Uj Kelet, 1967. július (48. évfolyam, 5758-5783. szám)
1967-07-28 / 5781. szám
A hatnapos hadjáratnak aligha volt tárgyilagosabb, tehát jobb sajtója — eltekintve néhány gyógyíthatatlan náci laptól — mint Nyugat- Németországban. Annál inkább meglepett, mikor a napokban a lakásommal majdnem szemben lévő kioszk tulajdonosnője magából kikelve nyújtott felém két német képes hetilapot azzal, hogy nézzem csak meg, milyen trágár fotókat közöl az izraeli katonalányokról és hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni. Ilirből ismerem a szóban lévő illusztrált lapokat és tudom, hogy a 111a divatos mini-kosztümök, továbbá kétes, vagy már nem is kétes helyzetek ábrázolásával szolgáljál Ikveiket. Alább majd néhány fotót ismertetünk azokból, amelyek szomszédomat felháborították. Az olvasó helyes tájékoztatása szempontjából azonban alább, ha röviden is, ismertetjük, hogyan lehet visszaélni a fényképezőgép lehetőségeivel. Ez az apparátus úgy szerepel a köztudatban, mint olyan technikai eszköz, amely élethűen ábrázol mindent, ha „a tárgyról” a fénysugarak a gép lencséjén keresztül megfelelően preparált üveglemezre, vagy fémszalagra esnek. Valószínűleg sokan tudnak különböző mesterkedésekről, trükkökről is, amelyeknek segítségével a valóságot annyira el lehet változtatni, vagy torzítani, hogy a lefényképezett objektumnak a tényekkel homlokegyenest ellenkező változata kerül a fotóra. Ki nem látott már trükk-filmet, ahol az alakok esetleg a felhőkön ülnek, majd önfeledten lóbálva lábukat, úsznak a levegőben, stb. ? Fényképező gépekkel ugyanis a legkörmönfontabb hamisításokat lehet elkövetni. A hamisítás egyik egyszerű módja például: két különálló fotót, amelyek egymással ellenséges viszonyban lévőket ábrázolnak, vagy egy férfit és egy nőt, úgy lehet egy képre összefotografálni, hogy az így előálló harmadik fénykép bizalmas viszonyban lévőknek tünteti fel a szereplőket. A hamisítás legegyszerűbb fajtája: rendezési fogásokkal úgy állítani be egyegy jelenetet, ami a valóságban nem lehetséges, de arra alkalmas, hogy kompromittáljon ezúttal egy hadsereget, vagy — ahogy kioszkos szomszédom kifejezte magát — ezek a fotók úgy tüntetik fel az izraeli katonaságot, mint valami bordélyházat. Alább ismertetünk néhány ilyen fényképet: Szépen fotografált egész oldalas képen négy katona és három lány látható, szakszerűen csoportosítva. A lányok között olyan is van, akinek a hajviselete a katonaságnál lehetetlen. A fiúk frissen borotváltak. A kép középpontjában feltűnően kozmetikázott nő látható, széles vigyorral, két oldalán egy-egy katonával összesimulva, kezei jobbról-balról a két katona combján, két lábát pediig egy harmadik katona szorítja magához. Mindenki nevet. Egy mondat a szövegből: „Az asszonyok hordták a lőszert és a férfiak tüzeltek.” Újabb egész oldalas fotó. Egy katonapár ül a homokban, a fiú frissen borotválva, a nő kifestve, Uzi-val a kézben. Részlet a hízelgő, de hazug szövegből: ״ A világtörténelemben soha azelőtt nem járultak asszonyok oly sokkal a férfiak győzelméhez, mint ebben a háborúban. A legelső vonalban álltak a férfiakkal. Lányok nélkül nincs győzelem Férfi és nő vállvetve: ez az izráeli siker titka.” ״ Ahogy Sanuka elképzeli!” . s — Bocsánat! A két hetilap Izráel-barát, a irányzatuk viszont, egy szótóval kifejezve, az