Új Könyvpiac, 2011 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2011-03-01 / 3. szám
N. Pál József A szent káosz Standeisky Éva Népuralom ötvenhatban Kalligram Kiadó - 1956-os Intézet, 2010 600 oldal, 4500 Ft A SZERZŐ FOTÓJÁT - avagy 1956 posztmodern szemmel? Standeisky Éva könyve magisztrális teljesítmény. Tíz év munkájáról beszél, de tudható, hogy 1996-ban megjelent, alig kisebb terjedelmű munkája (Az írók és a hatalom 1956-1963) is már a téma holdudvarának alapos filológiai feltérképezéséről tanúskodott. A felsorolt forrás- és irodalomjegyzék majd ötven oldal, a könyv nagy alakú, betűs szemet rontóan aprók szinte, a tartalomjegyzék erősen tagolt - a fejezeteken belül alfejezet, s annak alfejezete is van -, a változatos mottóknak se szeri se száma, a hivatkozások listája a honi és külhoni teoretikusoktól az eddig figyelemre nem vagy alig méltatott röplapokig, magánlevelekig s a tanítványok szemináriumi dolgozataiig terjed. Semmi kétség: e kötetre, mint tudósi élete csúcspontjára tekint eztán majd a szerző, s joggal teszi, hisz alapos, fegyelmezett, szóval „nagyon tudós" munka ez - s alighanem nagyon-nagyon annak is akar látszani. Az 1956-os forradalom irodalmának jó részére jellemző, verbálisan értéktelített, emocionális hozzáállásnak nyoma sincs - illetve mégis van, de erről későbben -, a „kívülálló" szakember objektivitását emlegeti, a témát „érdekeltségektől" mentesen óhajtja szemlézni a szöveg, s ezt be is vallja egyértelműen. Anyagára, mint a nemzetközi történész-elit „főútjához csatlakozó” esélyre néz - ezt az 534. oldal egyik jegyzetében mondja el -, s ebbéli elszántságát számos, magasan jegyzett tekintély gondolataival is megtámogatja rögvest, Nietzschétől, Reinhart Kosellecken, Jan Assmannon s Hayden White-on át - mondjuk - Gyáni Gáborig. A kulturális antropológia, a tömeglélektan, a nyelvtudomány s más diszciplínák szempontjai valóban összeérnek, legalábbis fel-feltűnnek itt, kérdés, mivé forr össze az egész. Mert összeforr végül, ez nem vitás. Első pillantásra alig kezelhető, nagyon „túlírt”, olykor körülményesen részletező, ám fegyelmezett szerkezetű a szöveg, tények-összefüggések regimentjét tárja elénk, s bár az olvasás-olvashatóság a történet alapos (elő)ismeretét is föltételezi, a honi, tagadhatatlanul baloldali indíttatású történelemszemlélet nívós, anyagában megkerülhetetlen - karakteres világképet sugalló - darabjáról van szó ezúttal, s ez megéri a fáradságot. Ami bizonyos: Standeisky Éva igen lényegeseket kérdez. Nem a forradalom agyoncitált-agyonelemzett - fővárosi s „nagypolitikai” - történéseit veszi számba, hanem a vidéki (s kicsi részben budapesti) Magyarország eseményeit, arra kíváncsi, hogy a résztvevők - a jórészt névtelen „forradalomcsinálók” - miként élték át, ami velük és általuk (!) azokban a napokban-hetekben megesett, kik, miért és mi módon teremtettek maguknak szabadságot, s aztán mit tudtaktudhattak kezdeni vele. „Alulról felfelé haladva” írt történelemről van szó itt, s az igazi tét - a szándékok, elképzelések irányainak, kavalkádjának rekonstruálási kísérletén túl - az akkori, önnön folytonosságára támaszkodó társadalom erkölcsi, tudati, politikai állapotának szondázása, no meg annak taglalása is, hogy e társadalomtól milyen forradalom „tellett ki” akkor. Így vagy úgy, Standeisky Éva a magyar történelem utóbbi - legalább száz esztendejéről mond véleményt végül, ha témája „szűknek” tetszhet ehhez, akkor is. S a diagnózis felemásnak bizonyul. Nem a forradalom lesajnálásáról van szó, még a „nagyimrés” pártellenzék előtérbe tolásának tradícióját sem követi, ám az „örök baloldal" egyetemes haladás elvéhez való ragaszkodása mégis egyértelműen rendezi el számára a tényeket. E rendezettség arról szól, hogy a forradalom egyre inkább „jobbra tolódott” (számtalanszor használja e fordulatot - s képtelen vagyok nem észrevenni, hogy fordított előjellel bár, lényegében erről szajkóztak Kádár „történészei” is), olyan tendenciákat erősítve, amelyek az „igazi" demokrata szemléletnek nem lehetnek kedvesek. Az elemzés a forradalom vidéki (s nem vidéki) hőseinek - a helyi „népuralom” képviselőinek - megadja a tiszteletet, ám az egyrészt-másrészt egyensúlyozó ösztön valamifajta káoszként ragadja meg mégis az egészet. Szó se róla: 1956-ról minden, s mindennek az ellenkezője is elősorolható, emlék s dokumentum akad erre is, arra is. A Teknős Miklós készítette Új Könyvpiac 2011. március 30