Új Könyvek, 1987 (24. évfolyam, 10-19. szám)
1987 / 10. szám
Nemeskürty István (1925) A kőszívű ember unokái : A kiegyezés utáni első nemzedék, 1867-1896 / Nemeskürty István. — Bp. : Magvető, 1987. 287 p. ; ? ISBN 963 14 1033 1 ? : ? 943.9„ 1867/1896” Magyarország — Történelem 1867-1896 aB Előzetes leírás! A történelmi esszé a magyar politikai életnek a kiegyezéstől a millenniumig terjedő negyedszázadát tekinti át. A fülszövegben azt írja a szerző: „Könyvem azt vizsgálja: a kiegyezés pillanatában felnőtté vált nemzedék, a levert forradalomban részt vett, majd a szükségszerűséget felismerő és ezért a kiegyezés művét megalkotó atyák (ők a kőszívű ember fiai) — egy Andrássy, egy Eötvös, egy Deák, sőt egy Tisza Kálmán — fiai (vagyis a kőszívű ember »unokái«) mit tettek a kiegyezés művének érvényesítése terén? Milyen utat jártak, merrefelé vitték az ország szekerét? Meghatározták-e az ország sorsát és miképpen?” A bevezető fejezetben Nemeskürty röviden összefoglalja a „kőszívű embernek” (a császárt feltétel nélkül kiszolgáló nagybirtokos Jókai által teremtett figurája) a 19. század első harmadában született lázadó, de a vereség után a haza érdekében kiegyező gyermekei életművét. Ez a nemzedék alkotta meg az akkori Európában páratlan nemzetiségi és oktatási törvényeket, megindítottak egy olyan államgépezetet, amellyel a Világos után örökre megszüntetettnek nyilvánított nemzetet a jelentős államalakulatok közé emelték, anyagi jólétet, működő közigazgatást, hatalmas fejlődési iramot biztosítottak. A Készülődnek az unokák című fejezet bemutatja az 1840-1850 táján született „unokákat” — Kállay Bénit, Széll Kálmánt, Baross Gábort, Szilágyi Dezsőt, Wekerle Sándort stb. —, akik húsz-harminc éves ifjakként vették át atyjuktól, a „fiúktól” a stafétabotot a kiegyezés táján, s adták tovább, szinte kivétel nélkül valamennyien a millennium idején. A további fejezetekben az író azt vizsgálja, hogy ezek az államférfiak és művészek (közöttük Arany László, Justh Zsigmond) hogyan, milyen módon akarták a magyarságot kibontakoztatni az elszigeteltségből, modernizálni a szellemi tevékenységet, közkinccsé tenni a művészeteket. Nemeskürty - akárcsak előző történeti tárgyú műveiben — olyan korszakot vesz górcső alá, amelyet a szakemberek elhanyagoltak. Az a véleménye, hogy az 1867-1896 közötti éveket a történészek és irodalomtudósok helytelenül ábrázolják valamiféle békebeli állóvíznek, s hogy az ebben a korszakban tevékenykedő magyar államférfiak és művészek más világot éltek és terveztek meg, mint amit mi ma róluk magunk elé képzelünk. Az olvasmányosan megírt könyv bizonyára vitákat kavar majd, de addig is a történelemkedvelő olvasót jól szórakoztatja és gondolkodásra sarkallja. Életrajz, munkásság: 800972. Legutóbb megjelent műve: A filmművészet új útjai (861148).