Uj Kelet, 1975. április (56. évfolyam, 8123-8146. szám)

1975-04-27 / 8143. szám

PURIFIKÁLNAK A FIATALOK visszaélések és sikkasz­­tások, »melyeket sor­­ban­ lepleznek le külön­­böző állami, vagy más közhi­­vatalokban.­ rendkívül lehango­­ló hatással vannak az ország lakosságára, « ugyanakkor a külföldi zsidóságra is, amely más, szebb színben szeretné lát­­ni Izraelt. Mindennél jobban fáj, hogy most már a hadügy­­minisztérium is sorra került. Érdekesnek tartjuk, hogy a leleplezések hulláma akkor ér­­kezett el, amikor a politiku­­sok, közgazdászok, jogászok és újságírók második generá­­ciója kezdi átvenni a közéleti irányítást. Van valami biztató abban, hogy ez a fiatal nem­­zedék nem tudja elviselni sem a társadalmi igazságtalansá­­gokat, sem a korrupttá vált vátik, vagy olé köztisztviselők, viselőket és tiszteket, akik ösz­­szejátszottak belföldi és kül­­földi vállatokkal, összekötte­­téseik felhasználásával azo­­kat előnyökhöz juttatták, ter­­mészetesen nem ingyen. Már a hadügyminisztérium is? A Cáhált és a hadügymi­­nisztériumot tartottuk az egy­­kori izraeli puritanizmus utol­­só, fellegvárának. A visszaélések­­ről eddig nyilvánosságra hozott adatok alaposan megingatták a hadsereg és a hadügyminiszté­­rium feddhetetlenségébe vetett hitünket. Volt egy idő, amikor méltat­­lankodva kommentálták egye­­sek Jich­ák Ben Áháron, a Hisztadrut egykori főtitkárá­­nak kijelentését. Azt mondta, hogy a munkásoknak joguk van sztrájkolni minden körül­­mények között, kifullasztó há­­ború idején is, mert a hadse­­reg arra való, hogy megvédje ez ország békéjét, s a sztrájk is az ország békés belső rend­­jéhez tartozik, ott is leleplezték korrupt tiszt­ garázdálkodásait. Egyfajta op­timizmus alakul ki bennünk, mert arra kell gondolnunk, hogy talán a nem is olyan tá­­voli múlt példaadása irányítja ezt a fiatal gárdát, amikor ir­­tóhadjáratot folytat a korrup­­ció ellen. Mert Izrael államát olyan áldozatos és puritán emberek teremtették­ meg, akikhez ha­­sonlókat nem ismerünk az új­­kori történelemben. A gálátot önkéntes lelkesedéssel elhagyó, a húsosfazékhoz vissza nem kívánkozó fiatalok, akik a szá­­zad elejétől kezdve építették ezt az országot, olyan típusú emberek voltak, akikről való­­ban meg lehet példázni a tisz­­tesség, a közéleti becsületesség szobrát. A második és harma­­dik alista emberei, akik a pró­­fétai­­képpel élve, egyik kezük­­kel az ekét tartva, másik ke­­zük­ben a kardot, megteremtet­­ték a mai Izrael gazdasági, po­­litikai és társadalmi alapjait, feddhetetlenek voltak, s az ál­­taluk létesített rengeteg intéz­­ményben tudtunkkal egész az állam létesítéséig, soha sem­­miféle visszaélést nem leplez­­tek le. Mégpedig azért nem, mert nem voltak visszaélések. Ez ebből a tiszta világ­­ból feltámadó Izrael ál­­lam­a rövid 27 év lefor­­gása alatt alaposan­­ megválto­­zott. Holott az állam vezetői, akik ebből az alapító gárdából kerültek ki puritánok, tisztes­­ségesek maradtak. A második, vagy harmadik alista emberei, akik államvezetői pozícióba ju­­tottak fel, sosem voltak gya­­núsíthatók sem korrupcióval, sem pedig azzal, hogy maga­­tartásukkal másokat ösztö­­nöztek volna tisztességtelen életmódra és korrupcióra. Saj­­nos azonban a puritán veze­­tők környezetében olyan bü­­rokrata és technokrata mun­­katársi gárda alakult, amely­­nek tagjai között sokan