Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

­ • Biztosra vehető, hogy a jelen­legi államfő, Daniel Arap Moi megnyerte az első többpárti el­nök- és parlamenti választásokat Kenyában, mindazonáltal az is valószínű, hogy pártja, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) az állítólagos csalások ellenére sem tudja megtartani monopolhely­zetét a törvényhozásban. A KANO egyelőre 77 parlamenti helyet szerzett meg a 188-ból. Az egyszerű többséghez 95 helyre lenne szüksége. A végleges ered­mények a jövő hétre várhatóak. • Elégedetten nyilatkozott moszkvai tárgyalásainak ered­ményeiről Tengiz Kitovani grúz védelmi miniszter, aki Pavel Gra­­csovval a Grúziában állomásozó orosz csapatok státusát, az orosz fegyverek és haditechnika egy részének Grúzia részére történő átadását és az abháziai helyzettel kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. Az orosz védelmi miniszté­rium szerint Kitovani nem emelt kifogást az orosz csapatok grú­­ziai jelenléte ellen, azonban ra­gaszkodott ahhoz, hogy kivon­ják őket a grúz-abház válságöve­zetből. • Iskolás lányok csoportos ön­­gyilkossága váltott ki megdöbbe­nést Japánban újév napján. Öt ál­talános iskolás lány fölmászott Tokió központjában egy magas épület hetedik emeletére, ahol „szipózásba" kezdtek, majd ön­tudatlan állapotban leugrottak a magasból. Hárman a helyszínen szörnyethaltak, ketten súlyos ál­lapotban kerültek kórházba. • Robbanások történtek csütör­tökön délután Münchenben egy távfűtőműben. Az első detonáció a kazánházban pusztított, majd a helyszínre érkező tűzoltók még egy robbanást hallottak. Az anyagi kár milliókban mérhető. • Hét halottja és mintegy száz se­besültje van a holland autópá­lyákon bekövetkezett tömeges szerencsétlenségeknek az új év első napján. A baleseteket a sűrű köd és a jeges útszakaszok idéz­ték elő. A legtöbb gépkocsi a Rot­terdam és Amszterdam körüli autópályákon ütközött össze. A sorozatos ütközések éjfél után kezdődtek, és a legnagyobb ka­rambol során több mint száz autó futott egymásba. •Cziffra Györgyöt, a Franciaor­szágban élő kiváló magyar zon­goraművészt a Becsületrend tisz­ti rendfokozatával tüntették ki az újév alkalmából a francia kultu­rális miniszter előterjesztése alapján. Becsületrendet kapott Franciaország budapesti nagy­követe, Pierre Brochand is. A szenzációs hírt a Ganze Woche című népszerű he­tilap röpítette fel. Eszerint Alois Mock februárban, súlyos betegsé­gére való tekintettel, lemond. Egyidejűleg találgatások terjed­tek el arról, hogy a külügymi­niszter távozása alkalmat nyújt Vranitzky kancellárnak kormá­nya átalakítására. További jósla­tok már az 1994 őszén esedékes parlamenti választások előreho­zásáról szóltak. Első reagálásában Erhard Bu­­sek alkancellár, a Néppárt elnö­ke, nemcsak felháborodását fe­jezte ki a hírlapi kacsa miatt - hangsúlyozva, hogy „a mai kriti­kus időkben különös fontossága van az osztrák külpolitika foly­tonosságának, de aggodalmát is, arra az esetre, ha az álhír ne­talán a koalíciós partner szociál­demokraták oldaláról indult vol­na ki. Utóbbit sietett eloszlatni Vranitzky kancellár. „Szó sem lehet arról" - mondotta -, „hogy egy, a legolcsóbb bulvárstílus­ban megírt névtelen újságcikk ledöntse posztjáról kormányom egy miniszterét." A kancellár az újságcikk mögött a két kor­mányzó párt összeugrasztására, a kormány meggyengítésére tö­rekvő sanda szándékokat lát. Ki­jelentette: kormányátalakításról egyelőre nincs szó, s a választá­sok előrehozása is csak abban az esetben