Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Határ Győző: Nincs vége a csodáknak - múlt századi történet I. (elbeszélés)

A gróf az AUX TROIS COUILLONS GAILLARDS bársonnyal párnázott étkezőpáholyából el-elnezte a főtéren elkocogó csétákat, homokfutókat, fiákereket és parasztszekereket, mely alkalmatossá­gokon a gazdagokat flanellek, skót plédek, teveszőr lábmelegítők tarkaságába — a szegényeket hárászkendők-lótakarók szürkeségébe bugyolálták, ez volt a különbség, egyébiránt valamennyit ugyanaz a gyógyulhatnék vezette s ugyanegy volt az úticélja: Kis-Szent- Crispin búcsújáró helye. Míg frugális ebédjére várt, a gróf, alkudozva magával és engesz­telve fájdalmát, hogy egyszerű étkét sem „eszi" majd, csupáncsak „magához veszi", azzal próbálta mohóságáról elterelni figyelmét, hogy felbecsülte az előtte elvonuló fél-nyomorékok várható jöve­delmét a búcsújáró helyen, a járművek gyakoriságát beszorozva az átlag­ászat adomány-felajánlásával i­s szinte hallani vélte a pénz lecsörrenését a haska perselyben, a kegyeleti részarányt alacsonyan szabva meg és még a végeredményt is kellőleg leszázalékolva a biz­tonsági, elsikkadási, valamint a szőrén-szálán-veszendőbe­ menen­­dőségi tényezők és más korrektív faktorok óvatos figyelembevé­telével. Mert akárhogy is vesszük, Kis-Szent-Crispin kegyhelye nagy­üzem volt a búcsújáró helyek közt és jövedelme meghaladta a, lás­suk csak — kezdte nyitogatni felgyűrűzött ujjait a kezén, de addigra már megemelték előtte az ezüsttál míves-dudori fedőjét s alóla ki­csapott a vízben főtt, párolt és csak­ vajban forrázott üreske sem­miségek étvágygerjesztő gőze. Eleresztette hát gondolatai fonalát — melynek pókhálója most ott úszott, százalékostul, Kis-Szent- Crispin-estül, gazdátlanul az AUX TROIS COUILLONS GAIL­LARDS táblaüvegén túl, a szeptemberies, özvegy napsütésben. — Majd csak lesz valahogy — gondolta gróf Saturnin de la Tour- Latour, az Assurance Confidentielle Société Anonyme elnökigaz­gatója s iparkodott felhőtlen derűre hangolni pepszinjeit, mert ta­pasztalata szerint a gyomornedvek is előzékenyebbek, ha barátsá­gosan lökjük beléjük a böjti falatot; elvégre azért kérette magához bizalmasan, délutánra Guillemot abból, hogy meggyőződjék az átirat valódiságáról. Hisz mai napság nem lehet eléggé elővigyá­zatos az ember, hátha csak valami felfűtött becsvágyú kópé újság­író tréfája az egész, hogy míg ő a botrányt meglovagolva, riportjá­val felkerül a fővárosba, a gróf és őeminenciája felsülésén röhögjön az egész megye — s az átirat valódiságáról ha már meggyőződött, hogy az abbénak elébetárja a Biztosító aggályait. Bár az se ment könnyen, még az AUX TROIS COUILLONS GAILLARDS előmozdító környezetében sem, a szerény lakomázás­­hoz, üdvös pepszin-háztartáshoz szükséges felhőtlen derű egyenletes fenntartása, mert mint bántó gomoly, a magán­érzelmek orvul ele­settenkedő borulati humulusza be-betört tudatába Chantemesse kis­asszony utolsó kézszorítása, hogy miért volt oly tartózkodó­ sima és .

Next