Új Látóhatár, 1989 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám - FIGYELŐ - Thury Zoltán, ifj.: Irodalmi krimi

Mezes csipkéi felett aranykösöntyűk, ékszerek: illatával hív a könnyű, ropogósra sült töpörtyű! (Túróscsusza) Az „édeni ízek" költőjét nem ismerők, a csak a „Bebádogoztak minden ablakot"-verseket szeretők bizonyára elcsodálkoznak az étel­finomságo­kat lírai forrósággal magasztaló leírások bősége láttán. E versek nélkül nem is lenne teljes az „embersors", s el kell fogadni, hogy a sokszor szakmai hozzáértéssel bemutatott étel-poéma mögött az a fantasztikus testi-lelki éhség bujkál, mely a börtönig nyúlik vissza, így szublimálód­ik az éhség-fogalom szabadság-vággyá, menny-áhítássá. Ebben a szellem­ben is osztja szét verseit rokonnak, barátnak, régi fogolytársaknak, mint ízelítőt a teljes emberi szabadságból. A versek dátumait nézve az is kitűnik, hogy Tollasnak nem kell körül­hízelegnie a Múzsát, jön ő magától is, már-már tolakodóan, így történik meg, hogy az egyik vers meg sem íródott, már ott is van a másik, időt nem hagyva a gondolat leülepedésére, az ihlet­ földobta jelzők megrostálására. Egyesek szerint árt a verseknek ez a bőség, mások viszont azt tartják, hogy akkor kell ölelgetni a Múzsát, amikor jelen van, így vagy úgy: a vers vers marad, azt úgyis az idő dönti el, hogy megma­rad. A „Varázskor", mindenesetre, bőséges gyümölcskosár, melyből az igényes is válogathat. Lökkös Antal Irodalmi krimi Lugossy Gyula: A rejtőzködő, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest 1988, 431 lap. Forgácsnak, a negyvenedik életévéhez közeledő pesti tisztviselőnek meggyőződése, hogy „az ő életéről ismerősei alkothattak képet és neki azt a képet kell megszereznie, elorozni tőlük, bármi áron". Ezt a kíváncsiságot nyilván az táplálja, hogy saját magának elég homályosak önmagáról alkotott fogalmai. Lugossy Gyula, aki 1939-ben született és 1966 óta öt könyve jelent meg, Forgácsot ezzel egyszeriben előbbi re­gényei és novellái szereplőinek küzdőterére lódítja, amikor útnak indítja a bizonytalan önkeresők mezején. Sokszor, az „Alámerülések" című no­­velláskötetében több helyen, komoly írói erővel sikerült életet lehelnie önelemző figuráiba. Forgács elődjét nem nehéz felfedezni például az „Éjszakai órán" szociográfusában, de a regény üteme gyorsvonati sebes­ségű, feledtetve a rövidebb írások rokonszenvesen lassú lélegzetvételét és egész Európa lesz a díszlet a novellák kórházi szobája, vagy kávéháza helyett. Lugossynak írói erényeit a jelenleg alkalmazott veszélyes ka­landregény köntösébe kellett átmentenie. „A rejtőzködő" ugyanis kalan­dos történet, bizonyos mértékben detektívregény, tegyük azonnal hozzá.

Next