Új Magyar Szemle, 1920/1
1920 / 1. szám - Előszó
A mai lázas korban higgadt hangon akarunk szólni a közönséghez és evégből évekig tartó hallgatás után ismét megindítjuk az Új Magyar Szemlét. Egész Európa forrong. A háború nyomában támadt forradalmi eszmék káosza még egyre növekvőben van , a régi irányok roskadoznak s az újak még nem bontakoztak ki. A háború előtti államrend alapvető eszméi akcióképtelenek s romjain dogmatizált elméletekkel leplezi beteges önzését az egyén, így aztán szétfoszlik a tudásba vetett bizalom és a tudomány pedagógiai szuggesztív értékének hanyatlásával megrendül a szó és az írás hagyományos varázsa. Ez a lelkek anarchiája. Tragikuma Magyarországnak, hogy épp e nehéz megpróbáltatás óráiban jutott rég sóvárgott önállóságához. Pedig nemcsak a külügyi bonyodalmakon, hanem mérvadó tényezőink munkáján is múlik amaz életföltételek megteremtése, amelyek biztosítják hirtelen önállóságra jutott hazánk fejlődését. Az önálló Magyarországnak minden irányban új elhelyezkedésre, új berendezkedésre és új erkölcsökre van szüksége. A múlt retrospektív szemlélete más világításban mutatja be a csalhatatlanoknak hirdetett letűnt rendszereket. A lezajlott háború s az ezt követő forradalmi kitörések olyan tanulságokat hagytak reánk, amelyeknek alapján most már öntudatos eréllyel foghatunk hozzá az államalkotó munkához. E sorsdöntő építkezésből kívánja kivenni a maga részét az Új Magyar Szemle, amely tárgyilagos szigorú kritikával akar rámutatni a múltak tévedéseire és ezen a történelmi és erkölcsi alapon keresi az új Magyarország fejlődésének intézményes biztosítékait. ÚJ MAGYAR SZEMLE, 1920 MÁJUS.1