Új Látóhatár, 1970 (13/21. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - FIGYELŐ - Czigány Lóránt: A müncheni kincses kalendárium

adva, közkívánatra végezve vagy önmaga csillapítására, az egyént túlélő vagy csak „másodosztályú remekműveket" alkotva. Ez a legőszintébb — mert legfőbb tevékenységről szóló — vallomás ott olvasható az ítélet nincs lapjain, de a mérleg-ritmusba beletaláló olvasóban nemcsak az elismerés, a hiány érzését is fölkelti. Jelentős könyv az ítélet nincs? Igazán nagy is lehetne. Mindenről szól? Távlat nélkül, szeszélyesen változó távlattal, de sok mindenről. Minden szavát higgyük az írónak? Bizonyára igen, de amit elhallgatott... Megismerjük belőle a korral viaskodó etikus embert? Alig­hanem, de — s itt a nagy hiányérzés — csak futólag az írót. Déry érték­rendjében talán legmagasabbra helyezi az írást; az ítélet nincs mégis alig szól élet és mű ozmózisáról, kapcsolatáról. Fordítsuk a szót a tőle tanult módon kíméletlenre? s akár a tételt is meg­fordítva? ítélet nincs, mert csak részben illetékes a bíróság; ügyész és védő akkor párbajozhatna igazán, ha az íróságának — hinnék — mindent alárendelő, szerencsés vagy szerencsétlen nyíltszíni választásaival is a mű kiteljesedését, elismertetését vagy éppen megóvását elősegíteni vélő, a ki­­vetettség, megnemértés pátoszát is ismerő s talán hajdan a meghódítottnál is magasabb csúcsokra készülő, a tollal elkötelezett ember állna az ítélő­szék előtt. Albert Pál A müncheni kincses kalendárium Nemzetőr Évkönyv, 1970. Az évkönyv szerkesztői: Dr. Makra Zoltán és Tollas Tibor. München, 1970. 239. lap. A Nemzetőr szerkesztője és a Danubia nyomda vezetője közös szerkesz­tésben évkönyvet jelentetett meg Münchenben. Évkönyvet kiadni felelősség­­teljes vállalkozás: Magyarországon és külföldön tudományos intézetek, akadémiák, egyetemek szoktak ilyen kiadványokat megjelentetni. Az intézet vagy egyetem munkatársai ott publikálják újabb kutatásaik eredményét, beszámolnak az intézet tudományos életéről, tudományos konferenciákról. Általában eléggé kis példány­számban jelennek meg s csak a szakmák mű­velői ismerik. Vannak ezenkívül más típusú évente megjelenő kiadványok is; naptárral, eseménykrónikával, hasznos és szórakoztató olvasmányokkal, receptekkel, keresztrejtvénnyel, sakkfeladványokkal, sporteredményekkel és az év halottjaival. A kiadó újságtól, vagy folyóirattól függ, hogy az ott közölt információk mennyire megbízhatóak, egyszóval az almanach meny­nyire használható. Ez utóbbi típusú kiadványt magyar nyelvterületen kalendáriumnak nevez­ték. Évszázadokon át a kalendáriumok voltak a szegényebb néprétegek egyedüli olvasmányai. A 16. századtól a kalendáriumok a naptári részen kívül jóslásokat, tanácsadó verseket, gazdasági és egészségügyi tudnivaló­kat, krónikás feljegyzéseket is tartalmaztak, ezekhez később szépirodalmi jellegű anyag — népieskedő, didaktikus versek és elbeszélések is járultak. A legrégibb fennmaradt magyar kalendáriumot Benczédi Székely István adta ki 1538. körül Krakkóban. Híresek voltak a lőcsei kalendáriumok. A műfaj tovább élt, még a háború után is ilyenekben okították jóságos 281

Next