Uj Kelet, 1967. július (48. évfolyam, 5758-5783. szám)

1967-07-28 / 5781. szám

A hatnapos hadjáratnak aligha volt tárgyilagosabb, tehát jobb sajtója — eltekint­­ve néhány gyógyíthatatlan náci laptól — mint Nyugat- Németországban. Annál in­­kább meglepett, mikor a na­­pokban a lakásommal majd­­nem szemben lévő kioszk tu­­lajdonosnője magából kikelve nyújtott felém két német ké­­pes hetilapot azzal, hogy néz­­zem csak meg, milyen trágár fotókat közöl az izraeli kato­­nalányokról és hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni. Ilir­­ből ismerem a szóban lévő il­­lusztrált lapokat és tudom, hogy a 111a divatos mini-kosz­­tümök, továbbá kétes, vagy már nem is kétes helyzetek ábrázolásával szolgáljál­ Ik­­­veiket. Alább majd néhány fotót ismertetünk azokból, ame­­lyek szomszédomat felháborí­­tották. Az olvasó helyes tá­­jékozta­tása szempontjából azonban alább, ha röviden is, ismertetjük, hogyan lehet visszaélni a fényképezőgép le­­hetőségeivel. Ez az apparátus úgy szere­­pel a köztudatban, mint olyan technikai eszköz, amely élet­­hűen ábrázol mindent, ha „a tárgyról” a fénysugarak a gép lencséjén keresztül meg­­felelően preparált üveglemez­­re, vagy fémszalagra esnek. Valószínűleg sokan tudnak különböző mesterkedésekről, trü­kkökről is, amelyeknek se­­gítségével a valóságot annyi­­ra el lehet változtatni, vagy torzítani, hogy a lefényképe­­zett objektumnak a tényekkel homlokegyenest ellenkező vál­­tozata kerül a fotóra. Ki nem látott már trükk-filmet, ahol az alakok esetleg a felhőkön ülnek, majd önfeledten lóbál­­va lábukat, úsznak a levegő­­ben, stb. ? Fényképező gépek­­kel ugyanis a legkörmönfon­­tabb hamisításokat lehet el­­követni. A hamisítás egyik egyszerű módja például: két különálló fotót, amelyek egy­­mással ellenséges viszonyban lévőket ábrázolnak, vagy egy férfit és egy nőt, úgy lehet egy képre összefotografálni, hogy az így előálló harmadik fénykép bizalmas viszonyban lévőknek tünteti fel a szerep­­lőket. A hamisítás legegysze­­rűbb fajtája: rendezési fogá­­sokkal úgy állítani be egy­­egy jelenetet, ami a valóság­­ban nem lehetséges, de arra alkalmas, hogy kompromit­­táljon ezúttal egy hadsereget, vagy — ahogy kioszkos szom­­szédom kifejezte magát — ezek a fotók úgy tüntetik fel az izraeli katonaságot, mint valami bordélyházat. Alább ismertetünk néhány ilyen fényképet: Szépen fotografált egész ol­­dalas képen négy katona és három lány látható, szaksze­­rűen csoportosítva. A lányok között olyan is van, akinek a hajviselete a katonaságnál le­­hetetlen. A fiúk frissen bo­­rotváltak. A kép középpont­­jában feltűnően kozmetiká­­zott nő látható, széles vigyor­­ral, két oldalán egy-egy ka­­tonával összesimulva, kezei jobbról-balról a két katona combján, két lábát pediig egy harmadik katona szorítja ma­­gához. Mindenki nevet. Egy mondat a szövegből: „Az asszonyok hordták a lőszert és a férfiak tüzeltek.” Újabb egész oldalas fotó. Egy katonapár ü­l a homok­­ban, a fiú frissen borotválva, a nő k­ifestve, Uzi-val a kéz­­ben. Részlet a hízelgő, de ha­­zug szövegből: ״ A világtörténelemben soha azelőtt nem járultak asszo­­nyok oly sokkal a férfiak győzelméhez, mint ebben a háborúban. A legelső vonal­­ban álltak a férfiakkal. Lá­­nyok­ nélkül nincs győzelem Férfi és nő vállvetve: ez­­ az izráeli siker titka.”