Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Mitterrand: „Sajnálatos módon újjáéled a nacionalizmus” Újévi üdvözletek, politikai Miközben Európa nyugati fele az egység felé tart, a Kelet a széthullás irányába halad - jelentette ki csütörtökön este, szokásos újévi rádió- és televízi­ós beszédében Francois Mitterrand francia köztár­sasági elnök.­­ Sajnálatos módon újjáéled a faji vagy vallási eszméken alapuló nacionalizmus, fel­támad a régi vetélkedés, nemegyszer a régi gyűlöl­ködés, amelyről azt hittük, hogy már régen elfelej­tődött. Az elnök a boszniai háborút, az etnikai tiszto­gatást, a „nyomorúság és h­alál táborait" hozta fel példának. Kijelentette, hogy az ENSZ a válság megszüntetésére már próbálkozott közvetítéssel, békéltetéssel, párbeszéddel, de eddig mindez nem hozott eredményt. Az elnök szeretné, hogy a genfi tárgyalások hozzanak minél előbb ered­ményt, de ha ez nem következik be, akkor azt vár­ja a Biztonsági Tanácstól, hogy „tisztítsa meg Bosznia légterét, és nyissa meg a fogolytáborok­hoz és a mártírvárosokhoz vezető útvonalakat". Ugyancsak intézkedéseket sürgetett annak meg­akadályozására, hogy a harcok átterjedjenek Ko­szovóra, Szandzsákra és Macedóniára. Kína újraegyesítése elkerülhetetlen történelmi folyamat - jelentette ki Jang Sang-kun kínai állam­fő újévi üzenetében. Felszólította a Tajvanon élő kínaiakat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolatai­kat az anyaországgal. A tajvani államfő a maga ré­széről szintén az ellentétek félretételét sürgette, de egyértelműen jelezte: az egyesülést nem tudja elképzelni a kommunista párt vezetése alatt. Az észak-koreai államfő újévi üzenetében jelez­te: kész arra, hogy párbeszédet kezdjen a két Ko­rea újraegyesítésének kérdésében. Kim Ir Szen le­szögezte, hogy „immár itt az ideje eltávolodni a hidegháború idején született politikától". Ugyan­akkor azt is kijelentette, hogy Észak-Korea meg­őrzi jelenlegi kormányformáját, amelyet ő „em­bercentrikus szocializmusként" jellemzett. A megrendült politikai bizalom helyreállításá­nak kérdéseivel foglalkozott Mijadzava Kiicsi ja­pán kormányfő pénteki újévi sajtóértekezletén. Szerinte a politikai reformok, a választási reform megvalósításának és a gazdaság fellendítésének ügye kerül a politika középpontjába Japánban az idén. A nemzetközi kérdések közül a kormányfő ki­tért a vezető ipari országok nyáron Tokióban tar­tandó csúcstalálkozójára. Szerinte ezen a legfon­tosabb téma Oroszország megsegítése lesz.­­ A Hetek csoportja a legutóbbi csúcsértekezleten nem tudott előállni konkrét reformtervvel, és ez az idén is nehézségekbe fog ütközni - mondta. A bosznia-hercegovinai polgárháború befejezé­sét sürgette újévi miséjén II. János Pál pápa. A Szent Péter-bazilikában tartott misén a katolikus egyházfő rámutatott, hogy csökkent ugyan a nukleáris pusztítás veszélye, de a béke áldása még nem érkezett el mindenhová. A Szentatya szomo­rúan szólt arról, hogy „földrészünkön, de különö­sen a Balkán térségében nem múlt el a pusztító háború és az erőszak veszélye". John Major brit kormányfő újévi rádiónyilatko­zatában ismét az EK bővítése mellett állt ki. - Ha­lálos tévedés lenne a közösséget a gazdagok nyu­gati klubjává formálni. Semmi okát nem látom, hogy miért ne lehetne olyan EK-t tervezni, amely Nagy-Britanniától az Urálig terjed. Nem hiszem, hogy ez gyorsan elérhető lenne, ám csodálatos volna, ha meg tudnánk valósítani - mondta a BBC-ben. (MTI) - -- — Meghalt a király, éljen a király! Az önálló Szlovákiát ü­nnepelték Pozsonyban . (Folytatás az 1. oldalról) Meghalt a király, éljen a király! Megszűnt Csehszlovákia, éljen Szlovákia! Ezzel a mondattal ün­nepelték Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Felkelés téren az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttét. A téren este tíz óra után gyüle­kezett a tömeg. Szilveszterkor éjfél előtt egy perccel levonták a csehszlovák állami lobogót. Éj­félkor