Uj Kelet, 1974. február (55. évfolyam, 7770-7793. szám)

1974-02-15 / 7782. szám

ág ember, aki már életében emlékmű lett A brit történetírás és olvasóközönség érettségét bíró nyitja az a vállalkozás, amely négy ismert történész , egy pszichiáter megszólaltatásával igyekszik kritikusan fel­mérni Churchill érdemeit és hibáit, erényét és gyengéit. — A könyv címe: CHURCHILL REVISED. A CRITICAL REAPPRAISEMENT. Churchill eletéről és tevé­­kenységéről kapunk szakértő, bár szándékosan szubjektív ké­­pet öt szerző tollából. A hang­­nem kritikai, egy árnyalattal több hangsúly esik a negatívu­­m­okra és a tévedésekre, de a cél nem a leleplezés, inkább a portré, a szobor emberi mére­­tűvé tétele. A szerzők megfogad­­ták Churchill szavait: „Ahhoz, hogy igazságot szol­­gáltassunk egy nagy embernek, nélkülözhetetlen az alapos kri­­ti­ka“. NEM POLITIKUS, HANEM ÁLLAMFÉRFI A.J.P. Taylor azt hangsú­­lyozza, hogy Churchill nem po■ litikus, hanem államférfi volt, nem lassan verekedte magát pozícióiba, hanem rögtön lőni kezdte. Tulajdonképpen nem volt liberális, sem konzervatív, a pártokat csak eszköznek te■ kintette politikai álláspontja ér■ vényre juttatásához. Nem volt számító reálpolitikus, inkább romantikus lelkesedő, aki is egyszer állást foglalt val­ami mellett, abba teljes energiája­ val vetette magát, véleményét a legritkább esetben változtat­­ta meg. Több súlyos tévedése is volt: India domínium­ státuszának ellenzése, Mussolini és Olasz­­ország iránti rokonszenve a há­­ború előtt, romantikus lojali­­tása VIII. Edwardhoz. Nagy harcait nem egy új világ meg­­teremtéséért vívta, hanem a ré­­gi megőrzéséért, egy olyan múltért, amit részben saját re­­­­torikája és olvasmányai terem­­t­­ettek meg képzeletében. ״ A sza- I vakut fegyverként használta és azok őt magát is leigázták“. Némileg mesterkélt különvá­­lasztással a politikus Churchill­­ről ír Robert Rhodes James. Lendülete és leplezetlen ambí­­ciója nem tették népszerűvé a konzervatív párt megnyitójának a fiát, aki 26 éves korában lett képviselő és öt év múlva már miniszter, de ő nem is kért a népszerűségből. Érdekesek James megállapít­­­tásai Churchill szónoki tehetsé­­géről: ״ A legnagyobb parla­mentariánus“ képtelen volt a rögtönzésre, minden beszédét le­irta és kívülről betanulta, ezek a beszédek mégis atmoszférát teremtettek és nem egy történel­­mi hírűvé vált“. Könyvei is ugyanebben­ a magasztosai a kollokviálissal keverő stílusban íródtak, ״ be­­szédeit írta, könyveit mondta“. Mindez azonban a múltból táp­­lálkozott, ״ a mai új nemzedék számára nem hagy hátra üze­­netet és nem nyújt távlatot־‘ — állapítja meg a Sussex'­­us egyetem tanára. De amikor minden elveszettnek látszott, akkor olyan emberre volt szük­­ség, aki a kétségbeesést el tud­­ta űzni, mert maga sem egé­­szen a jelenben, a realitások­­ban élt. KEMÉNYKEZŰ DIKTÁTOR Basil Liddel Hart a katonai stratégát vizsgálja. Churchill katonai elgondolásai, különösen pedig az a tény, hogy a II. vi­­lágháború alatt a brit hadve­­zetést legfelső szinten mindvé­­gig a kezében tartotta, számta­­lan vihart váltottak ki annak idején és azóta is. Ezeket a so­­kat vitatott hadászati, s egyben politikai kérdéseket tárgyalja az ismert katonai teoretikus és hadtörténész, az első világhábo­­rús kudarc Gallipolinál, Chur- Chili szerepe a flotta, a légierő és a tank fejlesztésében, Nor­­­végia és Görögország sikertelen­­ inváziója a második világhábo­­rú elején, a második front és a Földközi-tengeri hadszíntér vi­­szonya, hogy csak a legfonto­­sabbakat említsük. Nincs szó a balkáni partraszállás tervé­­ről­­, mert komoly formában ez soha fel sem merült! Liddel Hart végső konklúziója talán meglepő: Churchill első világ­­■ háború alatti katonai elgondo­­lásait kortársai és a történet- írás alábecsülték, míg második­­ világháborús stratégiáját —­­ súlyos hibáit, figyelmen kívül hagyva — túlértékelték.