­­ ״ Ahogy San­uka elképzeli!” . s — Bocsánat! A két hetilap Izráel-barát, a irányzatuk viszont, egy szó­­tó­val kifejezve, az erotika. Ol­­c­vasóikat azáltal vélik síielé­­s­gíteni, ha azt a tényt, hogy­­ Izraelben a lányok is had- r­a kötelesek, úgy tüntetik fel, 11 mint a fiatalok bizalmas­­ együttélését, holott a való­­t­ságban olyan beosztásban­­ szolgálnak, amelyek nincse­­s nek kapcsolatban fegyver- s­ használattal, mint például a­­ sebesültápolás (nem a front ) mögött működő segélyhelye- i ken), továbbá nyilvántartás­i és egyéb irodai munka, eset- 1 leg magasabb parancsnoksá- | gokon. Ez esetben nem na-­­­gyon messze ugyan a front-­­ tól, de a zavartalan, nyugodt , munkához szükséges távol-­­­­ágban. Az olyan jószándéku lódi­­tásokon, hogy a katonalányok ן muníciót szállítottak a tűz- ץ vonalba, csak derülni lehet.­­ A következő oldalon négy­­ fotó látható. Az egyiken egy­­ fiú ostromol egy mezítlábas,­­ előtte magasan ülő lányt, e­­­léggé érthető helyzetben. A­atona ugyanis éppen derék­­zija csatját nyitja. Egy másik képen ugyanaz társaság, amely az első fo­­ón szerepel. Mindenki fennál­l a teherautón és az amott­zintén középpontba állított öt egyik katona húzza föl­­ teherautóra. A nő mezítláb, bár fent van ő is, olyan póz■­an, amint hátranevetve, két alpát és terjedelmes fenekét mutatja. A két egymáss­­zemben lévő nyitott lapolda­lát fotója közül ez a legna­gyobb. A legkisebb, egész ki­ss, viszont Dájánt ábrázolja­iáéi leányával. A két kép aránya hívei mutatja az újság jellegét. A másik képeslap nyitot­tét oldalának főcíme igaz ,j­ó: ״ Nincs idő a győzelem ü­n­­eplésére.” Ellenben a fotó! A cím fölött kart-karba iltve, vidáman, tánclépések­ben egy csoport: fiuk, lányol jegyesen. A katonák puská­­l a kezükben, frissen bo ■otváltak, kifogástalanul öl­özve, a nők egy része hosszú kibontott hajjal, kifestve. Leg­ebb a szöveg: ״ Izráel katonái és katona- • lányai hazatérnek a háború­?­ból a kibucukba.’’ ( Egy-két oldalon állítólagos­­ hadifoglyokat izráeli katonák )­­ őriznek, célzatos, a foglyok­­ szánalmat keltő elrendezése­ szerint, a lap szadista olva-­­sóinak örömére. (Ezt az ösz-­ tönt egyéb,,nem ״ izráeli” kép­ is szolgálja). Az egyik képes­­lap előző számában láthatók­ kitűnő harctéri felvételek is.­ Azokon természetesen nincs­ egyetlen nő sem, viszont a fotók valódiak. ן ן Ennyi elég is. Megértjük­ ezeket az illusztrált lapokat, örülnek az izraeli győzelem­ ,­nek — ezt köszönjük — olva-­­sóik viszont erotikát, a nemi-1­ség kihangsúlyozását várják­­ el tőlük, ezért kénytelenek­ 1 nőket is bevonni a mesterkél- ( I ten ״ állított” háborús jelene- • I tekbe. Arra azonban nem i I ügyeltek, hogy elhihető-1 ׳ re maszkírozzák műkedvelő,­ vagy igazi színészeiket. Ami-i­lyen szépek az eredeti harc­, téri fotók, olyan felületesek­ és gondatlanul megrendezet­­­tek a többiek. Sajnálatunkra , nem menthetjük fel a lapok szerkesztőit, mert jószándé­­kukat lerontja az ízléstelen­­ségek negatív hatása ... ! Igaz, csak a mi szemünk­­ben, nekik pedig nem mi va­gyunk fontosak, hanem a t­­­örzsközönségük. Faragó Miklós | A népszerűségt írta: Kishont Ferenc Mint emlékezetes, Harun el Rasid annak idején tevepásztornak öltözött, hogy megtudja, mit beszélnek róla a népek. Ma ezt közvéleménykutatásnak nevezik, tudo­­mányos jelleggel. A népszavazásnak ezen magánjellegű formája különös természet­­tel rendelkezik: vegyünk, példának okáért, száz elkeseredett zsidóembert, akik viha­­ros tüntetést rendeznek a kormány ellen a Kneszet épülete