Uj Kelet, 1975. április (56. évfolyam, 8123-8146. szám)
1975-04-27 / 8143. szám
PURIFIKÁLNAK A FIATALOK visszaélések és sikkasztások, »melyeket sorban lepleznek le különböző állami, vagy más közhivatalokban. rendkívül lehangoló hatással vannak az ország lakosságára, « ugyanakkor a külföldi zsidóságra is, amely más, szebb színben szeretné látni Izraelt. Mindennél jobban fáj, hogy most már a hadügyminisztérium is sorra került. Érdekesnek tartjuk, hogy a leleplezések hulláma akkor érkezett el, amikor a politikusok, közgazdászok, jogászok és újságírók második generációja kezdi átvenni a közéleti irányítást. Van valami biztató abban, hogy ez a fiatal nemzedék nem tudja elviselni sem a társadalmi igazságtalanságokat, sem a korrupttá vált vátik, vagy olé köztisztviselők, viselőket és tiszteket, akik öszszejátszottak belföldi és külföldi vállatokkal, összeköttetéseik felhasználásával azokat előnyökhöz juttatták, természetesen nem ingyen. Már a hadügyminisztérium is? A Cáhált és a hadügyminisztériumot tartottuk az egykori izraeli puritanizmus utolsó, fellegvárának. A visszaélésekről eddig nyilvánosságra hozott adatok alaposan megingatták a hadsereg és a hadügyminisztérium feddhetetlenségébe vetett hitünket. Volt egy idő, amikor méltatlankodva kommentálták egyesek Jichák Ben Áháron, a Hisztadrut egykori főtitkárának kijelentését. Azt mondta, hogy a munkásoknak joguk van sztrájkolni minden körülmények között, kifullasztó háború idején is, mert a hadsereg arra való, hogy megvédje ez ország békéjét, s a sztrájk is az ország békés belső rendjéhez tartozik, ott is leleplezték korrupt tiszt garázdálkodásait. Egyfajta optimizmus alakul ki bennünk, mert arra kell gondolnunk, hogy talán a nem is olyan távoli múlt példaadása irányítja ezt a fiatal gárdát, amikor irtóhadjáratot folytat a korrupció ellen. Mert Izrael államát olyan áldozatos és puritán emberek teremtették meg, akikhez hasonlókat nem ismerünk az újkori történelemben. A gálátot önkéntes lelkesedéssel elhagyó, a húsosfazékhoz vissza nem kívánkozó fiatalok, akik a század elejétől kezdve építették ezt az országot, olyan típusú emberek voltak, akikről valóban meg lehet példázni a tisztesség, a közéleti becsületesség szobrát. A második és harmadik alista emberei, akik a prófétaiképpel élve, egyik kezükkel az ekét tartva, másik kezükben a kardot, megteremtették a mai Izrael gazdasági, politikai és társadalmi alapjait, feddhetetlenek voltak, s az általuk létesített rengeteg intézményben tudtunkkal egész az állam létesítéséig, soha semmiféle visszaélést nem lepleztek le. Mégpedig azért nem, mert nem voltak visszaélések. Ez ebből a tiszta világból feltámadó Izrael állama rövid 27 év leforgása alatt alaposan megváltozott. Holott az állam vezetői, akik ebből az alapító gárdából kerültek ki puritánok, tisztességesek maradtak. A második, vagy harmadik alista emberei, akik államvezetői pozícióba jutottak fel, sosem voltak gyanúsíthatók sem korrupcióval, sem pedig azzal, hogy magatartásukkal másokat ösztönöztek volna tisztességtelen életmódra és korrupcióra. Sajnos azonban a puritán vezetők környezetében olyan bürokrata és technokrata munkatársi gárda alakult, amelynek tagjai között sokan hajlottak a könnyű pénzszerzésre. Felsorolhatunk