Új Könyvpiac, 2013 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-01 / 6. szám
Új Könyvpiac 2013. június Onagy Zoltán Gyöngyök és gyöngyöcskék 20. századi magyar novellák 1921-1938 Palatínus Kiadó Szerkesztette Szilágyi Zsófia 2013, 296 oldal, 3040 Ft Az olvasó aligha találkozik ilyen feszes egymásutánban a két világháború közti novellatermés krémjével, ismeri fel a hiányt, és von azonnal kényszerű párhuzamot a múlt és a jelen idejű próza közt, teszi fel a kérdést: hová tűntek el napi irodalmunkból a Takaró Jánosok? Nincsenek? Törpe, lényegtelen kisebbség, szóra sem érdemesek a 21. század lenullázott Takaró Jánosai, éhes Kovács urat? Az irodalom úri passzióvá lett, az írók nem néznek át a sorompókon? Netán ma (2013. május 19-én) nem elég látványos, nem írható elég plasztikusan az országos szegénység? Vagy egyszerűen nincs olvasói fogadókészség a nyomorra? Nem akarok fillérező, hónap végén éhező, harmad gyógyszeradagokon haldokló, kikapcsolt villanyával, elmaradt fűtésszámláival hadakozó sorstársat látni, arra itt vagyok én. Olvasni olyanról akarok, ha egyáltalán, akinek minden sikerült, aki Jézus kötényébe született, Ewinget akarok, mert Ewing akarok lenni nyakig az olajban, az erőben, a hatalomban. Ha lúzer voltam látom vissza, maradék életkedvemet is elveszi, hogy nem csak én vagyok katasztrofális mindenre alkalmatlan, aki hónapról hónapra nem képes kimászni, hanem millióan, és akkor nincs értelme élni, akkor eltűnődöm rajta, Isten jól rendezte-e be a világot. Ezt mondja az olvasó, amikor elutasítja a tematikát? Ezt mondja az érzékeny szerkesztő, amikor elutasítja a mélyszegénységhez kapcsolt prózát? Nincs ebben a rendszerben perspektivikus gebasz? Nagy eséllyel pontosan körülhatárolható a réteg, kik, mely társadalmi csoportok olvastak vásároltak könyvet, fizettek elő folyóiratra a múlt század húszasharmincas éveiben. Ez a réteg vélhetően a tápláló, az egészséges étkezés paramétereit gondosan betartó ebédet követő sziesztához desszertként fogyasztotta az aktuális Nyugat-novellát a szegénységről, az öngyilkos leányanyákról. Gondolt, amit gondolt, nem tudhatjuk. Tudjuk, de nem mondjuk. Nem véletlen, hogy máig azok az írások ütnek, amelyek az emberi kiszolgáltatottságot, a kiszolgáltatott ember reakcióit dolgozzák fel. És nem véletlen, hogy az elmúlt hatvan év kontraszelektált oktatáspolitikája mit tartott meg, mit törölt szinte nyom nélkül a két világháború sikeres írói közül. A nagyok mind itt vannak. A gyűjteményben Móricz három novellával szerepel, mindhárom csúcsnovella. Az Ami megérthetetlen című írásban Takaró János munkanélküli Pannika nevű kislánya a doktor úréknál ebédel „Húsvétig”, a tanító úr javallatára, aztán mégsem. Az árva lány első menstruációja (A titok), és a Vadevezősök is harap a maga különlegességében. Se trilla, se ciráda, mégis. Kosztolányi két novellával szerepel, az Erzsébet egyszerű és brutális szenvtelenségével, Hunyady Sándor két fontos elbeszéléssel (A vöröslámpás ház, Bakaruhában, mindkettőből film készült). Krúdy is az írja, amit szokott (A gordonkás pisztolygolyója). Bravúros ötletek jellemzően könnyed kidolgozása, Krúdy egy golyó vándorlását kíséri a testben ifjúkortól az öregségig. A gordonkás belátja, hiába ügyeskedett, öregségére egyedül maradt. A pisztolygolyóval, Krúdytól szomorú lesz az olvasó, Babitstól, mint minden prózájától, rosszkedvű. A Babits-próza a mélységet keresi rövid írásban is, a tengerfenéken kaparász, ahol a filozófiai alaptételek fossziliái születnek, hogy ezer évre hirdessék az igazságot, de odalent kevés a levegő, az olvasó hátán nincs oxigénpalack. Az olvasó századszor képed el, hogyan sikerült Babitsnak minden műfajban a szférák fölé emelkednie legalább egy arasszal, ha ennyire életidegen valamennyi gesztusa. Kodolányi is bekerült a kötetbe egy gyerekhalált feldolgozó ünnepélyes novellával, ami azonnal kétszer kérdez vissza: olvasható-e kortárstól hasonlóan tiszta, megrendítő írás, mint a Szegények halála? Tamási Áron a Báts Eszter, mi lettél című novellával Amerikába viszi az olvasót, hová máshová (Ábel után el is várjuk tőle), a beteljesületlen álom és a kielégített vágy Báts Eszterével. Tamási olyan megbocsátó szeretettel adja elő a székely lány és a fekete fiú liftes szerelmét, hogy erővel kell leszakadnunk a megénekelt anyaság szentségéről, maradni ráció körelben: a múlt század első évtizedeiben a legkevésbé sem szerencsés fehér lánynak színes csecsemőt szülni, hiába Amerika a demokrácia hazája. A kötet utószavában a szerkesztő a kor irodalmi aspektusait szemléző tanulmányában arra az eredményre jut, hogy a nők azért szorulnak ki - minden erőfeszítésük és tehetségük ellenére - a jelentős életművet létrehozó alkotók közül, mert Trianon után a pénzért folyó kíméletlen harcban, ebben a férfias, test-test elleni küzdelemben a nők nemigen kapnak esélyt. Ráadásul évszázadok óta hagyományosan a férfi tartja el a nőt, felel az anyagi biztonságért. Mint ezer más, ez is megváltozott a 21. század elejére az irodalomban. Manapság a nő tartja el az írót. Vagy kirúgja. 37