Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

Indul a Grand Slam Mától két héten át Melbourne­­re, a Flinders Park teniszpályái­ra figyel a sportvilág. Az év első Grand Slam tenisztornáján, az ausztrál nemzetközi bajnoksá­gon mégis szupermezőnyök in­dulnak. A legnagyobb ellenfél várhatóan nem az éppen kisorsolt vetély­­társ, hanem az elviselhetetlen hő­ség lesz. A nőknél így is egyetlen cél lebeghet a játékosok előtt: megállítani Szeles Mónikát, aki már mesterhármasra készül. Gabriela Sabatini például megle­hetősen optimistán nyilatkozott Szeles legyőzhetőségéről. A vi­lágranglista második helyezett­je, a német Steffi Graf a 128-as tábla aljáról indulva készül az el­ső rangadójára. A férfiaknál a világelsőség is kockán forog, hiszen akár a svéd Stefan Edberg, akár az amerikai Pete Sampras nyeri a bajnokságot, az könnyen helycserét hozhat a rangsor élén. Ám a jelenlegi első, amerikai Jim Courier már bizonyí­totta, hogy jól bírja a januári me­leget is. A versenysorozatról hi­ányzik majd a horvát Goran Iva­nisevic, aki lábtörést szenvedett. Bréma Berlinért A németek többsége a jelek szerint komolyan gondolja egy újabb olimpia rendezésének a lehetőségét. Újabb nagykövete van a berlini reklámhadjáratnak Mint ismert, a német város sze­retné megkapni a 2000. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát, s ezért számos híres sportolót vetett be a propaganda hadjárat­ba. A 21. nagykövet a Werder Bre­men KEK-győztes labdarúgó­­csapata III. évfolyam 14. szám 1993. január 18., hétfő Siker - szépséghibával Tromos-tündöklés tíz percben - Két magyar, ha „átáll” A mérleg tulajdonképpen kedvező, öt kézilabda kupacsapatunk közül három továbbjutott. Elégedettek mégsem lehetünk, mert az Elektromos kiesésére kevesen számítottak a sorsolást megtudva. Igaz, az első találkozó után már a továbbjutásában hittek kevesen. A francia Venissieux játékosai talán soha nem felejtik el az utolsó, lidérces perceket, amelyeket a BEK-negyeddöntő visszavágóján átéltek. Sajnos, a 27-22-es hazai siker mégis a vendégek továbbju­tását jelentette. A hölgyeknél a Vasas Ankarában is győzve (19-18) került a nyolc közé. A KEK-ben a férfiaknál a Veszprém 31-27-re verte a Rigát, s lett elődöntős, a hölgyeknél az Építők, mint várható volt, összeroppant a Lützellinden ellen (20-29). Az IHF-résztvevő Debrecen Dijonban 29-18-ra kikapott nem tudta bebiztosítani ne­gyeddöntős helyét. Munkatársunk tegnap az Elektromos és az Épí­tők mérkőzésén járt. Soha ennyien nem szorongtak még az Elektromos Népfürdő utcai csarnokában, mint tegnap dél­előtt. A Lützellindenből érkezett német vendégszurkolók kényte­lenek voltak például a férfiak küzdelme alatt a tavaszi napsü­tésben a futballpálya tövében várakozni. Mi több, amikor ked­venceikre került a sor, akkor se jutottak ülőhelyhez, a földre te­lepedve, vagy éppen állva néz­ték végig a mérkőzést. Mialatt a derék németek a Vi­zafogó lakótelep elrettentő be­tonkolosszusait vették szemügy­re, addig odabent a csarnokban igazi dráma volt születőben. Azaz, ha hűek kívánunk maradni a lá­tottakhoz, ötven egész percen keresztül melankolikusan ücsör­gött a drukkerek többsége. Mert a hatgólos előny birtokában a francia Venissieux játékosai ma­gabiztosan tettek-vettek, az idő múltával egyre szélesebb mosoly j­elent meg az arcukon, egyre töb­bet ünnepelték