Új Magyar Szemle, 1920/1

1920 / 1. szám - Előszó

A mai lázas korban higgadt hangon akarunk szólni a közönséghez és evégből évekig tartó hallgatás után ismét megindítjuk az Új Magyar Szemlét. Egész Európa forrong. A háború nyomában támadt forradalmi eszmék káosza még egyre növekvőben van , a régi irányok ros­kadoznak s az újak még nem bontakoztak ki. A háború előtti államrend alapvető eszméi akcióképtelenek s rom­jain dogmatizált elméletekkel leplezi beteges önzését az egyén, így aztán szétfoszlik a tudásba vetett bizalom és a tudomány pedagógiai szuggesztív értékének hanyat­lásával megrendül a szó és az írás hagyományos varázsa. Ez a lelkek anarchiája. Tragikuma Magyarországnak, hogy épp e nehéz meg­próbáltatás óráiban jutott rég sóvárgott önállóságához. Pedig nemcsak a külügyi bonyodalmakon, hanem mérv­adó tényezőink munkáján is múlik amaz életföltételek megteremtése, amelyek biztosítják hirtelen önállóságra jutott hazánk fejlődését. Az önálló Magyarországnak minden irányban új elhelyezkedésre, új berendezkedésre és új erkölcsökre van szüksége. A múlt retrospektív szem­lélete más világításban mutatja be a csalhatatlanoknak hirdetett letűnt rendszereket. A lezajlott háború s az ezt követő forradalmi kitörések olyan tanulságokat hagy­tak reánk, amelyeknek alapján most már öntudatos eréllyel foghatunk hozzá az államalkotó munkához. E sorsdöntő építkezésből kívánja kivenni a maga részét az Új Magyar Szemle, amely tárgyilagos szigorú kritikával akar rámutatni a múltak tévedéseire és ezen a történelmi és erkölcsi alapon keresi az új Magyarország fejlődésének intézményes biztosítékait. ÚJ MAGYAR SZEMLE, 1920 MÁJUS.1

Next