Uj Kelet, 1968. július (49. évfolyam, 6063-6089. szám)

1968-07-05 / 6067. szám

ףסומ !ובטיז LÁBÁT! MELLÉKLET ׳ט זומת ח״כשת1968 JULIUS 5. Irta: Chermes Chájim Amikor Goren főrabbi megfújta a sófárt a Nyugati Fal tövében, még nem szűntek meg a lövöldözések az óváros szűk sikátoraiban. De néhány nappal rá nehéz traktorok so­­­rakoztak fel az eltörölt határon, hogy lerombolják az ot­­romba betonfalakat és a kiürült védőállásokat, melyek a fővárost ketté választották. Ezzel szemben még nem talál­­tunk megfelelő sófárt, vagy traktort, mely lebontaná a világ közvéleményében a válaszfalakat a zsidó és az arab Jeru­­zsálem között. A Kneszet tö­rvénybe ik­­tatta fővárosunk egységét, de az UNO még mindig vonako­­dik elismerni a tényt, hogy Jeruzsálem a miénk. Ezt a változást még Izrael barátai sem hajlandók elfogadni, sőt néha az az érzésünk, hogy mi, zsidók, is kételkedünk cselekedetünk jogosságában, melyben „erőszakos hódí­­tást”, vagy ״ okkupációt” lá­­tunk. ANTISZEMITIZMUS A LOGIKÁVAL SZEMBEN Ami a nagyvilág közvéle­­ményét illeti, az minden bi­­zonnyal a tudatos, vagy a tudatalatti antiszemitizmus hatása alatt áll. 1187 óta, a­­mióta Száláh­-A-Din kiverte a szent városból a kereszte­­seket, hozzászokott a keresz­­tény világ, hogy a szent he­­lyek az iszlám uralma alatt álljanak. A muzulmánok az évszáza­­dok folyamán kesztyűs kéz­­zel bántak a ״ hitetlen” ke­­resztényekkel és privilégiu­­mokat biztosítottak nekik. A konstantinápolyi „magas por­­ta”, a török szultánok udva­­ra a századforduló idején ki­szélesítette a nyugati nagy­­hatalmak előjogait. Mindezt jó pénzért tette, mert az ot­­tom­án államkassza krónikus deficittől szenvedett. Allenby hadserege 1917-ben újból keresztény birodalom uralma alá hozta Jeruzsále­­met. A mohamedánok vallá­­si jogai nem sérültek meg, Jézus hívei pedig nem kértek újabb jogkiszélesítést. Úgy látszik, hogy őket kielégítet­­te mindaz, amit már Abdul Hamid császárnál elértek. Az egyetlen megrövidített felekezet a zsidó maradt. A felvilágosodott angol mandá­­tum 31 éve alatt sem sikerült kivívnunk a jogot, hogy a Szent Templom hegyére fel­­mehessünk. A Nyugati Falat egy vizsgáló bizottság a mu­­zulmánok tulajdonának is­­merte el, bár nekünk meg­­engedte, hogy árnyékában imádkozhassunk. Imádkozni és sírni szabad volt, de meg­­látották, hogy sófárba fúj­­junk, hogy meg ne bántsuk a hely mohamedán urainak val­lásos érzését. Goren főrabbi­­ volt az első zsidó, akit a kür­­j­tölés miatt nem csuktak börö­­­tönbe. Keresztények és muzul­­mánok egyaránt élvezték jo­­gaikat, de a zsidók jogfosz­­tása és r­egaláztatása senkit sem zavart rajtunk kívül.­­Miért? Objektív választ nem­­ találván, feltételezzük, hogy­­ az ok csakis a begyökerezett nyugati antiszemitizmusban­­ rejlik.­­ Az Egyesült Nemzetek 11947-ben Jeruzsálemet nem­­zetközi várossá akarták ten­­ni. Néhány hónappal később Abdalla király arab légiója­­ Transzjordániához csatolta a­­ kereszténység legszentebb he­­­lyeit. A Biztonsági Tanács mélyen hallgatott, csaknem­­ húsz éven keresztül. De ami-­j­­­kor Izrael ejtőernyősei fel­­­­törték az Oroszlán-kaput és megnyitották az utat a szent helyek felé minden nép ré­­szére , a világ felhorkant. A hatnapos háború ragyo­­gó győzelme és a kétezer éves­­ szenvedés véres mártíruma I nem győzte meg a viágot ן arról, hogy nekünk is lehet I jogunk őrködni a Szent Vá­­­­ros fölött. Úgy látszik, meg kell erősítenünk propaganda­­szolgálatunkat ezen a téren. Le kell rombolnunk az előíté­­leteket és ki kell hangsúlyoz­­nunk oly történelmi tényeket, melyeket a tizenkiencéves arab hódítás elfelejtett. TÖBBSÉG ÉS EGYSÉG Kevesen tudják — és so­­kan elfelejtették — mi volt Jeruzsálem népi összetétele a zsidó állam kikiáltása előtt. Az angol mandátum idejében, 1946-ban a főváros