erotika. Olcvasóikat azáltal vélik síielésgíteni, ha azt a tényt, hogy Izraelben a lányok is had- ra kötelesek, úgy tüntetik fel, 11 mint a fiatalok bizalmas együttélését, holott a valótságban olyan beosztásban szolgálnak, amelyek nincses nek kapcsolatban fegyver- s használattal, mint például a sebesültápolás (nem a front ) mögött működő segélyhelye- i ken), továbbá nyilvántartási és egyéb irodai munka, eset- 1 leg magasabb parancsnoksá- | gokon. Ez esetben nem na-gyon messze ugyan a front- tól, de a zavartalan, nyugodt , munkához szükséges távol-ágban. Az olyan jószándéku lóditásokon, hogy a katonalányok ן muníciót szállítottak a tűz- ץ vonalba, csak derülni lehet. A következő oldalon négy fotó látható. Az egyiken egy fiú ostromol egy mezítlábas, előtte magasan ülő lányt, eléggé érthető helyzetben. Aatona ugyanis éppen derékzija csatját nyitja. Egy másik képen ugyanaz társaság, amely az első foón szerepel. Mindenki fennáll a teherautón és az amottzintén középpontba állított öt egyik katona húzza föl teherautóra. A nő mezítláb, bár fent van ő is, olyan póz■an, amint hátranevetve, két alpát és terjedelmes fenekét mutatja. A két egymásszemben lévő nyitott lapoldalát fotója közül ez a legnagyobb. A legkisebb, egész kiss, viszont Dájánt ábrázoljaiáéi leányával. A két kép aránya hívei mutatja az újság jellegét. A másik képeslap nyitottét oldalának főcíme igaz ,jó: ״ Nincs idő a győzelem üneplésére.” Ellenben a fotó! A cím fölött kart-karba iltve, vidáman, tánclépésekben egy csoport: fiuk, lányol jegyesen. A katonák puskál a kezükben, frissen bo ■otváltak, kifogástalanul ölözve, a nők egy része hosszú kibontott hajjal, kifestve. Legebb a szöveg: ״ Izráel katonái és katona- • lányai hazatérnek a háború?ból a kibucukba.’’ ( Egy-két oldalon állítólagos hadifoglyokat izráeli katonák ) őriznek, célzatos, a foglyok szánalmat keltő elrendezése szerint, a lap szadista olva-sóinak örömére. (Ezt az ösz- tönt egyéb,,nem ״ izráeli” kép is szolgálja). Az egyik képeslap előző számában láthatók kitűnő harctéri felvételek is. Azokon természetesen nincs egyetlen nő sem, viszont a fotók valódiak. ן ן Ennyi elég is. Megértjük ezeket az illusztrált lapokat, örülnek az izraeli győzelem ,nek — ezt köszönjük — olva-sóik viszont erotikát, a nemi-1ség kihangsúlyozását várják el tőlük, ezért kénytelenek 1 nőket is bevonni a mesterkél- ( I ten ״ állított” háborús jelene- • I tekbe. Arra azonban nem i I ügyeltek, hogy elhihető-1 ׳ re maszkírozzák műkedvelő, vagy igazi színészeiket. Ami-ilyen szépek az eredeti harc, téri fotók, olyan felületesek és gondatlanul megrendezettek a többiek. Sajnálatunkra , nem menthetjük fel a lapok szerkesztőit, mert jószándékukat lerontja az ízléstelenségek negatív hatása ... ! Igaz, csak a mi szemünkben, nekik pedig nem mi vagyunk fontosak, hanem a törzsközönségük. Faragó Miklós | A népszerűségt írta: Kishont Ferenc Mint emlékezetes, Harun el Rasid annak idején tevepásztornak öltözött, hogy megtudja, mit beszélnek róla a népek. Ma ezt közvéleménykutatásnak nevezik, tudományos jelleggel. A népszavazásnak ezen magánjellegű formája különös természettel rendelkezik: vegyünk, példának okáért, száz elkeseredett zsidóembert, akik viharos tüntetést rendeznek a kormány ellen a Kneszet épülete előtt. Megjelennek a helyszínen a közvéleménykutató