Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
Indul a Grand Slam Mától két héten át Melbournere, a Flinders Park teniszpályáira figyel a sportvilág. Az év első Grand Slam tenisztornáján, az ausztrál nemzetközi bajnokságon mégis szupermezőnyök indulnak. A legnagyobb ellenfél várhatóan nem az éppen kisorsolt vetélytárs, hanem az elviselhetetlen hőség lesz. A nőknél így is egyetlen cél lebeghet a játékosok előtt: megállítani Szeles Mónikát, aki már mesterhármasra készül. Gabriela Sabatini például meglehetősen optimistán nyilatkozott Szeles legyőzhetőségéről. A világranglista második helyezettje, a német Steffi Graf a 128-as tábla aljáról indulva készül az első rangadójára. A férfiaknál a világelsőség is kockán forog, hiszen akár a svéd Stefan Edberg, akár az amerikai Pete Sampras nyeri a bajnokságot, az könnyen helycserét hozhat a rangsor élén. Ám a jelenlegi első, amerikai Jim Courier már bizonyította, hogy jól bírja a januári meleget is. A versenysorozatról hiányzik majd a horvát Goran Ivanisevic, aki lábtörést szenvedett. Bréma Berlinért A németek többsége a jelek szerint komolyan gondolja egy újabb olimpia rendezésének a lehetőségét. Újabb nagykövete van a berlini reklámhadjáratnak Mint ismert, a német város szeretné megkapni a 2000. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát, s ezért számos híres sportolót vetett be a propaganda hadjáratba. A 21. nagykövet a Werder Bremen KEK-győztes labdarúgócsapata III. évfolyam 14. szám 1993. január 18., hétfő Siker - szépséghibával Tromos-tündöklés tíz percben - Két magyar, ha „átáll” A mérleg tulajdonképpen kedvező, öt kézilabda kupacsapatunk közül három továbbjutott. Elégedettek mégsem lehetünk, mert az Elektromos kiesésére kevesen számítottak a sorsolást megtudva. Igaz, az első találkozó után már a továbbjutásában hittek kevesen. A francia Venissieux játékosai talán soha nem felejtik el az utolsó, lidérces perceket, amelyeket a BEK-negyeddöntő visszavágóján átéltek. Sajnos, a 27-22-es hazai siker mégis a vendégek továbbjutását jelentette. A hölgyeknél a Vasas Ankarában is győzve (19-18) került a nyolc közé. A KEK-ben a férfiaknál a Veszprém 31-27-re verte a Rigát, s lett elődöntős, a hölgyeknél az Építők, mint várható volt, összeroppant a Lützellinden ellen (20-29). Az IHF-résztvevő Debrecen Dijonban 29-18-ra kikapott nem tudta bebiztosítani negyeddöntős helyét. Munkatársunk tegnap az Elektromos és az Építők mérkőzésén járt. Soha ennyien nem szorongtak még az Elektromos Népfürdő utcai csarnokában, mint tegnap délelőtt. A Lützellindenből érkezett német vendégszurkolók kénytelenek voltak például a férfiak küzdelme alatt a tavaszi napsütésben a futballpálya tövében várakozni. Mi több, amikor kedvenceikre került a sor, akkor se jutottak ülőhelyhez, a földre telepedve, vagy éppen állva nézték végig a mérkőzést. Mialatt a derék németek a Vizafogó lakótelep elrettentő betonkolosszusait vették szemügyre, addig odabent a csarnokban igazi dráma volt születőben. Azaz, ha hűek kívánunk maradni a látottakhoz, ötven egész percen keresztül melankolikusan ücsörgött a drukkerek többsége. Mert a hatgólos előny birtokában a francia Venissieux játékosai magabiztosan tettek-vettek, az idő múltával egyre szélesebb mosoly jelent meg az arcukon, egyre többet