Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1940-08-03 / 10. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDA­PEST, IX., ÜLLŐI­ ÚT 19. TELEFON: 180—976 M. K. POSTATAKARÉKP. CSEKKSZÁMLA: 7300 A jobboldali dolgozó társadalom lapja. BUDAPEST, 1910 AUGUSZTUS 3. —I. ÉVF., 10. ,ELŐFIZ. ÁRA 1 ÉVRE 2.40 P, FÉLÉVRE 1.20 P. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON A KOPPÁNYOK KORA LEJÁRT... (p. a.) Éppen ezért illő tiszte­lettel bocsánatot kérek a magam, meg a többi „hazátlan bitang“ ne­vében azért, hogy valamikor ide­gen zászlók és­­ a weltnerjakabok fővezérlete alatt zárt sorokban vo­nultunk a körutakra kirakatokat beverni. Bocsánatot kérek, mert félrevezettek bennünket. Ezekben a sorokban egyúttal kérni szeretném a politikust, az írót, a hivatalnokot, egyszóval a magyar értelmiséget, továbbá a bennünket félreismerőket arra, ha ezt a szót hallják: munkás, ne gondoljanak okvetlenül micisipkás sötét alakokra, rendőrattakra, gép­rombolásra, sztrájkra, borgőzös szombatestékre, éhes­­gyermekek­­re és zilált erkölcsű gyárilányok­ra. A magyar munkás ezt nem érdemli és a fogalomnak ilyen és ehhez hasonló meghatározásai csu­pán az osztályharc szomorú örök­sége. Az osztályharc elérkezett a ké­szülő munkáskamarai törvénnyel utolsó óráihoz, visszazüllött oda, ahová való: a Conti-utcához. A harc eredménye, hogy kifelé az eljövendő „negyedik rend“, a ma­gyar munkás elvesztette a megbe­csülést, belülről pedig­­ megha­­sonlott önmagában. Mivel pedig ez a meghasonlás nemzeti szempontból nagy vesze­delmet takar, szeretném megmon­dani neked, magyar munkástest­vérem, hogy a töméntelenül sok csalódás és félrevezetés dacára is térj vissza önmagadhoz, törődj többet a magad ügyeivel és súlyuk szerint ismerd fel a közeli jövő szavát és feladatait. Az osztály­harc lelkedben füstölgő romjai fe­lett is igyekezz magadnak nemze­tibb és a közösségi szellemtől job­ban áthatott magyar munkásszel­lemet és műveltséget teremteni. Szükséged lesz rá. Úgyis tudod — nem kell külön hangsúlyozni — hogy tényező, még­hozzá fontos tényező vagy a nemzet életében, űzd el magadtól a fásultság és a letörtség érzését, szerezd vissza a magad és a tár­said erőiben való megrendült bi­zalmat. Igazad van, csalódtál, fél­revezetett a zsidó tőke, a zsidó sajtó és a zsidó reiszmóricok ösz­­szehangolt hazug zenekara, de ne csüggedj el, te még ma is az vagy, aki voltál, magyar munkás vagy, akiben felmérhetetlen erő és érte­lem lakozik. Maradt még erőd a vásárra vitt és a teleki téri szel­lemben elárult becsületed vissza­szerzésére, maradt értelmed ahhoz, hogy újra magyar emberré emel­kedj. Egész Európában, tehát itt, a magyar földön is lejárt a lázadó Koppányok kora. A lázadásnak be­fellegzett. A Leon Blumok agya felhígult, de a te karodban mun­kától erős az izom. A Népszava vörös kalapácsa nem sújt többet a kirakatokra. A harc megszűnt. Nincs harc és nem is lehet, nem is szükséges a harc. Különöskép­pen nem lehet harc mindnyájunk összessége, a magyar haza érde­kében dolgozó és dolgoztató kö­zött. Az eljövendő munkáskama­rai törvényben, ebben a minden szakmára és minden