályt több emberöltőre való hatállyal hoznak, így nagyon is megkell fontolni, hogy mit vegyenek fel bele. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS Kereken két esztendővel ezelőtt, 1963 június hónapban tárgyalta a Kneszet első olvasásban a büntető perrendtartás javaslatát. Ez a törvénytervezet akkor hároméves, miniszteriális előkészítés után került a Ház elé, így most, második olvasásbeli, tehát végleges tárgyalása egyben a javaslat félévtizedes jubileuma. 228 paragrafusa van a törvénytervezetnek, amely egységesen rendezi most már a büntető eljárás részét alkotó büntető per megindításának és lefolytatásának szabályait. Ugyancsak intézkedik a javaslat a feleknek és a bíróságnak perbeli jogairól és kötelességeiről. Joggal tehető fel a kérdés, hogyan volt ez mostanáig? Tizennyolc törvényben voltak elszórva a büntető eljárás szabályai. Közülük egyik 1879-ben kelt Törökországban és az ottomán birodalom terjesztette azt ki az akkori Palesztinára. A többi szabályokat jórészt az angol koloniális hatalom tette érvényessé a brit megszállás idején. Mindez most hatálytalanná válik. De vajon tényleg ez a helyzet? Nem egészen. Az új jogszabály ugyanis sok mindent meghagy a régiekből, csak éppen kodifikálja őket. Minthogy igazságügyminisztériumunk törvény előkészítő szakértői és a Kneszet jogi képzettségű tagjai jórészt angolszász világban folytatták tanulmányaikat és fejtettek ki jogászi működést, érthetően leginkább az angolszász jogrendszert ismerik. Minthogy ennek hatása alatt állanak, az új büntető perrendtartás is izraeli köntösben a büntető eljárás számos angolszász formáját szilárdítja. Hogy ez jól van-e így, azt nehéz volna megítélni. Az erről való elmélkedés külön tanulmány lehetne. Egy azonban kétségtelen. Az európai képzettségű jogász, vagy pusztán az egykori európai polgár, aki esetleg a maga személyes tapasztalatából, vagy európai újságolvasásból ismeri a büntető tárgyalások menetét, sokszor meglepődik azon, ami az izraeli tárgyalótermekben folyik és, ami a jövőben is érvényben lesz az angolszász hagyományok alapján. A BÍRÓ NEM AVATKOZIK BE Az egyik ilyen legszembetűnőbb jelenség az, hogy a tárgyalás vezetésébe a bíró, társas bíróság esetében a tárgyalás elnöke, úgyszólván nem avatkozik be. A tanúknak a kérdéseket a vád képviselője, illetve a védő teszi fel. Európai fülnek sokszor sértő, hogy ebben a vonatkozásban milyen gorombaságok hangzanak el és védő, meg vádló, hogy igyekeznek egymáson túltenni atanú megzavarásában. A taláros bírók mindezt szenvtelenül hallgatja. Csak arra vigyázz, hogy a felek az elfogadott játékszabályokat nagyjából betartsák. A védő és a vádló által irányított színjáték folyik a bíró előtt s az ő feladata mindabból, ami kialakul következtetést levonni, ítéletet hozni. BŰNÖS, VAGY NEM BŰNÖS? Érdekes újítása a mostani javaslatnak, hogy a tárgyalás megnyitása után, amikor már elhangzott a vádirat, nem kérdik meg a vádlottól, hogy bűnösnek érzi-e magát, vagy nem? Mert eddig, ebben a fázisban a per be is fejeződhetett. Ha a vádlott kijelentette, hogy a vádirat értelmében és annak minden szakasza szerint bűnösnek érzi magát, minden további bizonyítási eljárás nélkül meghozhatta a bíró a marasztaló ítéletet. Az angolszász jogi felfogást tükröző filmek nagy jelenete, amikor a vádlottak padján ülő megtört bűnös feláll és kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát. Ilyesmi nálunk ezentúl nem lesz, mert a vádlottnak ilyenszerű kérdést nem fognak feltenni. Ennek ellenére az új javaslat is megengedi, hogy a vádlott saját kezdeményezésére is szót kérjen és bűnösségét kinyilatkoztassa. ESKÜ, VAGY FOGADALOM? Érvényben hagyja a javaslat a jogszabályt, mely szerint a tanúnak vallomása megkezdése előtt esküt kell tennie, hogy az igazat, a teljes igazat és csak az igazat fogja vallani. Ez az esküszertartás nálunk két oldalról is támadások pergőtüzében áll. Vallásos körök bibliai tilalomra hivatkozva akarják az