Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - DOKUMENTUM - Benkő Zoltán: Fejezetek az ifjúsági ellenállás történetéből (1944-45)
A Magyarország sorsára annyira katasztrofális kihatású német orientáció ellen, általános, az egész országra kiterjedő ellenállási mozgalom — a jugoszláv vagy francia résistance mintájára — nem tudott hatásosan kifejlődni. Ennek okai nemcsak a kedvezőtlen földrajzi tényezőkben, hanem a monarchia idejében és a két világháború között kialakult társadalmi viszonyokban keresendők. Ennek ellenére állíthatjuk, hogy ellenállás mégis volt, a nép majdnem minden társadalmi rétegében. Fegyveres ellenállás mind értelmiségi körökben, mind pedig az ifjúság, különösen az egyetemi ifjúság soraiban sejtszerű formában, részben alig vagy egyáltalán nem központilag koordinálva szerveződött, főleg és természetszerűen Budapestre, az ország politikai és társadalmi központjára koncentrálódva. Az egyetemi ifjúságnak politikai és ideológiai érdeklődésű része főleg a közgazdasági és jogi, részben a bölcsész karon, kisebb mértékben pedig a Műegyetem mérnöki fakultásain volt található. A diákifjúság politikai lehetőségei rendkívül korlátozottak voltak, nemcsak az egyre intenzívebb rendőri intézkedések, hanem magának az egyetemi ifjúságnak eltérő eszmei elkötelezettsége miatt is. Az egyetemi autonómia által megkönnyített, bár ennek ellenére egyre zsugorodó szólás- és véleményszabadság még a németbarát rendszer által létrehozott vagy támogatott egyetemi szervezetekben is érvényesült. Majdnem minden jobboldali irányzatú és jellegű egyetemi szervezetben kialakulhatott egy baloldali frakció, még a Turul Bajtársi Szövetségben is, az Emericanáról, a közgazdász- és a joghallgatók egyesületeiről nem is szólva. Sok későbbi ellenállási csoport és baloldali ifjúsági mozgalom csíráit már meg lehetett itt találni. A háború alatti ifjúsági szervezetek között a legnagyobb a Turul Bajtársi Szövetség volt, amely a Horthy-rendszer teljes támogatását élvezte. Furcsa kettősség, sőt hármasság jellemezte ezt az ifjúsági szervezetet. Tagságának tekintélyes hányada reakciós, németbarát, sőt nyilas elemekből állott, de itt tömörült részben a falusi, népi származású főiskolai fiatalság jelentős része is. A szövetségen belüli politikai feszítő erők és ellentétek miatt nehéz volt a szervezetet egységessé tenni. Egy nagyszerű taktikai húzással azonban sikerült a Turulon belül a két ellentétes tábort egymástól elválasztani. Ez Fitos Vilmos érdeme volt, akinek javaslatára életrehívták a Társadalmi Turult, amelyben zömmel a reakciós, kiöregedett tagok tömörültek és az Ifjúsági Turult, amelyben az egyetemi ifjúság baloldali, haladóbb része elkezdte a diákegység megvalósítását, Fitos állt ennek élére. A debreceni követtáboron (1943) azonban a jobboldal szerezte meg a többséget. Ennek következtében a demokratikus erők arra kényszerültek, hogy a Turul kereteit átlépve szélesebb alapokra helyezzék az ifjúsági egységmozgalmat és annak — új árnyalatok bevonásával, összefogóbb szervezeti formával — aktívabb jelleget kölcsönözzenek. Az ország megszállása után aztán