­­ LELKI DEPRESSZIÓBAN SZENVEDETT Igen érdekes és újszerű meg­­közelítést nyújt Anthony Storr írása. A jónevű és jó­ író pszi­­­­chiáter véleménye szerint Chur-­­ chili őseitől örökölt és gyermek­­kora lelki élményei által meg­­erősített ״ elhúzódó és visszaté­­rő depressziós rohamoktól szen­­vedett“, ez ellen csak felfoko­­zott aktivitással tudott védekez­­ni, de a politikai kudarcok, a kényszerű visszavonulás évei, egyben a lelki depresszió el­­uralkodását is jelentették. Érvelését a szerző Churchill saját írásaira (köztük Savrola című regényére) és a kortársak, barátok beszámolóira alapoz­­za. A kötet talán legmeggyőzőbb tanulsága, hogy Churchill po­­litikája és életszemlélete azt a történelmi korszakot képviselte, amikor a liberális szellemű tra­­dicionáns uralkodó osztály még össznemzeti célok kifejező­­je tudott lenni. A második vi­­lágháborúban ennek az osztály­­nak egy kitűnő képviselője még egyszer be tudta tölteni ezt a szerepet és a nemzeti egység megteremtője és megtestesítője lett, de eszméi a háború után majdnem teljesen megszűntek hatni az angol társadalom többségére. ALEX MAY AlFRF.D KF.RR F״ S A ZSIDÓSÁG A most 25 éve elhunyt Alf­­red Kerrt, aki mint költő és drámaíró, de elsősorban mint rettegett sztár­kritikus vlághír­­re tett szert, a szintén keskeny­­szemű szitán rostáló Hans Habe legújabb, ״ Erfahrungen” (Tapasz­talatok) című művében a ״ toll Degas“-jának nevezte. Elévülhe­­tetlen érdemek fűződnek a talá­­ló méltatás hőséhez. A 90-es é­­vekben tért hódító impresszio­­nizmus hatalmába kerítette az európai szellemi­ és művészi al­­kotások legjavát. Rodin a plasz­­tika, Debussy a zene, Renoir a festészet, Vi­ery a líra terén volt hangadó és a műveit Nyugat követte a formabontó irány él­­ményserkentését. Alfred Kerr is beállt az iro­­dalmi előőrsök sorába, ami meg­szabta a Thália templomában serénykedő drámaírók és akto­­rok, rendezők és műsorfelelősök színházkultúrájával szemben el­­foglalt álláspontját. Kritikája döntőbírói erővel bírt, amivel számolnia kellett a világpoliti­­kai- és szemléleti problémákat szétszálazó íróknak, szereposz­­tóknak­ és vállalóknak egyaránt. .The Kerr nemcsak korholt, ha­­nem olykor vállveregetett, sőt magasztalt is, így fejet hajtott Shaw, Schnitzler és Hauptmann zsenije előtt. Kerrnek köszönhe­­tő, hogy elnémította a múzsa­­kegyeltek alkotásával szemben megnyilatkozott ellenzéki hango­­kat. Fenti három szerző szoci­­ális indítékú darabjai még ma is részt kérnek a nagy színhá­­zak műsortervezeteiben. Mind­­ezt Kerr tény- és tárgyszerűségét szem előtt tartó ok­árata ösztö­­nözte, amelynek, Habe szerint is, az a stiláris jel'-־*gzet­essége,hogy kevés szóval sokat mond, míg a kritikusok általában sok szó­­val keveset mondanak. Kerr né­­ha tévedett is, — például Brecht esetében, akinek jelentőségét és kötetlen hangulati keretbe fog­­lalt helyzettudatát bagatellizálta. Viszont Kerr tekintélye veszélyez­tetése nélkül megengedhette ma­­gának, hogy szorosra fogott vizs­gálódásai gyeplőjén lazítson.Ezt a tételt igazolja önmaga csalha­­tatlanságát megkérdőjelező kö­­vetkező számvetése: Emberek té­­vedhetnek. Kritikusok is. „ Az esszé-irodalmat a színház­­kritika standard műveivel —az öt kötetes ״ Die Welt im Dra­­ma“ és a kétkötetes ״ Die Welt im Licht“ című oeurrekkel­ gaz­­dagító Kerr 1867 december 25- én született Breslauban. Művész­­hajlamú apjából szülei borkeres­­kedőt faragtak, míg Alfredet tör­­ténelem- és irodalomszakos ta­­nári pályára nevelték. Nyelvana­­litikai tehetsége hivatott stilisz­­tává avatta szenvedélyes eszté­­tikai prédikátorrá. Fanatikus i­­gazságszeretete patetikus, izes,de nem modoros cikkekben és más írta: NASCHITZ FRIGYES I ______________ , írásművekben, így Urai röptű­s útleírásokban jelentkezett, vala­­­­mint az általa szerkesztett ״ Pán“ ! című folyóiratban. Persze a szó­ zsonglőrt pózta­­lan művészete arra képesítette, hogy hozzáállásait úgy színez­­ze, ahogyan a szembesített kép, szöveg és a konfliktus megkö­­vetette: szigorral, gyöngéden ár­­nyalt iróniával és a rácsodálko­­zás röntgenszerűen átvilágított előérzetével. Tipikusan zsidó lét­­látás és nemzedékeken át kite­­nyésztett tartalmi- gondolati csel fekvésvágyból folyó mérlegelő le­zárás cseng ki Kerr bírálataiból. Kerr sokat utazott, de leg­­hosszabb, 15 évig tartó útja­­ az emigrációba vezetett. A ná­­cik uralomra jutása késztette gyors menekülésre, mert tudo­­mására jutott, hogy neve a re­­zsim-ellenesek listáján szerepel. Könyveit 1933 május 10-én mág­­lyára vetették, majd Göbbels az állam ellenségének bélyegezte, s ami állampolgárságának elvesz­­tésével járt. Családja úgyszólván utolsó percben követhette Lon­­donba, ahol szögre akasztotta a sztobázkritikai tevékenységét, hogy ragyogó tehetségét a bar­­na hordák elleni propagandának szentelje. Első művének, „A diktatúra háziszolgája“ címet adta. — a fedőlapot a korbácspattogtató, horogkeresztet hordó Führer ״ dí­­szí­tette“. Közben közérthető fel­­világosító ,antifasiszta röpirato­­kat terjesztett, amelyek egyszerű fogalmazásban a nép fülébe do­­bálták a Hitler elleni kereszteshá­ború­ szükségességét. Ezeket a megalkuvás elől óvó pamfleteket a Német Szabadság-adón keresz­­tül a Harmadik Birodalomba és a megszállott országokba sugá­­rozta, sőt milliós példányszám­­ban repülőgépekről ledobatta, a náci­ csizma alatt nyögő lakos­­ság okulására. Az antiszemitizmus elvkancájá­nak nyerítése elleni küzdelem inspirálta Kerrt ״ Walther Rathe­­­­nau“ című biográfiájának meg-­­­árására. Ebben a zsidó, külü­gy­­­­miniszteri posztot betöltő törté­­­­nelmi személyiség arcélét pro­­­­fitálta, akit a demokrácia érde­­kében folytatott életműve jutal­­mául zavart agyú fajvédők még­­ 1922-ben meggyilkoltak. Az akkori gyilkosság most az össz-zsidóság fizikai létét ve­­szélyeztető üldöztetésekben me­­rült ki. De a civilizált világnak a­­ totális kiirtásáért síkra szálló­­ kormányprogram megvalósítá­­sa ellen minden rendelkezésre ál­­ló eszközzel harcolnia kell. Bá­­tor és párját ritkító kiállásának is­­.­terét a londoni metró, a Them­­­se pártja, színházak és koncert­­termek előcsarnoka­ és minden megközelíthető gyülekezési hely képezte. A BBC-ben angolok­hoz, franciákhoz, a Baltikum né­­peihez, olaszokhoz, de főleg a (Folytatás a 11-ik oldalon) 17ז*י Szíla *זז vr A tens asszonyt csak a boltban hívtak tini asszonynak, mi a házban úgy hiv­­tuk: mama. ..!, ha tréfás hangulatot akartam benne ébreszteni, úgy szólítot­­tam: mámé zisze, ahogy a faluban egy­­némely zsidó fiútól hallottam. Ilyenkor egy pogácsát, vagy egy hosszúcukrot nyo­­mott a kezembe és mosolygott. Tetszett neki ez a szó, mert egykor ő is így szólí­­totta az anyukáját, hogy mámé zisze, az apját meg táte ziszer. Csak ezt a négy szót mondta így, a többi mondanivalóját a falu nyelvén mondta, mert géresi volt, Nagy-Géres­i, bodrogközi. Az apámat igazán nem