Új Látóhatár, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3-4. szám - ÍRÁSOK AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM 25. ÉVFORDULÓJÁRA - Bibó István, a harmadik út és a következő nemzedék (előadások, kerekasztalviták, zárónyilatkozat)

és világnézeti feltételeit. Ebben gyakorlatilag nyilvánult meg az az öku­­menizmus, a szónak nem merőben vallási, hanem egyetemes értelmében, amely Bibó sokszor utópisztikusnak tekintett gondolkodását is jelle­mezte. (Békés) A tolerancia társadalmának megvalósulását azonban nem várhatjuk mástól és nem a körülmények változásától csupán; a kérdés az, hogy ki-ki képes-e önmaga elé állítani a szellemi és erkölcsi érettség követelményeit és képes-e megfelelni azoknak? A Közép-Európai Pszi­­choanalitikai Társaság Bambergben, 1980 húsvétján tartott kongresszu­sán Németországban első ízben tűzte napirendre a háborúnak és ül­dözésnek a pszichoanalitikai kezelésben visszatérő témáját. A bambergi katedrális kapuján húsvétkor, régi szokás szerint, még ma is kikergetnek egy bakot. Ezt tapasztaljuk magunk körül a mindennapi életben is, ezt tapasztaljuk sokszor történelmi méretekben is : az emberek a bennük lévő rosszal úgy bánnak el, hogy kivetítik egy bűnbakra, egy idegenre. Ez, ha egy bizonyos fokot meghalad és elszakad a valóságtól: elmebetegség. Lelki érettségünk fokától függ, hogy a bennünk élő rosszat hogyan intéz­zük el : kivetítjük egy bűnbakra, vagy elviseljük, mint egy felnőtt ember. (Luka) Az emberi méltóság áhított felkeléséhez, mely a rögeszméket és gyű­­lölségeket a lomtárba teszi majd, nem elégségesek a rátermett vezetők és a lelkes tömegek. Tömeges szereplői a felkelésre méltó, kész és érett személyiségek lesznek. Ezt tanulhatjuk Bibótól, ez a Dies Academicus résztvevőinek reménye. III. KEREK ASZT­ALVIT­A (A NEMZETKÖZI SZERVEK BÉNULTSÁGÁT ELEMZŐ ÉS ANGOLUL MEGJELENT KÖNYVRŐL) A vitában a következők vettek részt: Balogh Elemér, Brunner György, Elkán Péter, Hieronimy Pál, Kecskési Tollas Tibor, Libik György, Pa­­lásthy András, Reszler András, Révész László, Stankovich Victor (írás­beli hozzászólással), Tóth János, Töttösy Ernő. Tóth János expozíciója Bibó nemzetközi jogi és politikai tanulmányá­nak alapproblémáját úgy idézte fel, ahogy annak lényege először meg­fogalmazódott a törvényes magyar kormány egyedüli törvényes kép­viselőjében, amikor 1956-ban a nemzetközi nyilvánossághoz és az Egye­sült Nemzetekhez fordult mai napig megválaszolatlan, protestáló és megoldást sürgető interpellációjával. Magától értetődő ezért, hogy a vita résztvevői is úgy beszéltek erről a planetáris méretekben és három év­százados távlatban feltett kérdésről, mint közvetlenül magyar ügyről, az önrendelkezéséért és szabadságáért küzdő nemzet ügyéről. Bibét és művét ebben a vitában emlegették a legtöbb kritikával. Fel­fogását utópisztikus volta, a kommunizmussal szembeni túlzott jóhisze­műsége, s javaslatainak megvalósíthatatlansága miatt többen szkepszissel fogadták. Végül azonban bebizonyosodott, hogy a kritika és a kétely a defenzív nyugati politika e közvetlen szemlélőinek a Bibóéval iker alap­élményéből táplálkozik; az elkeseredettségből, felháborodásból és csaló­

Next