Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1940-08-03 / 10. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, IX., ÜLLŐI ÚT 19. TELEFON: 180—976 M. K. POSTATAKARÉKP. CSEKKSZÁMLA: 7300 A jobboldali dolgozó társadalom lapja. BUDAPEST, 1910 AUGUSZTUS 3. —I. ÉVF., 10. ,ELŐFIZ. ÁRA 1 ÉVRE 2.40 P, FÉLÉVRE 1.20 P. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON A KOPPÁNYOK KORA LEJÁRT... (p. a.) Éppen ezért illő tisztelettel bocsánatot kérek a magam, meg a többi „hazátlan bitang“ nevében azért, hogy valamikor idegen zászlók és a weltnerjakabok fővezérlete alatt zárt sorokban vonultunk a körutakra kirakatokat beverni. Bocsánatot kérek, mert félrevezettek bennünket. Ezekben a sorokban egyúttal kérni szeretném a politikust, az írót, a hivatalnokot, egyszóval a magyar értelmiséget, továbbá a bennünket félreismerőket arra, ha ezt a szót hallják: munkás, ne gondoljanak okvetlenül micisipkás sötét alakokra, rendőrattakra, géprombolásra, sztrájkra, borgőzös szombatestékre, éhesgyermekekre és zilált erkölcsű gyárilányokra. A magyar munkás ezt nem érdemli és a fogalomnak ilyen és ehhez hasonló meghatározásai csupán az osztályharc szomorú öröksége. Az osztályharc elérkezett a készülő munkáskamarai törvénnyel utolsó óráihoz, visszazüllött oda, ahová való: a Conti-utcához. A harc eredménye, hogy kifelé az eljövendő „negyedik rend“, a magyar munkás elvesztette a megbecsülést, belülről pedig meghasonlott önmagában. Mivel pedig ez a meghasonlás nemzeti szempontból nagy veszedelmet takar, szeretném megmondani neked, magyar munkástestvérem, hogy a töméntelenül sok csalódás és félrevezetés dacára is térj vissza önmagadhoz, törődj többet a magad ügyeivel és súlyuk szerint ismerd fel a közeli jövő szavát és feladatait. Az osztályharc lelkedben füstölgő romjai felett is igyekezz magadnak nemzetibb és a közösségi szellemtől jobban áthatott magyar munkásszellemet és műveltséget teremteni. Szükséged lesz rá. Úgyis tudod — nem kell külön hangsúlyozni — hogy tényező, méghozzá fontos tényező vagy a nemzet életében, űzd el magadtól a fásultság és a letörtség érzését, szerezd vissza a magad és a társaid erőiben való megrendült bizalmat. Igazad van, csalódtál, félrevezetett a zsidó tőke, a zsidó sajtó és a zsidó reiszmóricok öszszehangolt hazug zenekara, de ne csüggedj el, te még ma is az vagy, aki voltál, magyar munkás vagy, akiben felmérhetetlen erő és értelem lakozik. Maradt még erőd a vásárra vitt és a teleki téri szellemben elárult becsületed visszaszerzésére, maradt értelmed ahhoz, hogy újra magyar emberré emelkedj. Egész Európában, tehát itt, a magyar földön is lejárt a lázadó Koppányok kora. A lázadásnak befellegzett. A Leon Blumok agya felhígult, de a te karodban munkától erős az izom. A Népszava vörös kalapácsa nem sújt többet a kirakatokra. A harc megszűnt. Nincs harc és nem is lehet, nem is szükséges a harc. Különösképpen nem lehet harc mindnyájunk összessége, a magyar haza érdekében dolgozó és dolgoztató között. Az eljövendő munkáskamarai törvényben, ebben a minden szakmára és minden magyar dolgozóra egyaránt kiterjedő hatalmas „kollektív szerződésiben a te helyed nem a dolgoztatóval, a munkaadóval szemben lesz, hanem vele egyenlő rangban, mellette. Egyáltalán nem sértjük meg az igazságot, ha azt a hitet keltjük, hogy kíméletlen fosztogatók voltak, mind szárazon, mind vizen, békében és háborúban egyaránt. (Sir J. R. Selly angol tudós az angolokról.) Az Új Magyar Munkás legutóbbi számai egyikében részletesen ismertette az úgynevezett francia demokráciát, amelyben a Mandelek, Blwmok, Blochok,Staviskyak vitték a vezérszerepet, míg a francia munkás éhezett, nyomorgott és a hidak alatt aludt. Ezúttal az angol „demokráciáról“ lesz, arról a bizonyos uralmi rendszerről, amelyet a parlamentarizmus, szabadság, boldogság, jólét megtestesítőjeként tüntetnek fel bizonyos magyar közírók is. Az angol demokráciáról J. B. Pristley, a ma már világhírű angol író állította ki a méltó bizonyítványt, amikor 1939-ben megjelent könyvében ezeket írta: — Súlyos tévedés Angliát demokrata országnak mondani. Angliában