elhangzott a szlovák him­nusz, majd tűzijáték és díszlövé­sek kíséretében felvonták Szlo­vákia állami zászlaját. A több ez­res tömeg a téren lévő hatalmas monitoron kereszült nézte végig Ivan Gasparovicnak, a szlovák parlament elnökének ünnepi beszédét. Majd Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök szólt a tömeghez: - Pozsony politikai jelentőségével felsorakozik Eu­rópa és a világ többi fővárosai közé - hangsúlyozta egyebek között a kormányfő. Majd üd­vözletet küldött Szlovákia vala­mennyi szomszédos országának fővárosába, kifejezve reményét, hogy ezekkel az államokkal a jö­vőben sikres lesz az együttmű­ködés. A Szlovák Köztársaság Nem­zeti Tanácsa és a szlovák kor­mány tegnap tíz órakor ünnepi ülést tartott, amelyen részt vet­tek a diplomáciai testületek kép­viselői is. Az ülést Peter Weiss, a szlovák parlament első alelnöke nyitotta meg, majd Ivan Gaspa­rovic házelnök szólt a jelenlé­vőkhöz. Rövid történelmi visz­­szapillantásában méltatta a cse­hek és a szlovákok együttélését, aztán Szlovákia jövőjéről és az országra váró feladatokról be­szélt.­­A képviselőknek kell ga­rantálniuk azt, hogy társadal­munk visszatér az alapvető er­kölcsi értékekhez és Szlovákia nem csupán a nemzetközi szer­ződésekben rögzített emberi jo­gokat tartja tiszteletben, hanem garantálja a teljes értékű életet polgárai számára - hangsúlyoz­ta egyebek mellett a szlovák tör­vényhozás elnöke. Hozzátette: ne éljünk abban az illúzióban, hogy az önállóság egyenlő a könnyű és konfliktusmentes élettel. Társadalmunk életét ezentúl magunknak kell megtöl­teni tartalommal. A Szlovák Köztársaság meg­alakulásának központi ünnepsé­gei tizenegy órakor a pozsonyi Szent Márton Dómban folyta­tódtak, ahol Jan Sokol érsek ce­lebrált szentmisét. Az istentiszte­letet követően egy órakor a szlo­vák kormányfő tartotta meg új­évi beszédét. Vladimír Meciar többek között hangsúlyozta: az 1992-es év egyik legkiemelke­dőbb politikai eseménye a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság megszűnése és a két függet­len utódállam, a Cseh Köztársa­ság és a Szlovák Köztársaság lét­rejötte volt. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszű­nése a világ geopolitikai változá­sainak, a csehek és a szlovákok történelmi fejlődésének, a két köztársaságban eltérően alakuló gazdasági, szociális és politikai helyzet, valamint az 1989 no­vembere után megnyilvánuló hibák következménye. Hiba len­ne csak azt okolni és felelősségre vonni ezért a helyzetért, aki az utolsó lépést tette meg. Ezt a leggyakrabban azok teszik, akik a tíz lépésből az első kilencet ma­guk tették meg a közös állam megszűnése felé vezető úton. A miniszterelnök beszédében elmondta, hogy a Szlovák Köz­társaság tisztességesen teljesíte­ni kívánja a reá háruló feladato­kat, együtt szeretne működni minden olyan országgal, ame­lyik szintén együtt kíván mű­ködni a Szlovák Köztársasággal. - Tartós, őszinte érdekek vezé­relnek a Magyar Köztársasággal való jó kapcsolatok megőrzésé­nél, amelyek az országhatár megváltoztathatatlanságának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapelveire épül­nek. Nekünk nem érdekünk, hogy Európa közepén beindul­jon a fegyverkezés újabb fordu­lója. A Bős-Nagymarossal kap­csolatos problémákat csakis a kölcsönös megállapodások bázi­sán tekinthetjük megoldható­nak. Az erőmű lebontására irá­nyuló követelések nem reálisak, minden egyébről hajlandók va­gyunk tárgyalni. A magyar nem­zet fejlettsége a biztosítéka an­nak, hogy a problémákat képe­sek leszünk tárgyalásos úton megoldani - hangsúlyozta Vla­dimír Meciar. Délután három órakor a po­zsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés téren ökumenikus istentisztele­tet tartottak. Este fél nyolckor pedig a pozsonyi Vigadóban ün­nepi hangversenyt rendeztek az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának tiszteletére. Amíg Szlovákia polgárai ün­nepléssel köszöntötték önálló ál­lamuk