kerülne szóba, ha idő­pontja a Közös Piachoz való csatlakozásról tartandó népsza­vazáséval ütköznék. Ami a külügyminiszter beteg­ségét illeti, az idegi természetű, s a panaszait példás fegyelemmel viselő politikus szellemi teljesít­ményét a legkisebb mértékben sem befolyásolja. Ezt bizonyítot­ta Mock az óév utolsó napjaiban folytatott amerikai tárgyalásai során, és bizonyítja most nyilvá­nosságra hozott, legújabb akció­­programjával. E programban az eddiginél jóval aktívabb osztrák részvételt követel az ENSZ béke­­fenntartó műveleteiben. Mock hivatkozik az ENSZ főtitkárának arra a jelentésére, amelyben az a „megelőző diplomácia" - ezen belül preventív csapatmozgatá­sok és előzetes riasztórendsze­rek - növekvő fontosságára hív­ja fel a figyelmet. „Az eddiginél tevékenyebben kell részt vennünk az ilyen akci­ókban" - fejti ki a külügyminisz­ter, kimondatlanul is utalva az általa helytelennek ítélt osztrák távolmaradásra a „kéksisako­sok" Szomáliai bevetésétől. De nagyobb intenzitással kell be­kapcsolódnia Ausztriának, Mock véleménye szerint, a világ­­szervezet humanitárius tevé­kenységébe, helyi választások megfigyelésébe és a menekültek hazajuttatásába is. E célokra megfigyelőtisztek, rendőrök és orvosok fokozott bevetését tartja szükségesnek. A Mock-program legkénye­sebb és várhatóan vitákat is ki­váltó része azt javasolja, képez­zék ki az osztrák hadsereg bizo­nyos egységeit az ENSZ-akciók keretében való gyors bevetésre. Egyidejűleg osztrák részvételt követel az ENSZ más országok­ból toborzott erőinek különleges kiképzésében is, elképzelhető­nek tartja a burgenlandi „béke­akadémia" bekapcsolását ebbe a programba és egy bécsi székhe­lyű „nemzetközi békeakadémia" felállítását. Fokozott osztrák ak­tivitást kíván Mock az emberi jo­gok védelmében is. Minderre, véli a miniszter, nemcsak a nem­zetközi szolidaritásban játszott hagyományos szerepe kötelezi az országot, de Ausztria ennek ellenében számíthat az iránta ta­núsított szolidaritás erősítésére is a világban. Az osztrák külpolitika tettere­jével, egészségével a jelek sze­rint az új évben sem lesz baj. Ugyanezt kívánja a béke és biz­tonság minden híve e külpoliti­ka nemzetközi megbecsüléstől övezett, felelős irányítójának is. B­erényi György tWr mHAI[IYAROmAG tudósítás Politikai sírásók sanda szándékai Bécsi tudósítónktól: Betegágyat vetett egy bécsi lap az osztrák külpolitikának. Nem szilveszteri tréfaként, még csak nem is minden alap nélkül: az ország külügyminiszterének betegsége köztudomású tény. Éppen csak az erre épített, messzemenő politikai spekulációk légvára om­lott össze a legcsattanósabb válasz - nem a hivatalos, gyakran oly rövid érvényű cáfolatok­­, a túlságosan is korán „elparentált" po­litikus tetterőt sugárzó, új akcióprogramjának súlya alatt. III. évfolyam 1. szám 1993. január 2., szombat Moszkvában lesz az orosz-amerikai csúcsértekezlet Jelcin nehézségei a START—2 szerződéssel (Folytatás az 1. oldalról) A tervek szerint a januári csúcs­­találkozón írják alá a START-2 szerződést, tehát a helyszín meg­változtatásán kívül más változta­tást nem iktattak a Jelcin-Bush­­találkozó programjába. Andrej Kozirev orosz külügy­miniszter tájékoztatta ukrán kol­légáját, Anatolij Zlenkót a START-2 megállapodás tartal­máról. A két külügyminiszter csütörtök este folytatott telefon­­beszélgetést. Ezzel egy időben Roman Popadjuk, az Egyesült Államok kijevi nagykövete átad­ta Leonyid Kravcsuk államfőnek George Bush amerikai elnök le­velét a hadászati támadó fegy­verek