magukat, csap­tak hatalmasat a levegőbe. Te­hették, a két hazai kapus, Hemela és Bakos, olybá tűnt föl, csak azért állt be, hogy a labdát szedje... Aztán mintegy varázsütésre nagyot változott a találkozó ké­pe, Kovács László edző leültette a kispadra két legjobbját, Horvá­thot és Györffyt, s ezzel a taktikai húzással egyszeriben elbizony­talanította a vendégeket. Elhú­zott az Elektromos, alig hittünk a szemeinknek. Az 50. percben ugyanis még csak 16-16, ám a le­fújás előtt három perccel már 25- 19 volt az állás. Mi több, a szerb Partner, aki jugoszláv válogatott­ként a világ legjobbjai közé tarto­zott, ekkor büntetőt hibázott. Sajnos, az ellentámadás is ered­ménytelen maradt, a vége 27-22 lett, továbbjutottak a franciák. Bánkódásra mégsincs okuk a ha­zaiaknak, káprázatos tíz percet produkáltak. A végén sajnálhat­ták csak igazán, hogy a félidőt 8- 8-cal zárták. Hiába nyilatkozott pesszimis­tán a mérkőzés előtt, vigasztalha­tatlan volt a végén az edző, Ko­vács László is, aki újfent bebizo­nyította, miként azt mondani szokták, hogy szakmájának meste­re. Ha valamiért nagyon, akkor az ő szomorúsága miatt bántuk igazán, hogy a Venissieux került a legjobb négy közé. Az Elektromos mérkőzésével még nem ért véget a program, következett egy KEK-negyed­­döntő, az Építők és a Lützellin­den között. A német hölgyekért ezerötszáz kilométert buszozó vendégszurkolók, betelve a Vi­zafogó rémségével, becsődültek a csarnokba, s pillanatok alatt po­koli hangzavart keltettek. No igen, könnyű nekik, sóhajtottak föl a jelenlévők, sztárokkal telitűzdelt csapatért érdemes ennyit utazni. (Meg, ahogy azt hallottuk, éven­te tekintélyes összeget fizetni azért, hogy a kiváltságos kilenc­ven főszurkoló közé tartozza­nak, akik elkísérhetik - saj­át pén­zükön persze - a kedvenceket bárhová a világon.) A találkozón egyébként a vártnál hamarabb beigazolódott utóbbi állítás igazsá­ga. S ha már említettük a férfiak­nál, hogy kapus nélkül nehéz győzni, akkor a jogos bírálatból Szopóczy Brigittának is jusson: hu­szonnyolc percet kellett várni ar­ra, hogy ne csak akkor nyúljon labdához, amikor kikotorássza maga mögül. Talán csak az segí­tett volna, ha a németek két ma­gyarja, Elekes és Kiss átállt volna a mieinkhez, s helyeiket ki sem pó­tolják. Ám erre ugye, nem volt le­hetőség, álom maradt, miként a továbbjutás, miként a tisztes bú­csú: 16-6-os félidő után 29-20-ra győzött a Lützellinden. (wally) Balogh lába már a földön, a lab­da még éppen a kezében, a hazai szélső hat gólja is kevés volt Sáfár Tibor felvétele Bécs Budapestnek: felhívás, nem keringőre... A Golfpark Süssenbrunn fejlesztő és szervező társaság, amely az 1996-os budapesti világkiállítás idejére sza­badidő központot, sportparadicso­mot épít Bécsben, szívesen be­kapcsolódna egy hasonló vállal­kozásba Magyarországon is - je­lenti az MTI. A társaság ügyve­zető igazgatója, Elisabeth Thun- Hohenstein szerint a magyaror­szági világkiállítás számottevő üzleti lehetőségeket kínál a bécsi vál­lalkozóknak. Ennek kihasználása ér­dekében szerinte a magyar és osztrák cégeknek szorosabb kapcsolatba kel­lene lépniük. A társaság egyelőre Bécsben 850 millió schillinges beru­házás keretében építi fel a centru­mot, amely egy évvel a budapesti vi­lágkiállítás előtt készül el. Óriási golfpályával, úszómedencével, fit­­ness-centrummal, éttermekkel, bá­rokkal