haj­­lottak a könnyű pénzszerzésre. Felsorolhatunk ugyan objektív okokat is, amelyek a korrup­Úgy látszik, hogy vannak kényes posztokon ülő köztiszt­­viselők, akik úgy gondolják, a Cáltál arra való, hogy minden­­féle garázdálkodást lehetővé tegyen, a sikkasztást és a kor­­rupciót is. S vannak nagyon sokan, sőt létezik olyan társa­­dalmi réteg is, amelynek egye­­dei úgy képzelik, hogy a hat­­napos háború után kialakult konjunktúra gyümölcseit ne­­kik joguk van még törvényte­­len eszközökkel is leszüretelni, a frontok mögött, amelyeket katonáink védenek.M­ár írtunk arról nem egy­­szer, hogy milyen sokfé­­le oka van az izraeli visszaélés­­hullámnak. Most azt akarjuk megállapítani, hogy a csaknem naponta ki­­robbanó leleplezéseknek po­­zitív hatásuk van és meg va­­gyunk győződve arról, hogy ha ez a nagy sepregetés to­­vább tart, hamarosan eljön az idő, amikor közpozíciót vise­­lő ember nagyon fog vigyázni arra, hogy tisztakezű marad­­jon. és fertőjét kitermelték, mint például a teljesen logikátlan és gyakorlatilag keresztülvihe­­tetlen adótörvényeket, amelyek olyan lehetőségeket nyújtanak a csalásokra, mint sehol má­­sutt a világon és semmiféle más közéleti területen. Ahe­­lyett azonban, hogy enyhítő körülményeket kutatnánk, ál­­lapítsuk meg, hogy valóban egyfajta köztisztviselői dzsun­gel keletkezett Izraelben, amelyben burjánzik a bűn. R­eméljük, hogy a leleple­­zések hulláma, amely­­nek szemtanúi vagyunk, az egészséges visszahatás je­­lentkezése, amelynek az a cél­­ja, hogy új és tisztességes lég­­kört teremtsen intézményeink­­ben. Ismételjük, nem tartjuk véletlennek, hogy ez a vissza­­hatás­­akkor fejeződik ki ilyen erélyes formában, amikor a kormányban, Hisztadrutban, sajtóban és más intézmények­­ben domináló szerephez jut az új izraeli nemzedék. Aki a hé­­ber sajtót figyelmesen olvassa, az már jó ideje tapasztalja, hogy ennek a generációnak határozott purifikáló céljai vannak, ezért olyan kíméletlen a hangja és azért bírálja olyan kegyetlenül az „öregek“ által megteremtett társadalmi kere­­teket. Nem tartjuk véletlennek, hogy olyan izraeli születésű fiatal tudós, mint Ben-Sáchár professzor és munkatársai hív­­ták életre a rövidesen megva­­lósításra kerülő adóreformot, ami szintén ennek a purifiká­­ló tendenciának az eredménye. Talán akadnak majd olva­­sók, akik optimizmussal ״ vá­­dolják“ a cikkírót, azért, mert ilyen szándékokat tulajdonít az ország fiatal nemzedékének. Az esetleges bírálóknak abban feltétlenül igazu­k lehet, hogy az ilyen megállapítás mélyebb szociológiai kutatást érdemelne és nem szabad csak ilyen egy­­szerűen „elsütni“ egy hétről­­hétre az olvasóhoz érkező he­­ti kommentárban Az optimiz­­­­mus azonban hozzátartozik az­­ életünkhöz. Ha nem volnánk­­ tele jó reményekkel, hogyan is­­ tudnánk élni az annyi minden bajjal sújtott zsidó országban? Mi bízunk abban a generáció­­ban, amely most az országot irányítani kezdi, bízunk benne, hogy ezek a szobrok most ke­­zükbe vetnék a seprűt és kita­­karítanak minden szennyt, amely Izraelben 27 év alatt összegyűlt. 23. De én festek. Anyám dirigál. Például, amikor a Szülés című képemet meglátja, azt ajánlja, hogy a szülő asszony hasát kössem át valami kendővel.