ünnepelték magukat, csaptak hatalmasat a levegőbe. Tehették, a két hazai kapus, Hemela és Bakos, olybá tűnt föl, csak azért állt be, hogy a labdát szedje... Aztán mintegy varázsütésre nagyot változott a találkozó képe, Kovács László edző leültette a kispadra két legjobbját, Horváthot és Györffyt, s ezzel a taktikai húzással egyszeriben elbizonytalanította a vendégeket. Elhúzott az Elektromos, alig hittünk a szemeinknek. Az 50. percben ugyanis még csak 16-16, ám a lefújás előtt három perccel már 25- 19 volt az állás. Mi több, a szerb Partner, aki jugoszláv válogatottként a világ legjobbjai közé tartozott, ekkor büntetőt hibázott. Sajnos, az ellentámadás is eredménytelen maradt, a vége 27-22 lett, továbbjutottak a franciák. Bánkódásra mégsincs okuk a hazaiaknak, káprázatos tíz percet produkáltak. A végén sajnálhatták csak igazán, hogy a félidőt 8- 8-cal zárták. Hiába nyilatkozott pesszimistán a mérkőzés előtt, vigasztalhatatlan volt a végén az edző, Kovács László is, aki újfent bebizonyította, miként azt mondani szokták, hogy szakmájának mestere. Ha valamiért nagyon, akkor az ő szomorúsága miatt bántuk igazán, hogy a Venissieux került a legjobb négy közé. Az Elektromos mérkőzésével még nem ért véget a program, következett egy KEK-negyeddöntő, az Építők és a Lützellinden között. A német hölgyekért ezerötszáz kilométert buszozó vendégszurkolók, betelve a Vizafogó rémségével, becsődültek a csarnokba, s pillanatok alatt pokoli hangzavart keltettek. No igen, könnyű nekik, sóhajtottak föl a jelenlévők, sztárokkal telitűzdelt csapatért érdemes ennyit utazni. (Meg, ahogy azt hallottuk, évente tekintélyes összeget fizetni azért, hogy a kiváltságos kilencven főszurkoló közé tartozzanak, akik elkísérhetik - saját pénzükön persze - a kedvenceket bárhová a világon.) A találkozón egyébként a vártnál hamarabb beigazolódott utóbbi állítás igazsága. S ha már említettük a férfiaknál, hogy kapus nélkül nehéz győzni, akkor a jogos bírálatból Szopóczy Brigittának is jusson: huszonnyolc percet kellett várni arra, hogy ne csak akkor nyúljon labdához, amikor kikotorássza maga mögül. Talán csak az segített volna, ha a németek két magyarja, Elekes és Kiss átállt volna a mieinkhez, s helyeiket ki sem pótolják. Ám erre ugye, nem volt lehetőség, álom maradt, miként a továbbjutás, miként a tisztes búcsú: 16-6-os félidő után 29-20-ra győzött a Lützellinden. (wally) Balogh lába már a földön, a labda még éppen a kezében, a hazai szélső hat gólja is kevés volt Sáfár Tibor felvétele Bécs Budapestnek: felhívás, nem keringőre... A Golfpark Süssenbrunn fejlesztő és szervező társaság, amely az 1996-os budapesti világkiállítás idejére szabadidő központot, sportparadicsomot épít Bécsben, szívesen bekapcsolódna egy hasonló vállalkozásba Magyarországon is - jelenti az MTI. A társaság ügyvezető igazgatója, Elisabeth Thun- Hohenstein szerint a magyarországi világkiállítás számottevő üzleti lehetőségeket kínál a bécsi vállalkozóknak. Ennek kihasználása érdekében szerinte a magyar és osztrák cégeknek szorosabb kapcsolatba kellene lépniük. A társaság egyelőre Bécsben 850 millió schillinges beruházás keretében építi fel a centrumot, amely egy évvel a budapesti világkiállítás előtt készül el. Óriási golfpályával, úszómedencével, fitness-centrummal, éttermekkel, bárokkal