Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)

Philosophia és Matematika - Horváth Cyrill: Mit szükségel nálunk aesthetikailag a jelen?

294 HORVÁTH CYRILL: világossági, az a rendezettségi, meg az az alapossági oksze­rűség, melyről imént szólánk, avval a nálunk most széltében divatozó játszisággal sehogy sem látszik összepárosíthatónak ; az is igaz, hogy azok az aesthetikailag játszó útféliségekhez­­ szoktatott elmék a tárgy mélységén nyugvó fontosságra, mely nélkül a világossági, a rendezettségi és az alapossági oksze­rűség puszta szépengetés, nem igen szeretnék most ügyelni; de az is igaz ám, hogy az ilyfélékre az, ki előtt a nemzet és tagjai közt létező viszony nem szivárvány­szerű ábránd, ha­nem valódiság, hajszálnyit sem fog hederíteni. És ezt ő nem különködésből, hanem meggyőződésből fogja így cselekedni. Az ily egyén meggyőződése szerint magának a saját világán belül önmagát időszerűleg ismerni tartozó nemzeti szellem­nek áll érdekében, hogy az aesthetikai téren is mindaz át­­vizsgáltassék , ami e térbe okszerű világosságot, okszerű ren­dezettséget és okszerű alaposságot hozhatna. És mivel épen e tulajdonok egységében áll az, ami e téren aesthetikai tö­kélyességnek neveztetik, helyén lesz, ha mi most e kitételt feladatunk megjelölése végett azonnal fölhasználjuk. Mit akarunk tehát sajátképen? Az aesthetikai töké­lyességnek minél tisztább megvalósíttatását. Vagy más sza­vakkal élve, azt akarnék, hogy irodalmunk aesthetikai ol­dalának homályosságát az okszerű világosság, bonyolultsá­gát az okszerű rendezettség és fölszínességét az okszerű ala­posság váltsa föl. De hogyan és miféle eszköz segélyével fog e föladat megvalósíthatóvá válni ? Lássuk. A közöttünk még mindig dulakodó nézetek miatt szük­séges, hogy a fölváltandó homályosság, bonyolultság és fölszí­­nességében oly figyelemre méltó tulajdonokut tekintessenek, mint az őket fölváltó világosság, rendezettség és alaposság. Ha ezeknél valódi szükséglet az okszerűség, amazok elharapódzá­­sa sem történhetett meg elégséges okok nélkül.Mi a fölváltandó tulajdonokra nézve sem azok nézetéhez nem szítunk, kik őket csak egypár évtized szüleményeinek tartják ; sem azokéhoz, kik forrásaikat valahol a magyar irodalom határain túl ke­resik. Véleményünk szerint az irodalom sohasem más, mint a sokféleképen, még­pedig majd külsőleg majd belsőleg meg­módosítható nemzeti életnek közvetett folyománya: követ-

Next