Új Magyar Muzeum 6/2 (1856)

Történettudományi osztály - Podhradczky József: Szent István király kettős keresztjéről

106 PODHRADCZKY JÓZSEF. Es Kézai Simon L. I. C. 2. „Banerium quoque Regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consveverat, similitudi­nem Avis habebat, quae hungarice Turul dicitur, in capite cum Corona. Illud­enim Banerium Huni usque tempora Du­cis Geic­e, dum se regerent pro communi (királyság behoza­tala előtt) in exercitu semper secum gestavere.“ — A Sas nem volt egyedül pogány atyáink címere, éltek vele egyéb nemze­tek is, hanem a Turul azért nevezetes a magyar történetben, hogy ősi vallásukról teszen bizonyságot, miszerint ők valóban nap-imádok,Sabaeusok voltak. Asast.i. az ősnépek mythu­­sában a nap jelve. E nemzeti mondát oklevelek is támogatják, mert Árpád nagyherceg, kit Kézai Simon L. H. C. 1. a Turul­ágról származtat le: „Árpád filius Almi, filii Elad, filii Ygec de genere Turul.“ egy a leleszi conventben létező 1305-dik évi okirat szerint, valóban ebből az ágból volt ; legalább létezett Turul-nemzetség: „Collatio perennalis, Comitis Joannis, filii Sixtini de Genere Turul, super villa sua Cseyteluk vocata, facta Comiti Paulo fratri Bud genero suo.“ — Actorum Con­ventus Lelesziensis Nro 5. Anni expositi. Megemlítette ezt az oklevelet Horvát István is „Magyarország gyökeres Régi Nem­zetségeiről“ írtában. Pest, 1820. 63. 1. „Megvagyon nálam a leleszi prépostságból némely 1305-ki oklevél, úgymond, mely­ben a nagyváradi káptalan bizonyítja, hogy János bíró (co­mes) a Turul-nemzetségből származott Sixtinus fia, Seraphi­­nus nevű fiának és egyéb gyermekeinek egyezésekből, Pál bí­rónak (comiti) Bud testvérének, h­eyteluki birtokát oda ajándékozta.“­­ Az efféle állatokról vett nevezetek ismét atyáink vallására vezetik a vizsgálót, s azt tanúsítják, hogy ők a napimádás titkaiba fölavatottak , initiatusok, voltak. E sasos címer a keresztyénség fölvételével 995. év felé megszűnt nemzeti címer lenni. III. Ottó császár helyette Géza negyhercegnek lándzsát adott, mely adományával őt keresz­tyén fejedelemnek elismerte, s őt országostul az európai ke­resztyéntartományok sorába fölvette: „Quem Otto Imperator in natali protomartyris Stephani a baptismo excepit, er­re­ tehát nem mese, de történet, mi azt igazolja, hogy kellett pogány atyá­inknak írott történeteknek lennie, melyből ezek merítvék.

Next