esküt eltöröltetni. A profán lelkeknek pedig éppen az fáj, hogy régi, vallási szabályok csökevényét látják a bíróság előtti esküben. Mindkét csoportnak eleget tesz a javaslat, amikor a mostani helyzetet kodifikálva megengedi, hogy eskü helyet a tanú fogadalmat tehessen, illetve, mintegy becsületszóval erősítse meg teendő vallomását. Csakhogy a bírónak jogában áll megkérdezni tőle, hogy miért nem akar esküt tenni: vallásos, vagy vallástalan szemlélete folytán? A törvény megadja a bírónak azt a jogot is, hogy a tanú indokait elutasítsa és őt fogadalomtétel helyett mégis esküre kötelezze. A javaslat még hátralévő vitájában vallásos körök valószínűleg támadni fogják ezt az intézkedést. ELŐZETES VIZSGÁLAT Ugyancsak angolszász rendszer szerint eddig a vádlott kérhette, hogy ügyében bírói fórum előzetes vizsgálatot tartson a főtárgyalás kitűzését megelőzve. Ezen az előzetes vizsgálaton a bírói döntés csupán arról szólott, hogy a főtárgyalás megtartására kellő indokot lehet találni a per körülményeiben. Ezt a jórészt fölösleges előzetes eljárást már az elmúlt évek során igyekeztek nálunk korlátozni és csak nagyobb jelentőségű büntetőügyekben hagyták érvényben. Most aztán az egész rendszert véglegesen megszünteti az új javaslat. GYORSÍRÓK és hang-FELVEVŐ GÉPEK Ha megint csak európai szemlélőre gondolunk, számára meglepő volt, hogy nagyjelentőségű és számos tanú kihallgatását felölelő perekben is a bíró, illetve a tárgyalásvezető elnök vezette a jegyzőkönyvet. Az angolszász jogrendszer ebben nem ismer tréfát. Ezzel látja biztosítottnak a jegyzőkönyv hitelességét. Másrészt a dolog érthetően rendkívül fáradságos a bíróra nézve. Még olyan érv is szól a rendszer ellen, hogy a szorgalmasan körmölő bíró, éppen azért, mert jegyzi a szavakat, nem tudja intellektualitásának teljességét az elhangzott vallomás értékelésére fordítani. A Grünwald Markies elleni úgynevezett dr. Kasztner-perben, ahol sok tanú és sok hoszszú tanúvallomás volt, merült fel ez a kérdés igen komoly formában. A per későbbi szakaszában az igazságügy miniszteri rendelet tette lehetővé gyorsírók alkalmazását, akik a bíró helyett a jegyzőkönyvet vezették. Az Eichmann per joggyakorlata még tovább ment. Gyorsírók is működtek, de az elhangzottakat szorgosan pergő gépek magnetofonszalagra rögzítették. Az új javaslat ezt a lassan kialakuló gyakorlatot véglegesíti. A bíróságnak adja meg a jogot annak megállapítására, hogy a jegyzőkönyvet maga az elnök vezeti-e, vagy gyorsírókat alkalmaz, illetve hangfelvevő gépen rögzíti a vallomást. Természetesen az utóbbi esetben is átteszik írott formába a szöveget a jegyzőkönyv számára ÉRVÉNYESSÉG JÖVŐ ÉVBEN A hagyományos helyzetet sok vonatkozásban rögzítő és más kérdésekben újításokat bevezető, egységes büntető perrendtartás mindenesetre nagy fordulat judikatúránkban. Éppen ezért a bíráknak, ügyvédeknek, ügyészeknek módjukban álljon azt alaposan megtanulni csak hat hónap múlva a végleges elfogadás után lép majd érvénybe a törvény. Ez azt jelenti, hogy 1966 januárjától kezdve lesz érvényes új perrendtartásunk. De még akkor is csak fokozatosan lép életbe, mert minden olyan büntető eljárásban, amely az új törvény hatályossága előtt kezdődött, a régi perrendtartási szabályok az irányadók. a«Mn3RIBilll«8e8IRlllllllHIBB9lll ISISIIIBSlIlliieBBBl NAPROL-NAPRA Kennedy és De Gaulle — zsidók Párizs (STA). — John Kennedy, De Gaulle tábornok, Párizs grófja, Franco tábornok, Salazar profeszszor és még néhányszáz világhírű egyéniség — zsidó származásúak. Legalábbis erre a megállapításra jut Roger Pierrefitte, az antiszemita francia író. Szerinte még Hitler és Göbbels apjai is zsidók voltak. Ezeket a ״ leleplezéseket” Pierrefitte a héten megjelent ״ A zsidók” című könyvében hozta nyilvánosságra, amelyből két nap alatt hatvanezer példányt kapkodtak szét. Pierrefitte azt állítja, hogy többmillió francia zsidó származású, anélkül, hogy tudna róla és sokmillióra tehető azoknak a ״ titkos” zsidóknak száma akik a többi európai népek köreiben ״ rejtőznek”. A ״ liga” akcióba lép A liga ezúttal a vallási kényszer ellen küzdő liga, amely miután megtudta, hogy a kormány benyújtotta a Kneszet elé a ״ sábbát” törvényjavaslatot, a következő szövegű táviratot intézte Jigál Áron munkaügyi miniszterhez: ״ Vonja vissza szavát és ne engedjen a vallásosok zsarolásának. Nem fogadhatja el az országos sábbáttörvényt, amely a dolgozók és az egész nép ellen irányul. Ne legyen hűtlen a szabadság elveihez, amelyekért harcolt és ne foszlassa szét a reményt, amelyet az ifjúság és a dolgozók százezrei fűznek nevéhez.” De a liga nem elégedett meg ezzel és —■a vallásos pártok képviselői kivételével — levelet intézett a Kneszét valamennyi tagjához, követelve, hogy szavazzák le a törvényjavaslatot. A levélben a liga vezetősége hangsúlyozta, hogy a képviselők nem védekezhetnek a pártfegyelem ürügyével és közölte, hogy név szerint nyilvánosságra fogja hozni, ki mint szavaz a sábbát törvény ügyében. A liga háromféle fogalmazásban küldte el a levelet: az elsőt a Mápát és az Abdut Háávodá ״ máárách”-jához (hogy ne adják el a koalíció egységének elvét), a másodikat ״ mindazokhoz, akik liberálisoknak vallják magukat” (hogy ne bandzsítsanak a vallásosok szavazatai felé, mert aki igazán vallásos, annak nincs szüksége a szombattörvényre); a harmadik szöveget pedig azoknak, akik a szabadságért harcolnak („követelésünk: a polgár szabadsága”). Sir John Monash A brit Commonwealth e héten ünnepelte Sir John Monash tábornok születésének századik évfordulóját, akiről életrajzírója, Liddel Hart kapitány azt írja, hogy „bizonyára a legnagyobb zsidó katona volt Masséna óta”. (Masséna, Napóleon híres tábornagya állítólag egy Manasseh nevű zsidó család leszármazottja volt.) Sir John, az ausztráliai hadsereg parancsnoka Franciaországban az első világhábor idején, mint tartalékos ezredes vonult be és 1915-ben, a hírhedt gallipoli-i csatában olyan szervezőképességről és hősiességről tett tanúságot, hogy három hónap leforgása alatt dandártábornokká léptették elő. Később a belga és a francia fronton harcolt és 1918-ban nevezték ki az ausztráliai hadtest parancsnokává Franciaországban. 1931-ben bekövetkezett halálakor 400,000 ember kísérte ki utolsó útjára, a melbourne-i temetőbe, ahol dr. Israel Broodie rabbi parentálta el. Bécsi származású bevándorlók leszármazottja, Sir ügyeletes gyógyszertárait Tel Avivban M09kovicz, King George 25., tel. 612650, Dr Michlin, Allenby 112, tel. 613253, ,Jehuda Hálévy” Rch. Jehuda Hálévi 91., telefon 615159, ,,Nordau”, Rch. Ben Jehuda 183., tel. 242673, ,,Noga”, Jaffa, Noga mozi mellett, telefon John civilben mint kultúr־ 821896* ! mérnök is karriert csinált. Aktív volt a zsidó közéletben is és hosszú évekig az Ausztráliai Cionista Federá- 62074. ciónak ő volt az elnöke. Haifán Rambam, Arlozorov 29., tel. Jeruzsálemben Oplatka, Rch. Jaffa 110, tel. 24021. Roítenfeerg József, a harc©s cidmista — A gyászhét leteltével — Írta: REICH JEHOSUA A vasárnapi temetésen Untermann országos főrabbi, aki a gyászbeszédek sorát nyitotta meg, Rottenberg Józsefet, a harcos cionistát, az állami gondolat megszállottját, a Szentföld szerelmesét méltatta. Ezt a gondolatsort követték a többiek is, akik ismerték Rottenberg Józsefet még abból az időből, amikor az erdélyi ortodoxiában folytatott elkeseredett harcot a cionista eszme érvényesüléséért. Mármarosszigeten, Rottenberg József főhadiszállásán már a század elején tudtak a cionizmusról. Ebből a szempontból elég rámutatnunk a Herzl Tivadar és Herschléb Gottlieb közötti kapcsolatokra. Herzl anyagi segítségével nyomdát szereltek fel Mármarosszigeten, hogy a mozgalom szolgálatában álló jiddisnyelvű lapot lehessen kiadni. Gottlieb, a lakodalmi tréfacsináló, később a fiatal Blank Illés személyében hűséges munkatársat talált. Mintegy hatvan évvel ezelőtt sikerült megalakítaniuk Mármarosszigeten az első cionista egyesületet. Ugyanakkor kísérletet tettek egy cionista hetilappal is, amelyből néhány példány meg is jelent. Mindez azonban gyenge, tiszavirágéletű kísérletezés volt. A mármarosi haszid ortodoxia évszázados frontját nem sikerült áttörniük. A forradalmat Rottenberg József indította el és másfél évtizeden keresztül — 1934-ben történt alisjárásáig — ő tartotta annak lobogóját kézben. Reb Joszéf Rottenberg, aki Krakkóban született, a század elején, fiatalon került Magyarországra. Előbb a világhírű húnfalvi, majd a sopronkeresztúri (Célem) jesivában tanult. 