létrejöttét, az egyik legte­kintélyesebb prágai napilap, a Lidové Noviny Csehszlovákia megszűnésével kapcsolatban a következőket írja: „Nincs mit ünnepelni, sírni pedig fölösleges lenne." Kamoncza Márta A szlovák hadsereg katonái a függetlenség első perceiben végig­vitték Pozsony főterén az új Szlovák Köztársaság zászlaját MTI - Külföldi képszerkesztőség III. évfolyam 1. szám 1993. január 2., szombat Nincs semmiféle ellenségképzetünk Sokan adósak még egy vallomással . (Folytatás az 1. oldalról) Lehetnek olykor ügyes kitéré­sek, elképzelhető bizonyos elő­nyös helyzetek kihasználása, de önálló vonalvezetés soha... Csak egyetlen példa erre: Magyaror­szág 1955. december 14-én lett az ENSZ tagja. 1990 májusáig egyetlen szavazata sem volt, amely ne egyezett volna meg a Szovjetunióéval. Sajnálatosan még az 1956. utáni úgynevezett magyar ügyben sem tudott el­jutni legalább a semlegesség ál­láspontjáig. 1990 májusában ez gyökeresen megváltozott. A ma­gyar kormány, nagyon helye­sen, megtartotta a volt Szovjetu­nió utódköztársaságaival való kapcsolatát, ám egyben olyan új önálló külpolitikát alakított ki, amellyel visszatért az ország sa­ját útjára, arra az irányvonalra, ami egy ezredév óta az Európá­hoz tartozását igazolja. Külpolitikai pillérek - Ezen általános koncepción belül van-e a hazai keresztény­­demokratáknak saját külpoliti­kai elképzelésük, s hogyan jut ez érvényre? - Az 1992-es áprilisi kong­resszusunkon fogalmazódtak meg a saját külpolitikánk alapté­telei. Abból indulunk ki, hogy az ország szuverén, nincs semmifé­le ellenségképzetünk, ugyanak­kor bármiféle veszély esetén na­gyon komolyan kell venni az or­szág érdekeinek védelmét. Sike­rült kitűnő kapcsolatokat kiala­kítani a Keresztény Pártok Nem­zetközi Szervezetével (CDI), az Európai Keresztény Pártok Szer­vezetével, társult tagok vagyunk az Európai Néppártban, továbbá jelen vagyunk az Európai De­mokrata Unióban (EDU), ami lé­nyegében a kontinens keresz­ténydemokrata pártjainak és az angol konzervatívoknak a talál­kozása. A felsorolt kapcsolatok azért fontosak, mert meggyőző­désem, hogy a külpolitikai érde­keinket, főként ami a határon tú­li magyarság védelmét illeti, ne­künk ma elsősorban a nemzet­közi fórumokon keresztül kell érvényesítenünk. Mindenkép­pen helyesebb, ha közismerten kényes geopolitikai és történel­mi helyzetünkben nem mi ma­gunk, hanem a külföld szól az érdekünkben, mindazon esetek­ben, amikor a biztonságunkat, vagy a nyilvánvaló jogainkat megsértik. A brutalitás ellenszere - Már amennyiben a külföld erre hajladóságot mutat... A tör­ténelmi tapasztalataink igen­csak mérsékelt optimizmusra adnak okot.­­ Ez részben igaz, de azért vannak biztató jelek is. Mondok egy példát: november 20-án ép­pen a KDNP érte el, hogy az EDU keretében hat hónapos ke­mény tárgyalások után megala­kult a válságkezelő tanács, amely bármely, hazánkat fenye­gető külső veszély esetén 24 órán belül összeül. Ez önmagá­ban katonai védelmet ugyan nem jelent, de megelőzi azt, hogy még egyszer olyan tétlen­ség és bűnös hanyagság előfor­duljon, mint amit a jugoszláv eseményeknél tanúsított a világ, pontosabban az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa. A kisebbségvédelem­nél némiképp más a helyzet. 1960-ban született meg az első kisebbségvédelmi határozat az ENSZ-ben, ennek kellő hangsú­lyozása és érvényre juttatása azonban mind a mai napig elma­radt. Ezzel is összefügg az, hogy a határainkon túli magyarság ma sem érezheti magát bizton­ságban, nem gyakorolhatja za­vartalanul a nyelvhasználatra, a kultúra ápolására vonatkozó elemi jogait. Van ebben valami embertelen, brutális, a huszadik századot meghazudtoló vonás. Amellett, hogy megmagyaráz­hatatlan: miért kell a közel öt­milliós Szlovákiának a 600 ezer magyar kisebbségtől, a 25 milliós Romániának a 2 milliónyi ma­gyar elemi jogainak gyakorlásá­tól tartania... Amit mi tehetünk ezen a téren, az az, hogy a már említett nemzetközi