lakosságá- I nak 62 százaléka volt zsidó. Jeruzsálem volt az első vá­­­ros az országban, amely az alisja nyomán zsidó többsé­­gűvé vált. Már 1900-ban, az ottomán uralom alatt, 28.000 volt a zsidók száma Jeruzsá­­lem 34.000 lakója közt. Évezredeken át vegyes volt a város: zsidók, perzsák, gö­­rögök, rómaiak, arabok, törö­­kök, keresztények laktak ben­ne. De mindig csak egy Jeru­­­­zsálem volt. Avrahám ősatyánk idejé­ben, amikor Málki-Cedek uralkodott a fellegvárban, négyezer évvel ezelőtt Uru- Sálem volt a város neve, azaz ,Egységes Város”. Vajon a 19 éves jordániai hódítás meg­­állhatja a sarat négyezer év történetével szemben, mely csak egyetlen Jeruzsálemet ismer? Ha a török és az angol ura­lom alatt demokrácia lett volna, minden bizonnyal már 70 évvel ezelőtt zsidó polgár­­mester állott volna a város élén. A városi tanács többsé­­gét azok a zsidók választot­­ták volna, akik Jeruzsálem minden részén laktak, nem­­csak nyugaton, hanem a Sco­­pus-hegyen, Sejk Dzsávád­­­ban, az óvárosban és a Si­­l­ád­ban. Amennyiben pedig az UNO határozata értelmé­­ben Jeruzsálem nemzetközi várossá vált volna, kétségte­­len, hogy a lakosság önkor­­mányzata a zsidó többség ke­­zében lett volna. Vajon ezeket a tényeket tudja a világ? ״ JUDAEA CAPTA” KRONOLÓGIÁJA Lehetséges, hogy az utolsó század demográfiai fejlődése nem győz meg mindenkit. Vannak, akik bennünk ״ be­­tolakodót" látnak és az ara­bok történelmi jogaira hivat­­koznak. Márpedig a mi törté­­nelmi jogainkban sincs hiány. Mikor Dávid királyunk az időszámítás előtti 990-ben a frigyszekrényt városába ho­­zatta, szentté tette a helyet egész népünk számára. Ezer év telt el, amíg Jézus halálá­­val a város egy másik vallás szent helyévé vált. Abd-el- Málik csak a nyolcadik szá­­zadban avatta Jeruzsálemet szentté Mohamed hívei részé­re, azaz 1700 évvel Dávid ki­­rálysága után. A zsidóság el­­sőszülötti jogaihoz kétség nem férhet. Fővárosunk sokszor váltott gazdát évezredes történelmé­­ben. Rövid kronológiai átte­­kintés érdekes képet tár elénk. © A zsidó uralom 990-től 587-ig terjedt, Dávidtól az Első Szentély lerombolásáig. I © 50 éves babilóniai rabság után, 536-ban tértünk vissza­­ és laktuk a várost a Második Templom lerombolásáig Ti­­tus által i. u. 70-ben, vagyis hat évszázadon keresztül. © Róma és Bizánc uralma Jeruzsálemben 638-ig tartott, két megszakítással, 130-ban. Bár-Kochbá lázadása alatt két évig újból zsidó főváros lett. 617-től 620-ig a perzsák foglalták el zsidó légiók se­­gítségével. • Az arab uralom, amely a bizáncit követte, 460 év után összeomlott a kereszte­­sek nyomása alatt. © A keresztes ״ Jeruzsále­­mi Királyság” mintegy 90 évig tartott. ¤ Az arab Száláh­-A-Din 1187-ben kiverte a kereszte­­seket. 1244-ben az egyiptomi­­ mamelukok foglalták el a vá­­­­rost és 1516-ban a törökök. • Az ottomán szultánok 400 évig uralkodtak itt. He­­lyükbe az angolok jöttek 1917 ben. • A brit mandátum 31 évig tartott és 20 évvel ezelőtt a megcsonkított Jeruzsálem új­­ból Izrael fővárosa lett. Az idegen foglalók nem tet­ték Jeruzsálemet államuk fő­­­városává. Babilónia, Róma, Bizánc,­ az arab kalifátusok, a mameluk birodalom és a­­ török császárság legfeljebb kerületi központot látott ben­­ne, de nem fővárost. 90 évig volt Jeruzsálem a keresztes király székvárosa és 31 évig a mandatárius Pa­­lesztina központja. Ezzel szemben ezer esztendőn ke­­resztül állott Jeruzsálem a zsidó állam élén. VESSÜNK VÉGET A MESÉNEK Zsidók és nem-zsidók, akik szerte a világon valóban szí­­vükön viselik a Szent Város sorsát, ismerjék meg a té­­r­nyekett ! • Csak a transzjordániai katonai megszállás következ­­tében és csak 19 évig volt Je­­ruzsálem kettészakítva. 