Új Látóhatár, 1989 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám - FIGYELŐ - Thury Zoltán, ifj.: Irodalmi krimi
irodalmi igénnyel, akárcsak a műfaj őse, Sophokles Oedipusa, aki alaposan megelőzte Agathe Christiet, Le Carrét és a műfaj sok más művelőjét, többek között Camust, Kafkát, Pirandellót és Dosztojevszkijt. A tragédiák legközösebb vonása, hogy a halál, a megsemmisülés elkerülhetetlen bennük és a jó detektívregények, miután az elmúlás veszélyét felidézik, ügyes mesterkedéssel, ravasz fordulataikkal elfeledtetik halandó voltunkat. Lugossy detektívregénybe ülő fogásokkal indítja el hősét, de nem menti meg a tragédia bekövetkeztétől. Hasonlít ebben Graham Greenere, akiről égyük tanulmányában azt írta W.H. Auden: „rávezeti az olvasót, hogy minden teremtmény szüntelenül harcban áll önmagával." Forgács harca akkor kezdődik, amikor elmenekül húszéves érettségi találkozójáról. Már elég ittas állapotban találkozik a lánnyal, aki „nem úgy hatott rá, mint más nők". Nagy gusztussal megírt, szókimondóan elénk tárt vad hálószobarészlet bizonyítja, hogy ez így igaz, mintha Lugossy még mindig a szocialista realizmus kispolgári mértéktartása ellen lázadoznék. A férfi a lányról, aki üzleti útra indul, egyelőre keveset tud és nem tér többé vissza családjához. Elhatározza, hogy eltűnik előbbi életéből. Egy kisvárosban, a katolikus pap szállásán józanodik ki. Nem tudja, hogyan került oda, vaktában szállt le a gyorsvonat egyik állomásán. Cyriusz atya igyekszik megmenteni lelkét, de Forgács összeismerkedik egy olasz aranycsempésszel és szolgálatába áll. Lenyűgözi az alvilág sodrása és első jelentős üzleti sikere jutalmául kijuttatják külföldre, ahol a lány után nyomoz, majd amikor az végleg kikosarazza, visszatér Magyarországra, ahol lebukik. Egy volt osztálytársa, a politikai rendőrség ezredese tartóztatja le. Forgács kiugrik mellőle a gépkocsiból, átmenetileg újra eltűnik, de az aranycsempészek megtalálják, árulással gyanúsítják és agyonverik. A regény első része egyenetlen. Lugossy elemében van, amikor a kisváros sajátos ritmusáról ír, vagy amikor Erika testének gömbölyűbb hajlatait, vonásainak sajátságos báját ismerteti. Nem olyan szerencsés és hiteles viszont Cyriusz atya, vagy Guido, az aranycsempész figurája, akik nem egészen hihető képviselői foglalkozásuknak. A külföldi nyomozás kalandsorozata se oszlat el minden gyanút. Zavaró valójában, hogy Forgácsnak minden úgy megy, mint a karikacsapás, még a kasszafúró is éppen kéznél van, amikor szüksége van rá és könnyűszerrel jár túl a minden hájjal megkent külföldi ügyvédek, üzletemberek eszén, akikhez jóformán akadály nélkül jut be és akik nem látnak át felszínes rögtönzésein. Bodó, a pesti rendőrtiszt, az egyetlen, aki szellemileg méltó ellenfele, habár Forgács szökése miatt lefokozzák alezredessé. Említésre méltó különben, hogy Bodó nem ellenszenves szereplő, politikai nyomozómunkájával csak elismerést vív ki magának és nincs jele annak, hogy a jelenlegi társadalomban tevékenysége miatt bárki is visszarettenne, vagy iszonyodnék tőle. „A rejtőzködő" leírása szerint foglalkozása bevett, elfogadott tevékenység és nem sejteti semmi, hogy a politikai osztályon ez az alapjában rokonszenves alkalmazott nem kizárólag aranycsempészek után nyomoz, ami valószínűtlen. Az is elgondolkoztató, hogy Forgács mennyire magától értetődően, kalandregényekben szokatlan következetességgel meglakol bűneiért, alaposabban, mint annak idején Illés