Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 103 m­ik­ a politikai nép eszméje, többé nem Verbőci populusa, még a honorak­orok sem. Az irodalomban érdek támadt a népköltészeti hagyományok és ereklyék iránt. Divatba kezdenek jöni a népies szabású öltönyök és tánc. A költészet kezde hajlani az alsóbb ré­tegek felé, s új elemeket venni magába. Néhány nyugtalan és lelkesült költő jelent meg, kik új kor­szak után vágytak. Míg többé kevésbbé telvék a modern irodalmak eszméivel, addig másfelől mintha a magyar népszellem életme­legén növekedtek volna fel. A múlt, élet és irodalomban, úgy tűnt fel elüttök, mint elfelejtendő rész s a jövendő zálogául hitüket és merészségeket mutatták föl. Törekvéseikben mind inkább rémlett felmerülni az irány: küzdeni a fenálló intézmények ellen egy erős átalakulásnak indult költészet fegyvereivel, mely tárgyait alakját nyelvét közvetlen a népéletből meríti, s visszahat reá. A folyóiratnak, mely ez irányt képviselte „Pesti füzetek“ cím alatt kellett volna megjelennie, de a fiatal irodalom tagjai nem voltak magukkal tisztában. Forrongó eszmék határzatlan vágyak­ban küzdöttek bennük. Új irodalmi pártneven törték fej őket a nél­kül, hogy tudták volna , mit akarnak. Egyik magyar romantikus nevet ajánlott francia mintára. Gyüléseztek, megállapodás nélkül bomlottak szét, épen mint a táblabírák, kik gúnyaik örökös cél­­pontjáúl szolgáltak. Folyóiratjokból egyetlen szám sem jelent meg. Egyesülésük méhében hordá már felbomlásukat. Csak abban egyeztek meg, hogy mindnyájan fiatal írók voltak, a kor izgalmai­tól ösztönözve. Tehetségeik közt épen oly nagy különbség volt, mint izlésök, s öntudatos vagy öntudatlan irányaikat illetőleg. Nem volt köztök senki, ki összetartsa, fegyelmezze, s zászlójukra írja a jelszót. Inkább a történet és körülmények hozták őket össze, mint a közszellem. Inkább fellobbanó lelkesülés vagy szeszély izgatta szellemüket, mint komoly áthatottság. A tettszomjas ifjúságot akar­ták képviselni, mely megunta már a szónokok hosszú beszédeit, a népet akarták képviselni, mely szerintük sehol sem volt képvi­selve. Mindezt inkább sejték, mint tudták. Közölök csak egy pár­ból vált nevezetesebb irodalmi egyéniség, és szövetkezésük nem magáért érdekes irodalomtörténeti mozzanat, hanem mert azon szellem egyik előjelensége volt, mely később szépirodalmunkban mind inkább uralkodó lön. Félév múlva megint mindnyájan írni kezdtek a régi lapokba, míg később az új szerkesztés alá került

Next