nincs és soha nem is volt igazi demolrácia, amelytől ma még messzebb van, mint húsz évvel ezelőtt. Mi nem demokrácia vagyunk, hanem arisztokrácia mezébe öltöztetett plutokrácia. , , Az, amit Angliában demokráciának neveznek, tulajdonképpen e Waterlooi csatával kezdődött akkor, amikor a zsidó Rotschild-ház angliai vezére elterjesztette a világ legjövedelmezőbb rémhírét, amely szerint Napóleon megverte Wellington seregét. A londoni tőzsdén percek alatt lezuhantak az árfolyamok, Rotschild ügynökei potom pénzért ugyancsak percek alatt összevásárolták az értékpapírokat. Másnap pedig, amikor megjött a valódi hír, hogy Wellington mégis, győzött, Rotschild — mai értékben — közel 100 millió pengővel volt gazdagabb, mint az előző napon. Ezzel véglegesen megalapoztatott Angliában a pénz és a zsidóság uralma. Viktória királynő idejében már D’Israeli, akésőbbi Lord Beaconsfield volt Anglia spanyol zsidó miniszterelnöke és a jeles „angol“ soha nem is tagadta faji hovatartozóságát, hiszen tőle származott az első zsidó fajvédelmi önvallomás, amely serint „a fajta minden és azonkívül nincs más igazság’’. Disraeli nyitotta meg a zsidók előtt az angol parlamentizmus kapuit és úgy az alsóházban, mint a lordok házában egyre nagyobb számmal foglaltak helyet a zsidó plutokrácia képviselői, akiket később a lordok és a peerek közé emeltek. zsidó A. E. L. Chorlton képviselő, Joseph Nathan & Co. Glaco Ltd., elnök: Alec Nathan, Polikoff Ltd. (ruhaipar) elnök: Alfred Polikoff. Scophony Ltd. (Televízió). Elnök: Oscar Deutsch. Scribbans & Co. elnök: Philipp Hill. Raphael Tuck & Co. elnök: Sir W. R. Tuck. Unilever Ltd. Elnök: Paul Wandenberg. ilyen az angol „cffemokpácsia** Zsidó kézre került Anglia legtöbb nagyvállalata — Egymillió zsidó és példátlan munkabér uzsora a londoni gettóban „Soha nem voltunk demokrácia, hanem arisztokrácia mezébe öltöztetett plutokrácia" Chamberlayn, a hadiszergyáros „békeapostol” A magyar értelmiségtől azt kértem a te érdekedben, hogy vizsalatt egyforma tökéletességgel születik eke és puska, több nagyobb feladat vár rád. Az átalakulásnak, a felemelkedésnek önönmagadban kell kezdődnie. A rólad alkotott téves fogalom, téves felismerés csak akkor szűnik meg, megérdemelt helyet akkor kérhetsz joggal a megbecsülésre akkor számíthatsz, ha önmagad is felismerálja felül a rólad alkotott téves felfogását. Most tőled kérek valamit, szintén a magad érdekében. Nem elég az, ha a kalapácsod ted a magaddal szemben való kötelességeidet. Meg kell ismerned saját magadat, az erényeidet és a hibáidat, meg kell ismerned a magyar szellemet magán viselő keresztény kultúrát. Önmagadnak kell igyekezned, hogy művelt magyarrá válj, hogy méltóképpen kezet foghass azzal, akitől megbecsülésedet kéred. A gépek és a munka világán kívül van egy másik is: az emberré válás, más szóval a művelődés világa. Ebből a szempontból neked is meg kell becsülnöd mindent, ami magyar, hogy téged — aki szintén magyar vagy — hasonlóképpen becsüljenek. Magyar munkástestvérem! Látom a csalódott arcodat, ismerem a kételyeidet. Valamikor megtanítottak téged egy nótára a dalárdákban, te pedig ezt kérdezte énekelve: „hazafiak legyünk, vagy hazátlan bitangok ?“ A kételyeidet eloszlatta, a kérdésedre megfelelt az idő, mert végérvényesen lejérata a Koppányokat. Zsidó kapitalisták a munkáspárt Lapjának tulajdonosai Az angol puritanizmus mellesleg nagyon jól összefért a zsidó szellemiséggel. Az angolok, Isten második választott népeinek tartották magukat, s miközben uralkodtak a mérhetetlen gyarmatbirodalmon, alig-alig vették észre, hogy rajtuk már egy idegen faj, a zsidó uralkodik. Leghamarabb az angol sajtó került zsidó kézre. B. W. Wright anglikán lelkész már 1884-ban arról panaszkodott, hogy , az angol sajtó jelentős része zsidó befolyás alá került. A legtekintélyesebb angol újságot, a The Times-t 1788-ban indította meg John Walter. A lap hosszú ideig a nemzsidó Walter-család tulajdonát képezte. 1841 és 1877 között már a Rotschild-ház bizalmi embere, John Thadeus Delane, volt a lap kiadója, majd a zsidó Samuel Phillip lett a főszerkesztő. 