várják azokat, akik megfor­dulnak a magyarországi világkiállí­táson. Arra is számítanak, hogy a Budapestről Bécsbe kirándulók az osztrák fővárosban megszállnak, így a központban 300 lakást magában foglaló üdülőházak is épülnek. A vi­lágkiállítás előkészítésének előreha­ladásával az osztrák társaság várha­tóan magyarországi partnereket ke­res hasonló vállalkozásra. SPORTSZERKESZTŐNK KOMMENTÁRJA: Ez a kommentár lehetne akár egy-két szavas is, mondhatni: felettébb szűkszavú. Például így: hajrá, mindent bele! Vagy esetleg egy meg­könnyebbült sóhaj és: végre, valahára! De ko­molyra fordítva a szót: már vártuk ezt (meg a többi, ehhez hasonló) hírt. Tudniillik egy világ­­kiállítás - tudjuk jól, temérdek már a tapaszta­latunk - egyrészt, ugye, össznépi show, más­részt nemzeteket és nemzedékeket megmozga­tó esemény. Ha úgy tetszik, megindulhat a vi­lágméretű invázió a nagy kavalkád házigazdá­ja felé. És ebből a kavalkádból (ezzel eddig is tisztában voltunk, de türelmesen vártunk az el­ső kézzelfogható jelre!) nem hiányozhat a sza­badidő sportos eltöltésének lehetősége, ponto­sabban, mert egyelőre még csak ez az időszerű­ a sportos időtöltés lehetőségének megteremté­se sem. Amennyiben ez ügyben eddig bárkinek kételye lett volna, most a hatalmas bécsi terv (nem remeghet a kéz, le kell írni: több, mint 6 milliárd forintos beruházásról van szó!) érzék­letes bizonyíték lehet minden sporttal és világ­­kiállítással kapcsolatos elképzelésre. A magunk részéről éber kíváncsisággal les­sük a híreket: lesz-e reagálás a bécsi kezdemé­nyezésre? A magunk részéről (s ez nem kincs­tári optimizmus, egyszerűen bízunk a józan észben!) biztosak vagyunk abban, sőt, sugall­nánk: kell, hogy legyen! Nem szeretnénk túl­ságosan elrugaszkodni korunk honi valóságá­tól, de megkockáztatnánk: amennyiben sokan és sokféleképpen látnának fantáziát a (spor­tos) világkiállításban, akkor az - nem 1996-ra, hanem már hamarabb - megmenthetné a ma­gyar sportot. Mi több: megteremthetné akár a jövő század (évezred) magyar sportjának alap­jait is. Mielőtt az a vád ér minket, hogy meg­őrültünk, egyszerűen megfogalmaznánk érve­inket... Remélhetőleg okkal feltételezzük, hogy az elitsport, ha nehezen is, de átvészeli az elkövetkező esztendők kríziseit, s nem csupán életben marad, hanem meg is őrzi óriási nim­buszát az 1996-os atlantai olimpián. És ami az elitsport mögött van... Nos, a nem elitsport el­képesztő, a mostanit sokszorosan felülmúló le­hetőséget kapna, ha a világkiállításra nem csak a bécsiek „ugranának rá", hanem az itthoni, a sportban fantáziát látó vállalkozók is. És ha már az olimpia szóba került... Miután régen és következetesen valljuk, hogy - miért lenne ez mifelénk másképp, mint szerte a vi­lág fejlett országaiban?! - a sportnak is „társa­­dalmasodni" kell, éppen azok a mozgási lehe­tőségek kerülhetnek előtérbe, amelyek nem olimpiacentrikusak. Sorolnánk: golf, squash, tenisz stb. Tehát.. Önmagunkat ismételjük, már mondtuk kommentárunk elején: hajrá, mindent bele!... (sp) Kirobbanó „szurkolás" Ismeretlen tettesek Jeruzsálem­ben a lelátóról egy foszforral töl­tött minigránátot hajítottak a Ha­­poel Haifa-Beersheva izraeli lab­darúgó-mérkőzésen a gyepre. Mindez a bajnoki találkozó lefú­jása előtt történt, a 83. percben keltett jogos riadalmat. A gránát a haifai