előtt. Megjelennek a helyszínen a közvéleménykutató intézet szakértői és kitöltik a kérdőíveket. Az eredmény: A tüntetők 67 százaléka álta­­lában véve meg van elégedve a kormány politikájával, 11 százaléka nem mindig és 22 százalék még nem gondolt erre . . . Vajon az intézet hazudik? Nem. ilyen a közvélemény. Népszerűségre a tömegek körében több­­féleképpen lehet eljutni. Eredmények út­­ján, például. Vagy kudarcok révén. Ez, a második megoldás talén biztosabb. Vegyük Johnson elnököt, aki a kritikus napokban a Közelkelet problémáinak meg­­oldását a tengeri hatalmak közös nyilat­­kozatában látta, ám a végén csak Hollan­­diát és Aba Event sikerült az aláírásra rábírnia. Azután az izraeli hadsereg pró­­bálta ki a saját, egyéni módszerét és az elnök népszerűsége az amerikai közvéle­­mény tükrében ugrásszerűen emelkedett. Ma Johnson megelégedett, boldog ember, két leánygyermek apja. Maga Nasszer is akkor érkezett népszerűségének tetőpont­­jára, amikor bejelentette kedves hallgatói­­nak totális vereségét. Mint emlékezetes, Kairó utcái legott megteltek táncoló és ünneplő tömegekkel. Ebből a szempontból csak Husszi tesz túl rajta. Ez a kisméretű király hosszú éveken keresztül körömsza­­kadtáig küzdött országának létéért és fel­­virágoztatásáért, de mindez idő alatt a gyilkos merényletek árnyékában élt és általános megvetés övezte. Azután egy szép napon világosság gyulladt agyában, gyorsan elvesztette hadseregét és lerom­­bolta birodalmát, s azóta bírja a tömegek maradéktalan rokonszenvét és csak a leg­­jobbakat lehet hallani róla . . . Az olvasó mosolyog? Menjen és ku­­tassa a közvéleményt! Ez ugyanis a háborúnak legnagyobb csodája: mindegyik fél növekvő népszerű­­séggel kerül ki belőle. Itt van, például, jó öreg pápájunk és még öregebb vezetői. A háborút megelőző rettenetes napokban olyan gyengeséget és idegességet árultak el, hogy a párt saját titkársága volt kénytelen vezetői ellen szavazni. Mi sem természetesebb tehát, minthogy rögvest a fegyverszünet beáll­­tával futóversenyt rendeznek egymás kö­­zött a Ráfi és az Ab­dut Háávodá, hogy ki olvadjon be előbb a nagysikerű intéz­­ménybe. Mindenki csatlakozni akar a nép­­szerűekhez, ez az emberi természet, kézi­­csókolom. Kölcsönhatásokról is beszélhe­­tünk: Cáhál megajándékozta az Egyesült Államokat egy nagy katonai győzelemmel míg amaz ajándékba adott kormányunk­­nak egy jókora diplomáciai sikert. Kéz kezet mos. Csak Mose Dáján népszerűsége csökkent 50 százalékra, tekintettel arra, hogy az ország lakosságának felét nem hívta meg az esküvőre ... Ezzel szemben miniszterelnökünk köz­­véleménykutatási jelentősége híradóról­­híradóra emelkedő tapsviharokat jelez. Sokan azt állítják, hogy amennyiben nem vették volna el tőle a hadügyi tárcát, úgy ma már Kairóban ülnénk. Egy dolog biz­­tos, hogy a június 5-ikét megelőző őrjítő habozások, ijedt rohangálások és idegtépő várakozás, mindezek egy legapróbb rész­­letekig kidolgozott mesteri tervezet részei voltak. Ez emlékeztet bennünket a sherif­­re, aki szemben áll a csárda közepén a városka haramiájával... Ki húzza ki első­­nek a Coltot? Halálos csend, a közönség az asztal alatt, a haramia ujjai zongoráz­­nak a levegőben... A sherif hátralép, belebotlik a bárba és hasraesik, lába arrébb rúgja a széket, az ráesik a kutyára, amaz ijedten a polcokhoz ugrik, a polcok meg­­inganak és egy vaskos palack a haramia fejére esik, aki ott nyomban kileheli