intézet szakértői és kitöltik a kérdőíveket. Az eredmény: A tüntetők 67 százaléka általában véve meg van elégedve a kormány politikájával, 11 százaléka nem mindig és 22 százalék még nem gondolt erre . . . Vajon az intézet hazudik? Nem. ilyen a közvélemény. Népszerűségre a tömegek körében többféleképpen lehet eljutni. Eredmények útján, például. Vagy kudarcok révén. Ez, a második megoldás talén biztosabb. Vegyük Johnson elnököt, aki a kritikus napokban a Közelkelet problémáinak megoldását a tengeri hatalmak közös nyilatkozatában látta, ám a végén csak Hollandiát és Aba Event sikerült az aláírásra rábírnia. Azután az izraeli hadsereg próbálta ki a saját, egyéni módszerét és az elnök népszerűsége az amerikai közvélemény tükrében ugrásszerűen emelkedett. Ma Johnson megelégedett, boldog ember, két leánygyermek apja. Maga Nasszer is akkor érkezett népszerűségének tetőpontjára, amikor bejelentette kedves hallgatóinak totális vereségét. Mint emlékezetes, Kairó utcái legott megteltek táncoló és ünneplő tömegekkel. Ebből a szempontból csak Husszi tesz túl rajta. Ez a kisméretű király hosszú éveken keresztül körömszakadtáig küzdött országának létéért és felvirágoztatásáért, de mindez idő alatt a gyilkos merényletek árnyékában élt és általános megvetés övezte. Azután egy szép napon világosság gyulladt agyában, gyorsan elvesztette hadseregét és lerombolta birodalmát, s azóta bírja a tömegek maradéktalan rokonszenvét és csak a legjobbakat lehet hallani róla . . . Az olvasó mosolyog? Menjen és kutassa a közvéleményt! Ez ugyanis a háborúnak legnagyobb csodája: mindegyik fél növekvő népszerűséggel kerül ki belőle. Itt van, például, jó öreg pápájunk és még öregebb vezetői. A háborút megelőző rettenetes napokban olyan gyengeséget és idegességet árultak el, hogy a párt saját titkársága volt kénytelen vezetői ellen szavazni. Mi sem természetesebb tehát, minthogy rögvest a fegyverszünet beálltával futóversenyt rendeznek egymás között a Ráfi és az Abdut Háávodá, hogy ki olvadjon be előbb a nagysikerű intézménybe. Mindenki csatlakozni akar a népszerűekhez, ez az emberi természet, kézicsókolom. Kölcsönhatásokról is beszélhetünk: Cáhál megajándékozta az Egyesült Államokat egy nagy katonai győzelemmel míg amaz ajándékba adott kormányunknak egy jókora diplomáciai sikert. Kéz kezet mos. Csak Mose Dáján népszerűsége csökkent 50 százalékra, tekintettel arra, hogy az ország lakosságának felét nem hívta meg az esküvőre ... Ezzel szemben miniszterelnökünk közvéleménykutatási jelentősége híradórólhíradóra emelkedő tapsviharokat jelez. Sokan azt állítják, hogy amennyiben nem vették volna el tőle a hadügyi tárcát, úgy ma már Kairóban ülnénk. Egy dolog biztos, hogy a június 5-ikét megelőző őrjítő habozások, ijedt rohangálások és idegtépő várakozás, mindezek egy legapróbb részletekig kidolgozott mesteri tervezet részei voltak. Ez emlékeztet bennünket a sherifre, aki szemben áll a csárda közepén a városka haramiájával... Ki húzza ki elsőnek a Coltot? Halálos csend, a közönség az asztal alatt, a haramia ujjai zongoráznak a levegőben... A sherif hátralép, belebotlik a bárba és hasraesik, lába arrébb rúgja a széket, az ráesik a kutyára, amaz ijedten a polcokhoz ugrik, a polcok meginganak és egy vaskos palack a haramia fejére esik, aki ott nyomban kileheli