magyar dol­gozóra egyaránt kiterjedő hatal­mas „kollektív szerződésiben a te helyed nem a dolgoztatóval, a munkaadóval szemben lesz, hanem vele egyenlő rangban, mellette. Egyáltalán nem sértjük meg az igazságot, ha azt a hitet keltjük, hogy kí­méletlen fosztogatók vol­tak, mind szárazon, mind vizen, békében és háború­ban egyaránt. (Sir J. R. Selly angol tudós az angolokról.) Az Új Magyar Munkás legutóbbi számai egyikében részletesen ismer­tette az úgynevezett francia de­mokráciát, amelyben a Mandelek, Blwmok, Blochok,­­Staviskyak vit­ték a vezérszerepet, míg a francia munkás éhezett, nyomorgott és a hidak alatt aludt. Ezúttal az angol „demokráciáról“ lesz, arról a bizo­nyos uralmi rendszerről, amelyet a parlamentarizmus, szabadság, bol­dogság, jólét megtestesítőjeként tüntetnek fel bizonyos magyar köz­írók is. Az angol demokráciáról J. B. Pristley, a ma már világhírű angol író állította ki a méltó bizo­nyítványt, amikor 1939-ben megje­lent könyvében ezeket írta: — Súlyos tévedés Angliát de­mokrata országnak mondani. Angliá­ban nincs és soha nem is volt igazi demol­rácia, amelytől ma még messzebb van, mint húsz évvel ez­előtt. Mi nem demokrácia vagyunk, hanem arisztokrácia mezébe öltözte­tett plutokrácia. , , Az, amit Angliában demokráciá­nak neveznek, tulajdonképpen e Waterlooi csatával kezdődött akkor, amikor a zsidó Rotschild-ház ang­liai vezére elterjesztette a világ leg­jövedelmezőbb rémhírét, amely sze­rint Napóleon megverte Wellington seregét. A londoni tőzsdén percek alatt lezuhantak az árfolyamok, Rot­­schild ügynökei potom pénzért ugyancsak percek alatt összevá­sárolták az értékpapírokat. Másnap pedig, amikor megjött a valódi hír, hogy Wellington mégis­, győzött, Rotschild — mai értékben — közel 100 millió pengővel volt gazdagabb, mint az előző napon. Ezzel véglegesen megalapoztatott Angliában a pénz és a zsidóság uralma. Viktória királynő idejében már D’Israeli, a­­későbbi Lord Bea­­consfield volt Anglia spanyol zsidó miniszterelnöke és a jeles „angol“ soha nem is tagadta faji hovatarto­­zóságát, hiszen tőle származott az első zsidó fajvédelmi önvallomás, amely serint „a fajta minden és azonkívül nincs más igazság’’. Disraeli nyitotta meg a zsidók elő­tt az angol parlamentizmus kapuit és úgy az alsóházban, mint a lordok házában egyre nagyobb számmal foglaltak helyet a zsidó plutokrácia képviselői, akiket később a lordok és a peerek közé emeltek. zsidó A. E. L. Chorlton képviselő, Joseph Nathan & Co. Glaco Ltd., el­nök: Alec Nathan, Polikoff Ltd. (ruhaipar) elnök: Alfred Polikoff. Scophony Ltd. (Televízió). Elnök: Oscar Deutsch. Scribbans & Co. el­nök: Philipp Hill. Raphael Tuck & Co. elnök: Sir W. R. Tuck. Unilever Ltd. Elnök: Paul Wandenberg. ilyen az angol „cffemokpácsia** Zsidó kézre került Anglia legtöbb nagyvállalata — Egymillió zsidó és példátlan munkabér uzsora a londoni gettóban „Soha nem voltunk demokrácia, hanem arisztokrácia mezébe öltöztetett plutokrácia" Chamberlayn, a hadiszergyáros „békeapostol” A magyar értelmiségtől azt kér­tem a te érdekedben, hogy vizs­­alatt egyforma tökéletességgel születik eke és