Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám - FIGYELŐ - Borbándi Gyula: Olvasónapló
„Gloria victis", a magyar Október költői visszhangja a nagyvilágban, mint alcíme mondja. A „Költők forradalma" új kötete hasonmás változata a majd harminc évvel ezelőtt megjelent első kiadásnak. Egyetlen kivétellel. Ez Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról" című verse, amely ezúttal teljes terjedelmében, a végleges szöveg új szedésével került a kötetbe. A „Gloria victis"-nek a tizedik évfordulón jelent meg az első és a huszadikon Amerikában a második kiadása. A mostani jóval kisebb terjedelmű, mint volt az eredeti. Több mint négyszáz lap helyett 156, tehát csak válogatás a húsz év előtti gyűjtemény anyagából. A sajtó alá rendezés munkáját Kovács Kálmán végezte és az ő Kosmos nevű bécsi nyomdaműhelye állította elő a kötetet. Ez a változat is mutatja, milyen eleven visszhangot váltott ki 1956 magyar októbere a világ minden részében élő szellemi emberek körében és mily együttérzést, rokonszenvet tükröznek a magyar nép magatartása által sugallt versek, prózai szövegek. A két antológia újbóli kiadása jó ötletnek bizonyult, mert a régi kiadások példányai elfogytak és a nyugati magyar diaszpóra sok új olvasóval gyarapodott. És végül egy könyv, amelyet cserkész írt a cserkészeknek, ugyancsak a harmincadik évfordulóra. Az „Értetek és miattatok" című visszaemlékezésekben Kölley György, az ismert és népszerű cserkészvezető mozgalmas és izgalmas életére pillant vissza, pályájának elsősorban ama mozzanatai után kutatva, amelyek tanulságul és ösztönzésül szolgálhatnak azoknak a fiataloknak, akiknek okulására és épülésére munkáját szánta. A Nemzetőr Los Angeles-i Baráti Köre által kiadott és Münchenben megjelent 160 lap terjedelmű könyv szerzője a cserkészet történetében fontos szerepet játszó Köhler-családból származik. Nagybátyja Köhler Ferenc, a háború utolsó szakaszában az üldözött zsidók mentésében kitűnt híres lazarista szerzetes volt. A családi hagyományok folytán Kölley György is hamarosan nevet szerzett magának a cserkészmunkában és még meglehetősen fiatalon Teleki Pál főcserkész jóvoltából a kiscserkészek ügyeinek intézője lesz a Magyar Cserkészszövetség központjában. Ott marad a háború befejezése után is és másokkal együtt küzd a hagyományos cserkészszellem, a politika által nem befolyásolt cserkészmunka megmentéséért. Sikertelenül, mint tudjuk, Rákosi 1946 nyarán feloszlatta a cserkészetet, a fiatalokat az úttörő mozgalomba terelte. Nem sokkal azután az akkor már papnövendék Kölley Györgyöt az ÁVO letartóztatta, majd átadta az oroszoknak, akik először Sopronkőhidára, majd a Szovjetunióba szállították. Átélte a politikai foglyok szomorú sorsát. Eljutott egészen Karéliáig, több táborban tapasztalván meg a rabokkal való bánásmód egész skáláját. Nagy Imre kormányának idején szabadult. Mint írja, rajta volt azon a 247 magyar fogoly nevét tartalmazó listán, amelyet Nagy Imre küldött Malenkovnak, kérve szabadonengedésüket. Visszatérése után a szegedi szemináriumban folytatja tanulmányait és 1956-ban szentelik pappá. Püspöke a dunabogdányi plébániára küldte, segédkezni Kisberk Imre segédpüspöknek, aki ott plébánoskodott amolyan belső száműzetésben. Ismét bekapcsolódott az ifjúságnevelésbe és a tilalom ellenére is szervezte, összetartotta a cserkészeket. 1961-ben törvénytelen hittantanításért újból börtönbe került, ahonnan 1967-ben szabadult. Két évet szolgált még Dunabogdányban.