­­' Nyomban teljesítem a kívánságát. És igaza volt, a test így sokkal élőbb. Bella zöld gallyakkal kevert kék virá­­got hoz. Talpig fehérben van, csak a kesztyűje fekete. Megfestem a portréját. Egyik napon összeszámolom a sövé­­nyeket a városunkban. Aztán festek. — Megfestem A halottat. Máskor megvizsgálom családom tag­­jainak a pulzusát. Aztán megfestem az Esküvőt. De állandóan az az érzésem, hogyha még sokáig ott maradok Vityebszkben, bemohosodom, begyöpösödöm. Bolyongok az utcán, keresek valamit, imádkozom. Isten, aki a felhők mögött rejtőzöl, vagy itt a suszter háza mögött, tedd, úgy a lelkembe lássak! Fedd fel ezt az én fájó, dadogó, kisfiús lelkemet, mutasd meg, melyik az utam. Nem akarok olyan lenni, mint mindenki más. Egy új világot akarok meglátni. Válaszul a­ város mintha szakadozni kezdene a szemem előtt. Mint ahogy a hegedű húrja elszakad. Az emberek fel­­emelkednek rendes helyükről, és a leve­­gőben járkálnak. Ismerőseimet a ház­­tetőkön látom, ahogy ott hevernek. A színek mind elváltoznak, borrá lesz­­nek. Vásznaimból mintha bor fakadna. Jó nekem itt veletek, kedveseim. De, tudtok ti valamit az aixi festőről, meg arról, aki saját fülét levágta. És a kubis­­tákról, akik kockákat meg négyzeteket festenek,­­ tudtok valamit Párizsról? Elhagylak, Vityebszk. Maradj magad a heringeiddel." Nem mondhatom, ha őszinte akarok lenni,­­ hogy Párizs ellenállhatatlanul vonzott. Akkor se hajtott különösebben a vágy, amikor Pétervár kedvéért hagytam ott a szülővárosomat. Csak tudtam, hogy mennem kell. Ma­­gam se értettem világosan, hogy­ miért. Talán mert nagyon kisvárosias — ha már ki kell mondanom. Szerettem a helyemet változtatni, de semmit se szerettem volna jobban, mint egyedül gubbasztani egy ketrecben. Sokszor mondtam, hogy ha egy kis zugom volna, és az ajtómon rácsos kis ablak, ahol az ételt beadják, nem ki­­vánkoznám sehová. v-־ Ilyen és hasonló érzésekkel indultam el Pétervárra és évekkel később Párizs­­ba. De a párizsi útnak nem vághattam neki pénz nélkül. Pénzem ped­ig nem volt. Ha nem akarok elkallódni a világ minden részéből odacsődült művészek harmincezres tömegében, biztosítanom kell az ottani megélhetésemet és min­­kámat. Akkoriban történt, hogy bemutattak Vinaver úrnak, a Duma egyik kiváló tagjának. Ne higgyék, hogy csak politikai vagy társadalmi nagyságok jutottak be hozzá. Fájó szívvel mondhatom ma is, hogy nagyon közeli emberemet veszítettem el benne. Majdnem apámnak éreztem. Emlékszem a tiszta tekintetű szemé­­re, lassan felhúzódó, majd leereszkedő szemöldökére, finom vonalú szájára, vi­lágoslana szakállára. Az egész nemes arcra — amelyet megfesteni sajnos még akkor se mertem. Annak ellenére, hogy nagyon sokban különbözött apámtól, aki a zsinagógán kívül szinte sehová se járt, Vinaver pe­­dig a nép képviselője volt, hasonlítot­­tak egymáshoz. Apámnak köszönhettem, hogy megszülettem, Vinavernek, hogy festő lett belőlem. Ha ő nincs, talán jól kereső Érnyké­­pész vagyok ma is Vityebszkben és Pá­­rizsról semmit se tudok. Amíg Pétervárott tartózkodtam, még az élethez való jogot sem tudtam meg­­szerezni, se a legkisebb zugot ,ahol lak­­jak. Se ágyam, se pénzem nem volt. Nem egyszer irigykedve néztem az asztalon égő lámpát. Lám, ez bátran ég itt az asztalon a szobában, ha­szonyas, ihatja a petró­­leumot. De én? Még jó, hogy a székről le nem for­­dulok, annyira a legszélén ülök A szék sem az enyém. Ez a szoba nélküli szék. Ülni se tudok nyugodtan. Éhes va­­gyok. Álmomban