tudom, hogyan szólítottam volna, ha derűs perceket ki­­vántam volna számára szerezni, mert az­­apám apró­­legényke koromban elha­­gyott bennünket, anyámat, tizenhárom gyerekét és kiköltözött vagy inkább kiköl­­töztették a faluszéli akácosba örök nyuga­­lomra és az apám szót se igen gyakorol­­hattam életében. Az anyámat kímérgettük, amennyire csak lehetett, különösen korosabb idejében. Ak­­koriban ez a divat járta és azelőtt is né­­hány ezer évre visszamenőleg. Ezt a di­­vatot a Szinájról örököltük a kőtáblákkal, amelyekre rá volt írva, hogy tiszteld anyá­­dat és apádat. Nekünk, akiknek nem volt már apánk, megkétszereztük a tiszteletet, rávittük az apának járó tiszteletet, szere­­tetet a mamánkra. Akkoriban, mondom, így volt, mert akkor nem jártak tankok, nem kattogtak gépfegyverek és nem re­­pültek repülők a Szinájban és nem ontot­­ták az ártatlan emberek vérét százával, ezrével. Azt se mondtuk meg a mamának jelen század első tizedének végén, hogy beso­­roztak katonának a nyíregyházi huszá­­rokhoz. De hogy jelen sorok írója sohse került közelebbi ismeretségbe lóval, bosz­­szú kunyerálás, kérvényezés után, a mis­­kolci tízesekhez osztották. Minek azt egy szegény anyának, özvegyasszonynak tud­­ni, hogy drágaságos gyermekét Ferenc Jóska kosztján tartják, ahol nem fordita­­nak gondot a kászálra, templom sincs a kaszárnya udvarán és hogy a káplár ur naphosszat a ״ jobbra át“-tál, ״ balra át“­­tál, meg a ״ kettősrendek“-kel igy meg amúgy, szórakoztatják. Irta hát Kálmuska a mamának Ara­­nyosmarótról és később Békéscsabáról kel­­tezve, hogy Kedves Mamám­, százhúszig! Hála a Teremtőnek egészséges vagyok, m­int a makk, amit a k. Mamámtól is óhajtok minél előbb hallani. Csomagot ne tessék küldeni, mert ide igen jó helyre kerültem, a Rebbe minden tanítványáról atyailag gondoskodik. Ne tessék pészáchra haza­­várni, mert a Mester ragaszkodik hozzá, hogy az ő asztalánál tanuljam meg a szé­­der rendezését. De különösen az első világháború idején kellett a kedves Mama előtt takargatni a valót. Akkor meg már a tátrai ski és hegy­­mászó tanfolyamra kerültem. No, még csak ezt kellett volna a k. Mamának meg­­tudni! Zemplénricsén nem volt hegy, a skiről meg azt se tudták, mi fán terem, így csalogattam hát éveken keresztül. Akkoriban már a hetüket a pápaszemén keresztül se tudta egymástól megkülönböz­­tetni. Megírhattam hát az otthoniaknak mindent és szőtték a meséket színesen a Mamának rólam. Csak 1918 őszén kerültem haza. — Hát te meg ־־־ ilyen maskarába öltöz­­tél? — És jót nevetett rajtam. De nevettem én is és zengett az egész ház a nevetéstől. Nevetett még Mari is, a ruthén cseléd, mert ő is be volt avatva a több éves komédiába. Az anyám komiszkenyérrel és puszerli­­vel traktált és kéjesen nézte, ahogy jóízű­­en fogyasztom. Aztán a nagy boldogság, jól elpityeregte magát. Majd meg én is utána. Erre megfogtam a kezét és megcsókol­­tam és azt mondtam neki: Mámé zisze. LÖWENKOPF KALMAN A téns asszony és a háború KIVONAT AZ 1973 DECEMBER 31-111 MÉRLEGBŐL A BANK EGYESÜLT _____rí. ______ ______■ 1L. 10,056,999,866 11,605,340,681 9,107,135,368 10,225,604,532 6,501,957,568 7,382,313,230 4,455,980,465 4,967,828,012 3,358,887,276 4,209,663,174 1,726,822,525 2,125,274,105 239,827,244 276,490,271 34,405,147 37,267,682 A merleg összesen Letétek (beleértve letéteket kölcsönök nyúj­tására) A közönség letétjei Készpénz és egyenlegek a bankoknál Kölcsönök (beleértve kölcsönöket a letétek■ ből kölcsönnyújtásra) Kölcsönök a bank pénzeiből Vagyoni eszközök Tiszta haszon­adók levonása után Uahat 1974. L. 15 UJ KELET 7

Next