Új Magyar Muzeum 1/1 (1850-1851)
Történet s rokon - Ipolyi Arnold: Tündérek a magyar ősvallásban
590 IPOLYI ARNOLD á radt fen az eredeti sajátságu tündéri képzetben. Mit egyéb ínythosok az istennők, nymphák, najádok, parcák, nornák, valküriák, elfek, féek, házi, erdei, vizi és hegyi szellemek, faunok és satyrok, wichtek és törpékről tudnak, mindez hitregénknek általánosb tündérekröli maradványában nagyobb részt mind máig fellelhető. Sőt e mellett még egy külön sajátságos hitképzetet találunk vele összekötve. Míg az istennők, mint az emberiség, a természet, a föld jóltevő anyái jelennek meg, kik a halandókat kegyelve, látogatva, boldogító munka, foglalkodás és művészettel megáldják ; a végzetes jósnők, a parcák , nomák az emberiség végzetét intézik, jóslataikkal előjelentik, a csaták sorsát elhatározzák; a wichtek, elfek, satyrok és faunok az emberi élet torz alakzatai; vagy, mint a csupán helyi nymphák hegy, erdő, barlang, víz, ház, sőt kincs sat.őr és véd szellemeiként jőnek elő, addig tündéreink e felett még egy különös csodás boldog aranyhan, a tündérhon, tündérvilág, tündérországnak lakói, hol őket aranykori boldoglét veszi körül. S míg egyfelül ismét a hitrege ezen araykor tudatát velők azonosítja, másrészt igen jellemzősen szinte e mylhosba foglalja annak — a rosz és gonosz tündérek kéllétében — múltát, átkos és ártalmassá változtat. És mint fentebb az óriásróli ínylhosunkban egy ős kosmogonai hit nyomait találtuk, úgy a tündént is a benne visszatükröződő aranykor és elmúlt boldog létreli mythosi tudattal szoros összefüggésben lenni látjuk (1 Világ című XI. fejezetünkben a magy. kosiogoniai hitképzeteket, és az aranykorróli mythost). A tündér név eredeti jelentését nyomozván : bírjuk a tün gyököt, mely a tűnik igében comparet, apparet értelemmel bír. Fen van még egy közelebb vivő tündik igénk is szinte ily jelentéssel, szótáraink szerint (Sándor, Kresznerics 2, 275. apparet, comparet, transfiguratur és transformatur) , de ezen utóbbi magyarázat, mint észrevehető, már csupán a tündéri képzet fogalmából van átszármaztatva , mert már régibb lexikographusainknál is (mint Molnár Albertnál) a tündér : portentum, magus, praestigiator, qui se in varias species pro subitu transformat, empusa. A müncheni codexben is (1. Régi Magy. Nyelveml. III. k. 46—49. 11.) tündédet a phantasma magyarítására használtatik. Ezen magas, praestigiator-rali magyarázat általánossága (így találjuk a tátost, bűvöst, garboncást stb is szótárainkban) szükségessé tett egy szoros meghatározást és újabb szótárainkban a tündér.