4000 esztendő történelme csak­­egyetlen és egységes Jeru­­zsálemet ismer. | © Már 70 éve annak, hogy ebben az egységes Jeruzsá­­lemben zsidó többség él és a kisebbség sem mind arab, vannak köztük örmények és keresztény egyházak nem­­arab hívei. j © Az arab uralom századai­­ alatt a szent Jeruzsálem pro­­­vincia volt és nem főváros. | © Ezzel szemben ezer esz­tendőn keresztül zsidó állam fővárosa volt Jeruzsálem. ¤ Izrael biztosítja minden vallás jogát szent helyeihez, de nem mond le elsőszülötti­­jogáról, mert már ezer évvel­­ Jézus és 1700 évvel a muzul­­­mán szentesítés előtt itt állt­­a mi frigyszekrényünk. Kötelességünk a világ tu­­domására hozni ezeket a té­­nyeket és szétfoszlatni az „arab Jeruzsálem” ezeregyéj­­szakába ülő meséjét. AZ EGYESÍTETT JERUZSÁLEM Az­ arab Jeruzsálem­ legendája Goren tábornok, a hadsereg főrabbija a Nyugati Fal előtt a győztes ״ fiúk” gyűrűjében ן A zsidó nép szolidaritása jegyében Megünnepelték dr.Mose Rosen országos főrabbi jubileumát A világ minden részéből érkezett küldöttségek vettek részt a nagyszabású ünnepségeken . A hitközségek föderációja ünnepi számot adott ki a húszéves jubileumi ünnepségek alkalmából. Az ünnepségek alkalmá­­ból jubileumi száma jelent meg a románia zsidóság hé­­ber, jiddis és román nyelven megjelenő lapjának, a Re­­vista Cultului Mozaic című kiadványnak. A lap­­közli azokat az írásos üdvözlése­­ket, amelyekkel romániai és más országbeli tisztelői ke­­resték fel dr. Mose Rosen főrabbit jubileuma alkalmá­­val. A héber rész első he­­lyen Jied­ák Niszim izraeli országos főrabbi üdvözlő le­­velét közli. Mint ismeretes, a főrabbi, dr. Rosen meghí­­vásának eleget téve Buka­­restbe utazott és személye­­sen is részt vett az ünnepsé­­geken. Közli a lap dr. Ná­­chum Goldmann, dr. Zerach Wahrhaftig vallásügyi mi­­niszter, dr. Joszéf Burg nép­­jóléti miniszter és más iz­­raeli személyiségek üdvözlő átiratát is. Az Új Kelet Ol­­vasói által ismert európai személyiségek között üdvöz­­letüket küldték dr. Rosen­­nek Elijáhu Katz pozsonyi főrabbi, dr. Bencsehofsky Imre budapesti főrabbi és dr. Seif­ert Géza, a magyar­,­országi hitközség elnöke. Mind Romániában, mind pedig Izráelben feltűnést kel­tett, hogy Izráelből üdvözlő sorokkal kereste fel dr. Ro­­sen főrabbit — aki egyéb­­ként a román parlamentnek is tagja — Smuel Mikunisz Kneszet képviselő, az Izráeli Kommunista Párt főtitkára. Mikunisz azt kívánja dr. Ro­­sennek, folytassa sikerrel ne­mes feladatát, mint a romá­­niai zsidóság lelki vezetője abban az országban, amely Izráel népének igaz barátsá­­gát bírja. A romániai egyházfők üd­­vözletei sorát Jusztinian pat­­riarcha, a romániai görög­­keleti egyház feje nyitja meg. De üdvözlő átiratot küldtek az erdélyi magyar egyházfők is. Nagy Gyula kolozsvári református püs­pök, Papp László József ra■ formátus püspök és Kissi unitárius püspök szép üd­­vözlő szavain kívül különö­­sen meleghangú átiratot kül­dött dr. Rosennek Márton Áron Gyulafehérvár refor­­mátus püspöke, akinek ne­vére jól emlékszik az erdélyi zsidóság abból az időből, amikor merész hangú szó­­noklattal ítélte el a zsidó üldözéseket és a deportálá­­sokat. Márton Áron bibilia veretű üdvözletében Ezra és Ne­­chemja korára utal, arra a korra, amikor Jeruzsálemben megújították az Úr dicsőíté­­sét. A történeti időkre, a távol­múltra utal időszerűsé­­get is tükröző átiratában a gyulafehérvári püspök, ami­­kor a többi között ezt írja: ״ A zsidó nép visszatért és újból megépítette Jeruzsá­­lem falait. A vezetők meg­­tették mindazt, amit a tár­­sadalmi rend helyreállítása végett tenniök kellett, fel­­újították az istentiszteletet, megszervezeték a vallásos életet.” Márton Áron ezekkel a szavakkal utal arra, hogy húsz év előtt, amikor Rosen főrabbi a romániai zsidóság élére került, szükség volt a vallási élet megújítására, az istentisztelet rendjének meg­­teremtésére és biztosítására.

Next