a kolbászcsomagokat látom, amelyeket a társam, hazulról kap. Általában hosszú évekig kenyérr­ől, meg kolbászról álmodtam. És ugyanakkor szinte égetett a vágy, hogy ecsetet foghassak a kezembe. Ott messze valahol, énrám várnak a zöld rabbik a padokon, meg a parasztok a fürdőben és a vörös hajú, derék, értel­mes zsidók. Látom őket az utcán, bol­­tokban, kezükben bottal, hátukon zsák­­kal, és benn a szobájukban vagy a há­­zuk tetején. Énrám várnak. Én meg órájuk. Egy­­másra várunk. Igaz. De az utcán rendőrőrsök áll­­nak, a kapukban portások, az őrszobán ott vannak az útlevél-ellenőrök. Az utcákon bolyongva, néha úgy ol­­vastam a vendéglők ajtajára kiakasztott étlapokat, a napi menüt és az egyes éte­­lek árát, mintha verset olvasnék. Vinaver jóvoltából végre fedél is volt a fejem felett. Nem messze tőle, a Za­­harjevszkaján, a Rasszvet (A Hajnal) — liberális napilap szerkesztőségében he­­lyezett el. Készítettem egy másolatot egy Levi­­tan képről, amelyik Vinaverék szobájá­­ban volt. A holdfényt szerettem rajta, úgy ragyogott, mintha gyertyák égnének a vászon mögött. A falról leakasztani nem mertem, és nagyon magasan volt, csak széken állva dolgozhattam. Aztán elvittem a keretezőhöz, aki mel­lesleg nagyításokkal is foglalkozott. Meglepetésemre tíz rubelt nyomott a markomba. (Folytatjuk) 1975. IV. 27 UJ KELET . WEISSBURG ETUS NEVÉRE alapot létesít a tel-avivi HITÁCHDUT OLE HUNGÁRIA Weissburg Etus a HOH-ra hagyta televízióját és két festményt A HOH tel-avivi csoportja el­­nökségi ülést tartott, amelyen a néhai Weissburg Etus hagyatéká­­val foglalkoztak. Farkas Tibor országos főtitkár beszámolt arról, hogy Weissburg Etus halála előtt közölte dr. Frenkel Jenő volt sze­­gedi főrabbival, Foltyn Magdá­­val, a HOH titkárával, továbbá családja tagjaival, hogy televízió­­készülékét az asztallal és a belső antennával, továbbá Wilhelm Luj­za két képét a HOH helyi cso­­portjára hagyja szociális célokra. A televíziót annak idején Schick­­ler németországi turista és dr. Hermann Dezső kezdeményezésé­­re, ajándékba adták Weissburg Etusnak, gazdag közéleti tevé­­kenysége elismeréseként. Wil­­helm Lujza is ilyen célból aján­­dékozta meg Etust a képekkel. Az elnökség úgy határozott, hogy kibocsátanak 1000 darab 10 fontos sorsjegyet, amelyt a HOH rendezvényein árusítanak ■majd és a hölgybizottság tagjai terjesztik. Ezután a HOH egyik teadélután­­ján megejtik a sorsolást a három tárgy felett. Az így bejött pénz­ből alapítvány létesül Weissburg Etus nevére, amelynek hovafor­­dításáról későbbi időpontban fog­­nak dönteni. Ezt követően Hirsch Bözsi javaslatára elhatározták, hogy Weissburg Etus nevét em­­léktáblán helyezik el a HOH kul­túrterméneik előcsarnokában. Far­kas Tibor kiegészítő javaslata alapján úgy döntöttek, hogy a táblára rávésik a néhai dr. Weiss­­burg Chájim nevét is. A korlátlan fegyverkezés korszakában: — Képzeld, drágám — mondja az asszony — 1975-ben az embe­­rek még védelem nélkül éltek. *WWVWWVWWVWVWWWWWWWWWVWVWVWVW’WV^fVVWWW»• UJ KELET “v 271 ״ KÉJ l VÉNYFAI VAZ.A1 KERESZTREJTVÉNY 271 Vízszintes: 1. A görög mondá­­­ban akisázsiai asszonynép, amely királynője, Phentesilea vezetésé-­ vel szüntelenül háborúskodott. — 1 8. Héber író (Jehuda). 13. Éke­­zettel beszédképtelenség, — oka, anatómiai vagy funkciós beszéd­­szervi zavar. 14. Ékezettel: levág­­ja a gabonát, füvet. 