további csökkentését célzó START-2 megállapodásról. Kozirev és Zlenko egyetértett abban, hogy mihamarabb teljesí­teni kell a volt Szovjetunió által aláírt START-1 szerződésben foglaltakat, amelyeket az atom­fegyverekkel rendelkező utódál­lamok - Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán és Fehérorszország - magukra nézve kötelezően vállaltak. A START-1 szerződést azonban Ukrajna még nem rati­fikálta, és e lépés nélkül a START-2 szerződés sem léphet jogerőre. George Bush elnök Leonyid Kravcsuk államfőhöz intézett le­velében arról biztosította az uk­rán vezetést, hogy Oroszország és az Egyesült Államok Ukrajna érdekeit szem előtt tartja. Krav­csuk az amerikai nagykövetnek adott válaszában úgy nyilatko­zott, hogy az ukrán parlament még januárban ratifikálni fogja a START-1-et. Belpolitikai ellentétek miatt könnyen előfordulhat, hogy Bo­risz Jelcin orosz elnöknek nehéz­ségei lesznek a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról kötendő START-2 szerződés parlamenti jó­váhagyásával - állapította meg szilveszteri számában az Izvesz­tyija. A tekintélyes moszkvai lap jóslata kapcsán emlékeztetett ar­ra, hogy milyen „kínvallatás­nak" vetették alá az orosz parla­menti képviselők a kormány képviselőit, amikor a START-2 alapját jelentő júniusi Bush-Jel­­cin keretmegállapodásról szá­moltak be. „A honatyák elége­detlenek a két elnök sietségével, és komoly ellenvetéseik vannak a fegyverzetkorlátozás anyagi következményeivel szemben is" - tette hozzá a napilap. „A törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti nyílt ellentét, ami különösen élesen jelentke­zett a népképviselő kongresszu­son, újra kiéleződhet, és nem ki­zárt, hogy erre éppen a START-2 ratifikálása ad alkalmat. Borisz Jelcinnek így nem kis erőfeszíté­sébe kerül majd, hogy a szerző­dést elfogadtassa a parlament­tel" - vélekedett az Izvesztyija. (MTI) Mitterrand­ Bush-találkozó lesz Az Elysée palota képviselője újév napján megerősítette, hogy Fran­cois Mitterrand elnök találkozik George Bush elnökkel. Az eseményre vasárnap kerül sor, az amerikai elnök moszkvai látogatása után. A palota közlése szerint a találkozót a francia elnök javasolta George Bushnak. Milan Panics Washingtonba utazott Gáli ellenzi a katonai beavatkozást Milan Panics leváltott jugoszláv miniszterelnök csütörtökön, nem sokkal éjfél előtt az Egyesült Államokba utazott. Az Egyesült Államokból Szer­biába visszatelepült üzletember­politikus a Bush- és a Clinton­­kormányzat képviselőivel is ta­lálkozik majd. Útjának fő célja, hogy lebeszélje az amerikai po­litikusokat a boszniai válságba való katonai beavatkozás tervé­ről. A jugoszláv hírügynökség ar­ról is beszámolt, hogy Milan Pa­nics már felvette a kapcsolatot Bill Clintonnal, az Egyesült Álla­mok január közepén hivatalba lépő új elnökével. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár si­keresnek nevezte csütörtöki sza­rajevói látogatását. A bosnyák fővárosból Genfbe tartó politi­kus rövid időre Zágrábban meg­szakította útját, és a HINA hor­­vát hírügynökség jelentése sze­rint kijelentette: bízik abban, hogy sikerül tárgyalásos úton rendezni a boszniai válságot. - Sok emberrel találkoztam, és új javaslatok is szóba kerültek - közölte, azonban nem árulta el, hogy mit tartalmaznak az újabb rendezési tervek. Cyrus Vance, a genfi Jugoszlá­­via-konferencia társelnöke, aki Butrosz Gálival együtt látogatott el Szarajevóba, szintén derűlátó­an nyilatkozott. Közölte, hogy a január 2-án sorra kerülő genfi