nem­­telen lelkét. A sherif felkel, megpörgeti a revolverét az ujján és aszongya: — Voila! ... Ez a sherif igen népszerű manapság, a városka közvéleménykutatási intézete szerint, bírja a lakosság 89 százalékának rokonszenvét. Hogy miért meséljük mind­­ezt el? Olvassuk ugyanis az újságban, hogy kiváló felvilágosításügyi miniszte­­rünk, Gálik­ úr, ezekben a napokban távo­­lítja el a rádió éléről Girton urat. Feles­­leges mondanunk, hogy a rádió a háborús időszakban hivatásának magaslatán állt és országos elismerést váltott ki. Innét látjuk, hogy túl népszerűnek lenni sem ajánlatos. Givton úr elkövette az egyetlen hibát, amit az országban nem bocsátanak meg — sikeres volt. ׳ 1 ! Irta: Kármel Jochánán . A püspök pápább volt a pápánál. Pedig nem is katolikus­­püspökről van szó, hanem reformátusról, vagy más szóval • kálvinistáról. Igaz, hogy a pápa, akiről beszélünk, nem a­­római VI. Pál, hanem a moszkvai Alexej Koszigin a botsa•­­­vista ״ e­g­y­h­á­z” jelenlegi ״ pápája”. Az ügy azonban így • sem lesz magától értetődőbb, mert kálvinista püspöknek, • még kevésbé feladata a moszkvai ״ pápa” túllicitálása, mint [a rómaié. . A szóbanforgó püspök, nem más, mint Péter János, a­­Kommunista Magyarország külügyminisztere, azelőtt Db­­­­recén székhellyel tiszántúli református püspök. Péter kül­­­ügyminiszter úr, a magyar parlamentben kijelentette, hogy­­ Izrael csalódást okozott a kommunista országoknak, akik­­— szerinte — elősegítették megteremtését, mert imperia­­l­ista gócpont lett a Közelkeleten. Péter külügyminiszter úr, ,aki sajnálja, hogy Izrael egyáltalán létrejött, ugyanakkor­­ eldicsekszik azzal is, hogy Magyarország és Izrael között­­már tíz éve csak ügyvivői fokon volt diplomáciai kapcsolat, [Péter úr ebben túltett ״ pápáján”, Kosziginen, aki legalább-­­ is nyilvánosan még nem sajnálkozott Izrael létezése fölött. • Az is tény, hogy a hatnapos háború kitöréséig a szovjet­­nagykövet országunkban volt.­­ Péter külügyminiszter úrnak, azonban különösen nyo­­lm­ós személyi okai is vannak arra, hogy szimpátiával visel­­­­tessék Egyiptom iránt, mivel karrierje is elválaszthatat­­­lanul összekapcsolódik a Nílus-parti országgal. . Ennek ma már tizenkilenc éve. Péter János, az akkor­­még ismeretlen kis vidéki református pap, lelkipásztorko­­­­dás helyett, mint Tildy Zoltán, akkori köztársasági elnök , titkára működött. Tildy, mint ismeretes, maga is reformá­­­tus lelkész volt. Csak kevesen tudták, hogy Péter János­­נ nak, igen jó kapcsolatai vannak egy ÁVO nevű intézmény­­­­­hez, amelynek az élén egy másik Péter állott. Ennek a­­ neve azonban nem János, hanem Gábor volt. Tildy Zoltán veje, dr. Csolnoky Viktor, a nagypolgári Bán bankárcsalád sarja volt és nem volt titok, hogy nem is rajong a kommunistákért. Befolyása apósára akadályozó (­tényező volt, a kommunisták teljes hatalom­átvételének­­­ útjában. Igyekeztek Csornokyt eltávolítani Tildy közeléből ,­ és kairói nagykövetté nevezték ki. 1948 nyarán azonban II Rákosiéknak már nem volt szükségük­ Tildyre és elhatároz­­ták eltávolítását. E célra, a legalkalmasabb mód, egy Csór-I­noky körüli botrány kreálása volt. Itt lépett Péter János a ,­ színre. Megbízói azt a feladatot rótták rá, hogy Csornokyt­­ apósa nevében csalja haza Kairóból. Péter ennek a feladat­­á­­nak kiválóan megfelelt. A hazaérkező Csornokyt a repülő­téren kémkedés vádjával letartóztatták. Tildynek le kellett mondania, Csornokit pedig, mint angol kémet néhány hó­­­­nappal később felakasztották. "­ Senki sem tudhatja, hogy Péter, amikor Csolnokyt haza is hívta, tudta-e, hogy főnöke vejére Budapesten a hóhér le­­­­­selkedik. Annyi azonban bizonyos, hogy Péter hű szolgála­­táért rövid időn belül a legnagyobb jutalomban részesült. 