kapcsolat­­rendszerünket felhasználva, a kereszténydemokrata pártokon keresztül felhívjuk a nyugati kormányok figyelmét ezekre a jelenségekre. S talán az ország kivételesen jó nemzetközi meg­ítélése - évezredes távlatban nem volt ilyen jó a hírünk a vi­lágban - reményt ad arra, hogy előbb-utóbb meghallgatásra ta­lálnak ezek a figyelmeztetések. A ügyvivő koszorúja - Ennek a nemzetközi tekin­télynek azonban nem mindenki örül, s ami a legfurcsább, néha úgy tűnik fel, hogy éppen itt­hon nem... Összefügg-e vajon ez a jelenség azzal, amit ön több fórumon korábban így fogalma­zott meg: nem illik olyan politi­kai fának a gyümölcsét szedni, amit valaki korábban el akart taposni? - Ebből a szempontból is 1956 volt a választóvonal. Hihetetlen volt akkor, hogy egy kis nép a vi­lág legnagyobb hadseregével szemben feltámadjon. Akkor ke­rült fel a politikai csillagunk arra a magaslatra, ahol most is van, s meggyőződésem: ahol a követ­kező ezredévben is lesz. Aki en­nek a tettnek a nagyszerűségét nem fogta fel - miközben az ut­cára vonuló fiatalok Oslóban, Berlinben, New Yorkban, Stock­holmban felfogták, amikor meg­mozdultak értünk - , akit tehát itthon mindez érzelmileg nem tudott megérinteni, az nem élt együtt ezzel a nemzettel, az egy olyan rendszernek a híve, s egy­ben foglya volt, amely legfeljebb csonka nemzeti gondolkodást engedélyezett, vagy azt sem. S aki mindezt érzelmileg, s a gon­dolataiban a mai napig sem tud­ta helyére tenni - nem haszná­lom azt a szót, hogy bűnbocsá­natot kellett volna elkövetnie, mert vannak, akik magát a kife­jezést sem ismerik - az nem hi­szem, hogy ma közéleti tisztség­re alkalmas lenne... Gorbacsov bo­csánatot kért a nemzettől, Jelcin fejet hajtott az '56-os hősök em­léke előtt. Amikor azonban 1991- ben az államfő, a kormány és a pártok vezetői letették a koszo­rújukat a 301-es parcellánál, ak­kor volt egy parlamenti párt, amely ügyvivői szinten képvi­seltette magát. Nem gondolom, hogy ez a gesztus az MSZP vala­mennyi tagjának és szimpatizán­sának a gondolatvilágát tükrözné. Ám úgy gondolom, hogy ebből a körből sokan adósak még egy val­lomással. Velük kapcsolatban használtam a példázatot az elta­posni akart fáról és gyümölcséről. Erdélyi András Sáfár Tibor felvétele Dániánál a stafétabot Tegnap Dánia vette át fél évre az Európai Közösség elnöki tisztét. Uffe Ellemann-Jensen külügymi­niszter, ismertetve országa prio­ritásait, a fő teendők közé sorolta az EK-tagságért jelentkező Svéd­országgal, Finnországgal, Nor­végiával és Ausztriával folyta­tandó tárgyalásokat, a GATT- megállapodás megkötését, vala­mint a szorosabb kapcsolatokat a kelet-európai országokkal és Oroszországgal. Meg fogjuk vi­tatni a kelet- és közép-európai országokkal, hogyan könnyít­hetjük meg útjukat a teljes jogú EK-tagság felé - mondotta. Kadhafi: a Nyugat a felelős Tegnapra virradó éjszaka el­hangzott beszédében a nyugati országokat tette felelőssé a líbiai légitársaság repülőgépének tíz nappal ezelőtti, 150 ember életét követelő tragédiájáért Moamer el- Kadhafi líbiai államfő. A tripoli te­levízióban sugárzott beszédében kijelentette, hogy a légiszeren­csétlenségnek három oka lehe­tett, ám valamennyi esetben a Nyugatot terheli a felelősség a történtekért. Szerinte elképzelhető, hogy a katasztrófát alkatrészhiány okozta: a hiányért az a Nyugat okolható, amely nemzetközi ti­lalmat rendeltetett el az ország ellen. Második lehetséges ok­ként az Ír Köztársasági Hadse­reg (IRA) nevű terrorszervezetet említi, amely bosszúból tervel­­hette ki a tragédiát, amiért Líbia leállt a csoport támogatásával. Harmadik változatként pedig azt tartotta elképzelhetőnek, hogy a katasztrófát a nyugati tit­kosszolgálatok idézték elő, ugyancsak bosszúból a Locker­­bie-ügyért. (Nagy-Britannia és az Egyesült Államok három lí­biai állampolgárt vádol azzal, hogy 1988 decemberében fölrob­bantottak egy amerikai repülő­gépet a skóciai Lockerbie városa fölött.) MTI

Next