Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám - FIGYELŐ - Borbándi Gyula: Olvasónapló
betekintést nyerhet a magyarországi sztálinista politika műhelyébe és annak a struktúrának a működésébe, amelyet Rákosi és társai intézményesítettek Magyarországon. Hegedűs tanúvallomása érdekes és megjelenése fontos, mert a hatalomnak a nyilvánosság előtt rejtett sajátosságairól csak azok adhatnak hiteles adatokat, akik gyakorlói körében forogtak, a vezető garnitúra tagjai voltak. Egy Hans-Henning Paetzke által gondozott másik kiadvány is hozzájárul a Magyarországról német nyelvterületen meglevő ismeretek gyarapodásához és a magyar politikai fejlemények jobb megismeréséhez. A nagytekintélyű frankfurti Suhrkamp Kiadó által megjelentetett „Andersdenkende in Ungarn" — Máskéntgondolkodók Magyarországon — című két és fél száz lapos kötet Paetzke 17 interjúját tartalmazza. Ezekben a magyarországi ellenzéki mozgalom polgári radikális szárnya és a kritikus értelmiség több — részben volt kommunista — tagját szólaltatja meg. A mai magyarországi máskéntgondolkodásnak a címben is kifejezett koncepcióját némileg megtöri az a körülmény, hogy a meginterjúvoltak között szerepel az 1956 óta nyugaton élő Király Béla és Szász Béla, valamint az immár hosszabb ideje külföldön tartózkodó Heller Ágnes. Mind a három interjú kitűnő és a megkérdezettek nézetei rokonok is a demokratikus ellenzék nézeteivel, de kérdéses, hogy a szóban forgó személyek tagjai-e a magyarországi máskéntgondolkodók táborának. A Paetzke által megkérdezettek között vannak politikusok (Donáth Ferenc, Hegedűs András, ifj. Rajk László), írók (Dalos György, Haraszti Miklós Petri György, Konrád György), filozófusok és szociológusok (Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Havas Gábor), a szamizdat tevékenység irányítói és ellenzéki szervezők (Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Iványi Gábor) és egy pap (Bulányi György). Az interjúk érintik a kommunista hatalomátvétel utáni Magyarország majd minden problémáját. Szóba kerül Rákosi uralma, az ötvenhatos népfelkelés, a társadalom mai állapota, a politikai struktúra működése, öregek és fiatalok ellentéte, az emberi jogok kezelése, a polgári közszabadság elégtelen érvényesülése, a sajtószabadság hiánya és a szamizdat, az ellenzék szerepe, a kádárizmus, a vallási kisközösségek, a politikai költészet, a cigánykérdés. Előszavában Hans-Henning Paetzke a mai magyarországi kultúrpolitikát elemzi, amely szerinte tilalom és türelem között ingadozik. Részletesen kitér a demokratikus ellenzék — ismét annak polgári radikális szárnyak szándékaira, módszereire, különböző kezdeményezéseire és vállalkozásaira. Beszámol működése feltételeiről és arról a légkörről, amelyben tevékenységét folytatja, nemkülönben a párt és a kormány negatív reakcióiról, az ellenzéki ténykedés hivatali és rendőri korlátozásáról. Az interjúkötet a mai Magyarország közviszonyait igyekszik láttatni, ellenzéki beállítottságú értelmiségiek szemüvegén keresztül és noha a kirajzolódó képben a pozitív vonások nem mosódnak el, inkább az árnyak kerülnek az előtérbe. Külön érdeme, hogy gazdag olyan adatokban és adalékokban, amelyeket a legális sajtó elhallgat vagy homályban tart. Az ötvenhatos évforduló alkalmából újból megjelent két versantológia. Második kiadásban látott napvilágot a Csicsery-Rónay István által szerkesztett és a washingtoni Occidental Press által először 1957-ben megjelentetett „Költők forradalma, 1953—1956" és immár harmadik kiadását érte meg a Tollas Tibor által szerkesztett és a Nemzetőr által kiadott