Új Könyvek, 1987 (24. évfolyam, 10-19. szám)

1987 / 10. szám

Nemeskürty István (1925) A kőszívű ember unokái : A kiegyezés utáni első nemzedék, 1867-1896 / Nemeskürty István. — Bp. : Magvető, 1987.­­ 287 p. ; ? ISBN 963 14 1033 1 ? : ? 943.9„ 1867/1896” Magyarország — Történelem 1867-1896 aB Előzetes leírás! A történelmi esszé a magyar politikai életnek a kiegyezéstől a millenniumig terjedő negyedszázadát tekinti át. A fülszövegben azt írja a szerző: „Könyvem azt vizsgálja: a kiegyezés pillanatában felnőtté vált nemzedék, a levert forra­dalomban részt vett, majd a szükségszerűséget felismerő és ezért a kiegyezés művét megalkotó atyák (ők a kőszívű ember fiai) — egy Andrássy, egy Eötvös, egy Deák, sőt egy Tisza Kálmán — fiai (vagyis a kőszívű ember »unokái«) mit tettek a kiegyezés művének érvényesítése terén? Milyen utat jártak, merrefelé vitték az ország szekerét? Meghatározták-e az ország sorsát és miképpen?” A bevezető fejezetben Nemeskürty röviden összefoglalja a „kőszívű ember­nek” (a császárt feltétel nélkül kiszolgáló nagybirtokos Jókai által teremtett figurája) a 19. század első harmadában született lázadó, de a vereség után a haza érdekében kiegyező gyermekei életművét. Ez a nemzedék alkotta meg az akkori Európában páratlan nemzetiségi és oktatási törvényeket, megindí­tottak egy olyan államgépezetet, amellyel a Világos után örökre megszünte­tettnek nyilvánított nemzetet a jelentős államalakulatok közé emelték, anyagi jólétet, működő közigazgatást, hatalmas fejlődési iramot biztosítottak. A Készülődnek az unokák című fejezet bemutatja az 1840-1850 táján született „unokákat” — Kállay Bénit, Széll Kálmánt, Baross Gábort, Szilágyi Dezsőt, Wekerle Sándort stb. —, akik húsz-harminc éves ifjakként vették át atyjuktól, a „fiúktól” a stafétabotot a kiegyezés táján, s adták tovább, szinte kivétel nél­kül valamennyien a millennium idején. A további fejezetekben az író azt vizs­gálja, hogy ezek az államférfiak és művészek (közöttük Arany László, Justh Zsigmond) hogyan, milyen módon akarták a magyarságot kibontakoztatni az elszigeteltségből, modernizálni a szellemi tevékenységet, közkinccsé tenni a művészeteket. Nemeskürty - akárcsak előző történeti tárgyú műveiben — olyan korszakot vesz górcső alá, amelyet a szakemberek elhanyagoltak. Az a véleménye, hogy az 1867-1896 közötti éveket a történészek és irodalomtudósok helytelenül ábrázolják valamiféle békebeli állóvíznek, s hogy az ebben a korszakban tevé­kenykedő magyar államférfiak és művészek más világot éltek és terveztek meg, mint amit mi ma róluk magunk elé képzelünk. Az olvasmányosan megírt könyv bizonyára vitákat kavar majd, de addig is a történelemkedvelő olvasót jól szórakoztatja és gondolkodásra sarkallja. Életrajz, munkásság: 800972. Legutóbb megjelent műve: A filmművészet új útjai (861148).

Next