Új Magyarország, 1991. május (1. évfolyam, 5-30. szám)
1991-05-25 / 25. szám
Ady Endre ••ünnepelés Az Emlékezések Ady Endréről című gyűjtemény negyedik köteténekmegjelenésévelakár fél évszázados jubileumát ünnepelhetné KovalovszkyMiklós egyszemély Ady-filológiája, ez a különös élményeket adó és teremtő múltkutatás. Első eredményeit a negyvenes évek elejétől megjelent cikkeik éstanulmányok voltak, első jeles állomása az Ady Endre önképzőköri tag című könyvecske 1943-ban, majd az Életem nyúzott könyve című „Ady-önéletrajz” kísérlete (1977), utóbb a Léda: legenda és valóság című kismonográfia (1980). Folyamatosan pedig az Emlékezések vaskos kötetei. Az Ady-s bibliográfia a névmutatókban szépen regisztrálja, hogy az Ady-család tagjai és a költársak után. Bölöni György, Dénes Zsófia, Földessy Gyula, Hatvany Lajos, Király István, Révész Béla, Schöpflin Aladár, Tabéry Géza, Vezér Erzsébet és mások mellett a legtöbb tételszámmal KovalovszkyMiklós büskélkedhetnek. Ha ugyan tenné, de aligha teszi, szerényen csordogálnak Ady könyvei is. Az Emlékezések gyűjteményének négy kötete ötven év munkáját foglalja össze. Kovalovszky még jóidőben kezdte a gyűjtést, nem kevés eleven kortársat és szemtanút szólaltathatott meg az Ady körül élők közül. A szárazabb beszámolók és élményes vallomások mellett hatalmas tájékoztató- és ismeretanyag torlódott össze a permanens kutatás során. A kötetek jegyzeteiben, a beszámolók értékeléseiben mindez megmutatkozik és megtalálható. Az Ady iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen forrássá emelve a köteteket. A család és a gyermekkor, majd a nagykárolyi és a zilahi diákévek emlékezteti és emlékeit gyűjti össze az első kötet, a második Debrecen és Várad hétköznapjait és legendakörét. Arról nehéz lenne dönteni, hogy a költő írói munkásságának és társadalmi-közéleti szerepének, felszínivagy mélyvízi kapcsolatainak, akár magánéleti bonyodalmainak emlékanyaga-e az izgalmasabb, páratlan érték Adyminden rezzenje talán. Nem kevésbé nehéz lehetne dönteni és választani, hogy a kötetekben megszólók közül kinek az emléke értékesebb. A fényből és homályból egyaránt gazdag emlékű és hiteles tanúk bukkannak elő. Az ő beszámolóikkal és vallomásaikkal egyenértékűek a filológusnak az emléeidézést követő jegyzetei, az Adyr eseményeket és miliőket feltáró és értékelő összefoglalók. Hatvany Lajos Így élt Petőfi című gyűjteményét szokás emlegetni az Emlékezések Ady Endréről párdarabjaként. Helytálló valóban ez aközös nevező, mutatva egyben a két költő egyazon fényét, hasonlóképpen az egybegyűjtők munkájának értékeit. És ha felidézzük ez utóbbiköteteinek megjelenési évszámait (1961, 1974, 1987, 1991), akkor talán még reményeket is ébreszthet ez a „gyorsuló tendencia”. Az anyag nyilván együtt van Kovalovszky Miklós mappáiban, így valóban remény, hogy a folytatás megjelenése akár a közeljövőben várható. Erősen kívánjuk is. Annyi töredékben maradt hasonló után. Bodri Ferenc I. évfolyam, 25. szám 1991. május 25., szombat KULTÚRA A Budapesti vonósokkal közös Mozart-est a Zeneakadémián sajnos elmaradt. „Egy buta vírus miatt” — mondja Hamari Júlia operaénekes, a világsztár, akinek a salzburgi, az edinburghi a müncheni fesztivál közönsége tapsol, akit a firenzei Maggio Musicaléban vagy a bécsi ünnepi játékokon ünnepel tombolva a publikum. Pályája során korunk legnagyobb karmestereivel, Böhmmel, Karajannal, Kubelikkel, Soltival, Boulezzel, Giulinival, Abbadóval, Mutival dolgozott együtt. Tavaly óta a stuttgarti zeneművészeti főiskola első professzora. A tanítás mellett változatlanul koncertezik, s készíti lemezfelvételeit. Itthoni fellépéseit mindig nagy várakozás előzi meg. — Az már szinte fatális — folytatja —, hogy Botvay Károly kamarazenekarával nem először marad el, illetve halasztódik