Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)
Philosophia és Matematika - Horváth Cyrill: Mit szükségel nálunk aesthetikailag a jelen?
294 HORVÁTH CYRILL: világossági, az a rendezettségi, meg az az alapossági okszerűség, melyről imént szólánk, avval a nálunk most széltében divatozó játszisággal sehogy sem látszik összepárosíthatónak ; az is igaz, hogy azok az aesthetikailag játszó útféliségekhez szoktatott elmék a tárgy mélységén nyugvó fontosságra, mely nélkül a világossági, a rendezettségi és az alapossági okszerűség puszta szépengetés, nem igen szeretnék most ügyelni; de az is igaz ám, hogy az ilyfélékre az, ki előtt a nemzet és tagjai közt létező viszony nem szivárványszerű ábránd, hanem valódiság, hajszálnyit sem fog hederíteni. És ezt ő nem különködésből, hanem meggyőződésből fogja így cselekedni. Az ily egyén meggyőződése szerint magának a saját világán belül önmagát időszerűleg ismerni tartozó nemzeti szellemnek áll érdekében, hogy az aesthetikai téren is mindaz átvizsgáltassék , ami e térbe okszerű világosságot, okszerű rendezettséget és okszerű alaposságot hozhatna. És mivel épen e tulajdonok egységében áll az, ami e téren aesthetikai tökélyességnek neveztetik, helyén lesz, ha mi most e kitételt feladatunk megjelölése végett azonnal fölhasználjuk. Mit akarunk tehát sajátképen? Az aesthetikai tökélyességnek minél tisztább megvalósíttatását. Vagy más szavakkal élve, azt akarnék, hogy irodalmunk aesthetikai oldalának homályosságát az okszerű világosság, bonyolultságát az okszerű rendezettség és fölszínességét az okszerű alaposság váltsa föl. De hogyan és miféle eszköz segélyével fog e föladat megvalósíthatóvá válni ? Lássuk. A közöttünk még mindig dulakodó nézetek miatt szükséges, hogy a fölváltandó homályosság, bonyolultság és fölszínességében oly figyelemre méltó tulajdonokut tekintessenek, mint az őket fölváltó világosság, rendezettség és alaposság. Ha ezeknél valódi szükséglet az okszerűség, amazok elharapódzása sem történhetett meg elégséges okok nélkül.Mi a fölváltandó tulajdonokra nézve sem azok nézetéhez nem szítunk, kik őket csak egypár évtized szüleményeinek tartják ; sem azokéhoz, kik forrásaikat valahol a magyar irodalom határain túl keresik. Véleményünk szerint az irodalom sohasem más, mint a sokféleképen, mégpedig majd külsőleg majd belsőleg megmódosítható nemzeti életnek közvetett folyománya: követ-