ugyan objektív okokat is, amelyek a korrupÚgy látszik, hogy vannak kényes posztokon ülő köztisztviselők, akik úgy gondolják, a Cáltál arra való, hogy mindenféle garázdálkodást lehetővé tegyen, a sikkasztást és a korrupciót is. S vannak nagyon sokan, sőt létezik olyan társadalmi réteg is, amelynek egyedei úgy képzelik, hogy a hatnapos háború után kialakult konjunktúra gyümölcseit nekik joguk van még törvénytelen eszközökkel is leszüretelni, a frontok mögött, amelyeket katonáink védenek.Már írtunk arról nem egyszer, hogy milyen sokféle oka van az izraeli visszaéléshullámnak. Most azt akarjuk megállapítani, hogy a csaknem naponta kirobbanó leleplezéseknek pozitív hatásuk van és meg vagyunk győződve arról, hogy ha ez a nagy sepregetés tovább tart, hamarosan eljön az idő, amikor közpozíciót viselő ember nagyon fog vigyázni arra, hogy tisztakezű maradjon. és fertőjét kitermelték, mint például a teljesen logikátlan és gyakorlatilag keresztülvihetetlen adótörvényeket, amelyek olyan lehetőségeket nyújtanak a csalásokra, mint sehol másutt a világon és semmiféle más közéleti területen. Ahelyett azonban, hogy enyhítő körülményeket kutatnánk, állapítsuk meg, hogy valóban egyfajta köztisztviselői dzsungel keletkezett Izraelben, amelyben burjánzik a bűn. Reméljük, hogy a leleplezések hulláma, amelynek szemtanúi vagyunk, az egészséges visszahatás jelentkezése, amelynek az a célja, hogy új és tisztességes légkört teremtsen intézményeinkben. Ismételjük, nem tartjuk véletlennek, hogy ez a visszahatásakkor fejeződik ki ilyen erélyes formában, amikor a kormányban, Hisztadrutban, sajtóban és más intézményekben domináló szerephez jut az új izraeli nemzedék. Aki a héber sajtót figyelmesen olvassa, az már jó ideje tapasztalja, hogy ennek a generációnak határozott purifikáló céljai vannak, ezért olyan kíméletlen a hangja és azért bírálja olyan kegyetlenül az „öregek“ által megteremtett társadalmi kereteket. Nem tartjuk véletlennek, hogy olyan izraeli születésű fiatal tudós, mint Ben-Sáchár professzor és munkatársai hívták életre a rövidesen megvalósításra kerülő adóreformot, ami szintén ennek a purifikáló tendenciának az eredménye. Talán akadnak majd olvasók, akik optimizmussal ״ vádolják“ a cikkírót, azért, mert ilyen szándékokat tulajdonít az ország fiatal nemzedékének. Az esetleges bírálóknak abban feltétlenül igazuk lehet, hogy az ilyen megállapítás mélyebb szociológiai kutatást érdemelne és nem szabad csak ilyen egyszerűen „elsütni“ egy hétrőlhétre az olvasóhoz érkező heti kommentárban Az optimizmus azonban hozzátartozik az életünkhöz. Ha nem volnánk tele jó reményekkel, hogyan is tudnánk élni az annyi minden bajjal sújtott zsidó országban? Mi bízunk abban a generációban, amely most az országot irányítani kezdi, bízunk benne, hogy ezek a szobrok most kezükbe vetnék a seprűt és kitakarítanak minden szennyt, amely Izraelben 27 év alatt összegyűlt. 