Új Magyar Muzeum 1/1 (1850-1851)
Történet s rokon - Ipolyi Arnold: Tündérek a magyar ősvallásban
610 IPOLYI ARNOLD ellenséges végzetű parcai vonás jellemével bírnak. A figyelmes vizsgáló az összefüggőbb mesék egyikében sem fogja nélkülözni ezen ellentétezést, mely valamennyi mesének—egykor bizonyára összefüggő, értelemreís, mythosi epos töredékei — sarkkövét képezi; belőle ered a mondahős küzdelme, melyet mindég a rosz s jó tündéri nyílt vagy alattomos, természetes vagy csodás-bűvös befolyás által végzetszerüleg látunk előidézve lenni, mi által nyilván ily végzetintéző, jósló nökréli hit nyomainak keresésére utasíttatunk. Csupán hogy, míg az élénkebb mythologiai emlékekben a hős- és hitregék határozottabb végzetnél mythost mutatnak föl, addig az általánosb, habozó s szakadozott mesei hagyományban csak ily határozatlan alakjok s általánosb eszméjök maradt fen. Az adottakban sikerülhetett netalán általános tündéri mythosunkban, a végzetneküli különös hitet föltalálhatni, s kimutatni. Nagyobb nehézséggel jár annak kimutatása, vájjon ezen végzethatárzó fensőbb lények szinte csupán az általános jó vagy rész tündéri nevek alatt voltak-e ismeretesek? vagy, ami valószínűbb , saját elnevezéssel bírnak, s milyen volt ez ? Ős történetmondai határozottabb hagyományunk legalább ily egy-két különváló névre utal, és legelül is mindjárt sajátságos turuli hitregénkben bírnánk egy ily tisztán eredeti nevet. De annak szorosan vett ily alkalmazása ellen azon nehézség küzd, hogy a Turul, míg egyrészt mint szőkébb hitfogalom, és speciálisabb had, és pedig nemzeti had és védnemzőként,— ki a magyar nemzet, fejedelmei és vezérei sorsát intézi — mutatkozik (bár nemzeti vallásunk az istenség általános képével is ily saját pártfogoló nemzeti védistenség fogalmát egyesíti, 1. istenreli első cikkemet) , úgy másfelül ismét tágabb értelemmel más hitregéinkbe is (mint az Elemeknél: szél, IX. c.) áttérni látjuk. Határozottabbnak mutatkozik a szinte már fentebb érintett, idegen mythosi jelentéssel is elvegyülő, Alirúna. A név ezen fönmaradt alakjában mythosi sajátunkká természetesen nem volna elfogadható, azonban mind külső alakja, mind belső még kijelölhető értelmes mythosi jelentésének megfelelő, saját mythosunkba is bevágó, hasonlatos rokonságok által számunkra még közvetíthető. A Jornandesnél előjövő Ayrumna (variánsai: alyrumna , alioruna, aliorumna) fen van még az ónémet nőnevek runávali gyakor összetételében (Grimm Gramat. II. 517.) s az okiratokban előjövő Alarun.