Új Magyarország, 1992. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
II. évfolyam, 132. szám 1992. június 5., péntek Származásában félig, lelkében egészen magyar A magyarságért - franciaként Találkozás Yves de Daruvárral és könyvével A Münchenben megjelenő Nemzetőr 1972. augusztus-szeptemberi számában összefoglalta Yves de Daruvár könyvéről megjelent ismertetőket. Tollas Tibor főszerkesztő elhozta a nevezett újságoldalt, onnét idézünk: „A párton felüli Le Parisien Libéré: Magyar sors címmel számol be Yves de Daruvár könyvéről. Azt hiszem - írja a könyv ismertetője (B) -, hogy ez az első teljes és a Magyarország ellen Trianonban elkövetett igazságtalanságot tárgyilagosan bemutató munka. Trianonban ugyanis azt a Magyarországot döntötték meg, amely oly közel áll Franciaországhoz. Ennek az ezredéves nemzetnek, a történelem szerint a kereszténység eme elővédjének megcsonkítása Clemenceau nagy hibája volt, s a rosszul értesült és a visszaélésre hajlandó bírák lelkén szárad. Yves de Daruvár maga is hangsúlyozza - tanúkkal és térképekkel - a franciák felelősségét abban a drámában, amelyben minden három magyar közül egyet elcsatoltak hazájától. Könyvében a szerző megemlékezik '56-ról is." De kicsoda voltaképpen ez a katonás tartású, jól felkészült és határozott ember, aki munkásságával annyit tett a magyarságért, mint kevesen? A magyar kormánytól magas kitüntetést kapott, s a Lakitelek Alapítvány vendégeként, olvasóival találkozott. Többórás beszélgetésben volt módunk fürkészni Yves de Daruvár páratlan fölkészültségét, tájékozottságát és a magyarság érdekeiért, becsületéért való küzdelmét. Kötődés a messzi múltból - Azt a térképet őrzöm, még 1937- ből. Beszédesebb volt az minden könyvnél. Mutogattam francia barátaimnak, ismerőseimnek; egy mozdulattal szétvált Magyarország darabokra... - Arról a térképről van szó, amelyet itthon adtak ki és amely Magyarország megcsonkítását mutatta? - Igen, akkor 1937-ben, amikor utoljára Magyarországon voltam, föl se fogtam még egészen a jelentőségét. Azonban szerencsére, megőriztem. A beszélgetés érintette a történelem régebbi eseményeit is. Nem véletlenül. Ősei között megtalálható Tamáskovics Borbála, kerecsényi Szalay Julianna s a szerteágaó rokonságban a csetneki és tarkeöi Desselwffyek is ott voltak az elődök között, mint az ükapa Kiss János, perlaki Somogyi Gyula apósa, Kiss Anna férje, aki Yves de Daruvár nagyanyjának, perlaki Somogyi Margitnak volt az édesapja. A Lakitelek Alapítvány Antológia Kiadó gondozásában megjelent, ünnepélyesen szép kiállítású kötetből megismerhetjük a családfát, valamint rövid életrajzot is találunk a könyv elején. A daruvári Kacskovics család Mátyás királytól kapta 1465-ben a nemességet. Jajca ostrománál tanúsított bátor tetteiért bizonyos Balázs elődjük lett magyar nemes, aki a Kaczkfi család egyik leszármazottja. Majd Pozsega vármegyéből a török elől Trencsénbe költöztek. Yves de Daruvárt - valójában daruvári Kacskovics Imrét - az élő halhatatlanok közé sorolják Franciaországban. Mindössze tizenheten élnek még, akiknek már életükben a halhatatlanság márványába vésték a nevét, mert olyan nagy szolgálatot tettek Franciaországnak. A kötet előszavában írja Raffay Ernő: „...neve a magyar olvasó számára nem cseng ismerősen, hiszen a kötettel Magyarországon először jelenik meg válogatás munkáiból... pedig Yves de Daruvár, ez a származásában félig, nyelvében alig, de lelkében egészen magyar ember tudományos munkáiban és egész eddigi tevékenységében az emberi és történelmi igazságot szolgálta." Munkálkodása, magatartása példaadó. Mindenekelőtt a magyarságot ért, sosem feledhető csonkítás-megalázás ellen, az igazságtalanság ellen írt. Mélyen átérezte, hogy semmiféle emberi, politikai, európai, francia vagy más érdek, érv, ok, magyarázat nem menti azt a tettet, amit Magyarország, a magyarság