Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)
Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk
PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 3 Horatiusi, mert verseket írt Maecenashoz, s hasonló okból nem igen becsülte Göthét. Széptani nézetei szoros összefüggésben voltak politikai és erkölcsi elveivel, s a magát igen sokszor nem annyira költőnek, mint a század, az eszmék katonájának Ilivé, ki valaha nagy napok hőse lesz. Az aristokratiát és nemességet soha sem nézte jó szemmel, s előjogaik összeomlását senki sem óhajta jobban a két hazában, mint ő. Épen úgy büszke volt nemtelen származására, mint címére lángeszének. A hűbéri intézmények romjain egy új világról álmodozott, új elvek hatalmáról, s ő, saját életének legalkalmibb költője, a világ minden kincséért sem adta volna lantját a hatalmasok zsoldjába. Ez volt fő büszkesége. Egyetlen hatalmas embert sem énekelt meg, kitől pártfogást remélhetett volna , még a népszerű szónokokat sem , csak barátait, eszméit, és kedvesét. A népet választá Maecenásának, s lantja csakugyan hatalommá kezdett emelkedni. Kik nem ismerték, s némely verseiből ítélték meg, azt hívák , hogy korhely, részeges, és pazar, kit szüntelen hitelezői kergetnek. Pedig csak jó cimbora volt, kit a bor inkább csak lelkesít, mint részeggé tesz. Volt ugyan néha idő, midőn kitörő kedve és bizarr szeszélyei nem ismertek korlátokat s végletekre ragadták, de ezek csak kivételes percek voltak. Az 1844-iki tél volt az ő legvigabb korszaka, midőn majd minden estét vidám cimborák közt töltött. De ez estélyek nem voltak orgiák. Néhány fiatal író és művész gyűlt össze valamely vendéglőben , vagy magánháznál, hogy kifújják magukat, mulassanak, s bor mellett tréfa és dal közt viradjanak meg. E korszakban írta legtöbb bordalát. Később visszavonultabb életet élt, s mindig inkább csak a társaságért kereste a mulatságot. Pénzével tudott gazdálkodni, s a kölcsön visszafizetésében a pedánsságig pontos volt. Egy pár könyvét adta el, hogy viszszafizethessen néhány forintot , ha a kölcsönadó épen nem sürgette is. Természetes , oly önbecsértő és független jellem, minős volt, irtózott bárki irányában függő alanti helyzetbe jutni. Gyermekies tréfái mellett alapjában igen komoly ember volt, sőt néha komor és világfájdalmas, melyből egészséges természeténél fogva hamar kigyógyult. Délelőttjeit rendesen szobájába zárkózva tölte, s dolgozott. Akár volt kedve akár nem, írt , élni kel-