Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Máté Imre: Nyolc paródia
Mary, kis pamlagfalatom liba vagy te is, lomha pinus. A spanyol ég mégsem hűtőszekrény (erről disszertációt írtam) amerikai észjárásunk újabban előirányzott értelmében, de gyanúsan párzókra a zuhanyzókabint betörni nemes érdem. ÉN, egyedül ÉN gondolkodtam Pesten. Ma is csak texasi Joe, igen, ő, a benzinkutas szárnyal túl. Nem baj ha kicsit buzi, ő már úgy állt elő mint Münchenben a visszatenyésztett tulok, de ver minden középeurópai profot, veri a dobot, sőt mást is ver! Carmen, ájtatos mediterrán cicám letépem lucskos nácidat mert honvágy gyötör, tudd meg, ne bőgj, nesze dugd el a dollárt. Világot járt pesti farkam formás kis kutyaháza most te lesz, mert a kaszárnya Kuala Lumpurban sem imaház, hiába vinnyogsz. Meghimbálom, no, talpra magyar, talpra vagy nyalok, okay, belevele ha őrület is a HAZA kínszenvedését naranccsal összefőzni. PUSZ-TU-HU-LUNK, Csebaj, majd hazatérek a Prériről colttal és a berezelt maroknyi nép megtanul tőlem rendesen franciázni. BÉKA A HON HORGÁN (Tollas Tibor nyomán) Bedeszkáztak immár minden ablakot, ellátták napszemüveggel a vakot. E nagy sötétben már alig van remény, költészetem az egyetlen gyertyafény. A vers nyújtja csak az egyetlen vigaszt, de nem elég írni, el is kell adni azt. Vegyétek meg, segítsetek a hazán, mi az a két dollár gyerekek, — igazán ... 33