rovására elkövettek a Trianon palotában. Nincs, nem volt, nem lehetett olyan valós ok, ami e példátlan ország- és népkaszabolást indokolhatta volna. Raffay Ernő írja: „Művei közül talán a legjelentősebb és a legfontosabb A feldarabolt Magyarország, mely 1976-ban jelent meg Svájcban. A kötet idézettel kezdődik, melyet a szerző a múlt században élt Gratry atyának a Notre Dame szószékén elmondott beszédéből idéz: Mindenki hazája szent. Belőlük egynek elpusztítása is felér az emberi faj megcsonkításával. Egy nép gyilkosságára irányuló szándék Isten elleni hadüzenet, támadás az élet rendje és a történelmi gondviselés ellen. Lelkiismeretünk szerint bűntény." Ez a lelkiismeret az, ami Yves de Daruvárt irányítja." Változnak a doktrínák - Mi a véleménye a határokról? Megmaradnak a mostani határok egészen addig, amíg valóságosan jelképessé válnak? Vagy történhet másként is? - Személyes véleményem, hogy alighanem megváltoznak a doktrínák és megváltoznak a határok is valóságosan, amíg jelképessé válnak. Ez az út! - Talán éppen a volt Jugoszláviában? - Várhatóan ott, talán Koszovóban, talán Moldvában, válaszolja, majd kis szünet után magyarázólag hozzá teszi - dehát ez, mint békés lehetőség, benne van a Helsinkiben elfogadott egyezményben is. Ezt sose felejtsük! Yves de Daruvár a Trianon, avagy a felnégyelt Magyarország című könyvében korántsem csak a maga megalapozott véleményét mondja el. Elismert nagyságokat, államférfiakat idéz, elsősorban Herri Pozzi könyveiből, majd Francesco Nitti olasz miniszterelnök, külügyminiszter és más híres személyiségek akkori és későbbi véleményét közli, akik - köztük Lloyd George is - néhány év múlva belátták roppant tévedésüket. A pusztító és sanda tanácsadók elsője Benes volt, aki: „1914-től Párizsban, Delgrave-nál publikálja híreshírhedt manifesztumát, amelynek címe: ,Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot!". Ehhez hasonló jelszava Ázsiában utoljára talán Dzsingisz kánnak volt?!... A doktrína változik, mert változik a világ és az igazság felé halad... - ismételte többször is Yves de Daruvár, aki több nagy francia kitüntetés tulajdonosa, aki elsők között ment harcolni a német megszállást követően. Szinte jelképes, hogy éppen a Báthory nevű lengyel hajón indult Londonba. Háromszor sebesült meg. A háború után a tengerentúli közigazgatás szolgálatában állott. Madagaszkárban, Afrikában dolgozott, 1962-63-ban a Comore-szigetek kormányzója volt. - A szívem magyar - mondta többször is -, noha tanultam magyarul, nagyon bánt, hogy nem tudok beszélni. De szeretem, ha mellettem magyarul beszélnek. Ám véteknek érzem, hogy nem beszélek e nekem oly kedves nyelven. A magyarságot örök hálára kötelezve „eltévelygett fia" - így emlegette önmagát -, s közben egy-egy félmondatot magyarul is mondott Yves de Daruvár. A legfontosabb tanulságok, amit a vele töltött órák és könyve elolvasása után levonhatunk a következők. Az igazság érvényes! Sokféle tévedést elkövethetünk, ám a legnagyobb baj az lehet, ha az igazság érvényét vitatjuk! Ha az igazságot kezdjük magyarázni azzal a céllal, hogy valami más az igazság. Ez a legveszélyesebb. Ha erre rendezkedik be Európa, netán az emberiség, akkor utána már semmiféle igazság, sem erkölcs nem érvényesül. Akkor átadjuk a világot a gazságnak. Fölajánljuk az uralmat, a trónt a gyűlöletnek, a pusztításnak, a gyilkosságnak. A végső érv minden esetben az erő, az erőszak lesz. Yves de Daruvár sem akarja a határok erőszakos megváltoztatását, mi sem akarjuk. Nem akarhatunk újabb gyűlöletmagvakat elhinteni. De nem mondhatunk le az igaszág örökérvényű voltáról, mert akkor alapvető emberiességi tulajdonságokról, szent minőségről mondanánk le. Ezért valljuk, meg kell egyszer igazán kérdezni: miféle jogon és mi okból húzódnak úgy a határok, hogy semmi más nem jut át rajtuk, csak a gyűlölet? Miért határolnak