nemtelen lelkét. A sherif felkel, megpörgeti a revolverét az ujján és aszongya: — Voila! ... Ez a sherif igen népszerű manapság, a városka közvéleménykutatási intézete szerint, bírja a lakosság 89 százalékának rokonszenvét. Hogy miért meséljük mindezt el? Olvassuk ugyanis az újságban, hogy kiváló felvilágosításügyi miniszterünk, Gálik úr, ezekben a napokban távolítja el a rádió éléről Girton urat. Felesleges mondanunk, hogy a rádió a háborús időszakban hivatásának magaslatán állt és országos elismerést váltott ki. Innét látjuk, hogy túl népszerűnek lenni sem ajánlatos. Givton úr elkövette az egyetlen hibát, amit az országban nem bocsátanak meg — sikeres volt. ׳ 1 ! Irta: Kármel Jochánán . A püspök pápább volt a pápánál. Pedig nem is katolikuspüspökről van szó, hanem reformátusról, vagy más szóval • kálvinistáról. Igaz, hogy a pápa, akiről beszélünk, nem arómai VI. Pál, hanem a moszkvai Alexej Koszigin a botsa•vista ״ egyház” jelenlegi ״ pápája”. Az ügy azonban így • sem lesz magától értetődőbb, mert kálvinista püspöknek, • még kevésbé feladata a moszkvai ״ pápa” túllicitálása, mint [a rómaié. . A szóbanforgó püspök, nem más, mint Péter János, aKommunista Magyarország külügyminisztere, azelőtt Dbrecén székhellyel tiszántúli református püspök. Péter külügyminiszter úr, a magyar parlamentben kijelentette, hogy Izrael csalódást okozott a kommunista országoknak, akik— szerinte — elősegítették megteremtését, mert imperialista gócpont lett a Közelkeleten. Péter külügyminiszter úr, ,aki sajnálja, hogy Izrael egyáltalán létrejött, ugyanakkor eldicsekszik azzal is, hogy Magyarország és Izrael közöttmár tíz éve csak ügyvivői fokon volt diplomáciai kapcsolat, [Péter úr ebben túltett ״ pápáján”, Kosziginen, aki legalább- is nyilvánosan még nem sajnálkozott Izrael létezése fölött. • Az is tény, hogy a hatnapos háború kitöréséig a szovjetnagykövet országunkban volt. Péter külügyminiszter úrnak, azonban különösen nyolmós személyi okai is vannak arra, hogy szimpátiával viseltessék Egyiptom iránt, mivel karrierje is elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Nílus-parti országgal. . Ennek ma már tizenkilenc éve. Péter János, az akkormég ismeretlen kis vidéki református pap, lelkipásztorkodás helyett, mint Tildy Zoltán, akkori köztársasági elnök , titkára működött. Tildy, mint ismeretes, maga is református lelkész volt. Csak kevesen tudták, hogy Péter Jánosנ nak, igen jó kapcsolatai vannak egy ÁVO nevű intézményhez, amelynek az élén egy másik Péter állott. Ennek a neve azonban nem János, hanem Gábor volt. Tildy Zoltán veje, dr. Csolnoky Viktor, a nagypolgári Bán bankárcsalád sarja volt és nem volt titok, hogy nem is rajong a kommunistákért. Befolyása apósára akadályozó (tényező volt, a kommunisták teljes hatalomátvételének útjában. Igyekeztek Csornokyt eltávolítani Tildy közeléből , és kairói nagykövetté nevezték ki. 1948 nyarán azonban II Rákosiéknak már nem volt szükségük Tildyre és elhatározták eltávolítását. E célra, a legalkalmasabb mód, egy Csór-Inoky körüli botrány kreálása volt. Itt lépett Péter János a , színre. Megbízói azt a feladatot rótták rá, hogy Csornokyt apósa nevében csalja haza Kairóból. Péter ennek a feladatának kiválóan megfelelt. A hazaérkező Csornokyt a repülőtéren kémkedés vádjával letartóztatták. Tildynek le kellett mondania, Csornokit pedig, mint angol kémet néhány hónappal később felakasztották. " Senki sem tudhatja, hogy Péter, amikor Csolnokyt haza is hívta, tudta-e, hogy főnöke vejére Budapesten a hóhér leselkedik. Annyi azonban bizonyos, hogy Péter hű szolgálatáért rövid időn belül a legnagyobb jutalomban részesült. 