csúcstalálkozón szó esik majd az a újabb javaslatokról is. Részlete­ket ő sem mondott. A BBC jelentése szerint But­rosz Gálit nem fogadta egyönte­tű rokonszenv Szarajevóban: néhány tucat muzulmán tüntető azzal vádolta az ENSZ-t és főtit­kárát, hogy nem tett határozott lépéseket a boszniai vérontás be­szüntetésére. (MTI) Szokatlan viseletben Butrosz Gáli főtitkár. Néhány órás szarajevói szolidaritási látogatása idején az ENSZ-katonák vigyázták bizton­ságát. A főtitkár és a világszervezet „erélytelenségét" bíráló tünte­tést azonban ők sem tudták megakadályozni MTI - Külföldi képszerkesztőség Elmúlt egy év... (4.) Szerbia: vesztesek és nyertesek „A választások eredményéből ítélve a szerb nép nyugati beállí­tottsága - a többség ugyanis az amerikai bombázórepülőkre sza­vazott." A belgrádi Borba napilap ezzel az aforizmával nemcsak fején találta a szöget, hanem bele is ütötte a fejünkbe, amikor a választásokat kommentálva leszögezte: a radikális változások he­lyett Szerbia megkapta a radikálisokat. A választásoknak ugyanis sok vesztese van, de nyertese csak kettő: Szlobodan Milosevics és a csetnikvajda Seselj vezette Szerb Radikális Párt. A 250 tagú szerb parlamentben ugyanis eddig egyetlenegy képviselőjük volt - maga a vajda -, de most 73 helyet szereztek meg, igaz, szinte kizárólag a kommunistákból átvedlett szocialisták kárá­ra, akik most csak 101 helyhez jutottak. A nép tehát értelemszerűen mégis a változásra - a szocialisták ellen - voksolt, ez a „változás" azonban nem jelent mást, mint ugyanazt - csak még rosszabb ki­adásban. Szerbia a háborús változat mellett tette le a voksát - többnyire így kommentálták a nyugatiak az eseményeket, de az ottani de­mokratikus közvéleményt is sokkolta a végeredmény. Hogyan le­hetséges az, hogy egy végsőkig jobboldali csetnikpárt megszerezze a szavazatok 25 százalékát? - kérdezik önmaguktól is az ellenzéki­ek. S ami még furcsább: ez a radikális párt, amely a köztársasági és szövetségi parlamentben egyszerre ekkora erővé lépett elő, az egy­idejűleg lefolytatott helyhatósági választásokon megsemmisítő ve­reséget szenvedett az ellenzéktől! Ennek egyik magyarázata az, hogy ott személyekre szavaztak, s a személyekről a választópolgá­rok pontosan tudták ki kicsoda, míg a köztársaságin a pártok prog­ramjai alapján döntöttek, kinek adják szavazatukat. A másik ma­gyarázat ennél prózaibb: keményen manipulálták a választási eredményeket, de csak a törvényhozó testületekért folyó szavazá­son, mert csak ott van igazi hatalom, amit mindenáron meg kellett szerezni. A városokat, községeket ugyanis már korábban megfosz­tották még a hatalom morzsáitól is. Maga Seselj vajda győzelemittasan így nyilatkozott: - A külföld megkísérelte befolyásolni Jugoszlávia, Szerbia és Crna Gora belpo­litikáját. A nyugati erők ijesztgették a szerb népet, és azt követelték tőle, hogy szavazzon Panicsra. A szerb néppel így nem lehet beszélni­ így vagy úgy, egy dolog bizonyos: Szerbiában győzedelmeske­dett Nagy-Szerbia eszméje, a radikális szerb nacionalizmus. Mind­inkább teret hódít a szerb csakazértis, a „nem fog nekünk senki pa­rancsolgatni", a „majd megmutatjuk mi az ellenünk összeesküdött katolikus, iszlám, kapitalista világnak, milyen a szerb virtus", a „megemlegetik még a szerb mennyei népet" jelszavak által vezérelt politika. , Hogy milyen, vagy inkább: milyenné lett ez a nép, arról Mirjana Markovics egyetemi tanár - Szlobodan Milosevics hites felesége - köz­vetlenül a választások előtt így vélekedett: „a konzervatív