Új Könyvpiac, 2013 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-01 / 6. szám
Csepregi János íróval Kalapos Éva Veronika beszélget „Az ember eladhatja magát. Gyerekkorában cipőket égetett el a cserépkályhában, és szakdolgozatot írtak róla, mint magatartászavaros diákról - ma pedig az Ulpius-ház Kiadónál várja Az amerikai fiú című kötete megjelenését (a könyv az azonos című blog alapján készült), amit a 84. Ünnepi Könyvhéten mutatnak be. Hogyan kezd egy műszaki területen induló fiú verseket írni? A műszaki terület teljes félreértés volt. A szüleim rám bízták, döntsön a gyerek, mi akar lenni, és a gyerek rosszul döntött. Írni aztán azért kezdtem, mert nagyon szerettem beszélni, azt pedig nem mindig lehet, így írásban próbáltam rögzíteni a történéseket. Ezen kívül volt egy rockbanda, aminek én írtam a szövegeit, és én is hörögtem a mikrofonba úgynevezett énekesként. Publikálni 2000-ben kezdtem az Árgusban, aztán ahogy lenni szokott, fokozatosan újabb és újabb folyóiratokban is. A tanulmányaidban később a teológia következett, ami első pillantásra elég nehezen fér össze azzal az alapvetően „felforgató" jellegű életszemlélettel, ami a most megjelenő regényből és a blogból is kitetszik. A teológiát, főleg a teozófiai kérdéseket nagyon izgalmasnak találtam, vonzott, hogy Isten és ember kapcsolatáról tanulhatok. De persze nem tagadom, hogy enyhén skizoidnak érzem magam: van bennem egy alapvetően altruista, segítő szándékú, biztonságra törekvő valaki és egy - ahogy Bednanics Gábor fogalmazott - „gyermekarcú sorozatgyilkos”, aki eszetlenül túlfűtött igazságérzettel rendelkezik. A könyv alapjául szolgáló blog nem más, mint egy üvöltés: az életem nagy része, a munkám is rendkívül túlkontrollált, ezért a blogon jelennek meg az érzelmeim és az indulataim; a kis ember megpróbál az asztalra csapni. A vallások vizsgálatában pedig az az izgalmas számomra, hogy szerintem Isten nem az a szigorú, zárt valaki, akinek a vallási közösségek nagy része lefesteni próbálja, hanem nagyon is nyitott, végtelenül szerető lény - ezért nem gondolom, hogy bárkinek joga lenne például a saját vallásos meggyőződése miatt a többieknél különbnek gondolni magát. Isten tehát jelen lehet akár a felforgatásban is? Sokszor mondjuk azt, amikor rossz dolgok történnek, hogy a Sátán áll a háttérben, vagy hogy hol van olyankor Isten. Ez egy nagyon kényelmes, leegyszerűsített, fekete-fehér világnézet. Nem hiszem, hogy emberileg lehetséges arra választ adni, hogy mi mögött konkrétan milyen erő áll - nem keverhetjük bele Istent mindenbe. Az amerikai fiú előtt már megjelent több köteted is - hogyan jött az ötlet, hogy most egy blogból legyen könyv? Nehéz kérdés, mert az esetek nagy részében az a szöveg, ami blogon működik, nem állja meg a helyét nyomtatott formában, legalábbis kevés példát láttam erre. De tény, hogy ezeket a szövegeket sokan olvassák, a szépirodalmi olvasótábor azonban - azt hiszem, ez nyílt titok - nagyrészt azokból áll, akik maguk is írnak, plusz talán még egy nagyon szűk rétegből. Úgy éreztem, a szövegeim talán nagyobb olvasóközönség előtt is megállnák a helyüket, picivel nagyobb horizonton is értelmezhetők. Általános probléma, hogy azt gondoljuk, ami széles körben népszerű, az nem szépirodalom, és ami szépirodalom, annak szükségszerűen kevés olvasója kell, hogy legyen. A blog interaktív heccként indult, de aztán, ahogy ez velem általában lenni szokott, a fogaskerekek beindultak, és elkezdett egy egészen másfajta platformmá válni. A popularitás kérdése azért érdekes, mert itt mindig felmerül a megalkuvás problémája: ha a szerző valami felé, nevezetesen egy vágyott, nagy példányszám felé halad, akkor ez valamelyest elkerülhetetlen, nem gondolod? A kérdés sok mindent magába foglal attól kezdve, hogy miért ír valaki addig, hogy mi a célja a szövegeivel. A nagy kiadókkal való kapcsolatot a szépirodalom felől nézve gyakran prostituálódásként éljük meg, pedig például az Ulpius az én szövegembe egyáltalán nem szólt bele. Huszti Gergő barátom gondozta a szöveget, akivel nagyon hasonló az ízlésünk, nem is voltak nagy átírások benne, hiszen előtte Mészáros Mártonnal már két éven át dolgoztunk rajta. Szerintem az ember nyugodtan eladhatja magát, ha van, aki meg akarja venni, és az én könyvem esetében ez a valaki Kepets András volt, akinek nagyon hálás vagyok. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy olyan elmebaj van a fejemben, ami el is adható. Ezer dolgot csinálsz: blog, könyv, a Thai Chi Teacher nevű zenei formációval közös koncertjeitek, ezen kívül a FISZ prózaműhelyének is az egyik vezetője vagy. Szerkesztőként hogyan birkózol meg annak a felelősségével, hogy a műhelyben abszolút amatőrök is vannak a régóta írással foglalkozók mellett? A saját példámból tudom, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki beüljön a szövegeivel egy ilyen műhelyre, és gyakorlatilag koncot csináljon belőlük. Olyasmi, mint amikor az újonc bokszolókat először belökik a ringbe, hogy megtanulják, hogyan kell állni az ütéseket. Fontos ugyanakkor, hogy nem ex katedra történet, mi, a műhelyvezetők mellérendelő viszonyban állunk a tagokkal - mindannyian ugyanúgy megosztjuk a tapasztalatainkat, a véleményünket. Nyilván nagy felelősség - és nem csupán a műhelyben, hanem a szerkesztői feladat során is -, amikor valaki jön egy rossz szöveggel, amit jó- 38 Új Könyvpiac 2013. június