1! A kommunista hatóságok lemondásra kényszerítették ,­ Révész Imre tiszántúli református püspököt. Tudni kell azt,­­ hogy a tiszántúli püspöki széknek az egész kálvinista vi­­­l­­ágban óriási tekintélye volt. A hollandiai Leyden és Deb-II récén püspökei számítottak az egész világ reformátusai­­,előtt a legfontosabb főpapoknak. Debrecen püspökei között­­ számos nagyhírű és jelentős ember volt. Révész Imre •­ elődje, Baltazár Dezső is hatalmas tekintélynek örvendett. ]• A reakciós Horthy 3 Magyarországot1, Baltazár püspök, a f,demokratikus erők vezetői közé tartozott. Nem rajta múlt, hogy korai haláláig nem tudott semmilyen eredményt el­­­­érni e téren, bár bátran szót emelt a huszas évek antisze­­­­mita kilengései ellen is. Rákosiék elhatározták, hogy a tudós és nagynevű elődök­­ székébe Péter Jánost ültetik. A terv óriási felháborodást­­­keltett protestáns egyházi körökben. Egy kétes hírű, val­­­­lási téren csaknem ismeretlen papocska üljön Baltazár De­­zső székébe? Rákosiék azonban keresztül vitték akaratu­­­­kat, miután egy néhány túl hangos ellenkező eltűnt a ÁVO­K pincéjében. Péter János Tiszántúl püspöke lett. ( Rákosi és Révai jól kihasználták, a számukra megbíz­­­­ható püspököt. Hamarosan az úgynevezett „Béke Világta­­­anács” elnökségbe került és nem egy jóhiszemű embert ve­­­­zetett félre a nyugati világban az, hogy a kommunista pro­­­opaganda szervben, Debrecen református püspöke még Hja­d­ Ehrenburgnál és más régi kommunistáknál is szélsősége­­­sebb Nyugat-ellenes uszító beszédeket tartott, a koreai há­­ború alkalmával és más esetekben.­­ Debrecenben nem volt a püspöknél gyűlöltebb ember. »Amikor 1956 októberben kitört a forradalom, Debrecenben­­,a kommunista városi titkárnak és a tanácselnöknek a haja­­­szála se görbült meg, a püspököt viszont halálra keresték. S Péter Jánosnak azonban sikerült idejekorán megszöknie ל Debrecenből. Másnap megfosztották a püspöki széktől. (" A gyűlölet e vad kitörése, még Péter Jánost is meg­­­,döbbentette, és a forradalom leverése után nem akart vis­-­­­szatérni a püspöki székbe, hanem papból nyíltan kommu­­n­nista politikus lett. Heteken belül külügyminiszterhelyettes­e lett dr. Sik Endre mellett. Néhány év múlva Sik nyugdíjba­­ ment. Lehet, hogy Svádáréknak, már nem felelt meg egy­­ rabbi fia, mint külügyminiszter és még az sem volt enyhítő­­ körülmény, hogy Sik Endre szovjet állampolgár volt, fele­­­sége orosz, fiát Igornak hívták. Testvére, Sik Sándor, pe­­ץ dig katolikus pap-költő és piarista rendőrfőnök volt. Sik ל helyére Péter János került. ? Azóta ez az elegáns megjelenésű, alaposan sima beszédű­­férfi, képviseli Magyarországot a nemzetközi fórumokon. )A volt református püspöknek azonban minden alkalommal­­újból és újból be kell bizonyítania, hogy ő pápább a pápá­­knál és szélsőségesebb, a legkom­­munistább kommunistánál­­is. ל Bennünket izráelieket nem ke­ll, hogy érdekeljen külö­­­nösebben, hogy Péter János püspök-elvtárs sajnálkozik Iz­­rráel léte fölött. Baltazár Dezső azonban valószínűleg szé­­­gyelli magát a túlvilágon, utóda miatt. 1967 VII 28 Új Kelet 3

Next