1910-ben került Szigetre, amikor megnősült és feleségül vette Reb Jidl Ben-Cion Weisz lányát, Fánit. Az első években, üzleti tevékenysége mellett, a közélet kötötte le érdeklődését. Ugyanakkor az ortodox ifjúság köréből munkatársakat verbuvált egy hagyományhű alapon álló cionista organizáció részére. Az 1918-as forradalom idején megalakult a mármarosi zsidók nemzeti tanácsa, amely a cionizmus jelszavait tűzte ki zászlajára. Az épülő ország híre eljutott a legeldugottabb faluba is. Rottenberg József ezekben a napokban emberfeletti munkát végzett. Városról városra járt, szónokolt, szervezett. Nagyváradi székhellyel (földrajzi fekvése miatt) megalakult az erdélyrészi Mizráchi szervezet és a nagymúltú ortodox hitközségek egymásután kerültek cionista vezetés alá: Mármarossziget, Nagybánya, Szatmár, Szilágycseh, Nagyvárad, Kolozsvár és a többiek. Zsidó iskolák nyíltak, amelyekben a modern héber nyelv főtantárgyként szerepelt. Felvették a kapcsolatot az ereci központokkal és elindultak az első halucok. A huszas évek elején megalakult Mármarosszigeten a ״ Hisztadrut Jisuv Erec Jiszráel b’Mármarossziget” nevű szervezet, amely egy mármarosi kolónia létesítését tűzte ki célul — a Tóra és a hagyományok szellemében. A héber- és jiddisnyelvű felhíváson Rottenberg József elnöki minőségben szerepel. A vezetőség részéről Askenázi Béri és Wieder Slomonov írták alá a felhívást. A hagyományhű cionista eszmének abban az időben három nagy álmodozója volt Mármarosszigeten, Reb Joszéf Lichtenstein rabbi, dr. Danzig Samu, a szefárd hitközség főrabbija é■ Rottenberg József. Súlyos nehézségekkel kellett megbirkózniuk, mert a fanatikus hászid körök, az eszme ellenzői, semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Rottenberg József 1933- ban járt első ízben a Szentföldön, amikor az egyik illegális alijját kísérte. Egy évvel később egész családjával alijjázott és Tel Avivban telepedett le. Itt ma folytatta áldásos munkáját mind a Mizráchi, mind más hagyományhű szervezetekben, így többek között elnöke volt a Javne templomnak, a mármarosi föderáció izraeli bizottságának. Az ő nevéhez fűződik a bnebráki Sikun Mármarog építkezési akciója is. Derűs, barátságos lénye, mint mágnes vonzott magéhoz mindenkit, aki csak ismerte. Háza állandóan tárva-nyitva volt azok előtt, akik segítségért, vagy tanácsért fordultak hozzá és atyai bölcs mosollyal adott válasza, vagy segítsége biztonságot és megnyugvást nyújtott. Rottenberg József gyermekeit a Tóra és az emberszeretet szellemében nevelte. Megadatott neki, hogy összes gyermekei az általa hirdetett és helyesnek vélt úton haladnak. Három lánya, négy fia, 36 unokája, 5 dédunokája, kiterjedt rokonság, ismerőseinek és barátainak, tisztelőinek hatalmas tábora gyászolja Izraelben és külföldön. Reb Joszéf Rottenberg halálával elárvult a mármarosszigetiek népes családja, amely útmutatóját, tanítóját és vezérét vesztette el benne. Most, a gyász napjaiban, a szigeti és mármarosi zsidók százai, ezrei kegyelettel emlékeznek Reb Joszéf Rottenbergre, aki annak idején megagitálta őket a cionizmus számára és az ő szavára hallgatva — idejében alistáztak ... Chávál ál d’ordin. Drága emlékét örökké meg fogjuk őrizni. A LEGSZEBB ÜDÜLÉS — SZOMBATON IS . . . Givát-Rámbám uszoda NYITVA ESTE 10-IG. Kellemes, nagy terasz-kávéház polgári árakkal. — Autóbuszok: 53, 57 63, 63-as sérútvonal. — Telefon: 31873.