puska, több na­gyobb feladat vár rád. Az átala­kulásnak, a felemelkedésnek önön­­magadban kell kezdődnie. A rólad alkotott téves fogalom, téves fel­ismerés csak akkor szűnik meg, megérdemelt helyet akkor kérhetsz joggal a m­egbecsülésre akkor szá­míthatsz, ha önmagad is felisme­­rálja felül a rólad alkotott téves felfogását. Most tőled kérek vala­mit, szintén a magad érdekében. Nem elég az, ha a kalapácsod ted a magaddal szemben való kö­telességeidet. Meg kell ismerned saját maga­dat, az erényeidet és a hibáidat, meg kell ismerned a magyar szel­lemet magán viselő keresztény­ kultúrát. Önmagadnak kell igye­kezned, hogy művelt magyarrá válj, hogy méltóképpen kezet fog­hass azzal, akitől megbecsülésedet kéred. A gépek és a munka vilá­gán kívül van egy másik is: az emberré válás, más szóval a műve­lődés világa. Ebből a szempontból neked is meg kell becsülnöd min­dent, ami magyar, hogy téged — aki szintén magyar vagy — ha­sonlóképpen becsüljenek. Magyar munkástestvérem! Lá­tom a csalódott arcodat, ismerem a kételyeidet. Valamikor megtaní­tottak téged egy nótára a dalár­dákban, te pedig ezt kérdezte éne­kelve: „hazafiak legyünk, vagy hazátlan bitangok ?“ A kételyeidet eloszlatta, a kérdésedre megfelelt az idő, mert végérvényesen lejé­­rata a Koppányokat. Zsidó kapitalisták a munkáspárt Lapjának tulajdonosai Az angol puritanizmus mellesleg nagyon jól összefért a zsidó szelle­miséggel. Az angolok, Isten má­sodik választott népeinek tartották magukat, s miközben uralkodtak­ a mérhetetlen gyarmatbirodalmon, alig-alig vették észre, hogy rajtuk már egy idegen faj, a zsidó ural­kodik. Leghamarabb az angol sajtó ke­rült zsidó kézre. B. W. Wright anglikán lelkész már 1884-ban ar­ról panaszkodott, hogy , az angol sajtó jelentős része zsidó befolyás alá került. A legtekintélyesebb angol újságot, a The Times-t 1788-ban indította meg John Walter. A lap hosszú ideig a nemzsidó Walter-család tu­lajdonát képezte. 1841 és 1877 között már a Rotschild-ház bizalmi embere, John Thadeus Delane, volt a lap kiadója, majd a zsidó Samuel Phillip lett a főszerkesztő. 1908—11 között a zsidó C. F. Moberley Bell volt a főszerkesztő, 1908-ban pedig a lapot átvette egy társaság, amely­nek tagjai túlnyomórészt zsidók voltak. Köztük foglalt helyet vis­count Northcliffe. Ez idő szerint a Times Astor őrnagy tulajdona, aki a The Fascist című angol lap sze­rint szintén zsidó. A lapvállalat ve­zérigazgatója egyben a legnagyobb ■angliai zsidó bank igazgatója is. Zsidó kézen van a Daily Telegraph, amelynek szerkesztője Levy Law­­son. A Daily Express, amely a leg­vadabb hazugságokat szokta szórni Magyarországra, szintén zsidó be­folyás alatt áll, a News Chronicle szerkesztői és kiadótulajdonosai csaknem kivétel nélkül zsidók.. Az Az Observer, a The Manchester Guardian, a Sunday Dis­pats, a The Economist fenntartói a Rotschildok. Legérdekesebb azonban, hogy a The Daily Herald, a munkásság lapja, kizárólag zsidó befolyás alatt áll. A lapot Lansbury, a híres angol muk­ásvezér alapította, akinek fele­sége Isaac Brine leánya, szinte zsidó volt. A lapot pénzügyileg a zsidó Corest báró, a