1908—11 között a zsidó C. F. Moberley Bell volt a főszerkesztő, 1908-ban pedig a lapot átvette egy társaság, amelynek tagjai túlnyomórészt zsidók voltak. Köztük foglalt helyet viscount Northcliffe. Ez idő szerint a Times Astor őrnagy tulajdona, aki a The Fascist című angol lap szerint szintén zsidó. A lapvállalat vezérigazgatója egyben a legnagyobb ■angliai zsidó bank igazgatója is. Zsidó kézen van a Daily Telegraph, amelynek szerkesztője Levy Lawson. A Daily Express, amely a legvadabb hazugságokat szokta szórni Magyarországra, szintén zsidó befolyás alatt áll, a News Chronicle szerkesztői és kiadótulajdonosai csaknem kivétel nélkül zsidók.. Az Az Observer, a The Manchester Guardian, a Sunday Dispats, a The Economist fenntartói a Rotschildok. Legérdekesebb azonban, hogy a The Daily Herald, a munkásság lapja, kizárólag zsidó befolyás alatt áll. A lapot Lansbury, a híres angol mukásvezér alapította, akinek felesége Isaac Brine leánya, szinte zsidó volt. A lapot pénzügyileg a zsidó Corest báró, a zsidó H. B. Harden támogatták és jelenlegi ura a munkáspárt lapjának, a zsidó Julius Salter Eliás. Ezek után el lehet képzelni, hogy a legnagyobb angol munkáslap, a zsidó kapitalisták birtokában hogyan vélekedik az új nacionalista államokról, amelyek jólétet és munkát teremtettek a munkásság részére. Aki azonban azt hinné, hogy Angliában csak a sajtó zsidósodott el, az nagyon téved. Az Informationsdienst legutóbbi 32-ik kiadása érdekes kimutatást közöl arról, hogy milyen mértékben került az angol demokrácia a zsidó nagytőkések kezére. „Demokraták” kezén a film, az olaj és a hajózás Az Anglo-Persien Oil Company a világ egyik leghatalmasabb olajvállalata Sir Robert Woley Cohen és a zsidó lord Bearsted vezetése alatt áll. Zsidók szerezték meg az angol távolbalátó készülékek tulajdonjogát is. Ennek a társaságnak ugyanaz a Cohen (magyarul Kohn) a vezetője, aki az Anglo-Persien olajtársaságot is birtokolja. Zsidó kézen van az egész angol dohányszállítás is, az ezt lebonyolító British Lion Company Carreras Ltd. igazgatói Sir Louis Baron és Edward Baron kivétel nélkül zsidók. Az egész angol nép számára a Sir Benjamin Drage nevű zsidó vezetése alatt álló Drages Ltd. Furniture néven ismert hatalmas tröszt gyártja a bútort. A legnagyobb angol hajózási vállalat, az Ellermann Lines a John Ellermann nevű zsidó kezén van, akit a nagy demokráciában természetesen Sir-nek címezték. A filmgyártásról jobb nem is beszélni. A Gaumont British Ltd. igazgatói Márk Izidor, Sidney Ostier és Izor Montagu valamennyien zsidók. Egy pesti zsidó, Korda Sándor személyében ugyancsak irrealita dirigál a Korda-film néven ismert nagy angol vállalatnak is. A Shell Oil Companyt, amelynek Magyarországon is nagy lerakatai és szép összeköttetései vannak, minden pesti keresztényesítés ellenére Sir. R. Woley Cohen birtokolja. Egyébként a többi nagy angol vállalatok közül zsidók vezetik még a következőket: Lyons and Company, ügyvezető igazgatói: Sir Isidore Salamon, Glückstein és Samuel, J. Mandleberg & Co., elnök a nem Zsidó físztügyminiszzar és fegyvergyáros békeangyal Ilyen gyönyörűséges névsor ismeretében egyáltalán nem csodálatos, hogy a Dabour Party-ban, a munkáspártban is egyre erőteljesebb lett a zsidó befolyás és az angol politikai élet irányítását csaknem mindenütt átvették a Spanyolországból, Galíciából és a világ többi nagy ghettóiból bevándorolt zsidók. Ennek tulajdonítható, hogy az első angol háborús kormánynak a zsidó Hoare Belisha lett a hadügyminisztere, aki a legféktelenebb uszítást folytatta a Német Birodalom, valamint Olaszország ellen. Hoare Belisha Juda pallosának szerepét akarta betölteni és személyes ügyének tekintette, hogy ő számoljon le a német nemzetiszocializmussal. Később, amikor az angol fascisták erőteljesen mozgolódni kezdtek és a munkásság körében egyre inkább terjedt az antiszemitizmus, az óvatos angol izraeliták Hoare Belishát félreállították, nehogy ennek a nyegle és jellegzetes zsidónak a személye méginkább növelje a zsidóellenes hangulatot. Az Hoare Belisha, a zsidó volt hadügyi miniszter.