Új Magyar Muzeum 1/1 (1850-1851)

Történet s rokon - Ipolyi Arnold: Tündérek a magyar ősvallásban

590 IPOLYI ARNOLD á­ radt fen az eredeti sajátságu tündéri képzetben. Mit egyéb ínytho­­sok az istennők, nymphák, najádok, parcák, nornák, valküriák, el­­fek, féek, házi, erdei, vizi és hegyi szellemek, faunok és satyrok, wichtek és törpékről tudnak, mindez hitregénknek általánosb tün­­dérekröli maradványában nagyobb részt mind máig fellelhető. Sőt e mellett még egy külön sajátságos hitképzetet találunk vele össze­kötve. Míg az istennők, mint az emberiség, a természet, a föld jóltevő anyái jelennek meg, kik a halandókat kegyelve, látogatva, boldogító munka, foglalkodás és művészettel megáldják ; a végzet­es jósnők, a parcák , nom­ák az emberiség végzetét intézik, jósla­taikkal előjelentik, a csaták sorsát elhatározzák; a wichtek, elfek, satyrok és faunok az emberi élet torz alakzatai; vagy, mint a csu­pán helyi nymphák hegy, erdő, barlang, víz, ház, sőt kincs sat.­őr és véd szellemeiként jőnek elő, addig tündéreink e felett még egy különös csodás boldog aranyhan, a tündérhon, tündérvilág, tündér­országnak lakói, hol őket aranykori boldoglét veszi körül. S míg egy­­felül ismét a hitrege ezen ara­ykor tudatát velők azonosítja, más­részt igen jellemzősen szinte e mylhosba foglalja annak — a rosz és gonosz tündérek kél­létében — múltát, átkos és ártalmassá vál­toztat. És mint fentebb az óriásróli ínylhosunkban egy ős kosmogo­­n­ai hit nyomait találtuk, úgy a tü­ndént is a benne visszatükröződő aranykor és elmúlt boldog létreli mythosi tudattal szoros össze­függésben lenni látjuk (1­ Világ című XI. fejezetünkben a magy. kosi­ogoniai hitképzeteket, és az aranykorróli mythost). A tündér név eredeti jelentését nyomozván : bírjuk a tün gyö­köt, mely a tűnik igében comparet, apparet értelemmel bír. Fen van még egy közelebb vivő tündik igénk is szinte ily jelentéssel, szótáraink szerint (Sándor, Kresznerics 2, 275. apparet, comparet, transfiguratur és transformatur) , de ezen utóbbi magyarázat, mint észrevehető, már csupán a tündéri képzet fogalmából van átszár­maztatva , mert már régibb lexikographusainknál is (mint Molnár Albertnál) a tündér : portentum, magus, praestigiator, qui se in varias species pro subitu transformat, empusa. A müncheni codexben is (1. Régi Magy. Nyelveml. III. k. 46—49. 11.) tündédet a phantasma magyarítására használ­tatik. Ezen magas, praestigiator-rali magyarázat általánossága (így találjuk a tátost, bűvöst, garboncást stb is szótárainkban) szükségessé tett egy szoros­ meghatározást és újabb szótárainkban a tündér.

Next