kispadnál sérülést is oko­zott, az egyik edző arca égett meg. A rendőrség kutatja az elköve­tőt, de a nyomozóknak egyelőre fogalmuk sincs arról, ki kívánta így megzavarni a mérkőzést. Tragégyija Megcsinálták. Okkal, joggal büszkélkedhettek szombat reggel a Moszkva Kardja vívó Világ Kupa verseny rajtja előtt a rendezők. Mindenki tudta: szuper körülményekre nem számíthatnak a csapatok, a jelenlegi oroszországi viszonyok között, mégis: a barcelonai olimpián az első négy helyen végzett válogatott - a FÁK (immáron orosz, illetve ukrán színekben indultak az ara­nyérmes együttes tagjai), Magyarország, Franciaország és Ro­mánia - legerősebb összeállításában érkezett az ötkarikás játé­kok kisebbfajta visszavágójára. A jelek szerint szintén revansot kívánt venni az egyéni viadal ezüstérmese, az olasz Marco Ma­rin Szabó Bencén, ugyanis a fiatal olasz válogatottal együtt ő is Moszkvába érkezett. Röviden tehát: iszonyú kemény mezőnyt „hoztak össze" a szervezők. Délelőtt tíz órakor ismét elismerősen bólintottunk a rende­zők előtt - ekkor persze még nem sejthettük, hogy több okunk nem lesz a dicséretre -, mivel óramű pontossággal startolt a vi­adal. Aztán... A tizennyolc postból már az első pár percben szin­te valamennyi felmondta a szolgálatot. Rosszak voltak a talá­latjelző gépek, a kábelek, a felszerelések, egyszóval: minden... A teremben hamar pusmogni kezdtek a résztvevők, valószínű­leg utoljára találkozik a kardvívás elitje Moszkvában, hiszen két évvel ezelőtt hasonló okok miatt elmaradt a verseny. A nemzetközi vívószövetség ekkor figyelmeztette az érintetteket: még egy ilyen eset, és elveszik a Viadal rendezési jogát az orosz fővárostól. " A teremben pillanatok alatt iszonyú zűrzavar támadt, a ver­senyt természetesen le kellett állítani. Összehívták az érdekelt csapatvezetőket és a főbírókat. A házigazdák kaptak másfél órát, próbáljanak meg legalább nyolc pástot „összeeszkábálni", és folytatódjék a verseny, hiszen mindenki vívni jött Moszkvá­ba. A kényszerszünetben bementem a műhelynek nevezett négy négyzetméteres helyiségbe, és meglepődve konstatáltam, hogy két, nyugdíjkorhatár közelében lévő úr kőkorszaki szer­számokkal bütykölgeti a kőkorszaki gépeket. Ebből állt a nagy­javítás... Ekkor már tudtam, nem lesz ebből az égvilágon sem­mi. Igazam lett. Sajnos... A teljesen hiábavaló folytatás után egy utolsó utáni lehető­séghez jutottak a házigazdák. A válogatottak edzői felajánlot­ták: levívják a másnapra tervezett csapatviadalt - mivel ahhoz csupán négy pást szükséges - és a következő napon pedig az egyénit. Még ez sem sikerült. A négy pást közül három (!) ismét elromlott, és ekkor már betelt a pohár. Az olaszok, a franciák és a magyarok egyaránt úgy döntöttek: nincs több haladék! Ré­szükről, illetve részünkről a verseny befejeződött. ■ Az autóbusz felé menet a viadal fő szervezőnője könnyeivel küszködve panaszkodott, hogy fogalma sincs: mi lesz ezek után a szponzorokkal, na meg a tévéközvetítéssel, hiszen a fi­nálét egyenes adásban közvetítette volna az orosz televízió. Szinte sírva mondta: „éto trágégyija". Még csak vigasztalni sem tudtam. Ez tényleg tragikus volt... Szetey András Birkóznak a komputerrel is Óriási lendülettel látott munkához a szabadfogású birkózóválo­gatott új irányító kettőse, Németh Sándor a „főnök", de segítője, Balla József is