1! A kommunista hatóságok lemondásra kényszerítették , Révész Imre tiszántúli református püspököt. Tudni kell azt, hogy a tiszántúli püspöki széknek az egész kálvinista világban óriási tekintélye volt. A hollandiai Leyden és Deb-II récén püspökei számítottak az egész világ reformátusai,előtt a legfontosabb főpapoknak. Debrecen püspökei között számos nagyhírű és jelentős ember volt. Révész Imre • elődje, Baltazár Dezső is hatalmas tekintélynek örvendett. ]• A reakciós Horthy 3 Magyarországot1, Baltazár püspök, a f,demokratikus erők vezetői közé tartozott. Nem rajta múlt, hogy korai haláláig nem tudott semmilyen eredményt elérni e téren, bár bátran szót emelt a huszas évek antiszemita kilengései ellen is. Rákosiék elhatározták, hogy a tudós és nagynevű elődök székébe Péter Jánost ültetik. A terv óriási felháborodástkeltett protestáns egyházi körökben. Egy kétes hírű, vallási téren csaknem ismeretlen papocska üljön Baltazár Dezső székébe? Rákosiék azonban keresztül vitték akaratukat, miután egy néhány túl hangos ellenkező eltűnt a ÁVOK pincéjében. Péter János Tiszántúl püspöke lett. ( Rákosi és Révai jól kihasználták, a számukra megbízható püspököt. Hamarosan az úgynevezett „Béke Világtaanács” elnökségbe került és nem egy jóhiszemű embert vezetett félre a nyugati világban az, hogy a kommunista proopaganda szervben, Debrecen református püspöke még Hjad Ehrenburgnál és más régi kommunistáknál is szélsőségesebb Nyugat-ellenes uszító beszédeket tartott, a koreai háború alkalmával és más esetekben. Debrecenben nem volt a püspöknél gyűlöltebb ember. »Amikor 1956 októberben kitört a forradalom, Debrecenben,a kommunista városi titkárnak és a tanácselnöknek a hajaszála se görbült meg, a püspököt viszont halálra keresték. S Péter Jánosnak azonban sikerült idejekorán megszöknie ל Debrecenből. Másnap megfosztották a püspöki széktől. (" A gyűlölet e vad kitörése, még Péter Jánost is meg,döbbentette, és a forradalom leverése után nem akart vis-szatérni a püspöki székbe, hanem papból nyíltan kommunnista politikus lett. Heteken belül külügyminiszterhelyettese lett dr. Sik Endre mellett. Néhány év múlva Sik nyugdíjba ment. Lehet, hogy Svádáréknak, már nem felelt meg egy rabbi fia, mint külügyminiszter és még az sem volt enyhítő körülmény, hogy Sik Endre szovjet állampolgár volt, felesége orosz, fiát Igornak hívták. Testvére, Sik Sándor, peץ dig katolikus pap-költő és piarista rendőrfőnök volt. Sik ל helyére Péter János került. ? Azóta ez az elegáns megjelenésű, alaposan sima beszédűférfi, képviseli Magyarországot a nemzetközi fórumokon. )A volt református püspöknek azonban minden alkalommalújból és újból be kell bizonyítania, hogy ő pápább a pápáknál és szélsőségesebb, a legkommunistább kommunistánális. ל Bennünket izráelieket nem kell, hogy érdekeljen különösebben, hogy Péter János püspök-elvtárs sajnálkozik Izrráel léte fölött. Baltazár Dezső azonban valószínűleg szégyelli magát a túlvilágon, utóda miatt. 1967 VII 28 Új Kelet 3