Új Látóhatár, 1972 (15/23. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Kibédi Varga Áron: Szerkezet és jelentés Krúdy regényeiben
kezetével, mely a Friedrich Schlegel és Jean Paul által hangoztatott romantikus regény-elméleteknek felel meg? vagy helyezzük el őt az európai századvég dekadens, morbid írói között, akiknek Mario Praz állított emléket híres könyvében, és akiknél a hősök az élet értelmetlensége és vulgaritása elől éppúgy az esztétikumba és az esztétikum által leplezett szexuális perverzitásokba menekülnek, mint Krúdynál? Az európai századvég mellett meg kellene vizsgálni azt a különös, fanyar, osztrák-magyar és k. u. k. századvéget is, melyet a világirodalomban Musil, Kafka, Krleza és Svevo neve fényjelez. Végül pedig, leszűkítve a kört, gondolni kellene a tipikusan magyar századvégi hangulatra is, melyet Petelei, Cholnoky, Justh Zsigmond képviselnek és melyről Halász Gábor írja találóan: „Nagyvonalú tervek után kicsinyes megvalósulások; az általános prosperálás kora nem ismeri a tragikus bukást, csak a megalkuvást; ez a polgári és századvégi többlet az örökölt dezillúzióhoz."5 . Mielőtt azonban Krúdy irodalomtörténeti vagy világirodalmi helyét pontosan felmérhetnők, precízebb részletmunkára van szükség: a legsürgősebb tennivaló a Krúdy művek elemzése, a Krúdy regények belső struktúrájának és jelentésének feltárása. Csak ennek ismeretében lehet majd e mű ideológiai és történelmi, valamint irodalomtörténeti jelentőségét megállapítani. II. A múlt század vége óta, és különösen az utóbbi évtizedekben sok fontos elméleti-módszertani kutatás jelent meg a regénytechnikáról, az elbeszélés struktúrájáról. E kutatások lényegében két központi kérdés körül forognak: 1.) fel lehet-e állítani bizonyos állandó törvényszerűséget a cselekvés egymást követő elemeire, sorozatára vonatkozóan? van-e az elbeszélt, leírt cselekvésnek minden esetben valamilyen (pszichológiailag vagy logikailag indokolható) stratégiája? 2.) milyen viszonyban áll ehhez az elbeszélt cselekvéshez maga az elbeszélő, milyen torzító, ferdítő, eszményítő stb. hatással lehet a szerző az általa felsorolt cselekvésekre és — általuk — az olvasóra? Az első kérdésre mindeddig a legvilágosabb és legkonkrétebb választ Vlagyimir Propp orosz formalista kritikus adta 1928-ban megjelent és az utóbbi években világhírűvé vált „A népmese morfológiája" című munkájában. Száz orosz népmese alapján megállapította, hogy melyek azok a szereplők és hogy milyen az a cselekménysorozat, amelyek kisebbnagyobb változatokkal minden mesében fellelhetők. — Proppnak annyiból volt könnyű a dolga, hogy a mese a cselekvést igen tiszta formában mutatja be, részletes környezetleírás és lélektani indokolás nélkül. A mesében és a vele sok tekintetben rokon detektívregényben, „krimi"-ben, a cselekmény és a cselekményt végrehajtó hős vagy hősök a legfontosabbak. A többi irodalmi műfajnál a helyzet jóval bonyolultabb; a hős mindenütt „problematikusabb", mint a mesében és a „krimi"-ben. A tragédia 5 Halász Gábor, Válogatott írásai (Magvető, 1959), 361. o. 28