23. De én festek. Anyám dirigál. Például, amikor a Szülés című képemet meglátja, azt ajánlja, hogy a szülő asszony hasát kössem át valami kendővel.' Nyomban teljesítem a kívánságát. És igaza volt, a test így sokkal élőbb. Bella zöld gallyakkal kevert kék virágot hoz. Talpig fehérben van, csak a kesztyűje fekete. Megfestem a portréját. Egyik napon összeszámolom a sövényeket a városunkban. Aztán festek. — Megfestem A halottat. Máskor megvizsgálom családom tagjainak a pulzusát. Aztán megfestem az Esküvőt. De állandóan az az érzésem, hogyha még sokáig ott maradok Vityebszkben, bemohosodom, begyöpösödöm. Bolyongok az utcán, keresek valamit, imádkozom. Isten, aki a felhők mögött rejtőzöl, vagy itt a suszter háza mögött, tedd, úgy a lelkembe lássak! Fedd fel ezt az én fájó, dadogó, kisfiús lelkemet, mutasd meg, melyik az utam. Nem akarok olyan lenni, mint mindenki más. Egy új világot akarok meglátni. Válaszul a város mintha szakadozni kezdene a szemem előtt. Mint ahogy a hegedű húrja elszakad. Az emberek felemelkednek rendes helyükről, és a levegőben járkálnak. Ismerőseimet a háztetőkön látom, ahogy ott hevernek. A színek mind elváltoznak, borrá lesznek. Vásznaimból mintha bor fakadna. Jó nekem itt veletek, kedveseim. De, tudtok ti valamit az aixi festőről, meg arról, aki saját fülét levágta. És a kubistákról, akik kockákat meg négyzeteket festenek, tudtok valamit Párizsról? Elhagylak, Vityebszk. Maradj magad a heringeiddel." Nem mondhatom, ha őszinte akarok lenni, hogy Párizs ellenállhatatlanul vonzott. Akkor se hajtott különösebben a vágy, amikor Pétervár kedvéért hagytam ott a szülővárosomat. Csak tudtam, hogy mennem kell. Magam se értettem világosan, hogy miért. Talán mert nagyon kisvárosias — ha már ki kell mondanom. Szerettem a helyemet változtatni, de semmit se szerettem volna jobban, mint egyedül gubbasztani egy ketrecben. Sokszor mondtam, hogy ha egy kis zugom volna, és az ajtómon rácsos kis ablak, ahol az ételt beadják, nem kivánkoznám sehová. v-־ Ilyen és hasonló érzésekkel indultam el Pétervárra és évekkel később Párizsba. De a párizsi útnak nem vághattam neki pénz nélkül. Pénzem pedig nem volt. Ha nem akarok elkallódni a világ minden részéből odacsődült művészek harmincezres tömegében, biztosítanom kell az ottani megélhetésemet és minkámat. Akkoriban történt, hogy bemutattak Vinaver úrnak, a Duma egyik kiváló tagjának. Ne higgyék, hogy csak politikai vagy társadalmi nagyságok jutottak be hozzá. Fájó szívvel mondhatom ma is, hogy nagyon közeli emberemet veszítettem el benne. Majdnem apámnak éreztem. Emlékszem a tiszta tekintetű szemére, lassan felhúzódó, majd leereszkedő szemöldökére, finom vonalú szájára, világoslana szakállára. Az egész nemes arcra — amelyet megfesteni sajnos még akkor se mertem. Annak ellenére, hogy nagyon sokban különbözött apámtól, aki a zsinagógán kívül szinte sehová se járt, Vinaver pedig a nép képviselője volt, hasonlítottak egymáshoz. Apámnak köszönhettem, hogy megszülettem, Vinavernek, hogy festő lett belőlem. Ha ő nincs, talán jól kereső Érnyképész vagyok ma is Vityebszkben és Párizsról semmit se tudok. Amíg Pétervárott tartózkodtam, még az élethez való jogot sem tudtam megszerezni, se a legkisebb zugot ,ahol lakjak. Se ágyam, se pénzem nem volt. Nem egyszer irigykedve néztem az asztalon égő lámpát. Lám, ez bátran ég itt az asztalon a szobában, haszonyas, ihatja a petróleumot. De én? Még jó, hogy a székről le nem fordulok, annyira a legszélén ülök A szék sem az enyém. Ez a szoba nélküli szék. Ülni se tudok nyugodtan. Éhes vagyok. Álmomban a kolbászcsomagokat