alapvető jogokat s válnak börtönfalakká? Ezt előbbutóbb az egész emberiség kérdezi meg! Mert a világ az eszmélkedés és az emlékezés állapotába kerül. Egyre többet tud és jegyez meg a múltból és kérdez rá a jelen történéseinek - gyűlölködés, háborúk! - okaira. Kérdez tehát és mi is vele kérdezünk. Még akkor is, ha emiatt is, ahogy dedikációjába írta: „...Magyarnak leinni nehéz, de felemelő!... Yves de Daruvár, alias Daruvári Kacskovich Imre. Budapest, 1992 V. 28." Kiss Dénes A legfontosabb a tárgyszerű tájékoztatás Az Erdélyi Magyarság című független politikai és művelődési szemle 10 ezer példányban jelenik meg, s nemcsak a Romániában élők, hanem a határainkon túli valamennyi magyar fóruma - hangsúlyozta Mátyás B. Ferenc megbízott főszerkesztő a tegnapi sajtótájékoztatón. Bemutatták az Erdélyi Magyarság különszámát, melyet figyelmeztetésnek szántak azok számára, akik csak földrajzi-politikai megosztottságukban tudják elképzelni a magyarságot, és érvényesebbnek tartják a trianoni szomorú örökségünket és a második világháborút követő bűnösségi megbélyegzettségünket nemzeti méltóságunk és egységünk természetes kívánságánál. Most, amikor megkezdődnek a magyar-román alapszerződés tervezetét előkészítő megbeszélések, elsősorban a felelős magyar politikusok figyelmét szeretnék arra összpontosítani, hogy a határokon túl élő magyarok problémáinak megoldását el kell választani mindenféle pártpolitikai céltól, megfontolástól. Páskándi Géza író, a szerkesztőbizottság elnöke kifejtette, nem érez kellő történelmi felelősséget politikai pártjaink részéről, amelyeknek szorosan együtt kellene működniük az erdélyi, szlovákiai, kárpátaljai és vajdasági magyarok kisebbségi jogainak kivívása érdekében. E téren az ismert író csak a szélsőbal és szélsőjobb politikai pártokat, tömörüléseket utasítaná el mint szövetségeseket. Figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy nem táplálhatunk illúziókat, a legfontosabb teendők egyike a világ közvéleményének tárgyszerű tájékoztatása arról, milyen helyzetben élnek a magyarok határainkon túl. Pomogáts Béla író (szerkesztőbizottsági tag) a korábbi, „demokratikusnak" kikiáltott romániai alkotmányról szólt, rámutatva, hogy csak az egyéni állampolgári tekintetben biztosított egyenlőséget, a nemzetiségi jogokat figyelmen kívül hagyta. Majd a nemrég tartott romániai népszámlálás adatait elemezte, magának a felmérésnek a megállapításaival cáfolva meg azt a következtetést, miszerint 100 ezerre csökkent az elmúlt évhez képest Románia magyar nemzetiségű lakossága. Az 1 millió 600 ezres magyar lélekszám is pontatlan - mutatott rá Pomogáts Béla, akinek egyébként „Bátor külpolitikai képzelet" című cikke a különszámban is olvasható. Két érdekes színes térkép is megjelent az Erdélyi Magyarság különszámában, melyeket Lazányi János László fiatal térképész készített, egy 1910-ben tartott népszámlálás adatait tükröző térkép és egy 1986-os demográfiai térkép „közös nevezőre", egymásra másolása útján. M. Sz. Vásárhelyi Miklós hajdani cikke nyomán Pócspetriért letenni kell! Sajtótörténész nem vagyok ugyan, de Pócspetriről nekem a Szabad Nép jut eszembe. Érdemes föllapozni, hogy 1948. júniusában kik és hogyan értékelték mindazt, ami a hitét védő nyírségi falucskában történt. Mint ismeretes, 1948. június 3-án, a késő esti órákban eldördült egy fegyver és kioltotta Takács Gábor rendőr őrvezető életét. Megtorlásul a falut körülvették, több mint száz embert letartóztattak, a belügyminiszter személyesen irányította a nyomozást (balján a Szabad Nép kiküldött tudósítójával) és néhány nap múltán (1948. június 11-én) a rögtönítélő bíróság példát statuálóan súlyos ítéleteket hozott. Évtizedek múltak el ezután a legteljesebb némaságban, míg végül a Fővárosi Bíróság dr. Strausz János vezette bírói tanácsa 1990. január 17-én újratárgyalta az ügyet és felmentő