zsidó H. B. Harden támogatták és jelenlegi ura a mun­káspárt lapjának, a zsidó Julius Salter Eliás. Ezek után el lehet képzelni, hogy a legnagyobb angol munkáslap, a zsidó kapitalisták birtokában ho­gyan vélekedik az új nacionalista államokról, amelyek jólétet és mun­kát teremtettek a munkásság ré­szére. Aki azonban azt hinné, hogy Angliában csak a sajtó zsidósodott el, az nagyon téved. Az Informations­dienst legutóbbi 32-ik kiadása érdekes kimutatást közöl arról, hogy milyen mértékben került az angol demokrácia a zsidó nagytőkések kezére. „Demokraták” kezén a film, az olaj és a hajózás Az Anglo-Persien Oil Company a világ egyik leghatalmasabb olajvál­lalata Sir Robert Woley Cohen és a zsidó lord Bearsted vezetése alatt áll. Zsidók szerezték meg az angol távolbalátó­ készülékek tulajdonjo­gát is. Ennek a társaságnak ugyan­az a Cohen (magyarul Kohn) a ve­zetője, aki az Anglo-Persien olaj­­társaságot is birtokolja. Zsidó ké­zen van az egész angol dohányszál­lítás is, az ezt lebonyolító British Lion Company Carreras Ltd. igaz­gatói Sir Louis Baron és Edward Baron kivétel nélkül zsidók. Az egész angol nép számára a Sir Ben­jamin Drage nevű zsidó vezetése alatt álló Drages Ltd. Furniture né­ven ismert hatalmas tröszt gyártja a bútort. A legnagyobb angol hajó­zási vállalat, az Ellermann Lines a John Ellermann nevű zsidó kezén van, akit a nagy demokráciában természetesen Sir-nek címezték. A filmgyártásról jobb nem is beszélni. A Gaumont British­ Ltd. igazgatói Márk Izidor, Sidney Ostier és Izor Montagu valamennyien zsidók. Egy pesti zsidó, Korda Sándor szemé­lyében ugyancsak irrealita dirigál a Korda-film néven ismert nagy angol vállalatnak is. A Shell Oil Companyt, amely­nek Magyarországon is nagy lerakatai és szép összeköttetései vannak, minden pesti kereszté­­nyesítés ellenére Sir. R. Woley Cohen birtokolja. Egyébként a többi nagy angol vál­lalatok közül zsidók vezetik még a következőket: Lyons and Company, ügyvezető igazgatói: Sir Isidore Sa­lamon, Glückstein és Samuel, J. Mandleberg & Co., elnök a nem­ Zsidó físztügy­­miniszzar és fegyver­­gyáros békeangyal Ilyen gyönyörűséges névsor is­meretében egyáltalán nem csodála­tos, hogy a Dabour­ Party-ban, a munkáspártban is egyre erőteljesebb lett a zsidó befolyás és az angol po­litikai élet irányítását csaknem mindenütt átvették a Spanyolor­szágból, Galíciából és a világ többi nagy ghettóiból bevándorolt zsidók. Ennek tulajdonítható, hogy az első angol háborús kormány­nak a zsidó Hoare Belisha lett a hadügyminisztere, aki a legféktelenebb uszítást foly­tatta a Német Birodalom, valamint Olaszország ellen. Hoare Belisha Juda pallosának szerepét akarta be­tölteni és személyes ügyének tekin­tette, hogy ő számoljon le a német nemzetiszocializmussal. Később, ami­kor az angol fascisták erőteljesen mozgolódni kezdtek és a munkásság körében egyre inkább terjedt az an­tiszemitizmus, az óvatos angol izrae­liták Hoare Belishát félreállították, nehogy ennek a nyegle és jellegzetes zsidónak a személye mégink­ább nö­velje a zsidóellenes hangulatot. Az Hoare Belisha, a zsidó volt hadügy­i miniszter.

Next