várják azokat, akik megfordulnak a magyarországi világkiállításon. Arra is számítanak, hogy a Budapestről Bécsbe kirándulók az osztrák fővárosban megszállnak, így a központban 300 lakást magában foglaló üdülőházak is épülnek. A világkiállítás előkészítésének előrehaladásával az osztrák társaság várhatóan magyarországi partnereket keres hasonló vállalkozásra. SPORTSZERKESZTŐNK KOMMENTÁRJA: Ez a kommentár lehetne akár egy-két szavas is, mondhatni: felettébb szűkszavú. Például így: hajrá, mindent bele! Vagy esetleg egy megkönnyebbült sóhaj és: végre, valahára! De komolyra fordítva a szót: már vártuk ezt (meg a többi, ehhez hasonló) hírt. Tudniillik egy világkiállítás - tudjuk jól, temérdek már a tapasztalatunk - egyrészt, ugye, össznépi show, másrészt nemzeteket és nemzedékeket megmozgató esemény. Ha úgy tetszik, megindulhat a világméretű invázió a nagy kavalkád házigazdája felé. És ebből a kavalkádból (ezzel eddig is tisztában voltunk, de türelmesen vártunk az első kézzelfogható jelre!) nem hiányozhat a szabadidő sportos eltöltésének lehetősége, pontosabban, mert egyelőre még csak ez az időszerű a sportos időtöltés lehetőségének megteremtése sem. Amennyiben ez ügyben eddig bárkinek kételye lett volna, most a hatalmas bécsi terv (nem remeghet a kéz, le kell írni: több, mint 6 milliárd forintos beruházásról van szó!) érzékletes bizonyíték lehet minden sporttal és világkiállítással kapcsolatos elképzelésre. A magunk részéről éber kíváncsisággal lessük a híreket: lesz-e reagálás a bécsi kezdeményezésre? A magunk részéről (s ez nem kincstári optimizmus, egyszerűen bízunk a józan észben!) biztosak vagyunk abban, sőt, sugallnánk: kell, hogy legyen! Nem szeretnénk túlságosan elrugaszkodni korunk honi valóságától, de megkockáztatnánk: amennyiben sokan és sokféleképpen látnának fantáziát a (sportos) világkiállításban, akkor az - nem 1996-ra, hanem már hamarabb - megmenthetné a magyar sportot. Mi több: megteremthetné akár a jövő század (évezred) magyar sportjának alapjait is. Mielőtt az a vád ér minket, hogy megőrültünk, egyszerűen megfogalmaznánk érveinket... Remélhetőleg okkal feltételezzük, hogy az elitsport, ha nehezen is, de átvészeli az elkövetkező esztendők kríziseit, s nem csupán életben marad, hanem meg is őrzi óriási nimbuszát az 1996-os atlantai olimpián. És ami az elitsport mögött van... Nos, a nem elitsport elképesztő, a mostanit sokszorosan felülmúló lehetőséget kapna, ha a világkiállításra nem csak a bécsiek „ugranának rá", hanem az itthoni, a sportban fantáziát látó vállalkozók is. És ha már az olimpia szóba került... Miután régen és következetesen valljuk, hogy - miért lenne ez mifelénk másképp, mint szerte a világ fejlett országaiban?! - a sportnak is „társadalmasodni" kell, éppen azok a mozgási lehetőségek kerülhetnek előtérbe, amelyek nem olimpiacentrikusak. Sorolnánk: golf, squash, tenisz stb. Tehát.. Önmagunkat ismételjük, már mondtuk kommentárunk elején: hajrá, mindent bele!... (sp) Kirobbanó „szurkolás" Ismeretlen tettesek Jeruzsálemben a lelátóról egy foszforral töltött minigránátot hajítottak a Hapoel Haifa-Beersheva izraeli labdarúgó-mérkőzésen a gyepre. Mindez a bajnoki találkozó lefújása előtt történt, a 83. percben keltett jogos riadalmat. A gránát a haifai kispadnál sérülést