Új Látóhatár, 1986 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 2. szám - FIGYELŐ - Kabdebó Tamás: Kutyaszorítóban

és szélsőséges. Ha ilyen korban veszett poszton is áll az esszé, az esszé­író Gyergyai Albert önvédelmi harca sikeres volt, mert nem szorul véde­lemre: alakja és életműve kimagaslik a jelen magyar irodalomból. Hanák Tibor Kutyaszorítóban Máté Imre: Csonton kutya, így írtok künn, Lengyel Zsolt festményeivel és Darázs Mária rajzaival. Galerie Parabel, München 1984, 96 l. Az így írtak kann alcímet viselő irodalmi paródiák kötete elsősorban az­zal a nem lényegtelen külsőséggel tér el elődeitől (gondoljunk itt a Bagoly mondja kötetre), hogy Darázs Mária és Lengyel Zsolt illusztrációi tetsze­tőssé teszik az érdekeset. Érdekes? Hát ez csak egy ilyen szerény, kezdeti jelző. Mert: olvasd el a Sándor András paródiát, ő értő olvasó, gyilkosnak ítélheted. Békés Gellért paródiájának olvastán összerogytam a nevetéstől. (Remélem, a bölcs kifigurázott elnéző mosollyal veszi a mátéskodást tudomásul.) És most aperte kimondom az én versem paródiája silány! Nem is vagyok költő, mi a fenének foglalkozik velem ez a kötet? A Bujdosó-Nagy szöve­gelésnél jobb a szemléletes illusztráció. Persze nehéz olyanokat kardélre hányni, akik maguk teremtik önmaguk paródiáját. Van ahol a cím oly mesteri, az alcím olyannyira telitalálat, hogy már azon nevetni kezdünk — noha a folytatás nem éri el a cím szintjét. Lásd: a Csiky Mágnes Ária és a Dedinszky paródiák. Van, ami kegyeletsértő: Cs. Szabó Lászlóé. Fáy és Faludy mesterek kipilinckázása úgy sikerült, hogy maguk sem írhattak volna jobb verseket önmagukról — balkézzel. Ha már a kegyeletsértésnél tartunk, Kannás Alajos verstárza nem a Hús­véti malac kellett volna, hogy legyen, hanem az, amiről őt idekinti közön­ségünk legjobban ismeri, a Kormos Kövek. (Kormos Kannák? Kannás Kövek?) Gömöri Györgyre nem lehetne ráismerni sem a torzvers, sem a karikatúra-illusztráció nyomán. Ha már itt tartunk: a képek közül a leg­jobb a Mátéról készült portré. A szerző grafológiai autokarikatúrája is megteszi. A kötet, a maga méreteit tekintve reprezentatívabb, mint az elmúlt évek két költői antológiája a nyugati magyar költészetről. Innen nem maradt ki Tollas Tibor, vagy Saáry Éva, verskarikatúráik, egyébként kitűnőek, sőt, olyan költőkkel is találkozunk, mint pl. Földes Judit, vagy Gerenday Má­ria, akinek eredeti verseit is szeretnénk elolvasni — mivel, ezekhez, eddig­­elé nem volt szerencsénk. Bizonyára vannak jól és jobban parodizálható költők: Határ, Zas, Tűz Tamás ide vagy oda tartozik. A lényeg az, hogy a kitekert versről, annak 271

Next