a koncertünk. Valóban úgy néz ki, mintha átok ülne rajtunk. Keressük a lehetőséget, hogy mielőbb, még idén, a Mozart-évben elhangozhasson ez a szerintem fantasztikusan szép program. Három áriát énekelek majd a Cosi fan tuttéból, ami azért érdekes, mert a három női szerep három legfontosabb áriája, melyek mind különböző hangvételt igényelnek. És szeretném elmondani, hogy a muzsikusok meg én rettentően szeretjük egymást. Megállok előttük, s úgy érzem, egy hangszer vagyok velük. Botvay épp ma fogalmazott meg valami hasonlót: „Olyan mindegy, hogy ránk nézel, hogy a kezeddel csinálsz valamit, vagy hátat fordítasz, mert mi a válladból is érezzük, hogy mit akarsz.” Nagyszerű velük dolgozni. Nagyon örülnék, ha egy ilyen próbát egyszer felvenne a televízió . Nyugaton gyakoriak az effajta próba közbeni élőfelvételek. Hamari Júlia elmondta, hogy mind gyakrabban tapasztalja: Budapest szennyezett levegője nagyon rossz hatással van a hangszalagjaira. Ezért azt tervezi, hogy esedékes koncertje előtt néhány héttel, amikor magánúton itthon tartózkodik, erőpróbákat tart, s a kitűzött időpontot megelőzően csak két nappal jön ismét. Aztán másra terelte a szót. Mesélt arról, hogy Stuttgartban adott egy templomi koncertet azoknak, akik ugyanabban a tizennyolc emeletes házban laknak, amelyikben ő. Azóta házi tündérként szeretik: a hentes és a pék félreteszi a legfinomabb falatokat, a környéken mindenki köszön neki. Mesterkurzusokat vezet Olaszországban és Németországban, s készül júliusi itthoni mesterkurzusára is, miközben mind több dal- és duettestet ad az operapremierek mellett. Mindent teljes erőbedobással tesz. Tanítás közben nyolc órán keresztül nem eszik, nem iszik. Homeopatikusa megnyugtatta az érte aggódó növendékeit, hogy Hamari Júlia szervezete tudja, mikor mire van szüksége. — Ám ha próba közben valami történik, megzavarnak, akkor nem tudom a ritmust újra fölvenni. De nemcsak én vágyaik érzékeny. Figyelem növendékeim legapróbb lelki rezdüléseit is. A koncertjeim pedig örömkoncertek. Szeretném az embereknek megmutatni mindazt, amit hoszszú, idestova 34 éve tartó pályámon megtanultam. 1992-ben, ötvenedik születésnapomon barátaim segítségével valami nagyon szép ajándékot szeretnék a magyar közönségnek adni. — Szavaiból azt érzem, nagyon fontosnak tartja az itthoni koncerteket. Külhonban szerzett híre és rangja alapján ritka fellépéseinek oka talán a megfizethetetlen magas gázsi? — Szó sincs róla. Korábban sem a felajánlott szerény gázsi, hanem külföldi elfoglaltságaim akadályozták gyakoribb jövetelemet. A felajánlott honoráriumok összege azóta is alig változott. Természetesen nem elsődlegesen a pénz határozza meg fellépéseimet, de ez is jelzi valahol a megbecsülést. Nem akartam erről most beszélni. De talán nem baj, hogy mégis elmondtam. Egyszer majd el fogom mesélni, miképp építettem itthon fel a pályámat, míg eddig, mai sikereimig eljutottam. Most valahogy fölborult az értékrend. A pesti utcán mindenféle drága autó szaladgál. Annak tudjuk az értékét. Ám valami érték, becsülhető, bennem is van. Még akkor is, ha egy tévéinterjúban hallhatták azt a véleményemet, miszerint én a 30 ezer dollár fölötti gázsikat elítélem, mert erkölcstelennek tartom a zenét ilyen módon megfizettetni. Nem volt soks szándékom a zenéből milliomossá válni. J. k. TalálkozásHamari Júliáival ! Világsztár, de a miénk Despina szerepében a bécsi Staatsoper Cosi fan tette előadásában Kritikai grafika a Weimari Köztársaságban címmel rendezett nagyszabású kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, a galéria és a Budapesti Goethe Intézet. Képünkön George Grosz alkotása -----------------------------------------A régi zene fóruma Budavár Mátyás-kori metszete díszíti a Régi Zene Fórum idei műsorfüzetét, jó érzékkel utalva