is okozott, az egyik edző arca égett meg. A rendőrség kutatja az elkövetőt, de a nyomozóknak egyelőre fogalmuk sincs arról, ki kívánta így megzavarni a mérkőzést. Tragégyija Megcsinálták. Okkal, joggal büszkélkedhettek szombat reggel a Moszkva Kardja vívó Világ Kupa verseny rajtja előtt a rendezők. Mindenki tudta: szuper körülményekre nem számíthatnak a csapatok, a jelenlegi oroszországi viszonyok között, mégis: a barcelonai olimpián az első négy helyen végzett válogatott - a FÁK (immáron orosz, illetve ukrán színekben indultak az aranyérmes együttes tagjai), Magyarország, Franciaország és Románia - legerősebb összeállításában érkezett az ötkarikás játékok kisebbfajta visszavágójára. A jelek szerint szintén revansot kívánt venni az egyéni viadal ezüstérmese, az olasz Marco Marin Szabó Bencén, ugyanis a fiatal olasz válogatottal együtt ő is Moszkvába érkezett. Röviden tehát: iszonyú kemény mezőnyt „hoztak össze" a szervezők. Délelőtt tíz órakor ismét elismerősen bólintottunk a rendezők előtt - ekkor persze még nem sejthettük, hogy több okunk nem lesz a dicséretre -, mivel óramű pontossággal startolt a viadal. Aztán... A tizennyolc postból már az első pár percben szinte valamennyi felmondta a szolgálatot. Rosszak voltak a találatjelző gépek, a kábelek, a felszerelések, egyszóval: minden... A teremben hamar pusmogni kezdtek a résztvevők, valószínűleg utoljára találkozik a kardvívás elitje Moszkvában, hiszen két évvel ezelőtt hasonló okok miatt elmaradt a verseny. A nemzetközi vívószövetség ekkor figyelmeztette az érintetteket: még egy ilyen eset, és elveszik a Viadal rendezési jogát az orosz fővárostól. " A teremben pillanatok alatt iszonyú zűrzavar támadt, a versenyt természetesen le kellett állítani. Összehívták az érdekelt csapatvezetőket és a főbírókat. A házigazdák kaptak másfél órát, próbáljanak meg legalább nyolc pástot „összeeszkábálni", és folytatódjék a verseny, hiszen mindenki vívni jött Moszkvába. A kényszerszünetben bementem a műhelynek nevezett négy négyzetméteres helyiségbe, és meglepődve konstatáltam, hogy két, nyugdíjkorhatár közelében lévő úr kőkorszaki szerszámokkal bütykölgeti a kőkorszaki gépeket. Ebből állt a nagyjavítás... Ekkor már tudtam, nem lesz ebből az égvilágon semmi. Igazam lett. Sajnos... A teljesen hiábavaló folytatás után egy utolsó utáni lehetőséghez jutottak a házigazdák. A válogatottak edzői felajánlották: levívják a másnapra tervezett csapatviadalt - mivel ahhoz csupán négy pást szükséges - és a következő napon pedig az egyénit. Még ez sem sikerült. A négy pást közül három (!) ismét elromlott, és ekkor már betelt a pohár. Az olaszok, a franciák és a magyarok egyaránt úgy döntöttek: nincs több haladék! Részükről, illetve részünkről a verseny befejeződött. ■ Az autóbusz felé menet a viadal fő szervezőnője könnyeivel küszködve panaszkodott, hogy fogalma sincs: mi lesz ezek után a szponzorokkal, na meg a tévéközvetítéssel, hiszen a finálét egyenes adásban közvetítette volna az orosz televízió. Szinte sírva mondta: „éto trágégyija". Még csak vigasztalni sem tudtam. Ez tényleg tragikus volt... Szetey András Birkóznak a komputerrel is Óriási lendülettel látott munkához a szabadfogású birkózóválogatott új irányító kettőse, Németh Sándor a „főnök", de segítője, Balla József