Új Magyar Szemle 1900, 1920-1921

Blaskovich Sándor és Ambrus Zoltán szerkesztésében jelent meg 1900-ban, 4 kötetben összesen 12. számmal ez a politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti folyóirat. A szerkesztők így indítják a lapot: „Megindítjuk az UJ MAGYAR SZEMLÉT, hogy a magyar műveltségnek legyen egy időszaki orgánuma, mely hivatásának azt tartja, hogy a közdolgokról, a társadalom, a tudományosság, az irodalom és a művészetek nagy kérdéseiről a hozzájok méltó komolysággal és részletességgel, de egyszersmind olyan formában elmélkedjék, a mely ne csak a politikust, tudóst, irót vagy művészt érdekelje, hanem: az egész müvelt magyar olvasó közönséget. Czéljainkat, törekvéseinket és útjainkat megmutatja és igazolja maga ez a SZEMLE; amely — ha olyan lesz, mint amilyennek tervezzük — remélhetőleg érdekelni és talán irányítani is fogja azokat, akik szükségét érzik annak, hogy a közkérdésekben nyugodt, részletező és oknyomozó bírálatot, a tudományos dolgokban pedig első kézből, közvetetlenül merített informácziót kapjanak. Talán nem kell erösitgetnünk, hogy e lapokra nyomtatott minden betűt egy idea fűz össze: a nemzeti eszme, amelyet szolgálni akarunk, de nem úgy, hogy az idegen nagy vivmányokat meg ne lássuk. Foglalkozni akarunk, tüzetesen és komolyan, a kort mozgató nagy ideákkal, és ki fogjuk nyitni a szemünket, hogy a legéberebb figyelemmel kisérhessük a haladást és ennek terjesztői és krónikásai legyünk magyar nyelven. Amit akarunk tehát, nem más, mint amire egészséges, finom és mívelt elméink vágynak. Ezeknek szerkesztjük és írjuk az UJ MAGYAR SZEMLE köteteit. Mikor belékezdünk, elvagyunk készülve rá, hogy kezdetben, ma, nem sok embernek, nem nagy körnek dolgozunk. De biztat bennünket a jövendő: a magyar intellektuális erő fejlödöképessége, amelyet nyomról-nyomra követni és tölünk telhetöleg szolgálni akarunk. Akik figyelemre méltatják az UJ MAGYAR SZEMLE füzeteit, talán szívesen veszik, hogy a Szemle szigorú keretein belül helye és tere lesz a szépirodalomnak is, de csak akkor, ha ennek valóban szép és kiváló termékeire találunk.” Két évtizedes szünetelés után 1920-ban idította újra a folyóiratot Blaskovich Sándor, „Politikai, irodalmi és közgazdasági folyóirat” alcímmel. „A mai lázas korban higgadt hangon akarunk szólni a közönséghez és evégből évekig tartó hallgatás után ismét megindítjuk az Új Magyar Szemlét. Egész Európa forrong. A háború nyomában támadt forradalmi eszmék káosza még egyre növekvőben van; a régi irányok roskadoznak s az újak még nem bontakoztak ki. A háború előtti államrend alapvető eszméi akcióképtelenek s romjain dogmatizált elméletekkel leplezi beteges önzését az egyén. Így aztán szétfoszlik a tudásba vetett bizalom és a tudomány pedagógiai szuggesztív értékének hanyatlásával megrendül a szó és az írás hagyományos varázsa. Ez a lelkek anarchiája. … Az önálló Magyarországnak minden irányban új elhelyezkedésre, új berendezkedésre és új erkölcsökre van szüksége. A múlt retrospektív szemlélete más világításban mutatja be a csalhatatlanoknak hirdetett letűnt rendszereket. A lezajlott háború s az ezt követő forradalmi kitörések olyan tanulságokat hagytak reánk, amelyeknek alapján most már öntudatos eréllyel foghatunk hozzá az államalkotó munkához. E sorsdöntő építkezésből kívánja kivenni a maga részét az Üj Magyar Szemle, amely tárgyilagos szigorú kritikával akar rámutatni a múltak tévedéseire és ezen a történelmi és erkölcsi alapon keresi az új Magyarország fejlődésének intézményes biztosítékait.” – írta Blaskovich az újrainduláskor. Külföldi elfoglaltságai miatt aztán 1921-től az addigi helyettesének, Pethő Sándornak adta át a szerkesztői stafétát. A folyóirat az év végén megszűnt.

Terjedelem: 4.642 oldal

Tartalomjegyzék