Új Látóhatár, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3-4. szám - ÍRÁSOK AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM 25. ÉVFORDULÓJÁRA - Bibó István, a harmadik út és a következő nemzedék (előadások, kerekasztalviták, zárónyilatkozat)
és világnézeti feltételeit. Ebben gyakorlatilag nyilvánult meg az az ökumenizmus, a szónak nem merőben vallási, hanem egyetemes értelmében, amely Bibó sokszor utópisztikusnak tekintett gondolkodását is jellemezte. (Békés) A tolerancia társadalmának megvalósulását azonban nem várhatjuk mástól és nem a körülmények változásától csupán; a kérdés az, hogy ki-ki képes-e önmaga elé állítani a szellemi és erkölcsi érettség követelményeit és képes-e megfelelni azoknak? A Közép-Európai Pszichoanalitikai Társaság Bambergben, 1980 húsvétján tartott kongresszusán Németországban első ízben tűzte napirendre a háborúnak és üldözésnek a pszichoanalitikai kezelésben visszatérő témáját. A bambergi katedrális kapuján húsvétkor, régi szokás szerint, még ma is kikergetnek egy bakot. Ezt tapasztaljuk magunk körül a mindennapi életben is, ezt tapasztaljuk sokszor történelmi méretekben is : az emberek a bennük lévő rosszal úgy bánnak el, hogy kivetítik egy bűnbakra, egy idegenre. Ez, ha egy bizonyos fokot meghalad és elszakad a valóságtól: elmebetegség. Lelki érettségünk fokától függ, hogy a bennünk élő rosszat hogyan intézzük el : kivetítjük egy bűnbakra, vagy elviseljük, mint egy felnőtt ember. (Luka) Az emberi méltóság áhított felkeléséhez, mely a rögeszméket és gyűlölségeket a lomtárba teszi majd, nem elégségesek a rátermett vezetők és a lelkes tömegek. Tömeges szereplői a felkelésre méltó, kész és érett személyiségek lesznek. Ezt tanulhatjuk Bibótól, ez a Dies Academicus résztvevőinek reménye. III. KEREK ASZTALVITA (A NEMZETKÖZI SZERVEK BÉNULTSÁGÁT ELEMZŐ ÉS ANGOLUL MEGJELENT KÖNYVRŐL) A vitában a következők vettek részt: Balogh Elemér, Brunner György, Elkán Péter, Hieronimy Pál, Kecskési Tollas Tibor, Libik György, Palásthy András, Reszler András, Révész László, Stankovich Victor (írásbeli hozzászólással), Tóth János, Töttösy Ernő. Tóth János expozíciója Bibó nemzetközi jogi és politikai tanulmányának alapproblémáját úgy idézte fel, ahogy annak lényege először megfogalmazódott a törvényes magyar kormány egyedüli törvényes képviselőjében, amikor 1956-ban a nemzetközi nyilvánossághoz és az Egyesült Nemzetekhez fordult mai napig megválaszolatlan, protestáló és megoldást sürgető interpellációjával. Magától értetődő ezért, hogy a vita résztvevői is úgy beszéltek erről a planetáris méretekben és három évszázados távlatban feltett kérdésről, mint közvetlenül magyar ügyről, az önrendelkezéséért és szabadságáért küzdő nemzet ügyéről. Bibét és művét ebben a vitában emlegették a legtöbb kritikával. Felfogását utópisztikus volta, a kommunizmussal szembeni túlzott jóhiszeműsége, s javaslatainak megvalósíthatatlansága miatt többen szkepszissel fogadták. Végül azonban bebizonyosodott, hogy a kritika és a kétely a defenzív nyugati politika e közvetlen szemlélőinek a Bibóéval iker alapélményéből táplálkozik; az elkeseredettségből, felháborodásból és csaló