a jubileumi szezonra. A program azalkalomhoz illően ünnepi: május 27. és június 2. között négy helyszínen (Mátyás-templom, MTA kongresszusi terme, Fő utcai kapucinus-templom, Zeneakadémia) a régi zene historikus előadásának kedvelői naponta találkozhatnak a legnevesebb házi szólistákkal és együttesekkel, valamint külföldi hírességekkel. Előbbiek sorában hadd említsem például a Liszt-díjas Capella Savariát, legfrissebb sikerét (a Budapesti Kamaraopera Gluckprodukciójában) épp az elmúlt hetekben arató Concerto Armonicót vagy a kiváló Festetics Vonósnégyest — utóbbiak közül aholland Sigiswald Kuijken legendás zenekarát (La Petite Bande). Három évvel ezelőtt néhány főiskolás, élükön a csembaló és zeneszerzés szakos Elek Szilviával elhatározta, hogy „saját erőből” koncertciklust rendez a régi zene jegyében, s ez olyan jó ötletnek bizonyult, hogy a következő évben — szponzorok támogatásával — újra meghirdették a Fórumot. A tavalyinak már jeles, nemzetközi tekintélyű művészvendégei is voltak, azideihez pedig a Nemzeti Filharmónia és az Interart Festivalcenter mint házigazda csatlakozott (szerkesztő: Elek Szilvia). Rekordidő alatt létrejött tehát egy új, műsorában vonzó és kiállításában elegáns fesztivál, noha kezdetben idént nemigen volthozzá. Hit, lendület és tehetség bezzeg annál több. Kerényi Mária A NEMZETI ALAPÍTVÁNT javára nyílik kiállítás és vásár május 26-án, vasárnap du. 3 órakor a Vízivárosi Galériában (II., Kapás u. 53.). A tárlat résztvevői: Berényi Nagy János, id. Kucsara Pál amatőr művészek, valamint a Bagatell Képző- és Iparművészeti Egyesület és a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének tagjai. A PETŐFI CSARNOKBAN vasárnap az m & m’s cég várja gyermeknapra a kisebbeket és a nagyobbakat. Az előbbieknek de. 10-től fellép a 100 Folk Celsius, lesz Tinishow , zenés-játékos vetélkedő, kézműves foglalkozások, sport- és ügyességi versenyek, Diorogyermekdivat-bemutató, artisták, bohócok műsora. A nagyobbaknak du. 29- ig m & m’s-gála az Exotic, Bonanza Banzai, Pa-Dö-Dő, Dolly Roll fellépésével. 16 órakor sorsolják az m & m’s-játék nyerteseit. Az első díj egy New York-i út. A rendezvényre a belépőjegy egy üres csokipapír, m & m’s, Mars, Bounty, Sniders, Raider vagy Milky Way. PAPACHRISTOS ANDREAS görög származású, de gyermekkora óta Magyarországon élő szobrászművész több monumentális munkája látható múzeumokban és köztereken. A figurális ábrázolás útjait végigjárva jutott el az egyszerű, elvont formákig. Művei most a Vigadó Galériában láthatók. _ Tamási Áron Üzenete Huszonöt éve, 1966. május 26-án halt meg Tamási Áron. A Virrasztás 1943-ban megjelent írásaiból az alig ismert publicista Tamási Áron szól hozzánk, így: „Mi... nem vagyunk magyarok a vallásfelekezetek közötti háborúság szításában; nem vagyunk magyarok a magyar feudális birtokrendszer fenntartásában; nem vagyunk magyarok a kapitalista bankpolitika védelmében és nem vagyunk magyarok az olcsó és nekünk ártó irredentizmus űzésében és elfogadásában. Ellenben: „Magyarok vagyunk az osztálykülönbség megszüntetésében; ...magyarok vagyunk abban a hitünkben, hogy végre elérkezett az igazi magyar nép társadalmi és kulturális alkotó erejének az ideje, és magyarok vagyunk az emberi hitnek, a tiszta meggyőződésnek és az alkotó szellemnek határozott védelmében.” E sorok mélyén mához szóló üzenet rejlik. Figyeljük csak a „nem vagyunk magyarok” és a „magyarok vagyunk”, egy gondolati ívben való, együttes említését! Külön-külön mindkettő népszerű jelszó, pártok, mozgalmak születtek nevükben. De arról szinte megfeledkeznek sokan, hogy a kettő együtt alkot szétválaszthatatlan egységet. Szükség van ma is az elhatárolódásra. Az „úri” Magyarországtól, amely még a maga idején sem volt korszerű s ezzel csak ártott a nemzetnek. A