ítéletet hozott. A feltárt tények szerint a puskatussal csapkodó rendőrt a maga felé fordított cső golyója ölte meg. Olvassuk azonban a Szabad Népet! A lap már az esetet megelőzően is napokon át foglalkozott a témával, azaz a klerikális reakció aktivizálódásával, a fehérterror dühöngésével és határozottan kiállt az egyházi iskolák azonnali államosítása mellett. „Akié a nevelés, azé a nép" - adta ki június 3-i vezércikkében a jelszót (Lg.), akinek szignója mögött akár Losonczy Gézát, a későbbi 56-os hőst is sejthetjük. Ebben a szellemben tudósított a Szabad Nép a Pócspetriben történtekről is, így születtek cikkek és kommentárok többek közt Révai József, valamint a már említett (Lg.) tollából, követelve a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását. Az nem zavarta a Szabad Nép harcias újságíróit, hogy soraikkal netán mintha befolyásolni igyekeznének a független, magyar, demokratikus - és mellesleg: rögtönítélő - bíróságot. Nekik lett igazuk: az ítélet példaszerűen kegyetlen, s mint utóbb kiderült: törvénysértő és igazságtalan volt. A cél azonban szentesítette az eszközt, a közvéleményt megdolgozták, „csont nélkül" államosítani lehetett az egyházi iskolákat. Negyvennégy esztendő múltán jómagam, aki - mint mondottam volt - sajtótörténész nem vagyok, helyszűke miatt csupán egyetlen szerző, Vásárhelyi Miklós cikkeit emelem ki a kampányból és ajánlom újraolvasásra mindenkinek. Azoknak különösen, akik netán nem értenék, hogy 1991 őszén az SZDSZ egyik legkiválóbb honatyája vajon miért szavazott a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezése ellen. „Az eső meg a szorgalmas munka nyomán Pócspetrin is kalászba szökken a búza. Talán egyszer lemossa a nagy szégyent a községről is, de nincs az a vízáradat a világon, amely a pócspetri reakció, a plébános, a felbujtók, szervezők és a gyilkos kezéről lemoshatná a vért. Felelniük kell bűneikért és a büntetésnek példamutatónak kell lennie. Mindenkinek lakolnia kell, aki részt vett a gyilkos tüntetésben, de elsősorban a horthysta gyilkosnak, az uszító plébánosnak és azoknak a felbujtóknak, akik felsőbb ösztönzésre a kereszténység védelmének hamis ürügye alatt pusztulásba, vérbe és gyalázatba próbálják sodorni a felemelkedő magyar parasztságot." Ezekkel a szavakkal fejezi be Vásárhelyi Miklós tudósítását a Szabad Nép 1948. június 6-i számának 3. oldalán. Cikkének címe: „Vér tapad a fekete reakció kezéhez." „Pócspetriért felelni kell!" - kiált fel ugyanő vezéréjtekében a június 10-i szám első oldalán. Az utolsó bekezdést tanulságos újraolvasni ma is. „A pócspetri eset véres szégyenfolt a magyar demokrácia vértelen fejlődésének történetében. A magyar nép elégtételt követel a példátlan provokációért: szigorú ítéletet elsősorban a felbujtóra és a gyilkosra, de a félrevezetett bűnösöknek is bűnhődniük kell. Elmaradottságuk, tudatlanságuk azonban parancsolóan kötelezi a demokráciát arra, hogy közoktatásunk megjavításával, az egységes demokratikus oktatási rendszer megteremtésével minél előbb vessünk véget az ország egyes részeiben még mindig uralkodó szégyenteljes szellemi elnyomásnak és kulturális elmaradottságnak. Így lesz teljes és igazságos a magyar demokrácia ítélete a pócspetri ügyben, amelyből népünk minden rendű és rangú ellenségének meg kell tudnia, hogy aki megpróbálja felborítani országunk békéjét, rendjét, nyugodt építőmunkáját, annak lakolnia kell." Ez utóbbi Vásárhelyi-cikket olvasván, megvallom, egyben-másban igazat kell adnom a jeles szerzőnek. A pócspetri eset valóban véres szégyenfolt a magyar demokrácia vértelen fejlődésének történetében. A magyar nép, s különösen a Pócspetriben élők 44 év múltán is elégtételt követelnek a példátlan provokációért ha nem is a bíróságok előtt, de legalább az erkölcs, a lelkiismeret ítélőszékéhez járulva - szigorú ítéletet elsősorban a felbujtóra