15. Vissza:­­középkori büntető eszköz. — 16. Ékezettel: végtagja. — 17. Kémia egynemű betűi. 18. A pszichikai állapotok és folyamatok■ sajátos léte, azok összessége. 19. Gyógy­­mód, orvoslás. 20. N. O. A. — 21. Átvitt értelemben: üde, tiszta levegő. — 22. Olasz tartomány és és székhelye. 23. Európai ország ideiglenes fővárosa. 24. Maskara eleje. 26. Fájdalmas kiábrándult­­ság, levertség. 28. Szentkép fele. 29. C. A. H. 31. Vissza: Sztálin­­grád. — a mai Volgograd neve a cárizmus idején. 32. Róla nevez­­ték el Gibraltárt. — 34. Vissza: Dél-arábiai kikötőváros. A Vö­­rös-tenger bejáratának őrzője.­­ 35. Indiai kerületi város, a hin­­duk szent városa, híres búcsújáró hely. 37. Lúg egynemű betűi. 3­9. Tudományos feltevés vala­­mely jelenség megmagyarázásá­­ra. 40. Vissza. .... tekel, ufar­­szin. 43. Vissza: mely személy? 44. Városrész rövidítve. — 46. Alabástrom eleje. 47. Város Ju­­goszláviában, Szerbiában. — 50. Tyúkól. 52. Kényszer, szüksésze­­rűség. 53. Afrikai arab állam. — 54. Német költő. 1875-1926 Rainer Maris­. 55. Amerikai ké­­mikus, feltalálta a gáztöltésű iz­­zólámpát, 1932-ben Nobel-díjat kapott (Irwing). Függőleges: 1. A természettu­­dományokb­­ak az a része, amely a szerves lények szerkezetét a szétta­lálás (boncolás) segítségé­­vel kutatja. 2. A csalánzók tör­­­zsében a hidraállatok és kehely­­állatok úszó-lebegő életalakja. —­ Édesvízi és tengei állatok. — 3. Vissza: olasz festő (1477—1549, Amonio). —4. Ékezettel: futását Vörösmarty énekelte meg. — 5. Vissza: olasz költő (1544-1595). Főműve: A­­Megszabadított Jeru­­zsálem, harmadik betű duplázva. 6. Vissza: apaállat. — 7. Básán királya. — 8. Kislányok kedvelt játékszere. 9. Nagyhatalom. — 10. Sárgafém mássalhangzói. — 11. Az ókori Peloponnesos, sőt egész Görögország vezető álla­­ma. 12. Irodalmi évkönyv. — 14. A sárgarépa A-vitamint tartalmazó festékanyaga. — 16. Átvitt értelemben nagy szellem, kiváló elme. — 19. A kormány egyik tagja. 20. Vissza: gázalakú elem. — Elektromos izzólámpák töltésére használják. 23. Ameri­­kai eredetű kártyajáték, eredeti angol helyesírással. 25. A Nagy Francia forradalom egyik kima­­gasló alakja. — 27. Fontos fém­­ötvözet. — 29. Mindkét végén hegyes csónak. Indián eredetű. — 30. A rádió állandó műsorszáma. 32. Ékezettel­ szakít. 33. Jótálló. 35. A Marshall-szigetek egyik alig lakott szigete. Arról neveze­­tes, hogy az atombomba kipró­­bálását ■1947-ben itt végezték. — 36. Pityereg. 38. Magyar Afrika­­utazó (1845—1916), a Rudolf- és Stefánia-tó felfedezője. 39. A vízben alámerülten élő virágos és más nagyobb termetű növé­­nyek összesége. — 41. Vissza: ékezettel népkisebbség a Szovjet­­unióban. — 42. Héber ostromzár, szorultság. 45. Osztrák zeneszer­­ző (Alban). 48. Ékezettel, nyak­­ravaló­. 49. Mezőgazdasági esz­­köz. 50. Ugyanaz, mint a 6. füg­­gőleges. 51. Angol fiúnév becéz­­ve. 53. Mindig ez van. WMIWVWWMAiWWWWWWWWWWWWWWAMWWWWWWWMIWailWI A 268 SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY MEGFEJTÉSE: Vízszintes: 1 BALESET, 7. AMULETT, — 18.­SZÁGO. — 25. ELBURSZ, 35 SZIGNÁL. 41. EMERSON. — 52. ARTEL, 64. LORCA, 68. ENGADIN. 69. RONSARD. Függőleges: 1. BEUZAR, 2. AMALIS, 11. TINORU, 12. TAINT­­NER. 15 JANUSZ KORCZAK, — 21. PERIMETER, — 23. SZINEKURA, 32. HÁGÁR, 40­. UKULELE, 54. TUDOR. Nyerem­énykönyv: Déry Tibor: Kedves hópeer ... !

Next