Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)
Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk
PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 101 német, francia és angol irodalomban nagy jártassággal bírt. Sokan még ma is azt tartják róla , hogy egyedül a természet fia volt minden tanulmány nélkül. Igaz, ő nem bírt úgynevezett tudományos műveltséggel, de meg vala azon kiképzettsége , mely lyrai költőt nagggyá tehet. Sokat hányódván az életben , küzdvén a sorssal s önmagával, lelke gazdag volt benyomások és élményekben , nem szorult arra , hogy költészete számára érzéseket gyártson , s másoktól szedje tárgyait. Már első ifjúságában ismerte a magyar és német irodalmat, Csokonait és Vörösmartyt, kiket legjobban szeretett, könyv nélkül tudta. A régibb magyar irodalmat is tanulmányozta, s gyönyörködött egy rég elfeledtett költő , Gvadányi, műveiben, kinek nem annyira költészete, mint magyar érzése s népies nyelve ragadta meg, mi a diák iskola korszakában a költőnél annyira feltűnő. Később legtöbbet franciául és angolul olvasott. Természetesen Bérangert szerette mindenek felett. „Mindenki tisztelettel említse az ő nevét — mondá egykor — ő a világ legelső költője.“ Vágyott azon hatásra, mit Béranger Franciaországban jön. S mint emelkedett önérzete, midőn az 1848-diki erdélyi országgyűlés egyik ülésén, melyen ott utaztában maga is jelen volt, egy követ a „Magyar nemes“ című költeményéből pár sort idézett, s a megyei szónokok és tudósítók néha költeményeivel szőtték át beszédeik és tudósításaikat. A német költők közöl Heinét és Lenaut becsülte legtöbbre. Goethe iránt mindvégig elfogult maradt s talán csak félig meddig ismerte. „Feje gyémánt, szíve kő, nincs benne szeretet, hazafi sem volt“ mondá róla. Az angolok közt Shakespeare, Byron és Mooreon kívül Boz volt legkedvencebb költője. „Boz az emberiség jóltevője— mond egy helyt — míg megnevettet bolondságainkon, örömöt és erényt tud felmutatni a kunyhókban és a nyomor tanyáin.“ Mindezek, kivált Béranger és Heine, nyomot is hagytak költészetén. Azonban e tanulmányait mindig fölemésztette, s mint minden nagy költő , bámulatosan dolgozott föl minden idegen elemet. Később költészete vesztett ugyan valamit gyermetegsége, friseségéből, de nyert mélységben. „Bolond Istók“, mely „János vitéz“ után legjobb költeménye az elbeszélő nemben, ha a compositiót illetőleg hagy is némi kívánni valót, de azon emelkedett világné