látom, amelyeket a társam, hazulról kap. Általában hosszú évekig kenyérről, meg kolbászról álmodtam. És ugyanakkor szinte égetett a vágy, hogy ecsetet foghassak a kezembe. Ott messze valahol, énrám várnak a zöld rabbik a padokon, meg a parasztok a fürdőben és a vörös hajú, derék, értelmes zsidók. Látom őket az utcán, boltokban, kezükben bottal, hátukon zsákkal, és benn a szobájukban vagy a házuk tetején. Énrám várnak. Én meg órájuk. Egymásra várunk. Igaz. De az utcán rendőrőrsök állnak, a kapukban portások, az őrszobán ott vannak az útlevél-ellenőrök. Az utcákon bolyongva, néha úgy olvastam a vendéglők ajtajára kiakasztott étlapokat, a napi menüt és az egyes ételek árát, mintha verset olvasnék. Vinaver jóvoltából végre fedél is volt a fejem felett. Nem messze tőle, a Zaharjevszkaján, a Rasszvet (A Hajnal) — liberális napilap szerkesztőségében helyezett el. Készítettem egy másolatot egy Levitan képről, amelyik Vinaverék szobájában volt. A holdfényt szerettem rajta, úgy ragyogott, mintha gyertyák égnének a vászon mögött. A falról leakasztani nem mertem, és nagyon magasan volt, csak széken állva dolgozhattam. Aztán elvittem a keretezőhöz, aki mellesleg nagyításokkal is foglalkozott. Meglepetésemre tíz rubelt nyomott a markomba. (Folytatjuk) 1975. IV. 27 UJ KELET . WEISSBURG ETUS NEVÉRE alapot létesít a tel-avivi HITÁCHDUT OLE HUNGÁRIA Weissburg Etus a HOH-ra hagyta televízióját és két festményt A HOH tel-avivi csoportja elnökségi ülést tartott, amelyen a néhai Weissburg Etus hagyatékával foglalkoztak. Farkas Tibor országos főtitkár beszámolt arról, hogy Weissburg Etus halála előtt közölte dr. Frenkel Jenő volt szegedi főrabbival, Foltyn Magdával, a HOH titkárával, továbbá családja tagjaival, hogy televíziókészülékét az asztallal és a belső antennával, továbbá Wilhelm Lujza két képét a HOH helyi csoportjára hagyja szociális célokra. A televíziót annak idején Schickler németországi turista és dr. Hermann Dezső kezdeményezésére, ajándékba adták Weissburg Etusnak, gazdag közéleti tevékenysége elismeréseként. Wilhelm Lujza is ilyen célból ajándékozta meg Etust a képekkel. Az elnökség úgy határozott, hogy kibocsátanak 1000 darab 10 fontos sorsjegyet, amelyt a HOH rendezvényein árusítanak ■majd és a hölgybizottság tagjai terjesztik. Ezután a HOH egyik teadélutánján megejtik a sorsolást a három tárgy felett. Az így bejött pénzből alapítvány létesül Weissburg Etus nevére, amelynek hovafordításáról későbbi időpontban fognak dönteni. Ezt követően Hirsch Bözsi javaslatára elhatározták, hogy Weissburg Etus nevét emléktáblán helyezik el a HOH kultúrterméneik előcsarnokában. Farkas Tibor kiegészítő javaslata alapján úgy döntöttek, hogy a táblára rávésik a néhai dr. Weissburg Chájim nevét is. A korlátlan fegyverkezés korszakában: — Képzeld, drágám — mondja az asszony — 1975-ben az emberek még védelem nélkül éltek. *WWVWWVWWVWVWWWWWWWWWVWVWVWVW’WV^fVVWWW»• UJ KELET “v 271 ״ KÉJ l VÉNYFAI VAZ.A1 KERESZTREJTVÉNY 271 Vízszintes: 1. A görög mondában akisázsiai asszonynép, amely királynője, Phentesilea vezetésé- vel szüntelenül háborúskodott. — 1 8. Héber író (Jehuda). 13. Ékezettel beszédképtelenség, — oka, anatómiai vagy funkciós beszédszervi zavar. 14. Ékezettel: levágja a gabonát, füvet. 