és naci­onalista szellem teljesen eluralkodott a társadalom fölött. Ez a do­­mináció nem véletlenül alakult ki, hanem egy központból, a mé­diákból dirigálták, amelyek - a televízió kivételével - az ellenzék irányítása alatt állnak." Majd így folytatta: „Ezt a fasizmushoz kö­zelítő primitív nacionalizmust és sovinizmust tartják most hiteles hazaszeretetnek. Árulónak kiáltanak ki minden szerbet, aki nem gyűlöli a horvátokat és albánokat. A gazdasági elit csempészekből és hadigazdagokból verbuválódik, s csak hónapok kérdése, mikor kerülnek be a kormányba és a parlamentbe. Azok jutnak majd ha­talomhoz, akiknek börtönben lenne a helyük." Arról azonban mé­lyen hallgatott Mirjana asszony, hogy mindehhez „némi köze" fér­­je urának is van... S amíg Milosevicsné így füstölög, a megfogyatkozott szerb értel­miség tagjai és az okleveles fiatalok megrohamozták a külföldi nagykövetségeket, beutazási vízumért esdekelve. Megrémültek a kialakuló „új" koalíció víziójától: „a szocialisták frigyre lépnek a ra­dikálisokkal, Milosevics Seseljjel, és újult erővel rontanak neki a parlamenti és az azon kívüli ellenzéknek. Kiprovokálják a háborút az albánokkal és a muzulmánokkal. Crna Gora kiugrási kísérletét elfojtják és a miniköztársaságot Szerbiához csatolják. Diktatúra, le­tartóztatások, üldözések, káosz. Bosznia után sorra kerül Macedó­nia is. Lángba borul a Balkán. (Csak a Balkán?) A nagy kavargásban a radikálisok szinte észrevétlenül kiszorítják a szocialistákat, s vé­gül a hatalom kizárólagos és teljes birtokosává válnak." Ijesztő távlatok? Rémálom? Szlobodan Szelenics író, akadémikus még a választások előtt erről így vélekedett: - Ha törvényes keretek között veszít az ellenzék, akkor kétségbeesésünkben verhetjük a fejünket a falba, hogy népünk olyan zsákutcában rekedt, amelyből nagyon nehezen és csak nagy sokára talál ki. Korpa Béla Rabin: „Az eltávolítás túl enyhe büntetés’’ A tévedésből száműzöttek hazamehetnek A Libanonba toloncolt több mint négyszáz palesztin közül az a tíz, akit tévedésből száműztek az iz­raeli hatóságok, hazatérhet - kö­zölte csütörtökön a jeruzsálemi rádióban Jichak Rabin izraeli kor­mányfő. Egy tizenhat éves fiú ki­vételével kétségeinek adott han­got az ügyben, vajon valóban a hazatérést választják-e, az ott­hon nagy valószínűséggel rájuk váró börtönbüntetést. Ugyanaz a státus vár rájuk, mint amilyenben kiutasításuk előtt voltak,­ mondta Rabin, je­lezve, hogy házuk ellen jogi eljá­rás volt folyamatban, amikor be­gyűjtötték, és kitoloncolták őket. Egyebek között Izraellel kollabo­rálóként számontartott paleszti­nok meggyilkolásával vádolják őket. „Számukra az eltávolítás túlságosan enyhe büntetés, majd meglátjuk, hazatérnek-e, miután kijelentették, hogy a ki­toloncolás rosszabb, mint a ha­lál" - jelentette ki Rabin. Megje­gyezte, hogy halálbüntetés egyi­kükre sem vár. A hadsereg szó­vivője szerint a szóban forgó pa­lesztinok azonnal útnak indul­hatnak az Izrael által megszállt dél-libanoni körzet, az úgyneve­zett „biztonsági zóna" érintésé­vel. A további 403 száműzött ügyében két héttel az után, hogy kitoloncolták őket, nem állott be érdemi fejlemény. Jichak Rabin javaslatát, hogy a kormánya által kitoloncolt isz­lám fundamentalistákat fogadja be egy harmadik ország, Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szer­dán kategorikusan elvetette. A francia javaslatot, amelynek ér­telmében a kiutasítottakat átme­netileg a dél-libanoni ENSZ- erőkre bíznák, maguk a számű­zöttek vetették el. (MTI)

Next