Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 123 Előállottak költők s ítészek, kik a népiest panaceává emelték. A lyrában feltűnőbben nyilatkozott a fogalomzavar s az eszmék anarchiája. Mintegy szabályul állíttatott föl, hogy mindannak, mi népies, szükségeskép szép és egészségesnek kell lennie. Ez jön a kenet, mely minden költeményt széppé varázsolt, ez a fölhatal­mazás , mely a költőnek minden kihágásra jogot adott. Hajdan a latin iskola idejében a klassikus költeményhez elég volt pár my­­thologiai hasonlat, most a magyar dalhoz elég pár kiteremtette­­tett kifejezés. Hitte­len, hogy mindaz, mi a nép száján forog, már költészetbe való, minden népdal egyegy remekmű, s minden szeszély a népnemzeti genius székelése , mintha a népnél nem volna annyi ízléstelenség, mint a nem-népnél, mintha népdal nem volna annyi rész, mint nem-népdal, s a kunyhónak nem volna meg a maga hóbortja, mint a salonnak. A népdalok hiányait látjuk utánoztatni, a Petőfi gyöngéit látjuk utánoztatni. Mindenki nép­­költő akar lenni, mintha ezen kívül nem volna a magyar költőnek más pályája, és mint magyar költőnek. Úgy rémlik, mintha veszni indulna az érzék, a gond csín és lelkiismeretesség a nyelv, a forma körül, a lelkesülés oly tárgyak és eszmék iránt, melyekért a vi­lág minden költője lelkesült. Lyránk annyira magyar lett, hogy csak sallangos , annyira természetes akart lenni, hogy vadászta azt, mesterkélt jön, és szilaj gyermekessége nem egyéb, mint a nemzeti szellem aléltsága. E rajz talán sötétnek, túl szigorúnak tetszhetik, de a napi sajtó annyi fényoldalát mutatta be az újabb lyrának, hogy nem fölösleges az árnyoldal is , annyiszor szólott úgynevezett hazafiúi szempontból, hogy szükség legalább egyszer a széptanit is meg­pendíteni. Valóban az újabb lyrában kevés vigasztaló van. Sem tartalom, sem formában nem adott kitűnőt vagy újat. Több keve­sebb szerencsével írt műveket olvasunk, melyekből ismert dalla­mok hangzanak felénk. Petőfit halljuk ezer változatban. Öntudat­lan vagy öntudatosan kibányászszák érzéseit, eszméit, eltanulják szavait, hangját, s oly költészet áll elő, mely nagy igényt tart az eredetiséghez, de sem az irodalmat, sem a szívet új kincseset nem gazdagítja. Azonban a viszonyokban is van némi mentség. A for­radalom, melyet átéltünk, talán tehetségeket sodrott el, talán te­hetségeket akadályozott meg fejlődésükben. Egy rázkódtató viha­ros korszak után, mely minden régibb viszonyt alapjában feldúlt.

Next