15. Vissza:középkori büntető eszköz. — 16. Ékezettel: végtagja. — 17. Kémia egynemű betűi. 18. A pszichikai állapotok és folyamatok■ sajátos léte, azok összessége. 19. Gyógymód, orvoslás. 20. N. O. A. — 21. Átvitt értelemben: üde, tiszta levegő. — 22. Olasz tartomány és és székhelye. 23. Európai ország ideiglenes fővárosa. 24. Maskara eleje. 26. Fájdalmas kiábrándultság, levertség. 28. Szentkép fele. 29. C. A. H. 31. Vissza: Sztálingrád. — a mai Volgograd neve a cárizmus idején. 32. Róla nevezték el Gibraltárt. — 34. Vissza: Dél-arábiai kikötőváros. A Vörös-tenger bejáratának őrzője. 35. Indiai kerületi város, a hinduk szent városa, híres búcsújáró hely. 37. Lúg egynemű betűi. 39. Tudományos feltevés valamely jelenség megmagyarázására. 40. Vissza. .... tekel, ufarszin. 43. Vissza: mely személy? 44. Városrész rövidítve. — 46. Alabástrom eleje. 47. Város Jugoszláviában, Szerbiában. — 50. Tyúkól. 52. Kényszer, szüksészerűség. 53. Afrikai arab állam. — 54. Német költő. 1875-1926 Rainer Maris. 55. Amerikai kémikus, feltalálta a gáztöltésű izzólámpát, 1932-ben Nobel-díjat kapott (Irwing). Függőleges: 1. A természettudományokbak az a része, amely a szerves lények szerkezetét a széttalálás (boncolás) segítségével kutatja. 2. A csalánzók törzsében a hidraállatok és kehelyállatok úszó-lebegő életalakja. — Édesvízi és tengei állatok. — 3. Vissza: olasz festő (1477—1549, Amonio). —4. Ékezettel: futását Vörösmarty énekelte meg. — 5. Vissza: olasz költő (1544-1595). Főműve: AMegszabadított Jeruzsálem, harmadik betű duplázva. 6. Vissza: apaállat. — 7. Básán királya. — 8. Kislányok kedvelt játékszere. 9. Nagyhatalom. — 10. Sárgafém mássalhangzói. — 11. Az ókori Peloponnesos, sőt egész Görögország vezető állama. 12. Irodalmi évkönyv. — 14. A sárgarépa A-vitamint tartalmazó festékanyaga. — 16. Átvitt értelemben nagy szellem, kiváló elme. — 19. A kormány egyik tagja. 20. Vissza: gázalakú elem. — Elektromos izzólámpák töltésére használják. 23. Amerikai eredetű kártyajáték, eredeti angol helyesírással. 25. A Nagy Francia forradalom egyik kimagasló alakja. — 27. Fontos fémötvözet. — 29. Mindkét végén hegyes csónak. Indián eredetű. — 30. A rádió állandó műsorszáma. 32. Ékezettel szakít. 33. Jótálló. 35. A Marshall-szigetek egyik alig lakott szigete. Arról nevezetes, hogy az atombomba kipróbálását ■1947-ben itt végezték. — 36. Pityereg. 38. Magyar Afrikautazó (1845—1916), a Rudolf- és Stefánia-tó felfedezője. 39. A vízben alámerülten élő virágos és más nagyobb termetű növények összesége. — 41. Vissza: ékezettel népkisebbség a Szovjetunióban. — 42. Héber ostromzár, szorultság. 45. Osztrák zeneszerző (Alban). 48. Ékezettel, nyakravaló. 49. Mezőgazdasági eszköz. 50. Ugyanaz, mint a 6. függőleges. 51. Angol fiúnév becézve. 53. Mindig ez van. WMIWVWWMAiWWWWWWWWWWWWWWAMWWWWWWWMIWailWI A 268 SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY MEGFEJTÉSE: Vízszintes: 1 BALESET, 7. AMULETT, — 18.SZÁGO. — 25. ELBURSZ, 35 SZIGNÁL. 41. EMERSON. — 52. ARTEL, 64. LORCA, 68. ENGADIN. 69. RONSARD. Függőleges: 1. BEUZAR, 2. AMALIS, 11. TINORU, 12. TAINTNER. 15 JANUSZ KORCZAK, — 21. PERIMETER, — 23. SZINEKURA, 32. HÁGÁR, 40. UKULELE, 54. TUDOR. Nyereménykönyv: Déry Tibor: Kedves hópeer ... !