Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Határ Győző: Nincs vége a csodáknak - múlt századi történet I. (elbeszélés)
A gróf az AUX TROIS COUILLONS GAILLARDS bársonnyal párnázott étkezőpáholyából el-elnezte a főtéren elkocogó csétákat, homokfutókat, fiákereket és parasztszekereket, mely alkalmatosságokon a gazdagokat flanellek, skót plédek, teveszőr lábmelegítők tarkaságába — a szegényeket hárászkendők-lótakarók szürkeségébe bugyolálták, ez volt a különbség, egyébiránt valamennyit ugyanaz a gyógyulhatnék vezette s ugyanegy volt az úticélja: Kis-Szent- Crispin búcsújáró helye. Míg frugális ebédjére várt, a gróf, alkudozva magával és engesztelve fájdalmát, hogy egyszerű étkét sem „eszi" majd, csupáncsak „magához veszi", azzal próbálta mohóságáról elterelni figyelmét, hogy felbecsülte az előtte elvonuló fél-nyomorékok várható jövedelmét a búcsújáró helyen, a járművek gyakoriságát beszorozva az átlagászat adomány-felajánlásával is szinte hallani vélte a pénz lecsörrenését a haska perselyben, a kegyeleti részarányt alacsonyan szabva meg és még a végeredményt is kellőleg leszázalékolva a biztonsági, elsikkadási, valamint a szőrén-szálán-veszendőbe menendőségi tényezők és más korrektív faktorok óvatos figyelembevételével. Mert akárhogy is vesszük, Kis-Szent-Crispin kegyhelye nagyüzem volt a búcsújáró helyek közt és jövedelme meghaladta a, lássuk csak — kezdte nyitogatni felgyűrűzött ujjait a kezén, de addigra már megemelték előtte az ezüsttál míves-dudori fedőjét s alóla kicsapott a vízben főtt, párolt és csak vajban forrázott üreske semmiségek étvágygerjesztő gőze. Eleresztette hát gondolatai fonalát — melynek pókhálója most ott úszott, százalékostul, Kis-Szent- Crispin-estül, gazdátlanul az AUX TROIS COUILLONS GAILLARDS táblaüvegén túl, a szeptemberies, özvegy napsütésben. — Majd csak lesz valahogy — gondolta gróf Saturnin de la Tour- Latour, az Assurance Confidentielle Société Anonyme elnökigazgatója s iparkodott felhőtlen derűre hangolni pepszinjeit, mert tapasztalata szerint a gyomornedvek is előzékenyebbek, ha barátságosan lökjük beléjük a böjti falatot; elvégre azért kérette magához bizalmasan, délutánra Guillemot abból, hogy meggyőződjék az átirat valódiságáról. Hisz mai napság nem lehet eléggé elővigyázatos az ember, hátha csak valami felfűtött becsvágyú kópé újságíró tréfája az egész, hogy míg ő a botrányt meglovagolva, riportjával felkerül a fővárosba, a gróf és őeminenciája felsülésén röhögjön az egész megye — s az átirat valódiságáról ha már meggyőződött, hogy az abbénak elébetárja a Biztosító aggályait. Bár az se ment könnyen, még az AUX TROIS COUILLONS GAILLARDS előmozdító környezetében sem, a szerény lakomázáshoz, üdvös pepszin-háztartáshoz szükséges felhőtlen derű egyenletes fenntartása, mert mint bántó gomoly, a magánérzelmek orvul elesettenkedő borulati humulusza be-betört tudatába Chantemesse kisasszony utolsó kézszorítása, hogy miért volt oly tartózkodó sima és .