Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. Ő beszélt róla, mint firkálta be az űrállomás melletti faköpönye­geket versekkel, s midőn egy hideg éjjel az őrhelyen kérdé tőle: „Mit csinál“? mily komoly pathoszszal felelte : „Verset.“ Még selmeci tanuló korában kezdett verset írni. Senki sem tagadta meg tőle, hogy társai közt legjobb verset ír, csak taní­tója. Egy alkalommal, midőn versét felolvasta, tanítója kételkedett, mintha ő írta volna. Dühbe jolt, új feladatot kért s tanítója sze­mei előtt megírta. Oly vonások a gyermek életéből, melyek a költő irodalmi pályáján ismétlődnek. Midőn föllépett, csak egyetlen egy ítész, ki maga igen rosz verseket írt, nem hitte, hogy jó költő, s ki volt a vélemények irányában mind­végig makacsabb, szenve­délyesebb , mint Petőfi ? A katonaságra csakhamar reá­unt. Könnyelműség és politi­kai rajongásból jön katona. Irtózott az iskolai élettől, családi kö­rülményei is nyomták, s azt hive, hogy ezrede Tyrólban fog állo­másozni , honnan könnyen átszökhetik Schweitzba. Az akkori in­gerült politikai viszonyok mélyen hatottak a korán érett gyermek kedélyére. Az iskolából, hol inkább csak a régi classicusokat ta­nulta , a római és görög respublicák álmait hozta az életbe. Már mint gyermek politikai ábrándokkal tépelődü­tt, s mint ifjú légvá­rakat alkotva Schweitzba vágyott. Csalódott reményében. Ezrede Horvátországba rendelteték. Majdnem két évig katonáskodott. Független és makacs szelleme kevésbbé tűrhette a katonai fegyelmet, mint az iskolait. Bal lépé­sét megbánva gondolt jövendőjére, sokat szenvedett s beteg­­en. Az ezred orvosa elbocsáttatását eszközlé. Ekkor (1841.) Pápára ment az ottani tanodában tanulmányait folytatandó. Itt ismerke­dett meg Jókaival, s barátja jön. Ez erős baráti viszony, később, 1848-ban, Petőfi szenvedélyessége miatt, fölbomlott. Ő hű, áldozó barát volt, de barátjain uralkodni szeretett. Heves véralkata és rögeszméi sokszor sodorták összeütközésekre. Nem gyűlölte kit megsértett, de sokkal büszkébb volt, mintsem megbánja, mi talán szívének is fájt. Pápán egy darabig meglehetős szorgalommal tanult, de leg­több idejét az iskolai képző társulat vette igénybe. Ez tanuló ifjak egyesülete volt, kik a magyar irodalomban akarták kiképezni ma­gukat, dolgozatokat olvastak föl, s egymást bírálták. Divat volt ez akkortájt, kivált a protestáns tanodákban, s nem egy később

Next