is roppant lelkes. Az éves felkészülési műsort - egészen az augusztus 25. és 28. közötti, Torontóban sorra kerülő vb-ig - még a komputerbe is betáplálták. Ezen összeállításban az étrend is szerepel. Némethék előírták, mit és hogyan kell elérni ahhoz, hogy valaki válogatott legyen. Vita tehát nem lehet, mint ahogyan a kalóriapénzek körül is rendet teremtettek. Egy különleges pontrendszer alapján lehet kiérdemelni a kisebb vagy nagyobb összegeket. Németh Sándor örömmel említette, egy-egy edzésen 52 birkózóval is dolgoznak. - Olyan pozitív változások iidítanak fel - mondta -, mint például Nagy Béla esete. Kifejezetten utálja a hosszútávú futásokat, most azonban zokszó nélkül vállalja a kilométereket. Nem jegyzi meg, hogy a birkózás és hosszútávfutás nem azonos dolgok... Mindössze az 52 kg-ban számításba vett Pillik József keserít el. Egy-két foglalkozás után sorozatban sérültet jelentett. Meguntam, elküldtem őt azzal, akkor vegye fel a munkát, ha már minden orvossal tisztázta, egészséges-e. Kamikáze futballötlet? Találgatások a japán liga jövőjéről Egyelőre csak találgatások folynak arról, milyen összetételben, milyen szabályok mellett indul majd májusban az új japán labdarúgó-bajnokság. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nem helyeselte a csapatok képviselőinek azt az elképzelését, hogy az új liga mérkőzésein is be kellene vezetni - a rendes játékidő utáni döntetlen állás esetében - a „hirtelen halál" gyakorlatát és a tizenegyes rúgásokat az eredmény eldöntése érdekében. - Tájékoztattuk a japán labdarúgó-vezetőket, a FIFÁ-nak nincs ellenvetése az ellen, hogy a győzelemért három, a döntetlenért egy pont járjon, mint ahogy az már bevett gyakorlattá vált az angol bajnokságban, de úgy gondoljuk, hogy a japán labdarúgás nemzetközi hitelének és presztízsének a megőrzése érdekében, nem volna szerencsés lépés, ha különféle kísérletezésekbe kezdenénk a bajnokságuk összeállításában - mondta Guido Tognoni, a FIFA sajtófőnöke. Tavaly már kipróbálták a japánok „hirtelen halál" és a mindent eldöntő tizenegyesek alkalmazását a Nabisco Kupán, amelyet pont azért rendeztek, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a bajnokságot, amelyet a közönség néha elég unalmasnak tart. - A közönség kedvezően fogadta a Nabisco Kupán kipróbált újításokat, és ezért gondoltunk azok végleges bevezetésére - mondta a japán labdarúgóliga egyik vezetője. - Mi azt szeretnénk, ha a japán bajnokság olyan lenne, mint a többi országban - tolmácsolta a FIFA álláspontját Tognani. - Azt akarjuk, hogy a bajnokság ne csak üzleti sikereket hozzon, hanem világszerte tiszteljék a játék hagyományos felfogása szerint. A hagyományokhoz pedig hozzátartozik a döntetlen is. Nem hiszem, hogy a tizenegyesekkel sokat segítenének a játékon, viszont ártanának hírnevüknek, ha olyan kísérletekbe kezdenének, amit a világ nem ismer el. Természetesen a döntés csak rajtuk múlik. Kérdezték a véleményünket, mi megmondtuk, de persze szabadon dönthetnek, ahogy akarnak - fejezte be a FIFA képviselője. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a nemzetközi szövetség ki akarja próbálni a „hirtelen halált" az idei ifjúsági világbajnokságon, de ettől függetlenül határozottan ellenzi a módszer bevezetését a nemzeti bajnokságokban. (ESMA-Westel)