szélsőséges indulatoktól, az ordas szándékú ellentétek szításától a magyarság és szomszédai, valamint a magyar nemzet egyes csoportjai között. És szükség van magyarságunk vállalására is. Amely ma is ugyanazt jelenti, mint Tamási Áron idején. Barcsa Dániel függönyre/fő MŰSORFÜZET Közeledik a színiévad vége. Vagy már itt is van? A Budapesti Kamaraszínház mindkét játszási helyén május 17-én volt a szezon utolsó előadása. Ilyentájtillik rendezgetni a lezajlott 'bemutatók, a látott előadások dokumentumait: fotókat, meghívókat, információkat, kritikákat. No és a műsorfüzeteket. A műsorfüzet — legalábbis az én fogalmaim szerint — szerves tartozéka egy előadásnak. Nem mintha a műsorfüzettől lenne jó egy produkció. De még a legeslegjobb bemutató sem nélkülözheti a szándékot,hogy jobban eligazítsa a nézőt abban, amit a színpadról kap, amit lát, befogad. Egy közismert,klasszikus mű esetében ez talán kevesebb információközléssel is megoldható. De ott sem árt tájékoztatni a színházlátogatót rendezői elgondolásokról, szereplőknek a szerepekről vallott nézeteiről, színháztörténeti érdekességekről, a szerző életrajzának az adott drámához kötődő részleteiről, s még egy sor egyéb érdekes és fontos, a jobb megértést elősegítő tényről. Ha pedig valami új mű kerül színre, egyenesen kötelesség eléje menni a néző érdeklődésének. A honi műsorfüzethelyzet — és nemcsak ebben az évadban — kevés kivétellel siralmasnak mondható. Több színház egyáltalán nm tartja fontosnak, hogy ilyesmivel törődjön. Legjobb esetben egyetlen lapon közüik a szereposztást, de ott is a nagyobb helyet a hirdetések foglalják el. Jó, lehet, hogy nincs több pénz, ennyivel kell beérni. Ezt meg tudom érteni. És az ilyen minimális információt, minimális árért még mindig tisztességesebb megoldásnak tartom, mint a drága pénzért árusított semmitmondást vagy „magasröptűséget”. Mert, hogy nem egy esetben ilyesmivel találkozunk. A Példák? Tessék. A Nemzetiben a Peer Gynt műsorfüzete Pilinszky-versintézetekből, egy Lukács György-, egy Kirkegaard- és egy Esterházy Péter-f idézetből, jellegtelen fotografikákból és egy Ibsen-portréból áll. No és olvasható a szereposztás. Kit, mit segít ez eligazítani ahatalmas műgondolatai, jelentésrétegei, jelképei közt — potom 50 forintért? Ha lenne egy díj az évadlegrosszabb műsorfüzete számára, ez a tizenkét oldal kiugró esélylyel indulna versenybe. Szerencsére vannak jópéldák is. Szolnokról mindjárt három. Tizennyolc forintért Camus A félreértés című drámájának műsorfüzetéből anéző elegendő és széleskörű felvilágosítást kap a szerzőről, a műről, Camus dramaturgiai és filozófiai elgondolásairól, a rendező és a díszlettervező elképzeléseiről. Ibsen A vadkacsa című drámájának műsorfüzete (25 forintért) valóságos kis tanulmánykötet, a rendező és a dramaturg munkanaplójának részleteivel, kitűnő részleteivel, kitűnő próba-, illetve előadásfotókkal, egy igen jól megválasztott Ibsen-tanulmány találó és pontos részletével. Hogy hirdetések is vannak? Igen, de keményen elkülönítve az érdemi résztől. Hasonlóképp tartalmas — és egyben színháztörténeti adattár és érdekesség-gyűjtemény a darab múltjából — a Liliomfi műsorfüzete, 28 forintért. S hogy még egy vidéki példát hozzak: a zalaegerszegi Mefisztó előadás kortörténeti kitekintést is nyújtó, a darabhátterét érthetővé tevő igen jóműsorfüzete mindössze egy tízesért volt kapható. Hogy fővárosi jó példát is említsek: a Madáchban a két nagy musical, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, meg a Mária evangéliuma műsorfüzete példásan tartalmas, színes, sőt, tekintettel a várható nemzetközi nézőközönségre, több nyelvű is. Igaz, ezt 56, illetve 90 forintért kapjuk. Éis az is igaz, hogy Bécsben ugyanezt schillingben kell érteni. De hát Budapest egyelőre nem Bécs... (takács)