és a gyilkosra. És - miként Vásárhelyi Miklós írja - a félrevezetett bűnösöknek is bűnhődniük kell. Azoknak is, akik felsőbb ösztönzésre, a kommunista ideológia védelmében hajszoltatták halálba (Királyfalvi Miklós) vagy életfogytig tartó megnyomorultságba az ártatlanokat. Csak így lesz teljes és igazságos a magyar demokrácia (neveztessék bár Mucsának vagy Pócspetrinek) ítélete ebben az ügyben. Mert Pócspetriért - évtizedek múltán is - felelni kell! Szokolay Zoltán Sajtóértekezlet Párizsban Trianon vétkeiről Bevezetőjében Breznay Péter, az MHBK alelnöke Trianont a magyar történelem másik két tragédiájához, a tatárjáráshoz és a török hódoltsághoz hasonlította, azzal a különbséggel, hogy Trianon még érvényben van. Az első világháború győztesei erős németellenes blokkot akartak létrehozni Közép- Európában, hogy ez mennyire sikerült, a harmincas, negyvenes évek bizonyították. Henry Bogdan francia történész kifejtette, hogy az 1920 előtti magyar fennhatósági területeken a nemzeti kisebbségek sorsa kielégítő volt, hamarabb hoztak létre például szerb gimnáziumot magyar területen, mint Belgrádban. Sajnos, annak idején nem adták meg a népeknek a szabad választás lehetőségét, s ennek árát most fizetjük. A kelet-európai demokratikus változások óta a nemzetek feléledtek, s nem fogadják el sorsukat, melyet erővel kényszerítettek rájuk. A határokon kívül rekedt magyar kisebbségek helyzete - a keretet adó államoktól függően - igen változó. Míg Kárpát-Ukrajnában széles körű kulturális szabadságot élveznek, igen nehéz a soruk a Ceausescu jegyeit viselő Romániában. A legnagyobb veszély azonban most a vajdasági kisebbséget fenyegeti - mondta a francia történész: a leszámolás, elűzetés veszélye, s az ENSZ kéksisakosai nem képesek alkalomadtán őket ettől a veszélytől megvédeni. A nyugati államok vezetői ma már elismerik a trianoni béke okozta igazságtalanságokat, de ezek kijavítására nem vállalkoznak - fejezte be hozzászólását Henry Bogdan. (k) --------------------------------------. . k alp' Megújul a TermészetBUVÁR magazin Tegnap ünnepélyes keretek között került sor az TermészetBÚVÁR Egyesület és a TermészetBÚVÁR című ökológiai A Franciaországi Magyar Harcosok Bajtársi Közössége tegnap a párizsi Lengyel Könyvtárban sajtóértekezletet tartott a trianoni békéről. magazin Alkotótársakat keresünk című pályázatának eredményhirdetésére.A legjobbaknak dr. Tardy János, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke adta át a díjakat. A pályázat kapcsán az 1990- ben ökológiai magazinként megújult nagy hagyományú újság vezetői elmondták, hogy a lap a kor követelményeinek megfelelő környezeti kultúra kialakítását és minél szélesebb körű meghonosítását tekinti fő hivatásának. Célja az ember és a természet viszonyának jobbítása, a környezetkímélő, környezetbarát életmód, szemlélet és magatartás ökológiai megalapozása és vonzóvá tétele a legjobb hazai tradíciók, valamint külföldi példák hasznosításául. A Természet- BÚVÁR törekszik a családi érdeklődés felkeltésére, és kielégítésére és a pedagógusok megnyerésére. További előrelépési lehetőséget kínál a lapnak, ha utat keres és talál a szomszédos országok magyarlakta vidékeinek oktatási intézményeihez is. A lap a közelmúltban igen kritikus, már-már reménytelen helyzetbe került, csaknem megszűnt finanszírozás hiányában. Ám nem maradtak magukra, az utóbbi tizennégy-tizenöt hónap új fejezetet nyitott a szerkesztőség, az olvasók és a pártfogók kapcsolatában. Kibontakozott a Mentsük meg a TermészetBÚVÁRT!mozgalom, valamint megalakult a természetBÚVÁR Egyesület, a lap mecénásaként segítve a magazin folyamatos megjelenését. Tagjai lehetnek jogi és, magánszemélyek egyaránt, s a laphoz kötődő klubok és körök egyénileg és testületileg is kérhetik felvételüket a TermészetBÚVÁR szerkesztőségének címén: 1051 Budapest, Arany János u. 25. i. e.