roppant lelkes. Az éves felkészülési műsort - egészen az augusztus 25. és 28. közötti, Torontóban sorra kerülő vb-ig - még a komputerbe is be­táplálták. Ezen összeállításban az étrend is szerepel. Némethék előírták, mit és ho­gyan kell elérni ahhoz, hogy va­laki válogatott legyen. Vita tehát nem lehet, mint a­hogyan a kaló­riapénzek körül is rendet terem­tettek. Egy különleges pont­­rendszer alapján lehet kiérde­melni a kisebb vagy nagyobb összegeket. Németh Sándor örömmel emlí­tette, egy-egy edzésen 52 birkó­zóval is dolgoznak. - Olyan pozitív változások iidí­tanak fel - mondta -, mint például Nagy Béla esete. Kifejezetten utálja a hosszútávú futásokat, most azon­ban zokszó nélkül vállalja a kilomé­tereket. Nem jegyzi meg, hogy a bir­kózás és hosszútávfutás nem azonos dolgok... Mindössze az 52 kg-ban számításba vett Pillik József keserít el. Egy-két foglalkozás után sorozat­ban sérültet jelentett. Meguntam, elküldtem őt azzal, akkor vegye fel a munkát, ha már minden orvossal tisztázta, egészséges-e. Kamikáze futballötlet? Találgatások a japán liga jövőjéről Egyelőre csak találgatások folynak arról, milyen összetételben, milyen szabályok mellett indul majd májusban az új japán labda­rúgó-bajnokság. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nem helyeselte a csapatok képviselőinek azt az elképzelését, hogy az új liga mérkőzésein is be kellene vezetni - a rendes játékidő utáni döntetlen állás esetében - a „hirtelen halál" gyakorlatát és a tizen­egyes rúgásokat az eredmény eldöntése érdekében. - Tájékoztattuk a japán labdarú­gó-vezetőket, a FIFÁ-nak nincs ellenvetése az ellen, hogy a győ­zelemért három, a döntetlenért egy pont járjon, mint ahogy az már bevett gyakorlattá vált az angol bajnokságban, de úgy gondoljuk, hogy a japán labda­rúgás nemzetközi hitelének és presz­tízsének a megőrzése érdekében, nem volna szerencsés lépés, ha különféle kísérletezésekbe kez­denénk a bajnokságuk összeállí­tásában - mondta Guido Tognoni, a FIFA sajtófőnöke. Tavaly már kipróbálták a japá­nok „hirtelen halál" és a min­dent eldöntő tizenegyesek alkal­mazását a Nabisco Kupán, ame­lyet pont azért rendeztek, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a bajnoksá­got, amelyet a közönség néha elég unalmasnak tart. - A közönség kedvezően fo­gadta a Nabisco Kupán kipró­bált újításokat, és ezért gondol­tunk azok végleges bevezetésére - mondta a japán labdarúgóliga egyik vezetője. - Mi azt szeretnénk, ha a ja­pán bajnokság olyan lenne, mint a többi országban - tolmácsolta a FIFA álláspontját Tognani. - Azt akarjuk, hogy a bajnokság ne csak üzleti sikereket hozzon, hanem világszerte tiszteljék a játék ha­gyományos felfogása szerint. A hagyományokhoz pedig hozzá­tartozik a döntetlen is. Nem hi­szem, hogy a tizenegyesekkel sokat segítenének a játékon, vi­szont ártanának hírnevüknek, ha olyan kísérletekbe kezdené­nek, amit a világ nem ismer el. Ter­mészetesen a döntés csak rajtuk múlik. Kérdezték a vélemé­nyünket, mi megmondtuk, de persze szabadon dönthetnek, ahogy akarnak - fejezte be a FI­FA képviselője. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a nemzetközi szövetség ki akarja próbálni a „hirtelen halált" az idei ifjúsági világbajnokságon, de ettől függetlenül határozottan ellenzi a módszer bevezetését a nemzeti bajnokságokban. (ESMA-Westel)

Next