Új Magyar Muzeum 1/1 (1850-1851)

Történet s rokon - Ipolyi Arnold: Tündérek a magyar ősvallásban

TÜNDÉREK A MAGYAR ŐSVALLÁSBAN. 601V gen 8. (de funden si unzelich viel adler gross gayer). Mint már az egész attilai hitnmondakörrel föntebb mondók, s kitünöleg a hűn hadisteni kardróli hagyománynál látni fogjuk mint vegyül az el az óéjszaki hitregékkel; úgy ezen hadvezérlő sasmadár alakról, s különösen egy ily turulos győzelmes magyar zászló és hadvégze­­ties jelűrési hit nyomát vélem találni a normán regében Asseriusnál in vita Alfredi ad an. 87­. 33., vexillum quod reatan vocant, di­cunt enim quod tres sorores Hungari et Habbae, filiae videlicet Leo­­dobrochi vexillum texerunt, et totum paraverunt illud uno meridi­ano tempore, dicunt etiam quod in omni bello, ubi praecederet idem signum, si victoriam adeptum­ essent, appareret in medio signi quas corvus vivus volitans; sin vero vincendi in futuro fuissent,penderet directe nihil movens, et hoc sepe probatum est. Már itt a három nő, a különös Hungari­s Habbae nevek ]), déltájbani szövése (I. a tizenegy és tizenkét óra közli babonás fonásról Grimm Myth. 1066) egy hadvégzetet hirdető zászlónak, a szám és foglalkodásnál fogva parcai (lásd lejebb) alakok s értelemre mutatnak. A hadvég­zetet intéző madáralak itt holló, minét szinte lejebb tündér alakja­ink közt látni fogunk, s kitárt vagy leeresztett szárnynyal jelenti a csata kimenetét. Bár az idegen mythosok hason, hadvégzetet intéző lényekről, turul, sas, holló, madár alakjaikról nyilván már nem tud­nak, a rólaki adatok azonban még gyakran ily madáralak vonásait tüntetik elő. A hellen­géreket Pausanias (Eliaka V. 1. XIX. 1.) mint ragadozó madarakat görbe körmökkel festi és Hesiod. Scut. 249. szerint is midőn fogcsikorgva a küzdő hősök közé leszállong­nak, véres körmökkel ragadja meg közölök kiki saját áldozatát, és az elhullottak vérét szívják, mint a magyar sereget üldöző sasok: a valkáriákról is tudatik még,hogy sasok és hollóktól kisérve szál­lanak le a csatatérre (Grimm M. 394. és Saem. 160) hadviselés he­lyetti jellemző költői kifejezése: ala gagl gunna systra­m­aces alere surorum belli. A volunderguidában a három valküria röpül a csatába, hadmesterségét gyakorlandó; róluk, mint általában a velők közönségesen elvegyülő hattyú­s általános­ végzet nekről, a regék. ’) Mint ezen nevekről, úgy a Tarairól és a I­ürüli címről, mely a királyi és országos címernek a keresztyénség felvételekor megváltotta által kimúlván, úgy látszik az Árpád, családban, s az állítólagosan hún származású székelyek címeként is fenmaradt; valamint az egész tu­­ruli mythosról bővebben 1. a szent állatok cikkét. I . M. SZTZ. XI.40

Next